Új Néplap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-20 / 168. szám

4. OLDAL SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL A 2000. Július 20., csütörtök QSIH Ártalmas pletyka Mint a világon mindenütt, a rosszindulatú híresztelés, a pletyka nálunk is közismert és népszerű információforrás. Ez alól szűkebb hazánk sem kivé­tel. A baj az, hogy a minden ala­pot nélkülöző híresztelés gyak­ran veszélyes lehet és súlyos ag­godalmat ébreszthet azokban, akiket közvetlenül érint, akikről szól. Ellene küzdeni kell. Nemrég az a képtelen hír ter­jedt el, hogy a Tisza-kanyar te­rületébe eső falvakat, amelyben érintett Tiszasüly, Kőtelek, Nagykörű, Csataszög - állítólag a folyó árterületévé nyilvánít­ják, ami ezen települések fel­számolását jelentené. Hogy fé­lelemből vagy rosszindulatból, netán jópofaságból találta ki va­laki, nem tudni, de hogy próbá­ra teszi a lakosság idegeit, az biztos. Megpróbáltam a felhá­borító pletyka eredetét kideríte­ni, hisz a hír rémületet keltett az említett községekben, de képte­lenség volt kideríteni, mint ahogy az árvízi védekezés idő­szakában azt is, hogy Tiszasüly- nél átvágják a gátat, hogy meg­védjék a várost! Ma már mindenki tudja, hogy elhibázott lépés volt az árterek leszűkítése, aminek következté­ben - vagy egyik okaként - fal­vak válhattak volna a bosszú­szomjas Tisza martalékává, ha nincs az önfeláldozó, hősies ál­dozatvállalás a települések lakó­iban. Az nyilvánvaló, hogy az árte­reket ki kell terjeszteni, a gáta­kat meg kell javítani, erősíteni (kellett volna már régen). De nem a települések rovására! A szóban forgó U alakú Tisza- kanyarban, mely hazánk térké­pén is jól kivehető, 10-13 ezer hektár termőföld a négy község tulajdonát képezi ősidőktől fog­va. E több évszázados települé­sek a Jászság és Kunság találko­zásánál fekszenek, ahol őseink csontjai porladnak, ahová leg- magyarabb folyónk mellékágai és mocsaras részei miatt a török sem merészkedett hajdanán, ahová már ezer éve Szent István királyunk apátságot építtetett, ahol nemzedékről nemzedékre öröklődött a föld szeretete, ahol híres fűrésztelep működött, ahová az ország több részéről idejárnak nyaralni, ahol Európa- híres gyümölcs terem, s ahol az ősi templomi harangok hirdetik az itt élők keserveit és boldogu­lását. A mendemondának nincs és nem is lehet reális alapja: szaba­don választott parlamentünk és a mindenkori hatalom az itt élők akaratát érvényesíti; államunk költségvetését nem lehetne újabb milliárdokkal megrövidí­teni - nem is beszélve a képtelen ötlet bel- és külföldi megítélteté- séről. OUTH SÁNDOR Őseink szokásaival ismerkedtek A Jászszentandrási Művelődési Ház és Könyvtár az idén a millen­nium jegyében állította össze az általa szervezett nyári nap­közis tábor programját. Az együtt töltött egy hét lehe­tőséget adott a gyermekek­nek arra, hogy közelebb ke­rüljenek őseink szokásai­hoz. Az elméleti előadáso­kat gyakorlati foglalkozá­sok kísérték, közelebb ke­rülvén az íjászat, az öltöz­ködéskultúra, a viselet, va­dászat, harc, étkezési szo­kások és a kézművesség hagyományaihoz. A tábor résztvevői maguk készítet­tek nyakláncot, süveget, karkötőt, tarsolyt, nemez­ből labdát, apró figurákat, fontak szalmát és az íjat is kipróbálhatták. A táboro­zók játékos keretek között ismer­kedtek meg az uráli őshaza, Mag­na Hungária, Baskíria, Levédia, Etelköz és a Kárpát-medence kul­turális, történeti sajátosságaival. ______________K. ANITA, JÁSZSZENTANPRÁS N incs kegyelem? Úgy tűnik, nincs... legalábbis a szolnoki Tallinn-vá- rosrész polgári életvitelű lakói számára az éjszakai nyugalom tekintetében. Csak az én lakásom köze­lében kétszáz méteres körzetben három helyen mérnek alkoholt legalább éjfélig, vagy még tovább. Erre természetesen összegyűlik a megfelelő intelli­genciájú közönség is. A hangoskodókat, a zajon­gást este 10 óráig el kell viselnünk. De amikor az éj­szakában minden irányból hallik az üvöltés, a rö­högés, az éneklés (a verekedés), esetenként a dü­börgő zene, az már több a soknál. A Tallinn-lakóte- lep sajátos akusztikával bír, felér a tihanyi vissz­hanggal, a házfalak minden szót sokszorosára erő­sítenek fel. A helyzet nyáron - a meleg miatt kény- szerűségből nyitva tartott ablakok miatt - még elvi­selhetetlenebb. A hangoskodó emberek - alkoholgőzös állapo­tukban - miért is lennének tekintettel a pár méter­nyire szenvedő betegekre, idősekre, kisgyermekek­re, vagy az egyszerűen csak pihenni vágyókra, akiknek másnap dolgozniuk kell, hogy megőrizzék munkahelyüket, hogy fizethessék az adót. Sejtem én, hogy a polgár adója nem ér fel az alkoholból származó állami jövedelemhez, de talán össze le­hetne egyeztetni az érdekeket. Nyugalmunk megteremtése segítség nélkül nem megy, mert az alkoholos, egyébként sem a másik ember tiszteletére nevelődött „emberektől” belátást nem várhatunk. A rendőrséget nem erre tartjuk, bár időnként ők jönnek. Sokat persze nem tehet­nek, ha engedélyt lobogtatnak előttük. Lehet, hogy nem jól tudom, ezért megkérdezem: a 22 óra utáni zajongás és a közterületen való italo­zás nem szabálysértés? Tudnak-e, akarnak-e tenni valamit az illetékesek a békés polgárok nyugalma érdekében? inév és cím) AJÁNDÉK. A Sláger Rádió közelmúltban Szolnokról közvetített adásához - igen nemes céllal - adományok gyűjtése is társult. A megyei gyermekotthonban élő fiataloknak szánt adományok között a sok-sok civil akadozó ajándéka mellett értékes, hasznos és szórakoztató Hasbro-játékokat vehettek át a rádió munkatársaitól az intézet gyermekei és nevelőik._________________________(beküldött fotó) Vidám órák Nyugdíjasok találkoztak A hagyományok maradéktalan ápolásának példázataként adom közre a szolnoki fűtőházi (ma gépészeti) nyugdíjastalálkozó eseményeit, azt az önfeledt örö­möt, ahogyan üdvözölték egy­mást az egybegyűltek: nyugal­mazott vezetők, mozdonyveze­tők, kocsivizsgálók, szerelők, lakatosok és adminisztrációt el­látó hölgyek. E találkozó a millenniumi rendezvények keretében szüle­tett, melynek egyik legfonto­sabb célja az volt, hogy megis­merjék a nyugdíjasok a gépé­szeti főnökség elért eredménye­it, gondjait, a jövőről alkotott el­képzeléseit, a jelenlegi vezetői állományt, s nem utolsósorban felidézzék aktív koruk munkás éveit és a baráti társaságok ne­vezetes eseményeit. A vasutasok, a fűtőházi, von­tatási dolgozók körében mindig is családi hangulat, összefogás, hivatástudat volt a jellemző. A száznyolcvannál is több nyugdíjas megismerkedhetett az őket követő fiatal vezetőkkel, al­kalmazottakkal és a korszerű jár­művekkel. A járműbemutatót, különösen a számítógépes vezér­lésű villamos mozdonyt és a Vas- úttörténeti Emlékparkban az ál­talunk helyreállított két dízel- mozdonyt nagy érdeklődés kísér­te. A délutáni gazdag program­ban a Vasutas Csomóponti Műve­lődési Központ Baross Klubja amatőr együttesei léptek fel vers­sel és vidám jelenetekkel. Az ízle­tes ebéd után zenés-nótás egyve­leg szórakoztatta kedves nyugdí­jasainkat. A vezérigazgatóságot dr. Bajnai Gábor vezérigazgató-he­lyettes képviselte, aki megható szavakkal köszöntötte a szolnoki fűtőház, vontatás egykori dolgo­zóit. A szakmát, a gépészeti szak- igazgatóságot Németh Sándor fő­munkatárs képviselte. Nyugdíjas barátaink néhány órára elfejtették a mindennapi gondokat, s önfeledten szóra­koztak, örültek egymásnak a közel hat órán át tartó találko­zón. Úgy gondoljuk vezetőtársaim­mal, hogy változó korunkban méltánytalanul elfeledkeztünk azokról az emberekről, kik egy munkahelyen harminc vagy akár negyvenhárom évet is dolgoztak, s segítették egyéni munkájukkal a köz gyarapodását - mert az a gyümölcsfa érlelhet jó és elegen­dő gyümölcsöt, melynek ép és egészséges fát tápláló gyökerei vannak. E gondolatok jegyében igye­keztünk megrendezni államisá­gunk ezredik évfordulóján a szol­noki fűtőházi nyugdíjasok talál­kozóját. GRENCZER JÁNOS MÁV RT. SZOLNOK GÉPÉSZETI FŐNÖKSÉG VEZETŐJE In memóriám Judit! Nagy Lajosné emlékezetére Mindenkinek csak óvó néni volt... olyannyira, hogy párja a fa­lu óvó bácsija lett... Nincs a településen olyan csa­lád, ahol neve ne csengne isme­rősen: Nagy Lajosné, Jutka óvó néni. Csaknem fél évszázadot élt a nem egészen kétezer lakosú kisközségben, Rákócziúj faluban, ahol a szépre, jóra nevelte az óvodásokat. Az itt élők szerették, tisztelték őt. Szerettük mi is: a kollégái, a munkatársai. Nevelési progra­mok jöttek-mentek, ő igyekezett is az éppen aktuális, fontos és fontosabb feladatoknak eleget tenni, de minden körülmények között az volt a szeme előtt, hogy a gyermek úgy éljen, úgy visel­kedjen, hogy az önmaga és má­sok számára is a boldogságot, a boldogulást szolgálja; ha komo­lyan veszi az élet apró rezdülése­it, az belső biztonságérzetet ad ahhoz, hogy valakivé formálód­hasson és megtalálja helyét a vi­lágban. Jutka óvó néni segítő keze mindig ott volt. Ő volt az ÓVÓ NÉNI - így, csupa nagybetűvel. Gyászoljuk őt. Ki-ki tehetsége, érzései és normái szerint. Emlé­két, szerető tekintetét, egyszerű­ségét, nagyszerűségét megőriz­zük. NAGYNÉ KASZA ILONA RÁKÓCZIÚJFALU A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Kétszáz méter miatt kétezerrel több kiadás Abony fejlődő kisváros, amit abból is ta­pasztalhatunk, hogy épül-szépül a bel­város. Legújabb elgondolás a Városka­pu, melynek nemrég kezdődtek el a munkálatai. Emiatt némi változás tör­tént a forgalmi rendben, s a Jászkun Vo­lán Rt. autóbuszjáratainak 200 méteres többletet jelentő kerülőutat kell megten­niük ahhoz, hogy elérjék a Kossuth te­ret. A változásnak azonban ára van: júli­us 1-től ugyanazon utazásért kb. 2000 Ft-tal többet kell fizetni - írja levelében abonyi olvasónk. - Hogy tisztában le­gyek a dolgokkal, felkerestem a bérlet- pénztárat, ahol egy szórólapot kaptam. E szerint: „... Abony városközpont for­galmi rendjének változása miatti útvo­nal-növekedéssel összhangban a Szol­nok, autóbusz-állomás - Abony, Kos­suth tér viszonylatban a díjszámítási tá­volság 15,8 km, ezért az övezeti díjsza­básnak megfelelően 20 km-es bérletet kell váltani. A kapott információt nem tudtam megjegyzés nélkül hagyni, ugyanis Abonyból Szolnokra közlekedvén az au­tóbusz továbbra is ugyanazon az útvona­lon közlekedik, egy méterrel sem tesz meg többet az eddiginél, így gondoltam, erre az útvonalra érvényes lehet még a 15 km-es bérletem. Viszont Szolnokról Abonyba haladva valóban megteszi eme 200 méteres pluszt, amit természetesen kifizetne az ember, ha... S ekkor jött a pénztáros ér­velése: mint mondotta, mi, abonyiak ed­dig is többet utaztunk a megengedettnél, hiszen a két végállomás közötti távolság pontosan 15,6 km volt. A Jászkun Volán Rt. efelett szemet hunyt, ám mostantól nekünk is meg kell fizetni a többlet méte­reket. Érdekes logikára utalnak az eddigi adatok. E szerint 15 km egyenlő lehet 15,6 km-rel, illetve a 15,8 km megfelel 20 km-nek; míg 200 méter egyenlő 4,2 vagy 4,4 esetleg 5 km-rel. A változtatáshoz, vélhetően, az utolsó „löketet” az a bizonyos 200 méter adhat­ta, hiszen eddig nem számított a 600 mé­ter sem. Még hálás is lehetnék, hogy idá­ig ingyen buszozhattam naponta kétszer 600 métert, de tekinthetem úgy is, hogy eddig nem tájékoztattak precízen arról, hogy mennyit is utazom, s annak mi az ára. Az ajándék így, ugye, nem ajándék. Főként, ha utólag ezt a szememre is ve­tik, majd alapos felárral még ki is szeret­nék fizettetni. Hogy tulajdonképpen kivel vagy mivel van a bajom? Lehetne az övezeti díjsza­bással, hiszen ha a cég bevezetné a kilo­méter alapú díjszabást, megoldódna a probléma. De haragudhatnék a városom­ra is, hiszen ha nincs a Városkapu, akkor nincs a 200 méter... Megszoktuk, hogy ugyanazért egyre többet kell fizetni. Látjuk azt is, hogy egynémely szolgáltató egyre nagyobb hangsúlyt ad annak, hogy a vevő elége­dett legyen, minőséget kapjon; pláne ak­kor, ha visszatérő vendég. Ezek a kedve­ző európai széljárások, amit arrafelé olyan konkrét piaci tényező is generál, mint a konkurencia. Nálunk a változás­hoz idő kell - no meg kedvező széljárás... A dolgot a magam részéről megoldot­tam. Azt ötlöttem ki, hogy egy megálló­val később szállók buszra, s ehhez ha­sonlóan korábban is távozom róla. Ez na­pi kétszer egy kilométer séta, viszont ha­vonta kétezer forint megtakarítás (vagy inkább szinten tartás), minthogy mara­dok ugyanabban az „övezetben”. Szeret­ném azonban megtudni, miért pont azo­kon a bizonyos helyeken húzódnak a kockázatmentes szemhunyás és a reális távolságmérés határai?- Az utazásért fizetendő díjak hatósá- giár-kategóriába tartoznak, azt a Közle­kedési, Hírközlési és Vízügyi, illetve a Pénzügy-minisztérium állapítja meg - vá­laszolta kérdésünkre Szabó István vezér- igazgató. - Ebben az évben a díjak 6 %- kai emelkedtek. Az idei gazdasági előre­jelzések ismeretében nehéz döntésre kényszerültünk. Az üzemanyagárak minden várakozást felülmúló emelkedé­se takarékossági program kidolgozását tette szükségessé, amely elsősorban a belső tartalékokat hivatott feltárni, de je­lentős eredményt várunk az buszok üze­meltetése terén is. Az eredményes gazdálkodás és a szol­gáltatás színvonalának fenntartása, illet­ve javítása érdekében elkerülhetetlenné vált néhány intézkedés mégtétele; mint például a kihasználatlan járatok meg­szüntetése vagy átszervezése. Ezen túl­menően fel kell tárnunk minden tartalé­kot, amely átsegítheti a részvénytársasá­got a kritikus időszakon. Tőlünk függetlenül Abony forgalmi rendje megváltozott, a járati útvonalat ezért újra be kellett mérni. Abony- Szolnok távolsága a 39/1999. (XII. 20.) KHVM-rendelet alkalmazásával a 15,1-20 kilométeres díjszabási övezetbe esik, így a hatósági árnak megfelelően ezt kellett alkalmazni. Sajnáljuk, hogy abonyi uta­saink számára kedvezőtlen változtatásra kényszerültünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents