Új Néplap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-29 / 176. szám
llilH 2000. Július 29., szombat 7. OLDAL Szépkorúak szavalóversenye A nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesülete augusztus 25-26-án - immár kilencedik alkalommal - ismét megrendezi a Kárpát-medencei szépkorúak szavalóversenyét. A Városi Művelődési és Zenei Központban tartandó rendezvény mottója: Államalapításunk tükröződése a magyar költészetben. Saját verssel nem lehet pályázni. A jelentkezéseket írásban kell megküldeni az egyesület címére (5000 Szolnok, Kossuth út 2.), s csatolni kell hozzá' a választott vers három, géppel írt példányát. A jelentkezések után programot és befizetési csekket küldenek mindegyik jelentkezőnek. A szervezők kérik a millenniumi ünnepségsorozatba illeszkedő rendezvény jelentkezésben is megnyilvánuló segítését. ■ Az asztalosnak is van lakatosműhelye Nemcsak az emberek öregszenek és múlnak ki ebből a világból, hanem a dolgok, események is semmivé válnak az évek múlásával, s kimennek a köztudatból. Márpedig a régi rómaiak is megmondták, hogy „a történelem az élet tanító- mestere”. Ezért érdemelnek megbecsülést azok, akik településük történetét vagy annak egy-egy részterületét feldolgozzák. Közéjük tartozik Sziráki Sándor nagykörűi — ma már nyugdíjas — pedagógus is. Ha ő nem írta volna meg az iskola történetét, ugyan ki tudná a falu lakosai közül például azt, hogy 1873- ban létesült Nagykörűben a községi, majd állami népiskola, mellyel az addigi felekezeti iskola együttműködő intézménnyé vált, s 1878- ban már egy okleveles tanítónőt is alkalmaztak. Sziráki Sándor matematika-fizika szakos tanár. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: kötete írásával hogyan tévedt humán területre? — Az asztalosnak is van egy kis lakatosműhelye - válaszolja erre. - Szeretem az embereket, érdekel a sorsuk, a történelmük. Ezért már sok adatot összegyűjtöttem Nagykörű múltjából. Most rendezgetem azokat. Meg akarom írni a község történetét is. Jászladányból került Nagykörűbe, s végleg ott horgonyzott le. — Megfogott ez a hely - vallja. Éveken át a helyi általános iskola igazgatója volt, de a végén úgy döntött, nem neki való a jelentés- írások, kimutatások tömkelegé, s lemondott megbízatásáról. Azóta nyugdíjas korában is tanít.- Nem csak pedagógus társaimat s a szülőket, hanem a gyerekeket is munkatársaimnak tartom - mondja. — Nem adom ki őket senkinek, s ők valami ütkos antennákon felfogják ezt. Sokkal jobban lehet így hatni rájuk. Azt szeretném, ha felnőtt korukban is úgy emlékeznének rám, hogy ez a tanár nemcsak bejárt az órákra, hanem törődött is velünk, maradandó emléket hagyott. Sziráki Sándor felesége is pedagógus, s az egyik lánya is az. Nemcsak magának élő, hanem a közönséggel is törődő család ez. Bizonyára ezért teljes az életük. Remélhetően az unokák is ebben a szellemben követik majd őket. Rólunk — nélkülünk Többször is forgatom az Országgyűlés március 21-i ülése jegyzőkönyvének rövidített kivonatát. Az tűnik ki belőle, hogy honatyáink szavakban igen szívükön viselik a nyugdíjasok sorsát. Dr. Nagy Sándor (MSZP) például javasolta, hogy „Kérje fel az Országgyűlés a Magyar Köztársaság kormányát, vizsgálja meg, hogy megvalósítható-e az a javaslat, hogy minden évben folyamatosan egyszer egy 13. havi nyugdíjat kapjon az általam említett kör.” (Mármint a 2000. január elseje előtt nyugdíjba mentek.) Steinemé Vasvári Éva (Fidesz) szerint „A Fidesz vezette polgári kormány fő célkitűzése az infláció megfékezése, a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzése és emelése.” A két tábor közötti sárdobálástól eltekintve öröm tölt el: lám, az ellentétek ellenére közös a szándék a nyugdíjasok hosszú évek óta tartó méltatlan helyzetének javítására. Ekkor hallom, hogy a sertéshús ára harminc százalékkal emelkedik, a baromfié valamivel mérsékeltebben. Várható a tej árának emelése is. A kenyér árának emelését lassan már megszokjuk. Gondolkodom: hogyan lesz így valóság a kormányfő által a nyugdíjasoknak beígért reáljövedelem-emeléséből? Talán majd az őszre ígért egy-két százalékos nyugdíjemeléssel. Attól tartok azonban, hogy azt még újabb áremelések követik. Döntenek rólunk mindenben, s núndent nélkülünk, helyzetünk átérzése Kevés pénzből sok programot Kétlaki nyugdíjasok Tábori Béláné az Életet az éveknek nyugdíjasszövetség megyei csoportjának a vezetője, s egyben ő irányítja a rákóczifalvi nyugdíjasklubot is. Tagja volt már a szövetség alakulását megelőző baráti körnek, s helye van a szövetség elnökségében is. Sokoldalú szervezőmunkájának, aktív tevékenységének tudható ez be. A tőle szerzett információ alapján íródott ez a cikk. Megyénkben ehhez a szövetséghez harminchat klub tartozik, de vannak „kétlakiak” is, melyek anyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesületének is tagjai. A magyarázat kézenfekvő: manapság az időskorúak jó része rákényszerül arra, hogy kevés pénzből minél több szervezett programon vegyen részt. Az Életet az éveknek nyugdíjasszövetség vonzó hatása megyénk nyugdíjasai körében nem utolsósorban annak tudható be, hogy a Berekfürdőn, Cserkeszőlőn és Hajdúszoboszlón idegenforgalmi adót is magába foglaló üdülés például mindössze hétezer forintba kerül. A tömeges jelentkezés miatt már februárban el kell kezdem a szervezést. A korábbi időszakban a szövetség több országos találkozót szervezett. Ma már a különbus- zok bérleti díja miatt ez körülményes, ezért inkább kisebb területek klubjai számára szerveznek találkozókat. Úgy tűnik, hogy ezek meg túlságosan jól sikerülve, újabb gondokat vetnek fel. A cserkeszőlői találkozóra például hatvannyolc településről, hetvenkét autóbusszal kétezerhétszáz nyugdíjas érkezett az idén. Az ilyen tömeg már szinte kezelhetetlen. S nemcsak a cserkeszőlői rendezvényre jellemző ez, hanem a jászszentandrásira és a többiekre is. A tömeges részvételt elősegíti nemcsak az, hogy a szövetség klubjai a települések mozgatórugói, és ezért méltán számíthatnak a helyi önkormányzatok támogatására, hanem az is, hogy megyénk gazdag fürdőhelyekben, melyek kiválóan alkalmas helyszínt biztosítanak a szervezők számára. A tapasztalatokon okulva a szervezők most már „széthúzzák a mezőnyt”, kétnaposra tervezik a találkozókat. így nincs olyan nagy tumultus. A meghívottak számának csökkentésével is lehet enyhíteni a zsúfoltságot. Rákóczifalván például már tíz év óta megrendezik az idősek világnapját. Ezekre az alkalmakra megkapják a tornacsarnokot. Tavaly hatszáznegyvenen vettek rész ezen a rendezvényen. Alig fértek egymástól. Ezen okulva az idén kevesebb klubot látnak vendégül. Most a meghívottak listáján „csak” tizenegy település klubjai szerepelnek, no meg a protokoll. így is lesznek vagy ötszázan. Most sem lézengenek majd a sportcsarnokban. A szeptemberi világnap rendezvényeit a rákóczifalviak az idén összekötik a nyugdíjasklubjuk 25. jubileumának megünneplésével. Tisztában vannak azzal, hogy a községben nincs sok látnivaló, s azt nagyon nagy vendégszeretettel is igyekeznek ellensúlyozni. Ötszáz forint ellenében ellátást . lg biztosítanak számukra. Cukros kiflivel, teával fogadják majd a vendégeket, ebédre pedig láb- ■KfflHll szárpörköltet savanyúsággal és süteményt tálalnak fel. Délután pedig zsíros kenyérrel s gyümölccsel kínálják őket. Olcsó vendéglátást azért tudnak biztosítani a klubtagok, mert saját maguk főznek a meghívottak számára. Az egész napos program sem tűnik mellékesnek. Az ilyen rendezvényeken évek óta fellép a kiskunlacházai sramlizenekar, s a főtéren térzenét ad a szolnoki helyőrség fúvószenekara. Az Életet az éveknek nyugdíjasszövetség megyei klubjai példamutatóan összetartók. Abból kiindulva például, hogy nem sajátíthatják ki mindig a megyei fürdőhelyeket, hat település klubjai összefogtak, s a forgalomból több-kevés- bé kieső Nádudvar fürdőjét kizárólag ők vették egy napra birtokba. Aki akart, zenét hallgatott, táncolt vagy a vízben lubickolt. A megye több területén tapasztalható ehhez hasonló szervezés annak jegyében, hogy minél több nyugdíjas jusson kikapcsolódási lehetőséghez. A rákóczifalviak egyébként ezt „helyben” is biztosítják. Klubtagjaik jó része tagja a klub énekkarának vagy a tánckarának. Azt vallják: szórakoztatjuk magunkat a magunk módján. Ahonnan nem látszik a templomtorony Bezzeg Imre gyűjteménye egyik darabjával A szikes határral övezett Besenyszög mindig szegény község volt, lakói mégsem mentek el onnan csak addig, míg látták a templom tornyát. Néhány kivételhez tartozott — ő is csak munkája révén — a nyugdíjas éveit is ott töltő Bezzeg Imre. Az ács-kőműves szakmát űző nagyapja és apja nyomdokába lépve ő is építőmester lett, de többre vitte náluk. Építésvezető volt. Több szaktelep - így a bőgi, nagykörűi és a jászladányi —őrzi keze nyomát.- Földünk nem volt - sorolja sorsát —, csak annyi, amennyi a cipőnkre ragadt. Keresztapám viszont gazdálkodott, gyermekkoromban sok időt töltöttem náluk. Megszerettem a paraszti életet, odahaza voltam a jószágnevelésben, a mezőgazdasági munkában. Egyszer kaptam keresztapámtól egy patapucoló kést. Azzal kezdődött a gyűjtőmunkám. Ebbéli szorgalmára jellemző, hogy ezernél több régi használati tárgya van a nagyrévi tájházban. Azért ott, mert annakidején Besenyszögön nem biztosítottak helyet azoknak. — Sokkal gazdagabb lehetne a gyűjtemény, ha idejében észhez kapok - bizonygatja. - Sok házat építettem újjá magam is. Nagyon sok régi köcsög, lószerszám, rokka, köpülő volt eldobálva azokon a helyeken. Most már nem találhatók ilyenek, vagy csak nagyon ritkán. S tegyük hozzá: a ritkaság- számba menő tárgyak pedig végképp fellelhetetlenek. Ügyan melyik polcról lehetne mostanság leakasztani például egy olyan olajtárolót, amely a kiegyezés évében készült, vagy olyan hegedűt, melyet az Osztrák-Magyar Monarchia idején a királyi zenekar számára készített mestere? Méltán büszke ezekre Bezzeg Imre, s a többiekre is az, de egy kicsit megkeseredik a szája íze, amikor a nagyobbrészt Nagykörűben lévő gyűjteményre terelődik a szó.- Óriási bajom van - kesereg -, mert a gyűjtemény nagy része fent van a körűi tájház padlásán. Van ott pár hintóm meg kocsim. Kocsiszín épült számukra, de azt mindennek használják, csak annak nem. Kitették azokat az ég alá, ahol veri őket az eső, szárítja a nap. Nem vagyok ettől elragadtatva, szinte betege vagyok ennek. Ha úgy bánnának ezekkel a tárgyakkal, ahogy nem, akkor becsülettel állnám a tíz évre szóló szerződésben foglaltakat, de hát borzasztó bajok keletkeztek. Történt olyan is, hogy szétvertek valamit. A Nagykörűnek tíz évre kölcsönadott gyűjtemény sorsa tehát kérdésessé vált, ez derül ki Bezzeg Imre további szavaiból is.- Nem várom meg a tíz évet, előbb elhozom onnan a gyűjteményt. Nem akarok én ezzel konfliktust csinálni, távol áll tőlem az ilyesmi, de nem hagyhatom, hogy tönkremenjenek az ott elhelyezett tárgyak. Kora tavasz- szal átmentem Nagykörűbe. A szabadban álíó hintókon már fel- táskásodott a festék, a drága bőrüléseket sütötte a nap. Ha lakodalmat rendeznek, befognak a hintókba — ez még rendben is volna -, de sárosán, piszkosan viszik vissza. Úgy tűnik, régebben a besenyszögi vezetők sem tartották sokra a gyűjteményt, de az új polgármester másképpen gondolkozik. A falunap alkalmával például a művelődési házban kiállították Bezzeg Imre gyűjteményének egy részét. Egyébként Besenyszögön minden évben emléklapot és -plakettet adnak olyan embernek, aki sokat tett a falu jó híréért. Az idén Bezzeg Imrét találták méltónak a kitüntetésre. S nem méltánytalanul. VETERÁN REPÜLŐK CSALÁDI NAPJA. A közelmúltban az egyik Tisza-parti üdülőben családi napot rendezett a veterán repülők szolnoki egyesülete. Ez alkalommal vendégül látták a szegedi és a debreceni testvérszervezeteik képviselőit is. Azokkal évek óta szoros együttműködés alakult ki. Viszonzásul a szegediek vitorlázórepülőgép-versenyen látták vendégül a szolnoki veterán repülőket. (Beküldött képünk a szolnoki családi napon készült.) ■ Cukorgyáriak Pannonhalmán A szolnoki cukorgyár nyugdíjasait tömörítő Cuki Klub tagjai — az üzem vezetőinek hagyományos és hathatós segítségének köszönhetően — Pannonhalmára látogattak. Az ottani és az útközbeni látnivalókról Demény Istvánná tartott ismertetőt. Csizmái Lajos és Fügedi Lajosné „előénekesek” vezényletével dalos kedvvel, mókázással, vidám hangulatban telt az idő. A kirándulás résztvevői számára talán mégsem ezért emlékezetes ez az út, hanem a nevezetes látnivalók által nyújtott élmények miatt. A klubtagok útba ejtették Győrt, ahol megtekintették az 1716-1725 között barokk stílusban épült Karmelita templomot, a vár maradványait, az Öregtemplomot, melynek alapköveit talán még Szent István korában rakták le. A hangulatos barokk stílusú, belvárosi utcasor láttán felsóhajtottak a szolnokiak: bárcsak nekünk is lenne sok ilyen műemlék épületünk. Győrből Pannonhalmára vezetett a csoport útja. Az ottani — ma már világörökség részét képező apátság - bazilikájának alapjait Géza fejedelem rakatta le, majd Szent István építtette tovább az 1001-ben felszentelt templomot. Az apátság számos történelmi esemény színhelye volt. 1078-ban például I. László ott tartott országgyűlést. Az épületegyüttest az évszázadok során többször átépítették. így nyerte el mai, lenyűgöző formáját. Ezernyi látnivalója közül külön figyelemre méltó levéltári gyűjteménye, amely — többek között - tartalmazza Szent István 1001-ből származó kiváltságlevelét, az 1055- ben datált Tihanyi alapítólevelet, az első hiteles magyar nyelvemlékünket. Ámulatba ejti a látogatót az apátság mintegy 360 ezer kötetet számláló könyvgyűjteménye - melyben olyan felbecsülhetetlen értékek találhatók, mint az 1235-ből származó Liber Ruber-i kódex, a XV. századi Pannonhalmi-kódex, az 1516-ban keletkezett Forgács-kódex, illetve az 1530 körül készült Tihanyi-kódex. Több mint 230 ősnyomtatvány is tartozik a gyűjteményhez. Az építészet laikusokat is lenyűgöző gazdagsága mellett a képzőművészet remekei is maradandó élményeket nyújtottak. Hazánk gazdagabb megismerését szolgáló út volt ez a kikapcsolódás mellett. Ezért érdemes az említésre. A Cseresznyefesztiválra látogattak A Szolnok városi nyugdíjasklub tagjai - Németh Jánosné immár hagyományos szervezésének köszönhetően - Nagykörűbe látogattak, ahol a többnapos ünnepségsorozat egyik rendezvénycsoportját tekintették meg. A „bemelegítésről” Barát József és családja gondoskodott. Nevükhöz méltón otthonukban baráti szeretettel, kisüsti cseresznyepálinkával és süteményekkel vendégelték meg a szolnokiakat. A kedves, derűs fogadtatás hatását a Cseresznyefesztivál látnivalói és a Tisza szépsége csak fokozták. Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Mészáros János
