Új Néplap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-29 / 176. szám
2000. Július 29., szombat MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL NÉZŐPONT Szabadság — nyaralás nélkül Két emberöltővel korábban a földművelő ember otthon „nyaralt”. Jobban mondva telelt az őszi betakarítás, szántás után, hiszen a röggel bajlódóknak akkor akadt szusszanásnyi idejük. Február közepéig, amikor vetni kellett a tavaszi árpát, sz írni a mákot. Ez a viszonylagos szabadság akkoriban aligha önfeledt utazgatásokat takart, esetleg a közeli rokonoknál egy-két napos disznótort, névestét, hiszen a jeles névnapok jórészt az esztendő két utolsó ember hónapjára estek. Úgy tűnik, a történelem részben ismétli önmagát, hiszen egyre több olyan embert ismerek, aki még egy-két hetes rövid szabadságra ugyan elmegy, de üdülésre, nyaralásra már nem futja. Legfeljebb akkor, ha vagy a vagy a feleség olyan he lyen dolgozik, hogy a cégnek, vállalatnak esetleg még megvan valahol valamelyik üdülője. Ha hozzájárulást, kedvezményt is kap, elképzelhető néhány gond nélküli nap. Ha mindez hiányzik, marad a lakás, esetleg ha van, a hobbi. Ekkor tíz-egynéhány napig reggelente lehet lustálkodni, nem kell sietni, rohanni. Otthon mindent meg lehet csinálni, amire év közben nem jutott idő. Mert a meszelés, festés hamar szárad, és a tapétázás sem ördöngösség, ha egyszer már csinálta az ember. Ez eltart egy hétig, a másik hét meg arra elég, mire minden meglesz, a helyére kerül. Lám, lám, erre is jó a mostani, nyári szabadság. Meg arra, hogy rendbe tegye valaki a hobbit, a rajta lévő épületet, kerítést - feltéve, ha van. Nagyrészt sok családban ma már főleg a gyerekek üdülnek. Ha nagyok összefognak, csoportosan vágnak a világnak, ha kisebbek, szervezetten valamilyen táborban, esetleg rokonnál üdülnek. Rengeteg, dolgozó ismerősömnek az a nyaralása, hogy nem megy sehová. Elvan. Később kel, és hétvégeken egyszer elugra- nak Abádszalókra, Berekfürdőbe, Cserkeszőlőbe, Idnek mi van közelebb. Esetleg a hegyekbe, de estével sokan vissza is indulnak, mert három-négy embernek a szállás sem olcsó. Általában egy-, esetleg kétnaposak a túrák, és szerencsés az az ember, akinek testvére, sógora lakik a Balaton mellett, a Bükkben, Budapesten, Egerben. Mert a mostani, errefelé ismert keresetek mellett erre futja. Többre - egy-két hétre az átlagnak - nem. Fültanúja voltam egy piaci beszélgetésnek, amelyen két férfi cserélt véleményt. — Mi most a Kanári-szigeteken üdültünk tíz napot. Isteni! Ajánlom neked is!- Jó. Én is szigeten húztam le a szabadságom felét.-Hol?- Járdaszigeten. Betonoztuk az alsóépület elejét a családdal. Nem panaszkodom, sör bőven volt, ha meg légkondicionálásra vágytam, árnyékban húztam le a fél litert... Sok családban főleg a gyerekek üdülnek fi fiait) lií jfifif A vándorkerekes révész Mezőtúr Tavaly november óta Gergely Antal őrzi a magyar révészek egyik legnagyobb elismerését, a Vándorkereket, amivel eddigi harminckét éves munkáját jutalmazták. kocsik és biciklisek keltek át a folyón, amiket-akiket még egy-egy nagyobb csónak is elbírt, csak 1980 óta segíti motor az átkelést. Most márciustól novemberig van szezon, persze ez is a vízállás függvénye, de ebben az időszakban sokan igénybe veszik az át- jutás ilyen módját. A fiai itt nőtAnti bácsi 1962-ben kezdett a kompon dolgozni FOTÓ, T. A. * környéken ma már ő az egyet- aki ezt a munkát végzi, bár ■lhetőleg a révészmesterség családban marad, hiszen két fia átveszi tőle. A körösi komp két megyét köt össze, és az sem másodrangú, hogy felére rövidíti a távolságot Mezőtúr és Szarvas között. Mint azt Anti bácsi elmondta, 1962-ben kezdett először a kompon dolgozni mint kisegítő, majd néhány év kihagyás után 1968 óta ő vette át a munkát. Kezdetben még kézzel húzták át a kompot a túlpartra, és inkább lovas tek fel, alig hogy járni tudtak, már segítkeztek az édesapjuknak, így mára már révészdinasztiává nőtte ki magát a Gergely család. A legutóbb kapott vándordíjon kívül két évvel ezelőtt Széchenyi-plakettel tüntették ki a családfőt, néhány napja pedig az egyik tévécsatornán láthattuk egy rövid riport erejéig. Jövőre talán tényleg átadja a stafétabotot a fiainak, de mint mondta, a vizet nem tudja itthagyni, hiszen több mint harminc éve a munka és a szabadidő is ahhoz köti. R. SZ. Abádszalók „Kiváló ötlet volt lapjuk részéről, hogy az előfizetői nyereményjátékán abád- szalóki üdülést is kínáltak a nyerteseknek...” — mondták a „Nyaraljon velünk” akciónk nyertesei, akik közül Berényiékkel és Vágóékkai „futottunk össze” a hét első felében. Berényiék a nagypapa, Gácsi Lajos jóvoltából üdülhettek egy hétig a Tisza- tónál, ő ugyanis átadta nyereményét lányának és vejének, s no persze a két unokának. A férj, Béla elmondta, hogy szívesen fogadták az após ajándékát, mert kiválóan érzik itt magukat.- Szerencsére kiváló időt fogtunk ki, és a programok is nagyon jók. Először üdülünk a Tisza-tónál, de már most megígérhetem, hogy ezentúl sűrűbben fogunk idejönni - fejezi be őszinte Tisza- tavi reklámját a családfő, akinek szavait neje, Vali is megerősíti, miközben az is kiderül, hogy gyerekeiknek, a 7 éves Bertinek és a 11 éves Beának is ízlik a vízparti nyaralás.- Kiváló helyen és környezetben vagyunk a Füzes panzióban, s a part a vízfelülettel is számtalan szórakozást kínál. Külön köszönjük a panzió figyelmességét, melynek révén ingyen véhetjük igénybe a tekepályát, s grátisz kapjuk a napi strandbelépőket. Persze annak is köszönhetően, hogy édesapám nyert lapjuk nyereményjátékán, amit nagyon jó ötletnek tartunk. Sajnáljuk, hogy gyorsan elrepült az egy hét, de még a mai szuperprogramokat, (Kaiser sörfesztivál, légiparádé, Tisza-tó szépe-választás) szeretnénk megnézni. A szomszéd szobában is egy nagyszülői figyelmesség tanúi lehetünk, hiszen Vágó Rudolf és neje, Marika nyugdíjasként két unokáját, a 6 éves Alexandrát és a 9 éves A nagyszülők az unokákkal. Hátul a Vágó házaspár, elöl balra Alexandra, mellette Zsanett fotó, a szerző Zsanettet hozta magával. Annál is inkább, mert a gyerekek szülei most éppen azon szorgoskodnak, hogy új otthont teremtsenek a belvíz által tönkretett régi helyébe, így a két unoka amúgy is a papánál és mamánál tölti ideje nagy részét. Ők egyébként nagyon virgoncok, s egy szuszra sorolva az élményeiket, alig hagynak kérdezni. Tudomásomra hozzák, hogy szinte már minden parti és vízi játszót kipróbáltak, s a nagyobbik már az óriáscsúszdát is kipróbálhatta. Ám végül szót kapva megtudom azt is a nagyszülőktől, hogy a mama és a papa néhány korábbi téeszes kirándulást leszámítva, bizony most üdül először életében. — Jó itt, szép itt, s jól is érezzük magunkat, de még a lapjuk segítségével is be kell osztanunk a pénzt, mert a kettőnk nyugdíja éppen 46 ezer forint - említi a rokkantnyugdíjas Vágó Rudolf, akihez csillogó szemekkel bújik a láthatóan papás Szandika. A legnaivabb kérdésemet, hogy szeretik-e nagyiékat, már a családi szóvivő, Zsanett is segít megválaszolni:- Otthon, Újszászon is, de itt különösen, mert mindent megadnak, amit kérünk - mondja a „nagylány”, aki végül átadja a szót nagymamájának.- A lányom és a vejem is segítettek anyagiakkal abban, hogy az unokák semmiben ne szenvedjenek hiányt. Jólesik persze nekünk is ez a kis pihenés, mert átdolgoztuk az egész eddigi életünket. Hazatérve vár bennünket a munka: a jószágokkal, a kerttel, no és persze tovább fogjuk segíteni a fiatalok építkezését. Ám tényleg szép ajándék volt Fortunától és a laptól, hogy egy hetet tölthettünk el itt. PERCZE MIKLÓS Elégedettek a nyertes előfizetők „Nyaraljon velünk” akciónkkal pihenhettek a Tisza-tónál Bontják az életveszélyes házat Törökszentmiklóson közel ötszáz lakóépületet károsított a víz Törökszentmiklós Száll a por, megtisztított vályogok kerülnek kupacba. A vályoghalom mögött félig lebontott falak mutatják, hogy nemrég még élet volt a romhalmaz helyén. Ablakok, ajtók állnak még a falmaradványokban. Látszik a villanykapcsoló helye, a falon a festés. A házmaradványon túl áll az alsóépület. Ott lakik most a 86 éves Szabó Ferencné. A vályoghalmazon a fia, Szabó Imre dolgozik. Törökszentmiklóson vagyunk, ahol a belvíz közel ötszáz lakóépületet károsított. Szabó Ferenc- néét annyira, hogy le is kellett bontani. — Ez a ház elmúlt százéves — magyarázza Szabó Imre. — Áprilisban döntöttek úgy, hogy le kell bontani, mert életveszélyessé vált. A problémák már előtte néhány hónappal kezdődtek. A háznak gyakorlatilag kiment az alja, és a falon akkora repedés keletkezett, hogy át lehetett látni a szomszédba. Az alsóépület maradt meg csak, amely egy szobakonyhából áll. Nagyon alacsony, és egyébként sem felel meg lakás céljára. Jelenleg én lakom ott az idős édesanyámmal, aki felügyeletre, gondozásra szorul. Korábban egyedül lakott ebben a házban, így tulajdonképpen csak az ő elhelyezéséről kellene gondoskodni. Már kaptunk az önkormányzattól egy kérdőívet, ahol benyújthattuk a kárigényünket. A Karitász is ígért szóbeli segítséget. A bontás nem is olyan olcsó dolog, mint ahogy az ember gondolja. Egy ilyen házban is akadnak azért hasznosítható dolgok, vályog, farészek, ezekért azonban nagy pénzt nem lehet várni. Viszont fizetni kell mindenért: hogy kikapcsolták a villanyt, hogy elszállítják a romokat. — Nem tudom, igazán mi jelentene megoldást az édesanyámnak - mondja Szabó Imre. — Ha kapna is bármilyen szükséglakást, ő már nem tudja egyedül ellátni magát. Szó volt arról is, hogy ha a városban megnyílik az idősek otthona, esetleg odakerülhet. PAULINA ÉVA Aki fát ültet, bízik a jövőben Szolnok Modla Ferenc már nyugodtan mondhatja magáról, hogy hetvenkedik, sőt két éve túljutott ezen a bűvös hetvenen is. Ennek ellenére van elképzelése a jövőről, hiszen Abonyi úti tanyája köré rengeteg fát ültetett. És a szólásmondás is azt vallja, hogy aki fát ültet, az bízik az elkövetkezendőben. Ha visszanéz az eleire, szinte mindenki közülük földdel bíbelődött, azon gazdálkodott. Ő is ebbe született bele, és tizennégy évesen már lovakkal szántott. Azután jött a háború, és az érettségin kívül kitanult több szakmát. Lett kereskedő, gépmunkás, asztalos. Meg ami nem mellékes, tizennyolc hosszú évig a megyei méhészet egyik meghatározó embere. Noha a szüleinek sok földje volt, ezt a valamikor nem kimondottan előnyös származást elnézték neki, hiszen amikor kezdte a munkát, a megyei méhészek harminc vagon mézzel járultak hozzá az ország eredményeihez. Később ez a mennyiség százhúsz vagonra nőtt. Neki is volt száz méhcsaládja, és több hordás érdekében végigvándorolta velük akácnyíláskor az Alföldet, a Mátrát. Egy ízben Irakba exportáltak több üveg lépes mézet, és a szakmai előkészítéssel, szervezéssel őt bízták meg. Rettentő szigorúnak bizonyult az arab átvevő, és minden egyes darab üveget megnézett. Láss csodát, egyben közülük nem volt lép. Félt, hogy emiatt az egészet visszaküldik, sőt át sem veszik, de ezt a kis apró hibát elnézték. A kilencvenes évek elején hcitált, és az Abonyi úton szerzett vissza a régi családi vagyonból harminc hektárt. Épített egy gabonatárolót meg gépműhelyt, mert azt elfelejtettem mondani, a földjét maga műveli. A búzája hektáronként 34,2 mázsát fizetett, a kukorica is jól mutat. Ha szerény nyeresége van, visszaforgatja a mezőgazdaságba, de itt sajnos nagy haszonról szó sincs. Aki effélére pályázik, azt ne a föld megművelésével remélje, hanem valami másban. Jellemző, hogy néhány éve még tudott venni - ha sikerült a termés - egy-egy gépet, mára azonban úgy felmentek a gépárak, hogy ez elképzelhetetlen. Akárhogy nézi, nem látja a mezőgazdaság jelenlegi válságából, lehetetlen helyzetéből a kiutat. Probléma, hogy a téeszesítéssel a korábban jól menő, régi, ki- sebb-nagyobb gazdaságokat 1948-59 között felszámolták. Most pedig a szövetkezetek is halódnak, meg a hozzá hasonló gazdáknak sem megy. Mert a termények árai alacsonyak, miközben az üzemanyag és a gépek árait lehetetlen egy átlag gazdának megfizetni. Ennek ellenére hetvenkét évesen is bízik a jövőben: ültetett hetven gyümölcsfát, négyszázharminc akácfát a tanyája köré. És a suszter visz- sza a kaptafához elv alapján, idős korára vég- re-valahára azt csinálhatja, amibe a húszas évek végén beleszületett: pa- rasztizál... D. SZABÓ MIKLÓS A gazda kapál kinn a tanya körül, a kertben fotóí b. j.
