Új Néplap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-22 / 170. szám
MH 2000. Júuus 22., SZOMBAT TÜKÖR 5. OLDAL MEGY NÉZŐPONT Úgy tadják, hogy minden betegség ellen be lehet kapni egy tablettát Mindenható gyógyszerek? A század elején nagyanyám gyógyszerek nélkül túlélt egy tífuszt. Nem tudom, hogy ma ki lenne az, aki ezt kibírná. Egyáltalán: a mai ember gondolni sem merne rá, hogy túl lehet élni egy ilyen súlyos betegséget orvosságok nélkül. Mindez most jutott eszembe, amikor az ország több kórházában megjelent MRSA-baktérium okozta megbetegedések szerepelnek a hírekben. Még nem felejtettük el, hogy az év elején az agyhártyagyulladás miatt volt riadalom. Valahányszor felbukkan egy betegség (többnyire fertőző), amely súlyos következményekkel járhat, vagy akár halálos kimenetelű lehet, az embereket elfogja a pánik. Az ilyenkor tapasztalható értetlenség, riadalom és aggodalom abból származik, hogy a ma embere egyfajta hamis biztonságérzettel él. Úgy (iidja, hogy mindenre van gyógyszer, minden ellen be lehet kapni egy tablettát, és különben is az antibiotikumok mindent legyőznek. Ami részben igaz is, hiszen olyan, korábban súlyos, gyógyíthatatlan betegségeket mint a vérbaj, tbc, úgy tűnt, hogy le tudtunk győzni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy védve vagyunk minden ellen, hogy a gyógyszerek mindent tudnak, megvédenék a súlyos betegségektől, a haláltól. Az esetek többségében ez így is van. Ám egy bizonyos százalékban a kórokozók, betegségek, fertőzések előttünk járnak, nincs ellenük gyógyszer (lásd AIDS), vagy ha nem vesszük észre idejében, halálos kimenetelű lehet a gyógyszerezés ellenére is. Győzelmeink sem teljesek, hiszen például újra terjed, és az antibiotikumokkal szemben ellenállóvá vált a tbc kórokozója. Az orvostudomány csak a megjelenő betegségek és jelenségek (megmagyarázhatatlan halálozások stb.) okát tudja kutatni, illetve ellenszerét próbálja megtalálni. A kórok elleni harc mindig akkor kezdődhet el, amikor a kórokozó baktérium, vírus felbukkan. Két dolgot azonban szinte minden betegségnél, különösen a fertőzőknél hangsúlyoznak: a személyi és környezeti higiénét (az egyszerű kézmosás is sokszor feledésbe merül!), valamint azt, hogy fontos az immunrendszer állapota. Az immunrendszerünket pedig helyes életmóddal, táplálkozással, mozgással, az alkohol és dohányzás kerülésével tudjuk erősíteni. Vagyis a nagy hatású gyógyszerek megjelenése ellenére nem szabad megfeledkezni arról, hogy az egészségünk legfőbb őrei még mindig mi magunk vagyunk. XuJLA a. A zuhanás semmihez sem hasonlítható Szolnok Színes kupolák, alattuk emberek ereszkednek alá a levegőből a szan- daszőlősi sportrepülőtér gyepe felett. Ez a helyszíne a nemzetközi ejtőernyős-találkozónak, amelyen ebben az évben mintegy százhúszan vesznek részt. Magyarok, németek vegyesen. Cserpák Csaba ugrásvezető így értékeli a programot: — Egy ugrás négyezer forint. A cseh gyártmányú L-410-es kétmotoros gép kilenctől kora estig műszakban van. Az ugráshoz igazolvány, megfelelő iratok szükségesek. A legfiatalabb ejtőernyős húsz alatti, a legidősebb ötvennyolc. A gép egyszerre tizennyolc embert vihet, és ugrani négyezer méter magasból szoktak. A többiről kérdezze az érintetteket. Pintér Péter hajdúszoboszlói vállalkozó másodpercekkel korábban ért földet. Ez volt az 1290. ugrása. — Négyezerről zuhantam, és nyolcszáz méteren nyitottam. Ezt az érzést, amikor az ember százötven-kétszáz kilométeres sebességgel „hull alá”, nem lehet elmesélni. A család, a feleségem és a két gyermekem elfogadta a hobbim. — Veszélyes sport? — Ha kiváló az ernyő, és esze van az ugrónak, nem vagánykodik, kockáztat, minimális a veszély. Augusztus 20-án tizenhatan ugrunk egyszerre a Dunába a fővárosban, ezt gyakoroljuk most. Kecskés Katalin és Török Boglárka a mindenes. Kezelik a hangosbemondót, magyarul, németül tájékoztatják a jelenlévőket. Mikor száll fel a gép, van-e még szabad hely az ugráshoz. — Én már tízet ugrottam — sorolja a kecskeméti Kati, aki a szolnoki főiskola másodévese —, és lehet, az utolsó napon tandemet ugrok Csabával, a főnök úrral. Úgyhogy ha minden igaz, vasárnap meglesz a tizenegyedik. Rajcsovics Orsolya már nem kezdő, hiszen eddig száznyolc eredményes földet érés áll mögötte. — Most deszkával ugrottam, ezt a két lábamra erősítik, így még pontosabb a Ég ás föld között, méterekre a gyeptől fotó, buoány j. lavírozás. Eleinte nagyon féltettek, de tavaly már annyit normalizálódott a helyzet, hogy az engem itt, Szolnokon meglátogató édesanyám is ugrott egyet. Linszky Ede kezében emberéletek, hiszen Ő a kétmotoros gép pilótája.- Ketten ülünk a kormánynál, és ha van ránk igény, reggel kilenctől sötétedésig dolgozunk. Á gép roppant megbízható, végsebessége 355 kilométer óránként. Ugráskor 160-ra csökkentjük a tempót, és a bal oldali motort alapjáratra állítjuk, hogy biztonságosabb legyen a gépből a kilépés.- Hányszor száll fel naponta?- Tizenhatszor, húszszor.- Hajózó előélete?- Öt évig műrepülő válogatott kerettag voltam, a géppel együtt zuhantam, orsóztam, forogtam a levegőben.- Ezek szerint ugrani is szeret.- Ugyan már, dehogy! Életemben még egyetlenegyet sem ugrottam, ez nem a pilóták világa. Vezetni szeretek, imádok, az ejtőernyőzést pedig meghagyom azoknak, akik mögöttem foglalnak helyet a gépben... ______ D. SZABÓ MIKLÓS Az ernyők pontos összehajtásától életek függnek Gólyasorsok Sokan azt mondják, mára az emberek elfásultak, nem törődnek környezetükkel, a körülöttük lévő élőlényekkel. Hogy az ilyen vélemények mennyire felületesek, azt jól bizonyítja két gólya sorsa. A két beteg madár érdekében sok-sok ember tett tanúbizonyságot segíteni akarásáról. A fehér gólya védett madár. Énnek ellenére érhetik balesetek, sérülések. Mint azt a gólyát, amelyet Tiszapüs- pökiben találtak lőtt sebbel. Szakemberek segítségével a Hortobágyi Nemzeti Parkban lévő madármenhelyre vitték, hogy meggyógyuljon, 'őzben a községben megtalálták szkét is, ahol a párja és kicsi- irta visszatértét. /.olnokon, a Kassai út körién egy furcsa viselkedésű ,i!ya keltett riadalmat és egyúttal szánalmat. A madár megrögzötten naponta többször visszajárt a buszmegállóba, ahol a műanyag falon nézegette a tükörképét, és csőrével ütötte a képmását. Állapota láthatóan romlott, napról napra soványabb lett. A környéken lakók az összes természetvédelmi egyesületet és klubot értesítették az esetről. Mint Mille János, a Magyar MaTiszapüspökiben a gólya visszavárja a fészekre társát FOTÓ: MÉSZÁROS letekre a madarat nem tudták befogni. Erre csak akkor láttak reményt, ha a gólya annyira legyengül, hogy hagyja magát elfogni. Tagadhatatlan, hogy valaki megmérgezte azt az állatot, amit a gólya megevett, és az is igaz, hogy valaki meglőtte a Ti- szapüspökiben talált fehér gólyát is. Azonban szerencsére ma már egyre több ember figyel oda környezetére, és nem hagyja sorsára az állatokat. Mille János így fogalmazta meg a tapasztalatait: Sokkal többen segítenek, mint ahányan pusztítják az állatokat.- PAULINA dártani Egyesület munkatársa elmondta, a gólya mérgezett lehetett, ez magyarázza az abnormális viselkedését. Feltehetően olyan rovart, sáskát, szöcskét, pockot vagy egeret ehetett, ami meg volt mérgezve. Az első kísérTiszapüspöki—Szolnok Az egyik gólyát meglőtték, a másik mérget evett. Sorsukban az a közös, hogy az emberek nem mentek el szó nélkül a beteg állatok mellett. Reutlingenbe elhozta az élet szépségeit AUSSTELLUNG / Zum zehnjährigen Jubiläum der Städtepartnerschaft Szolnok-Reutlingen Alles Ungarn - ein Rausch der Farben Eröffnung heute Abend: Bilder des ungarischen Künstlers Sándor Baranyó im Rathaus Strahlende Farben, glitzernde Flüsse und Felder voller Sonnenblumen: Die Ausstellung des Szolnoker Künstlers Sándor Baranyó bringt nen der herausragendstcn ungarischen Künstler nach Reutlingen geholt. Und mit ihm die ganze Schönheit Ungarns, verpackt in seinen Werken. „Wir wollen unseren Bürgern ist eine Schule der Tiefebene, wir malen die Wirklichkeit“, so Baranyó. Und diese Wirklichkeit setzt er in einen wahren Farbenrausch um, expressionistisch und einfühlsam. Für den Künstler, der dieses Jahr seinen 11(1 fiehurtstac feiert, hat die meinderat. .So eine Städtepartnerschaft bewegt sich auf mehreren Ebenen, von der menschlichen bis hin zum Austausch von Wissenschaft und Kultur. Und diese Ausstellung umfasst alle Aspekte, besser eeht's nicht". Az egyik német napilap cikke a művészről Baranyó Sándor a németországi Reutlingenben, Szolnok testvérvárosában állította ki képeit május-június havában. Hogyan fogadták? Vélemények, visszhangok a városházán megrendezett tárlatról. A minap megcsörrent a telefonom, a vonal túlsó végén Baranyó Sándor mély, méltósággal teli hangja: Szeretnék megmutatni valamit, látogass meg! Megtettem. Műtermében vagyunk, ott fogad, képeinek társaságában, közöttük ott vannak — mint megtudtam — azok a festmények is, melyek néhány hete még úton voltak, Szolnok testvérvárosában, a tízéves testvérvárosi kapcsolatait ünneplő Reutlingenben, ahol a városháza tágas csarnokában tekinthette meg őket a közönség. Az életmű jelentős részét, több mint félszáz alkotást. Nem mind van itt - mondja -, néhány ott maradt, megtetszettek, és gazdára is találtak. Nos, íme — mutat rá az asztalra. Újságkivágások, cikkek sorakoznak különböző német lapokból, a kiállítás írásos visszhangjai. És fényképek, a jeles esemény dokumentumai. Három éve készültem erre a tárlatra - meséli, amikor a kiállítás gondolatának megszületését kérdem. A meghívás azoknak a látogatásoknak a gyümölcse, amelyeket itt, műtermemben német vendégeink tettek az évek során, élen Conrad Dolderer úrral, aki többször is megfordult nálam, s aki a kiállítást is javasolta, szorgalmazta. Aki egyébként rajong Szolnokért, a testvérvárosért. Nézegetjük együtt a megjelent cikkeket, és szemelgetünk belőlük. Az egyik tudósítás, mely a megnyitóról számol be, a főpolgármester, dr. Stefan Schulters köszöntő szavait idézi, miszerint a testvérvárosi kapcsolatokhoz szorosan hozzátartozik a kultúra és a partnerek bemutatása, ezt emeli ki. Egy másik orgánum a kiállítást is rendező művészet- történész, Birgit Knolma- yer szavait hozza, aki hangsúlyozza: „Baranyó Sándor színpompás festményeiben is hazája szépsége tükröződik; Reutlingenbe elhozta az élet szépségeit, a természet és az emberek ismeretét. ” A megjelent tudósítások mellett mélyebb, elemző szándékú írások is napvilágot láttak. Közülük érdemes megemlíteni a Die Welt ist Licht (A világ szín és fény) című kritikát, melynek szerzője többek között elragadtatva állapítja meg: „Baranyó Sándor számára fontos a Nap. A fényt, az életet hozza, és a dolgok nagynak és erősnek tűnnek. A virágai és a virágzó fái naposak. Tágas mezői úsznak a fényben. A felhői és az égbolt izgalmas fényekkel van tele, és sötét alapú alkotásaiban még erősebben csillognak és ragyognak. ” Majd később, másutt: „Hangosság nélkül ünnepli a színeket, mert számára a színeknek és a fényeknek vallási jelentésük van.” Aztán így ír róla: „Emberbarát, aki a testvériséget és az elégedettséget tanítja meg nekünk, az őszinteség lehetőségét és a nem hiábavaló életet. ” Megértést, lelkes fogadtatást tükröző vélemények. Végezetül álljon itt az az elismerés az egyik napilapban, amely a kiállítás ötletgazdájától, Dolderer rektortól származik: „Ez a kiállítás minden aspektust átfog, jobb már nem is lehetne. ” Aztán Baranyó Sándor mutat még valamit, egy festményt hoz elő. A napnak állítja, hadd essék rá a fény, hadd ragyogjon. Rajta két csikó, a háttér zöld, a kép kicsit „megviseltnek” tűnik. Nem baj, majd felújítjuk - jegyzi meg vendéglátóm. Ötvenhárom éve festettem, ifjú koromban, Nagykörűben, egy istállóban. És két hete került visz- sza hozzám. Pilisen, ott találtam rá, egy műkereskedőnél, s meg is vásároltam menten. Mert az ember nemcsak festi és eladja képeit, olykor meg is veszi, visszavásárolja őket. Hadd legyenek ott vele. V. M. A reutlingeni főpolgármester gratulál (jobbra) a kiállító művésznek
