Új Néplap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-22 / 170. szám

MH 2000. Júuus 22., SZOMBAT TÜKÖR 5. OLDAL MEGY NÉZŐPONT Úgy tadják, hogy minden betegség ellen be lehet kapni egy tablettát Mindenható gyógyszerek? A század elején nagyanyám gyógyszerek nél­kül túlélt egy tífuszt. Nem tudom, hogy ma ki lenne az, aki ezt kibírná. Egyáltalán: a mai em­ber gondolni sem merne rá, hogy túl lehet élni egy ilyen súlyos betegséget orvosságok nélkül. Mindez most jutott eszembe, amikor az ország több kórházá­ban megjelent MRSA-baktérium okozta megbetegedések szere­pelnek a hírekben. Még nem felejtettük el, hogy az év elején az agyhártyagyulladás miatt volt riadalom. Valahányszor felbuk­kan egy betegség (többnyire fertőző), amely súlyos következményekkel járhat, vagy akár halálos kimenetelű lehet, az embereket elfogja a pá­nik. Az ilyenkor tapasztalható értetlenség, riadalom és aggoda­lom abból származik, hogy a ma embere egyfajta hamis bizton­ságérzettel él. Úgy (iidja, hogy mindenre van gyógyszer, minden ellen be lehet kapni egy tablettát, és különben is az antibioti­kumok mindent legyőznek. Ami részben igaz is, hiszen olyan, korábban súlyos, gyógyít­hatatlan betegségeket mint a vérbaj, tbc, úgy tűnt, hogy le tud­tunk győzni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy védve vagyunk minden ellen, hogy a gyógyszerek mindent tudnak, megvédenék a súlyos betegségektől, a haláltól. Az esetek többségében ez így is van. Ám egy bizonyos száza­lékban a kórokozók, betegségek, fertőzések előttünk járnak, nincs ellenük gyógyszer (lásd AIDS), vagy ha nem vesszük észre idejében, halálos kimenetelű lehet a gyógyszerezés ellenére is. Győzelmeink sem teljesek, hiszen például újra terjed, és az anti­biotikumokkal szemben ellenállóvá vált a tbc kórokozója. Az or­vostudomány csak a megjelenő betegségek és jelenségek (meg­magyarázhatatlan halálozások stb.) okát tudja kutatni, illetve el­lenszerét próbálja megtalálni. A kórok elleni harc mindig akkor kezdődhet el, amikor a kórokozó baktérium, vírus felbukkan. Két dolgot azonban szinte minden betegségnél, különösen a fertőzőknél hangsúlyoznak: a személyi és környezeti higiénét (az egyszerű kézmosás is sokszor feledésbe merül!), valamint azt, hogy fontos az immunrendszer állapota. Az immunrendsze­rünket pedig helyes életmóddal, táplálkozással, mozgással, az alkohol és dohányzás kerülésével tudjuk erősíteni. Vagyis a nagy hatású gyógyszerek megjelenése ellenére nem szabad megfeledkezni arról, hogy az egészségünk legfőbb őrei még mindig mi magunk vagyunk. XuJLA a. A zuhanás semmihez sem hasonlítható Szolnok Színes kupolák, alattuk emberek ereszkednek alá a levegőből a szan- daszőlősi sportrepülőtér gyepe felett. Ez a helyszíne a nemzetközi ejtőernyős-találkozónak, amelyen ebben az évben mintegy százhúszan vesznek részt. Magyarok, németek veg­yesen. Cserpák Csaba ugrásvezető így értékeli a programot: — Egy ugrás négyezer forint. A cseh gyártmányú L-410-es kétmotoros gép kilenctől kora estig műszakban van. Az ugráshoz igazolvány, megfelelő iratok szükségesek. A legfiatalabb ejtőernyős húsz alatti, a legidősebb ötvennyolc. A gép egyszerre tizennyolc embert vihet, és ugrani négyezer méter magasból szoktak. A többiről kérdezze az érintetteket. Pintér Péter hajdúszoboszlói vállalkozó másodpercekkel korábban ért földet. Ez volt az 1290. ugrása. — Négyezerről zuhantam, és nyolcszáz méteren nyitottam. Ezt az érzést, amikor az ember százötven-kétszáz kilométeres sebességgel „hull alá”, nem lehet elmesél­ni. A család, a feleségem és a két gyer­mekem elfogadta a hobbim. — Veszélyes sport? — Ha kiváló az ernyő, és esze van az ugrónak, nem vagánykodik, kockáztat, minimális a veszély. Augusztus 20-án tizenhatan ugrunk egyszerre a Dunába a fővárosban, ezt gyakoroljuk most. Kecskés Katalin és Török Boglárka a min­denes. Kezelik a hangosbemondót, mag­yarul, németül tájékoztatják a jelenlévőket. Mikor száll fel a gép, van-e még szabad hely az ugráshoz. — Én már tízet ugrottam — sorolja a kecskeméti Kati, aki a szolnoki főiskola másodévese —, és lehet, az utolsó napon tandemet ugrok Csabával, a főnök úrral. Úgyhogy ha minden igaz, vasárnap meglesz a tizenegyedik. Rajcsovics Orsolya már nem kezdő, hiszen eddig száznyolc eredményes földet érés áll mögötte. — Most deszkával ugrottam, ezt a két lábamra erősítik, így még pontosabb a Ég ás föld között, méterekre a gyeptől fotó, buoány j. lavírozás. Eleinte nagyon féltettek, de tavaly már annyit normalizálódott a helyzet, hogy az engem itt, Szolnokon meglátogató édesanyám is ugrott egyet. Linszky Ede kezében emberéletek, hiszen Ő a kétmotoros gép pilótája.- Ketten ülünk a kormánynál, és ha van ránk igény, reggel kilenctől sötétedésig dol­gozunk. Á gép roppant megbízható, végsebessége 355 kilométer óránként. Ugráskor 160-ra csökkentjük a tempót, és a bal oldali motort alapjáratra állítjuk, hogy biztonságosabb legyen a gépből a kilépés.- Hányszor száll fel naponta?- Tizenhatszor, húszszor.- Hajózó előélete?- Öt évig műrepülő válogatott kerettag voltam, a géppel együtt zuhantam, orsóz­tam, forogtam a levegőben.- Ezek szerint ugrani is szeret.- Ugyan már, dehogy! Életemben még egyetlenegyet sem ugrottam, ez nem a pilóták világa. Vezetni szeretek, imádok, az ejtőernyőzést pedig meghagyom azok­nak, akik mögöttem foglalnak helyet a gép­ben... ______ D. SZABÓ MIKLÓS Az ernyők pontos összehajtásától életek függnek Gólyasorsok Sokan azt mondják, mára az emberek el­fásultak, nem törőd­nek környezetük­kel, a körülöttük lé­vő élőlényekkel. Hogy az ilyen véle­mények mennyire felületesek, azt jól bizonyítja két gólya sorsa. A két beteg madár érdekében sok-sok ember tett tanúbizonyságot se­gíteni akarásáról. A fehér gólya vé­dett madár. Énnek ellenére érhetik bal­esetek, sérülések. Mint azt a gólyát, amelyet Tiszapüs- pökiben találtak lőtt sebbel. Szakembe­rek segítségével a Hortobágyi Nemzeti Parkban lévő madármenhelyre vitték, hogy meggyógyuljon, 'őzben a községben megtalálták szkét is, ahol a párja és kicsi- irta visszatértét. /.olnokon, a Kassai út kör­ién egy furcsa viselkedésű ,i!ya keltett riadalmat és egyút­tal szánalmat. A madár megrög­zötten naponta többször vissza­járt a buszmegállóba, ahol a mű­anyag falon nézegette a tükör­képét, és csőrével ütötte a kép­mását. Állapota láthatóan rom­lott, napról napra soványabb lett. A környéken lakók az összes természetvédelmi egyesületet és klubot értesítették az esetről. Mint Mille János, a Magyar Ma­Tiszapüspökiben a gólya visszavárja a fészekre társát FOTÓ: MÉSZÁROS letekre a madarat nem tudták be­fogni. Erre csak akkor láttak re­ményt, ha a gólya annyira le­gyengül, hogy hagyja magát el­fogni. Tagadhatatlan, hogy valaki megmérgezte azt az állatot, amit a gólya megevett, és az is igaz, hogy valaki meglőtte a Ti- szapüspökiben talált fehér gó­lyát is. Azonban szerencsére ma már egyre több ember figyel oda környezetére, és nem hagyja sorsára az állatokat. Mille János így fogalmazta meg a tapaszta­latait: Sokkal többen segítenek, mint ahányan pusztítják az álla­tokat.- PAULINA ­dártani Egyesület munkatársa el­mondta, a gólya mérgezett lehe­tett, ez magyarázza az abnormá­lis viselkedését. Feltehetően olyan rovart, sáskát, szöcskét, pockot vagy egeret ehetett, ami meg volt mérgezve. Az első kísér­Tiszapüspöki—Szolnok Az egyik gólyát meglőtték, a másik mérget evett. Sor­sukban az a közös, hogy az emberek nem mentek el szó nélkül a beteg állatok mel­lett. Reutlingenbe elhozta az élet szépségeit AUSSTELLUNG / Zum zehnjährigen Jubiläum der Städtepartnerschaft Szolnok-Reutlingen Alles Ungarn - ein Rausch der Farben Eröffnung heute Abend: Bilder des ungarischen Künstlers Sándor Baranyó im Rathaus Strahlende Farben, glit­zernde Flüsse und Felder vol­ler Sonnenblumen: Die Aus­stellung des Szolnoker Künst­lers Sándor Baranyó bringt nen der herausragendstcn ungari­schen Künstler nach Reutlingen ge­holt. Und mit ihm die ganze Schön­heit Ungarns, verpackt in seinen Werken. „Wir wollen unseren Bürgern ist eine Schule der Tiefebene, wir malen die Wirklichkeit“, so Bara­nyó. Und diese Wirklichkeit setzt er in einen wahren Farbenrausch um, expressionistisch und einfühlsam. Für den Künstler, der dieses Jahr seinen 11(1 fiehurtstac feiert, hat die meinderat. .So eine Städtepartner­schaft bewegt sich auf mehreren Ebenen, von der menschlichen bis hin zum Austausch von Wissen­schaft und Kultur. Und diese Ausstel­lung umfasst alle Aspekte, besser eeht's nicht". Az egyik német napilap cikke a művészről Baranyó Sándor a németor­szági Reutlingenben, Szol­nok testvérvárosában állí­totta ki képeit május-június havában. Hogyan fogadták? Vélemények, visszhangok a városházán megrendezett tárlatról. A minap megcsörrent a telefo­nom, a vonal túlsó végén Baranyó Sándor mély, méltósággal teli hangja: Szeretnék megmutatni va­lamit, látogass meg! Megtettem. Műtermében vagyunk, ott fogad, képeinek társaságában, közöttük ott vannak — mint megtudtam — azok a festmények is, melyek né­hány hete még úton voltak, Szol­nok testvérvárosában, a tízéves testvérvárosi kapcsolatait ünnep­lő Reutlingenben, ahol a városhá­za tágas csarnokában tekinthette meg őket a közönség. Az életmű jelentős részét, több mint félszáz alkotást. Nem mind van itt - mondja -, néhány ott maradt, megtetszettek, és gazdára is talál­tak. Nos, íme — mutat rá az asztal­ra. Újságkivágások, cikkek sora­koznak különböző német lapok­ból, a kiállítás írásos visszhangjai. És fényképek, a jeles esemény dokumentumai. Három éve ké­szültem erre a tárlatra - meséli, amikor a kiállítás gondolatának megszületését kérdem. A meghí­vás azoknak a látogatásoknak a gyümölcse, amelyeket itt, műter­memben német vendégeink tettek az évek során, élen Conrad Dolderer úrral, aki többször is megfordult nálam, s aki a kiállí­tást is javasolta, szorgalmazta. Aki egyébként rajong Szolnokért, a testvérvárosért. Nézegetjük együtt a megjelent cikkeket, és szemelgetünk belő­lük. Az egyik tudósítás, mely a megnyitóról számol be, a főpol­gármester, dr. Stefan Schulters kö­szöntő szavait idézi, miszerint a testvérvárosi kapcsolatok­hoz szorosan hozzátarto­zik a kultúra és a partnerek bemutatása, ezt emeli ki. Egy másik orgánum a kiál­lítást is rendező művészet- történész, Birgit Knolma- yer szavait hozza, aki hangsúlyozza: „Baranyó Sándor színpompás fest­ményeiben is hazája szép­sége tükröződik; Reutlingenbe elhozta az élet szépségeit, a természet és az emberek ismeretét. ” A megjelent tudósítások mellett mélyebb, elemző szándékú írások is napvilá­got láttak. Közülük érde­mes megemlíteni a Die Welt ist Licht (A világ szín és fény) című kritikát, melynek szerzője többek között elragadtatva állapít­ja meg: „Baranyó Sándor számára fontos a Nap. A fényt, az életet hozza, és a dolgok nagynak és erősnek tűnnek. A virágai és a virágzó fái naposak. Tágas mezői úsznak a fényben. A felhői és az égbolt izgalmas fényekkel van te­le, és sötét alapú alkotásaiban még erősebben csillognak és ra­gyognak. ” Majd később, másutt: „Hangosság nélkül ünnepli a szí­neket, mert számára a színeknek és a fényeknek vallási jelentésük van.” Aztán így ír róla: „Emberba­rát, aki a testvériséget és az elége­dettséget tanítja meg nekünk, az őszinteség lehetőségét és a nem hi­ábavaló életet. ” Megértést, lelkes fogadtatást tükröző vélemények. Végezetül álljon itt az az elismerés az egyik napilapban, amely a kiállítás öt­letgazdájától, Dolderer rektortól származik: „Ez a kiállí­tás minden aspektust át­fog, jobb már nem is le­hetne. ” Aztán Baranyó Sándor mutat még valamit, egy festményt hoz elő. A nap­nak állítja, hadd essék rá a fény, hadd ragyogjon. Rajta két csikó, a háttér zöld, a kép kicsit „megvi­seltnek” tűnik. Nem baj, majd fel­újítjuk - jegyzi meg vendéglá­tóm. Ötvenhárom éve festettem, ifjú koromban, Nagykörűben, egy istállóban. És két hete került visz- sza hozzám. Pilisen, ott találtam rá, egy műkereskedőnél, s meg is vásároltam menten. Mert az ember nemcsak festi és eladja képeit, olykor meg is veszi, visszavásárolja őket. Hadd legye­nek ott vele. V. M. A reutlingeni főpolgármester gratulál (jobbra) a kiállító művésznek

Next

/
Thumbnails
Contents