Új Néplap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-22 / 144. szám

7. OLDAL 2000. Június 22., csütörtök Barangolás városrészek között „Városházi tükör” oldalunk új kezdeményezésével találkoznak ezúttal olvasóink. Szolnok elég nagy város ahhoz, hogy jól elkülönülő részeinek sajátos gondjai-örömei legyenek, az ott élő embereket eltérő kérdések foglalkoztassák. Ezeket a sajátossá­gokat szeretnénk érzékeltetni, amikor időnként bemutatunk egy- egy szolnoki városrészt. A bemutatást nem sorozatszerűen ter­vezzük, ha úgy adódik, két, városrészt ismertető oldalunk között visszatérünk általánosabb, az egész várost érintő kérdésekre. Első alkalommal Szolnok legnépesebb részét, a Széchenyi városrészt mutatjuk be, vagy legalábbis érzékeltetünk belőle annyit, amennyi egy újságoldalon érzékeltethető. Nem csak iskola, kulturális központ is A Széchenyi városrész kö­zépiskoláját, amelyhez ta­valy óta általános iskola is tartozik, stílszerűen Széche­nyi István Gimnázium és Ál­talános Iskolának hívják. Igazgatóját, Deák Lászlót arról kérdeztük, hogy mi­lyen helyet foglal el az iskola a városrész életében. A gimnázium legszéle­sebb körben ismert sa­játosságát az emelt szintű dráma- és képzőművészeti osztályok je­lentik. Már az általános iskolá­ban megkezdődik a tehetséges gyerekek felkutatása, így szinte helyből megoldódik a „drámá- sok” utánpótlása. Akit pedig nem vonz a színjátszás, az emelt szin­tű biológia- és informatikaokta­tás közül választhat. Az iskola tanulóinak mintegy 85 százaléka szolnoki, 35 száza­léka pedig a városrészben él. A művészeti osztályokkal az iskola bekapcsolódik a város kul­turális életébe. A diákok műsort adnak több városi rendezvényen. A Széchenyi Lakótelepért Sza­badidő Kulturális és Sport Egye­sület rendezvényeinek gyakori szereplői, de több előadást is tud­nának vállalni, ha közvetlen kör­nyezetükben nagyobb lenne az érdeklődés. Néhány diákjuk, mint Kaszab Laura vagy Molnár Gyöngyi városszerte elismert elő­adónak számít. Évente ismétlődő nagy rendezvénye az iskolának, közösen a Városi Művelődési és Zenei Központtal a Globe Feszti­vál, ' a diákszínjátszók olykor nemzetközivé bővülő találkozója. Ezen a gimnázium tanulói rend­szerint szép sikerrel szerepelnek. Lehetne még sorolni a kulturális rendezvénye­ket, az általános iskolá­sok Aranyszáj szép kiej­tési és olvasási verse­nyét, a Csepűrágó feszti­vált és így tovább, ezek is rendszeresen meg­mozgatják a városrész lakóinak egy részét. Az iskolai gála pedig, amelyet a VMZK-ban tartanak, némi bevé­telt is hoz. Igazságtalanok len­nénk, ha nem említenénk meg az emelt szintű képzőművészeti osztály tevékenységét. Ennek eredménye rendszeresen látható az épület földszintjén kialakított iskolagalériában. Még intenzí­vebb lehetne az iskola és a város­rész kulturális kapcsolata, ha vol­na olyan terem az épületben, ahol nagyobb közönséget is fogadhat­nának. A színházterem kicsi, az úgynevezett Hold udvar csak jó időben használható, az ebédlő pedig nem igazán alkalmas elő­adás színhelyének. Ha egyszer enyhülnek az anyagi gondok, az ebédlő fölött nagyszerű színház- termet lehet kialakítani, s akkor a környék valóságos kis színházzal gazdagodhat. Ez azért is fontos volna, mert a 18-20 ezer lakost számláló városrészben jelenleg egyetlen olyan terem sincs, ahol nagyobb közönség előtt lehetne rendezvényt tartani. Jelenet a drámaosztály érettségi vizsgaelőadásából Jól szolgál a két rendőr Közel egy éve dolgozik a két körzeti megbízott a lakótelepen Tavaly augusztus 1-jén kezdte meg munká­ját a Széchenyi-lakótelep két „saját ” rend­őre, Jáger József törzszászlós és Danyi Máté őrmester. A lakótelep körzeti megbízottjai­nak irodáját is felavatták még az ősszel a Malom utca 14. szám alatti épületben. Jáger József törzszászlós nem titkolja, szolgála­tuk kezdetén sok problémával kellett szembenéz­niük. Noha még mindig maradt bőven a megol­dásra váró feladatokból, j mostanra elmondhat­juk: sok szempontból érezhető a javulás a kör­nyék közbiztonsági helyzetében. Kevesebb vagyon elleni bűncse­lekmény történik, lakás- betörésből mostanában elvétve akad egy-kettő. A legsúlyosabb gondot jelenleg az okozza, hogy igencsak elszapo­rodtak a folyosókról, pincékből a kerékpárlo­pások. Kezdetben a lakosság bizalmatlansága volt a meghatározó. A lassú fejlődési folyamat ered­ményeként azonban úgy tapasztalják a rend­őrök, hogy a lakótele­pen élők többsége meg­szokta már, és elfogadja a folyamatos jelenlétüket. Az emberek egyre inkább érzik, hogy az egyenru­hások a lakótelep biztonságát szolgálják, ezért az átadott információk sokat jelenthetnek a munká­jukban.- Egyre többen fordulnak bizalommal hoz­zánk, felhívják a figyelmünket bizonyos jelensé­gekre, olykor még arra is alkalmasak ezek az in­formációk, hogy azokat a bűnügyi szolgálathoz továbbítsuk. Konkrét nyomozás is indult már így - hangsúlyozza a lakossági segítség jelentő­ségét Jáger törzszászlós. A rendőrök arra törekszenek, hogy közösségi rendőrökké válhassanak, igyekeznek bizonyíta­ni, hogy nem elsősorban azért vannak az utcán, hogy minél többet bírságoljanak, hanem azért, hogy az emeletes házak rengetegében élők lehe­tőség szerint biztonságban érezhessék magukat. Az viszont, hogy ez minél inkább így legyen, természetesen nem csak rajtuk, hanem a lakó­telepen élőkön is múlik. Bár a helyzet változó­ban van, de a legtöbben „begubóznak”, mond­ván: az én házam az én váram, a többi nem ér­dekel. A körzeti megbízott szerint sokat lendíte­ne a közbiztonság helyzetén, főként a tolvajok dolgát nehezítené meg, ha egyszer sikerülne ezen a szemléleten változtatni. Legalább az egy folyosón lakók figyeljenek oda egymásra, legye­nek aktívabbak a bűnmegelőzésben. _________________________________________________________HOY A lakótelep közlekedésbiztonsági helyzete jónak mondható, súlyos sérüléssel járó baleset nem volt az Idén. fotói mj. „Nem szép, de kényelmes...” A Széchenyi városrész - az ott lakók szemével Amikor a Széchenyi-lakóte­lep épült, talán senki sem hitte, hogy a „ paneldzsun­gel” egyszer önálló életre kel. Városrésszé növi ki ma­gát, ahol a megyeszékhely lakosságának közel egyne­gyede él majd együtt. Mi­lyen ma a Széchenyin élni? Erről kérdeztük a városrész járókelőit. Mihályi József, 48 esztendős au­tószerelő:- Húsz éve élek itt, tehát van összehasonlítási alapom, milyen volt itt lakni régen és most. Ma már sokkal kellemesebb az élet a Széchenyi-lakótelepen, mint egy­kor. Minden kapható a környé­ken, és a szolgáltatásokban sincs hiány. Az utóbbi időben egyre több program is színesíti az itt élők hétköznapjait és hétvégéit, így nem vagyunk unalomra kár­hoztatva. Szóval én jól érzem ma­gam. Legfeljebb kertes házba köl­töznék innen, másik panellakás­ba már nem szívesen. Kmotriczáné Fodor Ildikó, 30 éves könyvtáros:- Nem tudok egyértelmű vá­laszt adni. Kényelmi szempont­ból jó itt lakni, hiszen jól ellátott ez a városrész. A rezsi, a külön­böző költségek viszont teteme­sek, és a lakások, a házak többsé­ge felújításra szorulna. A sok ki­adás miatt azonban nem jutunk ötről a hatra. Pedig azért nem itt szeretnénk megöregedni. A szomszédokkal szerencsénk van, jó a lakóközösség, de a panel nem életcél, és ráadásul egész­ségtelen. Vass Pálné, 70 éves nyugdíjas:- Nem jó itt élni, higgye el ne­kem! Van mihez viszonyíta­nom, mert évtizedekig Szanda- szőlősön, családi házban lak­tam. Nyolc esztendeje költöz­tem a lakótelepre, de nem ér­zem itthon magam. Nagy a ren­detlenség, a zaj, sok a piszok, a szemét. Nincs igazi közösség a lakók között, az emberek nem figyelnek, nincsenek tekintettel egymásra. Az egyetlen pozití­vum, ami mellette szól, az a ké­nyelem. No de azt alaposan meg kell fizetni... Rusvai Kálmán, 14 esztendős tanuló:- Kertes házban születtem, az első négy évemet is ott töltöttem, de arra már nem emlékszem. A Széchenyin öt éve lakunk, azóta ideköt minden. Az iskola, a have­rok, az ismeretségek mind a lakó­teleppel kapcsolatosak, úgyhogy én szeretek itt élni. Persze azért a szabadság, a természet közelsége miatt a családi ház sem lenne rossz... __________ _______ BUGÁMY JÁNOS „ Nem lehettem más, csak Isten papja” Jaczkó György görög katoli­kus parochust sokan isme­rik Szolnokon, és különösen a Széchenyi városrészben, ahol él, és ahol jórészt az ő tevékenysége eredménye­ként nemrég rakták le a gö­rög katolikus templom, kö­zösségi ház és paróchia alapkövét.- A szolnokiak többségéhez ha­sonlóan én sem itt születtem - kezdte a választ, amikor az élet- útjáról kérdeztem. - De ennek ma már nincs sok jelentősége, hi­szen Magyarországon a távolsá­gok nem nagyok, akárhonnan tudjuk tartani akár a személyes kapcsolatokat is rokonainkkal, barátainkkal. Ma már sokadma- gammal együtt a sajátomnak ér­zem a várost a gondjaival, bajai­val együtt.- Hol született, honnan érkezett Szolnokra?- Egy határmenti nyírségi kis­községben, Penészleken szület­tem 1958-ban. A hely szelleme, úgy érzem, meghatározta a pályá­mat. Penészlek görög katolikus község, a közelében van a híres búcsújáróhely, Máriapócs, amely már gyerekkoromban is nagyon vonzott. Azon a vidéken az embe­rek nagyon vallásosak, kikristá­lyosodott bennük bizonyos érté­kek tudata. Édesapám kovács­mester volt, mint a család sok fér­fitagja évszázadokon át. Engem egyházi iskolába írattak, az esz­tergomi ferences gimnáziumba. Ott tisztázódott bennem, hogy nem lehetek más, csak Isten pap­ja. Fölvettek a nyíregyházi görög katolikus papneveldébe, ami nem volt egyszerű dolog, mert oda mindig sokan jelentkeznek, talán azért is, mert a görög katolikus papok háza­sodhatnak. Letöltöttem a huszonnégy hónapos katonai szolgálatot, csak utána kezdhettem meg a tanulmányaimat. Nyaranta dolgoztam a kovácsműhelyben, sőt édesapám halála után sem számoltuk föl a műhelyt, az öcsémmel a szünetekben tovább dolgoztam. '84-ben végeztem, augusztusban szentelt pappá a püspök úr. Előtte azonban meg­nősültem, mivel nálunk csak a fel­szentelés előtt lehet nősülni.- Hol működött, mielőtt Szol­nokra került volna?- A püspök küldött az első helyre, a 400 lakosú, kun eredetű Bedő községbe, ahol három évet töltöttem. Onnan Budapestre ke­rültem a Fő utcai Szent Flórián templomba. '89 nyarán vetődött föl a gondolat, hogy meg kellene szer­veznem Szolnokon az egyházközséget. Egy ideig Budapesten és Szolnokon egyszerre működtem, majd ami­kor lakáshoz jutottunk, ideköltöztem.- Hogyan látott munkához Szolnokon?- Az alapoknál kellett kezdeni. Megszerveztük a szegényétkezte­tést, a népfőiskolát, a város telket adott a Gyermekváros mellett, majd elkészítettük egy templom terveit, azt azonban a püspök úr nem fogadta el, túl drágának tar­totta. Helyette épült '93-ban a fa­templom. Attól kezdve nőtt a kö­zösség létszáma, hiszen már volt kultikus helyünk. '96-ban a püs­pök úr pályázatot írt ki a temp­lomra, és lényegében az akkor ki­választott terv valósul meg.- Hogyan érzi magát a Széche­nyi városrészben?- Ez a városrész sokat válto­zott az elmúlt években. Áruhá­zak épültek, a sorházak vagy a Zagyva-parti épületek új arcula­tot adtak neki. Szolnoki polgár lettem, aki a Széchenyi város­részben lakik, rengeteg ismerő­söm van itt. A templom alapkőle­tételénél megjelentek közül szin­te mindenkit személyesen ismer­tem, pedig csak ülőhely volt négyszáz, összesen lehettek hat- hétszázan. Szolgálom az embe­rek lelki békéjét, amikor pedig épületeket emelünk, ezzel a vá­rost gazdagítjuk. Nagy összefor­rasztó erő volt az árvíz elleni vé­dekezés. Magam is ott voltam a gáton, tavaly a Csáklya utcában, idén pedig a Zagyva-gáton, és nagy öröm, hogy munkával és imádsággal sikerült megmenteni a várost az árvíztől. BISTEY ANDRÁS Egyesület a szabadidőért A Széchenyi városrész la­kosainak száma körülbe­lül annyi, mint Mezőtúré, ám ehhez képest helyben sokáig kevés lehetőség volt a szórakozásra, ki- kapcsolódásra, a szabad­idő kulturált eltöltésére. Be lehetett ugyan menni Szolnokra, de a buszok menetrendjéhez igazodni elég körülményes, így az ott lakók közül sokan már régóta szükségét érezték, hogy helyben, saját erőből is kezdeményezzenek. Ezeket a kezdeményezése­ket fogja össze a Széche­nyi Lakótelepért Szabad­idő Kulturális és Sport Egyesület. A név mutatja, hogy az 1997 jú­liusában alakult egyesület sokfé­le tevékenységet folytat. Titkára Lászlóné Nagy Ilona, a Hild Vik­tor Városi könyvtár igazgatója. A könyvtár központja a Széche­nyin van, a nyáron éppen köl­tözködik, megkapta a volt Zöld iskola egy részét, ahol az alapte- i rület a korábbi háromszorosára növekszik. A bővülés jó hatással lesz az egyesület munkájára is, hiszen a könyvtár az egyik bá­zishelye. Havonta tartanak rendezvé­nyeket, amelyeken a sport és a kultúra egyaránt helyet kap. Al­kalmi csapatok, lépcsőházak, baráti társaságok mérik össze az erejüket különböző sport­ágakban, de az iskolák gyer­mekcsoportjai is szóhoz jut­nak. Vetélkedők, játszóház egé­szíti ki a programot, és rendsze­resen fellépnek könnyűzenei együttesek, közöttük olyanok, amelyek a lakótelep fiataljaiból alakultak. A Széchenyi Gimná- zium és Általános Iskola ebéd­Lászlóné Nagy Ilona lőjében hangversenyeket tarta­nak. Március és október között népszerűek a szabadtéri rendez­vények, ezeket a Piros iskola környékén tartják. A kisebb közösségeknek ed­dig is a könyvtár adott otthont, a megnövekvő alapterület további lehetőségeket ígér. A nyugdíjas­klub ugyan már kinőtte a könyv­tárat, de a foltvarrók például ott tartják a foglalkozásaikat. Mun­kájuk eredményeit már több ki­állításon csodálhatta meg a kö­zönség. A Széchenyi városrészben nincs művelődési ház, a könyv­tár így ilyen feladatokat is vál­lalt. Ez így volt már az egyesü­let megalakulása előtt is. A Szé­chenyi városrészben élők szin­te önerőből teremtettek közös­séget a szabadidő eltöltésére, a környezet szépítésére. Ez utób­bival is foglalkozik ugyanis az egyesület. A Zöld iskola kör­nyékén vagy a Malom útnál részben a helybeliek munkáját dicséri a rendezettebb környe­zet. A könyvtár elsődleges felada­ta természetesen az olvasók ki­szolgálása. Összesen mintegy százötvenezer kötetével, a város peremkerületeiben lévő fiók- könyvtáraival a Széchenyi vá­rosrészen túlmutató tevékeny­séget folytat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents