Új Néplap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-26 / 147. szám

- 2000. Június 26., hétfő TÜKÖR 7. OLDAL badszálláson éli nyugdíjas nap­jait. Amikor megkapta a fel­mondólevelét, odaadta az asz- szonynak és rendesen leitta magát a többiekkel. Alig kapott munkát, egy pilóta nem lehet se kazánfűtő, se hajógépész. Egy darabig biztonsági őrként dolgozott, és repült, ha hívták. A napi 60-80 felszállás rende­sen megviselte a szervezetét.- Fáj a gerincem és a térdem, alig bírok járni - mondja maga elé nézve. - Tizenkilenc évi repü­lés, ötvenezer felszállás és hatez­er óra a levegőben, ennyit hono­ráltak százhúszezer forint végki­elégítéssel. Anyagi tőkét nem tudtam magamnak összeszedni, mostanra már csak az emlékeim meg a nyugdíjam maradt. Baranya megyében Alsó- mocsolád polgármestere szintén levitézlett kukacbombázó. Dicső László, alias „Dizsi” szerencsére tudott váltani. Faluja lakossága alig éri el a háromszázat. Ő ettől még ugyanaz, mint volt.- Jó csapat voltunk, nincs, aki ne sajnálná, hogy vége lett - állítja. - Voltak közöttünk le­gendás alakok, de a becenév mindenkinek kijárt, s van, akit a sírig elkísért. Mert azért éven­te egy-két társunk meghalt. Ha összetörtek egy gépet, ak­kor a javítás költségeit a leg­rosszabb esetben hosszabb idő alatt levonták a fizetésükből. Alig akad olyan pilóta, aki ne kapott volna el a géppel valamit a levegőben. Telefondrót, fasor teteje, sőt háztető, de az Égiszekérben még komplett ár­nyékszék is áldozatul esett.- Amit tudtunk, helyből el­hallgattunk. Nekem talán azért volt könnyebb váltani, mert 1990-től már polgármes­ter voltam itt, a szülőfalum­ban. A repülés azonban a mai hogy a hét legjobb oktatót küldte el. Nagyjából azokat, akiknek a legnagyobb volt a szája. Csodálatos évek voltak a régi idők, pedig még csak párt­tag sem voltam. Aztán a botkormány után egyszeriben meg kellett szok­nia a kapanyelet is. Volt némi anyagi tőkéje, vállalkozásba kezdett. A mezőgazdaság azon­ban befulladt.- Most itt állok botkormány és kapanyél nélkül a nagy sem­Levitézlett kukacbombázók napig hiányzik, ebből nem le­het kiszeretni. A változó idők­höz idomulva elvégeztem az államigazgatási főiskolát, úgy­hogy a jövőm mindenképp a földhöz köt. Orcsik Sándor kicsivel előbb került ki a pilóták sorából, mint Lassan tíz éve annak, hogy a mezőgazdasági pilóták is átes­tek a rendszerváltáson, s nem sokkal a jeles esemény után útilaput kötöttek közel háromszáz pilóta és repülőgép­szerelő talpára. Egyik napról a másikra kapták kezükbe fel­mondólevelüket azok az emberek, akiket még az átkosban is pilóta uraknak szólítottak. Pedig ők még ma is így aposzt­rofálják a diplomájukat: kukacbombázók. Mintegy 100 merev szárnyú és 50-60 helikopteres brigád szórta a műtrágyát az akkori téeszek és állami gazdaságok földjeire. A kisember kukoricatábláját csak akkor hintette meg a repülőgép, ha azt a paraszt kifizette. Már­mint a pilótának, az agronómus- nak, vagy rosszabb esetben mindkettőnek, bele a zsebébe. Fogyott is a vegyszer legalább úgy, mint az üzemanyag. A re­pülőgép ugyanazzal a folyékony arannyal repült, mint amivel a legtöbb repülős kocsija gurult. A helyzet azonban 1993 júniusá­ban egy csapásra megváltozott. Ezt a fajta mezőgazdaságot ugyanúgy privatizálták, mint ak­koriban bármilyen más hasonló állami céget. Aki 2-3 millió fo­rintnyi tőkét összekovácsolt ma­gának, az vagy megvett egy re­pülőgépet (sőt, többet is), vagy elment munkanélküli-segélyre, netán elszegődött bérpilótának. Azok a vállakózások, szövet­kezetek, akik nagyobb földterü­lettel rendelkeztek, meg tudtak fizetni egy repülőgépes brigádot, vagy megvásárolt gépeikre piló­tákat béreltek. Mielőtt bárki azt hinné, hogy az alkalmazottak rengeteget keresnek, Bállá Sán­dor pilóta azonnal cáfolja ezt.- Két évig nem is kaptam ál­lást. Utána kerültem Bácsbo- kodra egy korábbi kollégámmal és egy szerelővel együtt. Havi bruttó 55 ezer forintért néhány napot repülök csupán. Kiskun­félegyházán pedig repülőgép­vezetést oktatok. Ha nem lenne más vállalkozásom, nem tud­nám eltartani a családom. Moldova György könyvében, az Égiszekérben olyan pilóták­ról írt, akik közül már csak ke­vesen szelik a levegőt. E. Ko­vács Imre, alias „Dagadt” Sza­Dicső László „Dizsi” a többiek. Az RNÁ legendás pi­lótája mindenfajta merev szár­nyú gép oktatói jogosítványával rendelkezett. A felmondólevelemet 1989-ben maga Nikolics István nemzetbiztonsági miniszter ír­ta alá - emlékszik vissza a „je­les napra”. - Most is állítom, Orcsik Sándor miben. Azért van vigaszom. A környék leggyönyörűbb asszo­nya lett a feleségem. Két csodá­latos fiam van, s még szoktam álmodni a repülésről. Ha lehet­ne, becsukott szemmel is fel- szállnék, csak még egyszer megadatna... Berki Erika Bállá Sándor E. Kovács Imre „Dagadt” üflii Művészi tökély, négy keréken Próbaút: Citroen Xsara Picasso 1.6 SX Testet öltött képzelet — szól a Citroén szlogen. A Xsara Picassót vezetve úgy érzi az ember, ezúttal igazat mondtak a marketingesek, már ha egy valódi családi autóra vágyik valaki. A francia cég ugyan­is egy igazán különleges egyterűvel állt elő, melyet a szolnoki Bodex Kft. jóvoltából próbálhattunk ki. Bár külsőre igencsak tetszetős a Citroén új kompakt buszlimuzinja, első pillan­tásra vegyes érzelmeket ébreszt a kocsi: szokaüan magassága miatt „boruló bo­gárnak” tűnik. Ám az öt ülés bármelyi­kén helyet foglalva csakhamar bebizo­nyosodik, ezúttal becsapták megérzései, beszállva ugyanis tágas limuzinban érez­heti magát az ember. Ám a Picasso nem csak ezért nevezhető a meglepetések au­tójának. Az alig több mint négy méter hosszú autó belül rendkívül tágas, ami valódi családi kocsivá teszi. Az öt teljes értékű ülés hosszú távon is mindenki számára kényelmes utazást biztosít. Rá­adásul azzal, hogy a sebességváltó kart a középkonzol tetejére építették, megnőtt az első ülések közötti hely, így szaba­dabb mozgást tesz lehetővé a kocsiban. A komfortot növeli az első ülések hát­támlájára szerelt asztalka is. No persze a pilóta sem panaszkodhat. Az ülés szinte a testhez idomul, a karfák, a fejtámla, a legmegfelelőbb magasságba állítható kormány lehetővé teszik, hogy az elmerevedés veszélye nélkül több száz kilométeren át a volán mögött üljön. Szokatlan viszont a műszerfal elhelyezé­se, mely. kikerült a sofőr szeme elől. Az­zal, hogy középen kapott helyet, még a hátsó ülésről is jól látható, csakhogy az onnan leolvasható adatokra inkább a ve­zetőnek van szüksége, mint az utasok­nak. Ezt a „kellemetlenséget” ellensú­lyozza a digitális kijelzés könnyű, gyors áttekinthetősége. Az egyébként hatalmas csomagtér is számos meglepetést tartogat. A magasra helyezett kalaptartó lehetővé teszi, hogy állítva helyezzük el a legnagyobb bőrön­döt is. A három hátsó ülés kiszerelhető és beépített fogantyúi segítségével köny- nyedén mozgatható. A középső ülés ki­emelésével a csomagtér hossza 2,40 mé­teresre növelhető. A különféle tárgyak el­helyezésére az egyterűeknél már meg­szokott módon számos leleményesen ki­alakított tárolóhely szolgál. A Picasso kü­lönlegessége az úgynevezett modubox. Ez egy kerekes kocsi, mely üresen össze­csukva, vásárlás után megrakottan rög­zíthető a csomagtérben. No persze egy literes, 90 lóerős alapmotorral kissé „lus­tának” tűnt. A gyári adat szerint ugyan 11-14 másodperc alatt éri el az óránkénti száz kilométeres sebességet, ám a dina- | mikus autózáshoz gyakran kell vissza­kapcsolni. A kocsi végsebessége mindhá­rom motor esetében óránkénti 168 kilo­méteres sebesség fölött van. Autópálya tempónál (a légkondicionáló működése mellett), a beépített kijelző szerint 7-8 li­ter körüli fogyasztást lehetett regisztrálni száz kilométeren. (A gyári adatok ennél kevesebbet jeleznek. Városi forgalomban Az egyedi formavilágú Picasso vonzó áron kínálja bájait családnál nemcsak a kényelem, a tágas utastér a fontos, hanem a biztonság is. A Picassónál erre sem lehet panasz. A kocsi menetstabilitása kiemelkedő, kanyarok­ban kiszámíthatóan viselkedik, a rugózá­si komfortja szintén dicséretet érdemel. A magas építésnek persze megvan az az előnye, hogy a vezető jobban és mesz- szebbre láthat. Egyébként is a nagy abla­koknak köszönhetően minden irányban rendkívül jó a kilátás. (A nagy látószögű külső visszapillantókkal még hátrafelé is.) A biztonság terén is „felkészült” a Pi­casso, a vezető és az első utas épségére légzsákok vigyáznak. Tesztautónk az 1.6 10.3, országúton 6.3, vegyes forgalom­ban 7.8 literes fogyasztással számolnak.) A különleges műszaki megoldásokra fogékonyak számos finomságot is felfe­dezhetnek. így például a BSI elnevezésű intelligens kiszolgálóegységet, mely több különleges, elsősorban a kényelmet szol­gáló funkciót vezérel. Ezek közül az egyik legjobban használható az, mely le­hetővé teszi, hogy a fényszórók kiszállás után egy percig is világítanak, sötétben ezzel segítve a parkoló biztonságos elha­gyását. No persze erre csak akkor van szükség, ha valakinek van kedve kiszáll­ni a Picassóból. t.j. Szoros barátságban az anyanyelwel Tegnap a szolnoki városháza dísz­termében ünnepélyesen, díjkiosz­tással ért véget a 24. alkalommal, immár hagyományosan megren­dezett egyhetes nyelvművelő és művelődési tábor, egybekötve a Verseghy nyelvművelő verseny döntőjével. Izgalom, buzgalom, mozgalom - így jellemezte ünnepi beszédében Deme László nyelvészprofesszor azt az immár harmadik évtizedében járó, jeles anya­nyelvi eseményt, amelyre az ország va­lamennyi megyéjéből, valamint a hatá­rainkon túlról is - Jugoszláviából, Ro­mániából, Szlovákiából - érkeztek résztvevők, és szaktanárok segítségével ismerkedtek, mi több, mélyültek el nyel­vi és nyelvtani ismeretekben, nem utol­só sorban gyarapíthatták készségüket az anyanyelv használatában. Azok az álta­lános iskolás korú tanulók, akik később harcosai lehetnek akár az értelmes, kul­turált érintkezés erősítésének, a felada­tok megoldásában tapasztalható eré­nyek, a megnyilvánuló nyelvi alkotó- készség lehet a zálog rá. A zsűrielnökök: Balázs Géza, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem dékánhelyettese, televízi­ós nyelvművelő műsorok szellemi gaz­dája a versenyzők szép fogalmazását, bő mesélőkedvét és színességét emelte ki, míg Szűts László, az Akadémia Nyelvtu­dományi Intézetének osztályvezetője a szép eredmények mellett az idegen sza­vak helyes használatára is felhívta a fi­gyelmet. (A lízing helyett például a bér­be ad, bérbe vesz mennyivel magyaro­sabb!) Végül is a jéghegy csúcsát jelentő döntőben - hisz előzőleg iskolai, me­gyei, területi vetélkedők előzték meg ezt a mostani versengést - a kisebbek cso­portjában az első helyet Szarvas Attila, az egri Dobó gimnázium tanulója sze­rezte meg, míg a nagyobbak kategóriájá­ban Tóth Anett, a szegedi Radnóti Mik­lós Kísérleti Gimnázium diákja lett az el­ső. A megyénk színeiben induló Csikós Gábor, a jászárokszállási Széchenyi álta­lános diákja hetedik helyen végzett, míg Teremi Kinga, a túrkevei Kossuth Lajos Általános Iskola növendéke — aki volt már első is - a nagyobbak között ezút­tal a második helyre „szorult”. — Boldog vagyok — nyugtázta élményeit az ünnep végeztével —, utoljára vehettem részt, és szerettem volna szépen befejezni, sike­rült. Egyébként a résztvevőket az ünnep­ségen a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnökének nevében dr. Szabó Lajos, a kulturális bizottság elnöke kö­szöntötte emelkedetten, költők szavá­val, a Verseghy gimnázium tanulói pe­dig anyanyelvűnk iránti tiszteletet su­gárzó, formás zenés-irodalmi összeállí­tással emelték hangulatát. A versenyzők értékes könyvjutalomban részesültek, s a felkészítő tanároknak is kijutott az el­ismerésből. A legjobbaknak a Verseghy- emlékérmet a szolnoki önkormányzat képviseletében Szügyi Csongor főosz­tályvezető adta át, de ajándékozott töb­bek között a szolnoki Rotary Klub, a megyei TIT és a Nyelvápolók Szövetsé­ge is. A Verseghy nevét viselő megyei könyvtár gyermekosztályának áldozat­kész szervezésében, Kemenczey Judit gonddal, szakértelemmel végzett mun­kájával emlékezetes, kellemes napokat töltött el a csaknem száz diák a Tisza- parti városban, ahová a 25., azaz jubile­umi versenyre is visszavárják őket, illet­ve újabb társaikat. — Csodálatos volt, szavakban nem is tudom elmondani, az a látvány, amely bennünket Ópusztaszeren fogadott, ahová kirándultunk. A Feszty-körkép sokkal szebb, mint ahogy mesélték. Azt látni kell! Nekem megadatott — mondta boldogan távozóban Varga Zsuzsa, aki társaival Szlovákiából, Felsőszeliből ju­tott el ide a nyelvművelők Kárpát-me­dencei versenyére. V. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents