Új Néplap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-06 / 156. szám

2000. Július 6., csütörtök KÖRKÉP REGÉNY 9. OLDAL NEMERE ISTVÁN: Szerelmes szélhámos 3. Úgy beszélt róla, mintha már­is ott állna előttük. Néhány egyszerű mozdulattal szinte szuggerálta is őket. A traktor tehát valósággá lett mostan­tól. Amazok hitték is, hogy látják. Már-már ott volt az ud­varon, meg is érinthették... A gazda lassan engedte ki kezé­ből a prospektust. Az ügynök visszatette a dossziéjába, de azt nyitva tette a kis kerti asztalra.- Aztán most kéne fizetni? — kérdezte az asszony.- Az előleget igen, azt a szer­ződéskötéssel egyidejűleg — mondta Flóri. Szándékosan ilyen hivatalos nyelven. Kitette az asz­talra a pecsétes nyugtakönyvet. Meg egy xeroxozott szerződéspél­dányt, és kérdően nézett rájuk.- Nem is tudom - vakarta fejét a gazda. — Szép ez a traktor...- Szép és olcsó. Ahhoz képest, hogy ilyen — helyeselt neki az ügynök.- Ott a Klárika pénze - intett az asszony fejével a házra. Klári­ka a lányuk lehet? Persze mind­egy, az a lényeg, hogy van kész­pénz a házban, rögzítette az ügy­nök agya azonnal. Ismét beszélni kezdett, de nem túl rámenősen. Inkább úgy sorjáztak mondatai, hogy amazok érezzék: ez egy so­ha vissza nem térő alkalom, a traktor az övék lehet, vége a ne­héz munkának, szinte nevetséges összegért idehozzák nekik négy hét múlva. Az ujjúkat is alig kell érte mozdítaniuk, és különben is, hetvenegyezer forint, mi az ma­napság? Negyedóra múlva az összeg a zsebében volt. Az aláírt szerződés egyik példánya, valamint a pénz­ről adott nyugta ott maradt a ko­pott kis kerti asztalkán. Még meg­kérdezte, a szomszédságban me­lyik ház lakói szereztek földet mostanában, akiknek szükségük lenne traktorra... Most már csak biztos címek­re ment. Ide is így jött. Nem ez volt az első traktor, amit ma el­adott. És még csak fél kilenc múlott. Óránként kettőt szokott pénzzé tenni, ha sikerül a do­log. Ötvösháza széle inkább fa­lu volt, mint város. Itt elmegy a traktortrükk, odább pedig, a belvároshoz közeledve majd mást talál ki... ...Három órára összeszedett tíz „élő” Szerződést, tehát éppen hétszáztízezer forintot. Vagyis egy igazi új traktor árát. Kár per­sze, hogy azok a traktorok a va­lóságban nem léteznek, futott át a fején, amikor bement a vasút­állomás férfivécéjébe. A szagok itt enyhén szólva nem voltak kel­lemesek, de ez most nem izgat­ta. Bezárkózott egy fülkébe, gon­dosan megszemlélte, nem lyu­kas-e a furnérfal, aztán munká­hoz látott. Először levette a baju­szát — a ragasztó kissé húzta a bőrét, fintorgott, egyszer fel is szisszent. A két fekete műszemöldököt már óvatosabban vette le. Aztán gondosan és lassan kivette előbb az egyik, majd a másik kék színű kontaktlencsét. Már egészen más volt az arca. Ismét Flóri lett, aki mindig is volt. Aztán elrakta holmijait a táská­jába, levette zakóját. Kifordította. Addig barna volt, mint a dohány, most világos­zöld lett. így jött el reggel a szállóból is. De oda még nem ment vissza. Gyomra korgott, ebédre vágyott, ám tudta, első a „köteles­ség”. Az önmaga iránt érzett kötelesség, természetesen, mert csak ezt tartotta fontosnak. Mióta elvált a feleségétől és egye­dül maradt, csak magára gondolt. A közeli bank felé irányította hát lépteit. Kevés ügyfél volt már ott ilyenkor, ezt nem is bánta. Százötvenezer forintot küldött egy folyószámlára, amelynek hosszú és bonyolult számát soha nem jegyezte le írásban, csak a fe­jében őrizte. (kisregény) Több ilyennel is rendelkezett más bankoknál és egyéb pénzin­tézeteknél. Itt gyűlt az összeg, amit akkor sem vehettek el tőle, ha véletlenül lebukik. De remélte, hogy erre nem kerül sor. A traktorügyleteket is megszervezte szépen. A „magyar-angol cég”, amely a traktoro­kat forgalmazta, termé­szetesen nem létezett, de a postafiókszám, amit az iratokon feltün­tetett, valós volt. Azt ö maga bérelte ki egy budapesti postahivatalban. Olykor be is ment, legalább havonta egyszer, és kivette az oda érkező reklamá­ciókat. Egy-egy nagyobb „traktor­eladó körútja” után persze nem ment oda többé, sorsára hagyta a fiókot és az oda jött leveleket is, az előre befizetett bérleti díjjal együtt — inkább egy másik kerü­letben bérelt egy másikat, és attól kezdve azt írta a „szerződésekre”. Ezek — ő tudta legjobban - nem értek semmit. Biztonságba helyezte hát a zsákmányt, csak ezt követően irá­nyozta lépteit a főtéri étterem felé, amelyről csak jót hallott. A gyom­ra már hangosan korgott, és előre élvezte, milyen jót fog ebédelni. * Délután új külsőt öltött. Most simára borotvált arcú, il­latozó fiatalember volt. Koránál tényleg fiatalabbnak látszott, há­la ügyes öltözködésének és moz­gásának. Régebben nem sajnálta az időt, és kitanulta, mit vegyen fel, milyenek a divatos áramlatok, mitől lehet az ember sovány vagy lompos, milyen ruhától karcsú, fiatalos vagy éppen öre­ges. Szánakozva mosolygott sok­szor, látva a sok kövér nőt a nagy pöttyös ruhákban. Hát ezeknek senki sem mond­ta soha, hogy függőleges csíko- zású ruhát viseljenek, az optika­ilag karcsúsít? De végül senkivel sem osztotta meg ez irányú ta­pasztalatait. _______________________________/FOLYTATJUK) V élemények a parlament félidejéről Körkérdés Ahogy az emberi élet, úgy a demokráciákban az or­szág irányítása is ciklusok­ra oszlik. Természetes, hogy ezek végén az eltelt időszakról számvetés ké­szül. A parlamenti ciklu­sok közben azonban ritkán születnek olyan vélemé­nyezések, melyek a tervek, elképzelések megvalósítá­sának sikerét elemzik, és az esetleges hiányosságok­ra is rámutatnak. Lapunk néhány szolnoki járókelőt arról kérdezett: miként vé­lekedik a parlament eddigi munkájáról? Tóth Mihály, 42 éves vasúti váltó­kezelő: — Élégedetlen vagyok. A Tisztelt Házban minden képvise­lő a „saját pecsenyéjét sütögeti.” Egyébként a demokráciának a hétköznapi emberek a szenvedő alanyai. Mert ez sem jobb az elő­ző rendszernél, de az elmúlt évti­zedben a bérből és fizetésből élők egykori létbiztonsága is semmivé lett. Gy. Szilvia, 30 éves ügyviteli alkalmazott: — A képviselők ter­mészetesen többnyire elégedet­tek, ám akiket képviselniük kel­lene, azok rendszerint nem lát­ják ennyire optimistán a helyze­tet. Addig nincs gond, amíg ígér­getni kell, ám a parlament sajnos nem kimondottan a választási ígéretek betartásának intézmé­nye. P. K., 24 esztendős joghallgató: - Véleményem szerint a képvise­lőházban ülők jól végzik a mun­kájukat. Igyekeznek folyamato­san megvalósítani a kitűzött el­képzeléseket. Ráadásul az új ülé­sezési rend arra is lehetőséget te­remtett, hogy az országgyűlési képviselők maximálisan kihasz­nálják a törvénykezésre fordított időt. Kovács Mihályné, 72 éves nyugdíjas könyvelő: — Határo­zottan elégedetlen vagyok az el­lenzék munkájának hatékonysá­gával. Lehet, hogy ez csupán a látszat, de nekem úgy tűnik: ál­landóan csak üres kötekedéssel, piszkálódással vannak elfoglalva, és alig firtatnak lényeges kérdé­seket. Régebben rendszeresen fi­gyelemmel kísértem az ország- gyűlési tudósításokat, de az utóbbi időben őszintén szólva beleuntam az állandó értelmet­len vitákba. ______________ _____ BUGANY A z eredményes munka díja Szolnok Rangos elismerésben része­sült nemrég a Szandaszőlő- si Általános Iskola. Az idén tizenegyedik alkalommal kiosztott ILASA-Shiba mi­nőségi díj egyike ezúttal eb­be a szolnoki oktatási in­tézménybe került. Kállai Mária igazgatónőt arról kérdeztük, minek is kö­szönhető ez az eredmény.- Fő szándékunk, hogy folya­matosan vizsgáljuk, miként le­hetne az iskola tevékenységét minél jobbá tenni. Ez az önvizs­gálat kiterjed arra, hogyan érzik magukat a gyerekek, a szülők, s a dolgozók mennyire elégedet­tek a belső vezetéssel. Az elmúlt tanév kiemelt feladata volt a már korábban megkezdett tudatos minőségfejlesztő tevékenység folytatása, egy TQM alapú minő­ségirányítási rendszer további építése.- Kik bírálták el a munka eredményét?- A Comenius 2000 Közokta­tási Minőségfejlesztési Program- iroda által meghirdetett pályázat kettes változatát pályáztuk meg más intézményekkel csoporto­san, ám ezek tevékenységét egyenként is kiválóra értékelve külön-külön díjazták őket. Egyébként Magyarországon az e témával foglalkozó tankönyvek közül először egy amerikai szer­ző, Bonstingl professzor művét jelentették meg, aki személyesen is ellátogatott iskolánkba, hogy tájékozódjon a tapasztalataink­ról. Nagyon hasznos volt ez az eszmecsere.- Mit jelent az önök számára ez a díj? Növekedhet az iskola anyagi-szakmai elismertsége? — Tanulságos volt, hogy az ipar jobban gratulált, mint a szakma. Pénzügyi támogatással nem jár az elismerés, viszont pe­dagógiai szempontból nagyon fontos, hogy felmérés készült a gyerekekről, amely szerint jól érzik nálunk magukat, jól tud­nak az intézmény légkörében ta­nulni. Ez számunkra is egyfajta megerősítés. Rengeteg időbe és energiába kerül ez a nálunk meghonosodott tevékenység, de igyekszünk mindent megragad­ni, hogy jó munkát végezhes­sünk. JÁTSSZON, ES NEZZE VELÜNK A TŰZIJÁTÉKOT! 0660 55 08 20 Hatvanék szemmel láthatóan élvezik a szabadságot. Persze, ezt könnyen megtehetik, hiszen 60-as mobiljukkal nemcsak kényelmükről és i,s« biztonságukról gondoskodhat­nak, hanem egy feledhetetlen nyárestéről is. Talán épp az Ön és családja társaságában... Hívja fel a Hatvan család hangpostáját, és vegyen részt nyári nyereményjátékunkban! Egy kis szerencsével Ön és szerettei is a 6 nyertes család között lehetnek, akik - egy kellemes vacsorát követően - Hatvanék társaságában csodálhatják meg az augusztus 20-ai tűzijátékot. És mindezt egy dunai sétahajóról! Szóval, nyáron is érdemes velünk tartani. ■ www.0660.hu A nyereményjáték július 3-ától augusztus 6-a éjfélig tart. A nyeremények készpénzre nem válthatók. A játékban való részvétellel a játékosok elfogadják annak feltételeit. A nyereményúton a játékosok saját felelősségükre vehetnek részt, a vonatkozó hajózási szabályok betartásával. A nyertesek neve a fenti telefonszámon augusztus 7-étől meghallgatható, de a nyerteseket az általuk megadott számon külön is értesítjük. A hajókirándulásra egy-egy családból - a hajó korlátozott befogadóképessége miatt - 4 fő részvételét tudjuk elfogadni. OGOO Magáért beszél MOLNÁR G. ATTILA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents