Új Néplap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-30 / 151. szám

7. OLDAL IKHHfl 2000. Június 30., péntek TRIATLON Ultratávú triatlon- versenyt rendeztek Grenoble- ben, ahol az indulókra 11.4 km úszás, 540 km kerékpározás és 126.6 km futás várt. Az összetett győzelmet a francia Pascal Jolly szerezte meg 36:06:07 órával. A nők mezőnyében a német Astrid Benöhr már harmadszor diadalmaskodott. Ezúttal 41:37:36 órával ért célba, ami az összetettben a he­tedik helyet jelentette számára. Fölényére jellemző, hogy több mint hét órával előzte meg a női verseny második helyezettjét. ÚSZÁS Július 8-án Velence és Gárdony között rendezik meg a Velencei-tó átúszását. A 3.8 km-es próba rajtja az Északi strandon lesz, az indítás 9 és 12 óra között történik. Cél gárdo­nyi Sport beach. A nevezési díj a verseny helyszínén és napján 1000 forint, egy nappal, koráb­ban 800. A viadal az olimpiai ötpróba sorozatban 3 pontot ér. A célba érkezők pólót, okleve­let, jégkrémet és üdítőt kapnak, 18 órától éjfélig pedig zenés program és bál várja az úszó­kat. EXTRÉM SPORT A napok bán megalakult a Magyar Ka­landsport Szövetség. Célja, hogy segítséget nyújtson a sportolni vágyó fiataloknak, il­letve versenyeket szervezzen az extrém sportok kedvelői­nek. A profik mellett az amatő­röknek is próbálnak majd ver­senyzési lehetőséget biztosíta­ni, és azokra is gondolnak, akik anyagi lehetőségeik miatt nem tudnak részt venni ilyen rendezvényeken. A legegészségesebb közlekedési eszköz A kerékpározásnak számtalan előnye van — egészséges, biztonságos, s a Földön ez a szállítóeszköz használja fel leghatékonyab­ban az energiát —, de talán nincs egyedülál­lóbb tulajdonsága annál, mint hogy tökéletesen személyre szabták. A kerékpár születésének időpontja több mint félezer éves múltra tekint vissza. Olasz szerzete­sek Leonardo da Vinci kéziratainak 1966-os res­taurálása közben felfedeztek egy 1490 körül keletkezett vázlatot, amely a mai kerékpárokra kísértetiesen emlékeztető, pedálos és láncmeghajtású (!) gépezetet ábrázol. (Leonardo messze meghaladta a korát, ám akárcsak repülőgépe, vala­mint többi, képzeletbeli találmánya, bi­ciklije is örökre ott maradt tervezőaszta­lán.) A kerékpár gyakorlati megszületé­se 300 évvel későbbre tehető, amikor a francia de Sivrac feltalálta a celerifére-t, a vesszőparipát: ez a szerkezet két, egy­más mögött elhelyezett kerékből állt, amelyet egy rúd kötött össze. Az utas lovagló ülésben ült a járművön, és a lá­baival lökdöste magát előre. Azonban a bicikligyártás igazából 1861-ben, Fran­ciaországban indult meg, amikor egy Pierre Michaux nevű kocsikészítő hajtó­kart és pedálokat szerelt vesszőparipá­jára, ami annál gyorsabban gurulhatott, minél nagyobb volt a kereke - így született meg 1870-re az óriáskerekű bicikli. Viszont az angol John Kemp Starley 1885-ben bocsátotta útjára a Rover nevű „normál méretű” drótszamarát, melynek hátsó kerekét lánccal hajtotta meg. S miután e kétkerekűt ’88-ban John Boyd Dunlop által feltalált pneumatikus gumiabronccsal, vala­mint a Dérailleur-típusú sebességváltóval szerel­te fel, az gyorsabb menetidőt, valamint rázkó­dásmentes utazást kínált tulajdonosának. Az elmúlt században aztán felgyorsult a bi­cikli fejlődése. Használói egyre hatékonyabb eszköznek tekintették, mellyel a munkába járást könnyítették meg, vagy kizárólag szabadidős te­vékenységre alkalmazták. De még a két háború­ban sem tudták nélkülözni, s a tervezőasztalo­kon egyre többet finomítottak rajta. A békében is felszabadultság érzését hordozta magában. A ’70-es években a kaliforniai Marin megyei terep- kerékpárosok a Schwinn-íé\e vastag gumis, vas­kos vázas típust összeházasították az országúti és BMX-kerékpárok által megteremtett könnyű építési móddal: ezáltal megszületett a mountain bike is. Manapság már számtalan válfaja létezik a „kétkerekűségnek”. Versenyre, túrára, sziklás te­repekre más-más speciális bringát lehet válasz­tani. Sőt, annak ellenére, hogy a kerékpározás a testedzés egyik lehetősége, teljesen elterjedtek a kényelmesen hátradőlve hajtható fotelbringák is. Manapság a karosszériával ellátott, a részben napenergiával működtetett, sőt, a levegőben vi­torlázó „kerékpárok” is tért hódítottak egyes or­szágokban. Az emberi találékonyság pedig határtalan, így a legtökéletesebb bringát bizonyára még mindig nem találták fel... MÉSZÁROS Az elkényeztetett kerékpáros: burkolt karosszéria, háttámasz, napfénytető A kézilabda ünnepe Megyénk csapatai Teramóban Elérkezett ebben az évben is az az idő, amikor Teramóban, ebben a 60 ezer lakosú közép-olasz város­ban a feje tetejére áll a rend. Jelen pillanatban ugyanis utcáit, tereit, park­jait, de még parkolóházai­nak a tetejét is kézilabda- pályák foglalják el. A teramói kézilabda-fesztiválra - mely július 10-ig tart - Ameriká­ból, Európából, Afrikából, Ázsiá­ból és Európából 250 csapat ver­buválódott össze. Persze mi, ma­gyarok is mindig részt veszünk ezen a fiesztán több város kézis teamjével, s rendre eredményesen is szerepelünk. Megyénkből idén Jászszentandrás (csapatvezető: Muhari Zoltán), Jászberény (csv.: Kiss Attila) és a kunhegyesi Dózsa általános iskola együttesei bu- szoztak el Itáliába. Utóbbiak két lánygárdával neveztek, mégpedig a megyei diáksporttanácsot képvi­selve. A DST ugyanis minden év­ben támogatja a megye egyik utánpótlás-nevelő szakosztályát. Tavaly a jászberényi csapatot illet­te meg a mecenatúra. A két kun­hegyesi együttes csapatvezetői: Veres Pál és Fazekas Gyula. Fazekas Gyula korábban már járt az olasz városban, a kézilab­da ünnepén. A testnevelőt az esé­lyekről faggattuk:- Ezúttal egy nosztalgiacsapat­tal indulunk, mely 1997-ben az országos diákolimpiái döntőben 2. helyen végzett, s Teramóban ju­niorválogatott néven indul. Vala­mint egy ’86-87-es évjáratú fiatal Fazekas Gyula a lányai sikerének is így örülne fotó: m. j. együttessel, melyet az idősebbek között, a 14—15 évesek korosztá­lyában szeretnék kipróbálni. Az esélyeink mindkét esetben attól függnek, milyen csoportba sorsol­nak bennünket. Nem lesz könnyű dolgunk, ha a lengyelekkel, a cse­hekkel, a szlovákokkal vagy a ro­mánokkal kerülünk össze, mert ezek a csapatok hazájukból oly­annyira kényszerítve vannak a jó eredmények elérésére, hogy játé­kuk és a „háttérmunkájuk” a sportszerűtlenség határát súrolja. Mi azonban nyugodtak vagyunk, mindent megteszünk azért, hogy a gyerekek odakint jól érezzék magukat, ám ezzel együtt ered­ményesen képviseljük hazánkat, megyénket és nem utolsósorban Kunhegyest - vélekedett a torna esélyeiről még az elutazás előtt Fazekas Gyula. M. G. Szerencsés csillagzat alatt Nem tudom, milyen lehetett az égitestek állása, de az tény, hogy a szolnoki Uj Bi­anka — aki az idén, augusz­tus 27-én tölti a tizenötödik évét — minden bizonnyal szerencsés csillagzat alatt született 1985-ben. Persze ez csak önmagában leírva egy­szerű, mert az ifjú hölgy ala­posan megszenvedett, meg­dolgozott eddigi 68 érméért és százon felüli okleveleiért. Noha édesanyja is testnevelő, idősebbik lányát hétéves kora óta Polgár Ágnes tanárnő pallérozza - heti négy-öt edzéssel. Aki is­meri az ő tempóját, tudja, ezek a tréningek aligha tartoznak a séta­galopp kategóriába. Ebből kifo­lyólag a 167 centis 47 kilós kis­asszony a minap végzős nyolca­csapátban is többször állt társaival a dobogó tetején. Aerobikból kor­osztálya országos másodikja, har­madikja. Párosban Vígh Norberttel szerepel együtt, de csapatban is többszörös országos dobogósak, helyezettek. Fitneszben és fit-kid- ben országos első is volt. Melles­leg manökeniskolába jár, július elején veheti át ezt igazoló okleve­lét, és egy fővárosi modellügynök­ség máris felfigyelt a nyúlánk, iz­mos, szép arcú, jó mozgású diák­lányra. Aki úgy istenigazából sze­relmes egyszer volt, mert ennyi edzés, tanulás, verseny, bemutató után nincs ideje nagyon másra. Az UM Aerobikklubban ver­senyző, mindig nevetős tini el­mondása szerint ügyvéd vagy manöken, esetleg modell, neta- lántán orvos lesz. Azon kívül, hogy az aerobikban, fitneszben, Uj Bianka szellős fitneszszerelésben az egyik Tisza-parti sté­gen FOTÓ: B. J. dikosként átvehette a Széchenyi általá­nos iskolában évzá­ró alkalmából a Jó tanuló, jó sportoló” elismerést. Mert Bian­ka eddig kitűnő volt, és ősztől a Verseghy gimnázium elsőse. Az eredményeit kivétel nélkül felsorolni nehéz lenne, de néhány sikert felvillantunk. Tornából négy éve egyéniben megyei első, tornában további érmeket szeret­ne gyűjteni a megyei és országos döntőkben. Ha valamilyen sérü­lés nem jön közbe, minden bi­zonnyal esztendő elteltével megint módosítani kell a medál­jai, oklevelei eddigi számát. D. SZABÓ MIKLÓS Aerobik Négy arany-, két ezüst- és két bronzérem a magyar küldöttség mérlege a chomutovi (Csehor­szág) FISAF aerobik-Európa-baj- nokságon. A magyar helyezések, fel­nőtt női egyéni: 1. Szloboda Éva. Férfi egyéni: ...3. Király Béla. Páros: ...6. Duchaj Diána, Kiss Dávid. Junior női egyéni: 1. Deme Ivett, 2. Szabó Vera. Férfi egyéni: 1. Tyeklár Ramon, 2. Mészáros Attila. Csapat: 1. Deme Ivett, Katona Enikő, Rácz Borbála, ...3. Bacsó Zsu­zsa, Barna Zsuzsa, Mezei Re­náta. Vitorlázás A magyarok közül a szörfben sydneyi induló Gádorfalvi Áron érte el a legjobb helye­zést a kiéli vitorláshét olimpiai hajóosztályának versenyein. A szintén ötkarikás résztvevő Goszleth Marcell-Szörényi Ádám (470-es) páros a 25., a legtöbb indulót (104) számláló Laser kategóriában Eszes Ta­más a 33. helyen végzett. Meg­lepetésre a házigazda németek egyetlen győzelmet sem sze­reztek. Hegymászás Szerencse a szerencsétlenség­ben. A hegyi mentők megtalál­ták azt a cseh hegymászót, aki néhány napja tűnt el a perui Középső-Kordillerák Pisco ne­vű, 6500 méter magas csúcsa közelében. A harmincesztendős Jan Stacil több napig feküdt a ha­von fagypont alatti hőmérsékle­ten, mielőtt egy német hegymá­szócsoport rátalált. Azonnal ér­tesítették a mentőket, s a sze­rencsétlenül járt alpinistát a legközelebbi kórházba szállí­tották. Stacil állapota egyelőre válságos. Az oldalt szerkesztette: Mészáros Géza Horgászatból (is) jelesre vizsgázott Bizonyítványosztás helyett a Tiszát választotta Az osztály­ban nem vé­letlenül hív­ják „Szeren­csés” Ba­lázsnak. Ko­vács Balázs valóban sze­rencsésnek mondhatja magát. A megérzései rendre beigazolódnak, és nyeremé­nyeiből 13 esztendősen már szép kis horgászkelléktárra tett szert. Az eddigi sikerek azonban eltörpülnek az él­mény mellett, amelyet az if­jú pecás június 17-én, a ti­szai horgászat „felszabadí­tásának” első napján a folyó szolnoki szakaszán átélt. Azon a szombati napon ak­kora ponty akadt a horgára, amekkorát addig életében nem látott... A „nagy kaland” szokványosán kezdődött. Az ominózus nap csak annyiban különbözött a töb­bitől, hogy Balázs és édesapja fo­kozott izgalommal készülődtek a tiszai horgászatra. Az izgalom persze érthető volt, hiszen hosz- szú kényszerpihenő után, idén először ismét a szőke folyó fodro­zódó hullámai közé vethették horgaikat.- A halak szinte az első pilla­nattól nem hagytak tétlenkedni bennünket - mesélte a fiatal pe­cás. Azzal a felszereléssel hor­gásztam, amelyet a Csodacsali cí­mű műsorba beküldött egyik megfejtésemért nyertem. Kukori­cára először a törpeharcsák szemtelenkedtek, aztán lassan­ként a keszegfélék is megéheztek. Az idő viszont pillanatok alatt el­repült, úgyhogy elvileg már pa­kolnom kellett volna, hiszen várt rám az idei tanév utolsó iskolai kötelezettsége: a bizonyítvány­osztás. Nekem azonban sehogy sem volt kedvem otthagyni a rég látott és oly sok kellemes élményt adó Tiszát. Valahogy úgy érez­tem, ez a nap még tartogat valami váratlan meglepetést számomra, így aztán édesanyámat kértem meg, hogy vegye át helyettem az értesítőt. Kovács Lászlóné először kissé furcsállta fia kívánságát, mivel Balázsra nem volt jellemző, hogy - ha még oly kellemes kikapcso­lódás ürügyén is — kibúvót keres­sen ilyen kötelezett­ségek alól. Ám a fiú addig győzködte, hogy beleegyezett a helyettesítésbe.- Nem volt szé­gyenkeznivalóm Ba­lázs bizonyítványa miatt: 4,6-os átlaggal végezte el a hetedik osztályt. Csupán ak­kor jöttem kicsit za­varba, amikor az osz­tályfőnök a fiam hol­léte felől érdeklődött. Aztán csak annyit mondtam, elmentek az édesapjával... - mesélte az édesanya. Mindeközben a Tisza partján izgal­mas események zaj­lottak. Balázs éppen egy „szabvány” ke­szegkapásnak rántott be, amikor valami elemi erejű húzás mozdította el ülőhe­lyéről. A láthatatlan, vad „tengeralattjáró” pillanatok alatt lehú­zott vagy százhúsz méter zsinórt, ám a fiú nem tudta megfé­kezni. Ekkor érkezett az atyai segítség, ám még közös erővel is több mint fél órán át „sétáltatták” a konok uszonyost, s az csak nem akarta megmutatni magát.- Sokáig harcsára gyanakod­tunk, mert többször is „leült” a fe­nékre a behemót — emlékezett vissza az édesapa: Kovács László. Amikor viszont feljött, majdnem hanyatt estünk a hatalmas tő­ponty láttán. Az emlékezetes ka­land után Balázs „levezetésként” fogott még egy 2 kiló körüli pon­tyot, ám a máskor örömmel foga­dott vendég ezúttal halivadéknak tűnt az óriás mellett. Amikor a két horgász hazaállított a zsák­mánnyal, rögtön összeszaladt né­hány rokon és a szomszédság. A gyönyörködés után körülkapták a nagy pontyot, és közös erővel konyhakésszé varázsolták. Végül az egészet szétosztották a család­tagok, barátok és ismerősök kö­zött. BUGÁNY JÁNOS Kovács Balázs zsákmányával fotó: b. j.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents