Új Néplap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-15 / 138. szám

4. OLDAL SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL A 2000. Június 15., csütörtök j | §§III Szlalomozva két keréken Sok autós bosszankodik a kerékpárosok közlekedési szokásain, mivel vagy nem ismerik a KRESZ-t, vagy önkényesen értelmezik azt. Leggyakoribb panasz - ezt élénk dudálással tudatják is a kerekezőkkel hogy elfoglalják az utat, nem tesznek eleget a jobbra tartási kötelezettségnek. Jómagam egy hónapja kerültem tekergőként a szolnoki forgalom vérkeringésébe. A KRESZ-t ismerem és alkalmazom is, így véleményem - és néhány észrevételem - nekem is van. Az autósok csak a kerékpárosokat figyelik, mi viszont látjuk az utat is. Ha lehúzódom jobbra - utat engedve a gyorsabb jár­műveknek -, vagy a csator- _ _ nanyílásokon hullámvasuta­zom, vagy az út szélére sodort kövek (rosszabb esetben üvegtörmelékek) között szlalomozhatok. Nem beszélve az úthibákról, a toldozott-foltozott burkolatról, repedésekről, ami mintha több lenne az út szélén, mint az út közepén. Néha makacsul fejembe veszem, hogy csak azért sem harapom el a nyelvem, rázatom össze a gyomromat, ezért kikerülöm az akadá­lyokat. Ezen műveletet viszont lassan már csak füldugóval tehetem, mert dudálnak és dudálnak, s közben leszorítanak az út szélére, a rossz útra. Nem ártana egyszer kiszállni az autóból és felülni egy „drótszamárra”! Érdekes dolgokat tapasztalnának, s meglehet, hogy utána elnézőbbek lennének azokkal, akikről azt mondják: „nincs ld a négy kerekük”. Valljuk be őszintén, vannak autósok is, akik úgy közlekednek, mint akiknek nincs ki... Kár, hogy ezek ellen nekem nincs dudám. De hamarosan veszek. ____________________________________VÁRKOHYl ÉV* OTTILIA, SZOLHOK N incs helyünk, nt az igazságnak? Jön a tiszavirágzás A védett tiszavirág nem csak a Tisza szimbóluma, hanem jelzi a víz minősé­gét, a folyóban bekövetke­zett ökológiai változásokat is. A tiszavirágzás látvá­nyos, egyedülálló jelenség Európában, és egyre rit­kább a környezet változása miatt. A cianidszennyezés különösen fontossá teszi, hogy a Tisza Klub a lakos­ság segítségét kérve, felmér­je a tiszavirágzást. Szeretnénk, ha a lakosságtól in­formációkat kapnánk arról, hogy ebben az évben hol (mely fo- lyamkilométemél) és mikor lát­tak virágzást, és ez milyen erős­ségű volt (kevés, közepes, töme­ges). Amennyiben van ismere­tük, arról is tájékoztassák a Tisza Klub munkatársait, hol találha­tók tiszavirág-telepek a meder­ben (folyamkilométer, jobb vagy bal oldal), milyen hosszú egy-egy telep, és ha az idén nem volt, mi­kor láttak utoljára ott virágzást. Levélcímünk: Tisza Klub 5001 Szolnok, Pf. 148. Ingyenes zöld­vonalunk a Tisza menti megyék számára június 15-től július 15-ig naponta 12-21 óra között: 06 80 200038. Minden adatközlőt megjutal­mazunk. A vizsgálat eredményét nyilvánosságra hozzuk. DR. HAMAR JÓZSEF ÖKOLÓGUS A TISZA KLUB ELNÖKE Erdélyben jártunk A jászberényi Nagyboldog­asszony Kéttannyelvű Katolikus Általános Iskola énekkara már hat éve tart kapcsolatot a maros­vásárhelyi 20. sz. Általános Isko­la énekkarával. Legutóbb mi - negyven gyermek és négy tanár - utaztunk. Vendéglátóink nagy iz­galommal vártak és végtelen sze­retettel fogadtak bennünket. Szállásunk - ahogyan évek óta - most is családoknál volt. A gaz­dag program mellett ezúttal is volt alkalmunk a közös éneklés­re. Adtunk hangversenyt szülők­nek, tanároknak és a Kultúrpalo­tában a közönségnek. Felléptünk a fehérvasárnapi szentmisén is. Az együtténeklés nemcsak ne­künk volt öröm, a híveket is meg­hatotta. Kétnapos kirándulásunk során számtalan helyen jártunk, ame­lyet vendéglátóink kíséretében tettünk meg. Többek között vol­tunk Segesváron, Kézdivásárhe- lyen, Tusnádfürdőn, az Anna-tó- nál, Csíkszeredán, Csíksomlyón, Farkaslakán és Korondon. A hosszú utazás és a közös program szorosabbra fűzte a ba­rátságokat, mindannyiunk szá­mára nehéz volt a búcsú pillana­ta. Köszönet a vendéglátó csalá­doknak és tanárainknak, akik le­hetővé tették számunkra ezt a fe­lejthetetlen utazást. Reméljük, hogy a kirándulásainkkal emlé­kezetesebbé és talán felejthetetle­nebbé tettük közel száz magyar gyermeknek a jubileumi szent­évet és a millenniumot, hiszen ezt igazán csak velük, a külföld­ön élő magyarokkal együtt ünne­pelhetjük. TACZMAN MÁRIA ____________8. A OSZTÁLYOS TANULÓ A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mon­danivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin KIRÁNDULÁS A MÚLTBA. A szolnoki Dialízis Központ betegeinek, hozzátartozóinak népes cso­portja és az őket elkísérő nővérkék a közelmúltban Ópusztaszerre látogattak. Az egynapos út izgalmas látnivalókat ígért. A többéves, évtizedes dialíziskezelést és más megpróbáltatásokat átélt betegek nagy érdeklődéssel és elragadtatással nézték meg a Nemzeti Történeti Emlékparkot. A Feszty-körkép a tökéletes módon elébe épített terepasztallal, tereptárgyakkal, használati és harci eszközökkel és hang­hatásokkal életre keltette a múltat. A csoport ellátogatott egy korabeli állapotában megőrzött tanyasi iskolába, paraszt- és gátőrházba is. ____________________________ ___ (beküldött fotói M iről beszélt az illető? A lap május 31-ei számában meg­jelent egy cikk „Fogdában a pira­mis csúcsa” címmel. A nyilatko­zó jászsági olvasó azt mondta, ő nem vált károsulttá, hiszen nem lett a cég munkatársa. Ennek elle­nére úgy tesz, mintha rálátása lenne a cég tevékenységére, s fel­hatalmazva érzi magát, hogy olyan állításokat fogalmazzon meg, amiről nem volt módjában meggyőződni. Kíváncsi lennék, hogy az olyan kijelentésen, mint: „29 ember be­szervezése”, „piramisjáték”, „szűkszavú tájékoztató” (ami a gyakorlatban általában 3 órás), „titoktartási nyilatkozat” - mit ért? Tudja-e pontosan, hogy mi­ről beszél? Piramisjátékról vagy piramis rendszerről? Nem kever­te össze? Mert például piramis­rendszerben működhet akár egy vállalat is, de a kereskedelmi tevé­kenységet folytató cégek minden­képpen ilyen formában dolgoz­nak. Véleményem szerint csak az érezheti károsultnak magát, aki nem hajlandó a Hungáro Energen Rt. termékeit értékesíteni, nem hajlandó partnerszerződést kötni stb. A tisztánlátás érdekében idé­zek az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet határozatából: „1999. 03. 09-én helyszíni vizsgálatot tartottunk, amelyben megállapí­tást nyert, hogy a rendszer szer­vezése és működtetése keretében nem végez a tpt. 3. § ((l)-(2) be­kezdésének hatálya alá tartozó te­vékenységet, így hatóságunk az eljárás megszüntetéséről határo­zott.” ____________________(NÉV ti ClM| Ö regfiúk pingpongtalálkozója A szolnoki Alcsiszigeti Mezőgaz­dasági Részvénytársaság öregfi­úkból álló pingpongcsapata páros csapatversenyen látta vendégül a Tiszaparti Gimnáziumban játszó Baráti Kör és a szolnoki ÁNTSZ csapatát. A hat-nyolc játékosból álló, 40- 50, sőt 60-as éveit taposó ver­senyzők egymástól függetlenül már évek óta játszanak partikat változó párosításban a hét egy meghatározott napján. Mivel többségük szellemi és ülő foglal­kozású, a találkozók legfőbb célja a mozgás és az idegi fáradság ki­pihenése. Ezeket a csoportokat hozta össze egy-két éve Lesskó László, a Megyéi Asztalitenisz Szövetség főtitkára, és most az ötödik alkalommal hívták meg egymást a partira. Ezúttal a főtit­kár egy vándorkupát is felaján- •lott, amelyre az egyes versenyek után a kupavédő neve is felkerül. A mostani verseny győztese az ÁNTSZ csapata lett Stefándel, Bo- zsó, Bordás és Zaharcsenkó ösz- szeállításban a Baráti Kör és az Alcsi együttese előtt. A díjat ünnepélyes keretek kö­zött Bottyán Imre, a vendéglátó csapat kapitánya adta át, majd az ÁNTSZ csapatkapitánya mondott köszönő szavakat a meghívásért, a versenyzési lehetőségért és a vendéglátásért, s egyben a közeli jövőben meghívta mindkét csa­patot. A találkozó fehér asztal mellett folytatódott, ahol hangulatos be­szélgetésen idézték fel a játéko­sok az egyes mérkőzések emléke­zetes pillanatait. _____________S. I., SZOLNOK Példaképünk A szolnoki „Tüdökórház” visz- szatérő betegei évtizedeken át bizalommal jelentkeztek az Rhg-osztályon fáradhatatlanul dolgozó - már-már ismerős - Dénes Lenke főorvosnőnél. Ke­zelő orvosaik - több generáció- nyi tüdőgyógyász, belgyógyász, sebész - mindig meghatározó­ként fogadták a felelősséggel - a rövid, lényegretörő megbeszélés és alapos vizsgálat után - meg­született megbízható, nagy tár­gyi tudásra és tapasztalatra épü­lő leleteket. Három éve végleg nyugdíjba vonult a megyénkben eltöltött harminc évi termékeny munka után (aminek eredmé­nyeként pár éve, igen megérde­melten, „Szolnok Megyéért” ki­tüntetést is kapott), s nagy meg­döbbenésünkre 81 éves korá­ban, május 10-én váratlanul el­hunyt. Emlékét szeretettel és tiszte­lettel megőrizzük, személyes példáját - a betegek és munkája szeretetét tükröző magatartását - igyekszünk továbbvinni. A munkatársak nevében is: DR. CSÁNYI ZSUZSANNA TÜDŐGYÓGYÁSZ Csapatban ezüst-, sakkban aranyérem A megyei önkormányzat június első hétvégéjén Mezőtúron ren­dezte meg az Európai Challenge szellemi vetélkedőt a testvérme­gyék, a francia Somme, az angol Durham és a mi megyénk kö­zépiskolás diákjai között. A ta­valyi franciaországi győzelem után ezúttal ezüst éremmel kel­lett megelégedniük középiskolá­sainknak. Huszonkét iskola közül a me­zőtúri Teleki Blanka Gimnázi­um mint legjobb magyar csapat végzett a 6. helyen, őket követ­te a jászapáti Mészáros Lőrinc és a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium, amelyek vala­mennyi angol iskolát maguk mögé utasítottak. A francia iskolák közel tíz éve minden évben megrendezik a társasjátékok nemzetközi talál­kozóját. Megyénk az elmúlt év­ben csatlakozott hozzájuk. A nemzetközi ifjúsági talál­kozón az áprilisi sportverse­nyek után különböző logikai társasjátékokban és sakkban próbálta ki ügyességét a mint­egy százötven résztvevő. Sakk­ban magyar siker született: a szolnoki Tiszaparti Gimnázi­um tanulója, Telek Gábor vég­zett az első helyen, míg a Ver­seghy Ferenc Gimnáziumból Balogh Gabriellának a bronz­érem sikerült. A találkozó lehetőséget adott arra, hogy a magyar isko­lák felvegyék a kapcsolatot az angol és francia iskolákkal an­nak reményében, hogy barát­ságuk tovább folytatódik a le­velezések, iskolai cserekapcso­latok révén. ____________BAU KTVÁN, SZOLNOK „ Viseletben” lépett fel a népdalkor Egy délután Endrei Judittal Mindenki megcsodálja a népvise­letbe öltözött lányokat, asszonyo­kat, férfiakat. A Szolnoki Népdal­kor tagjai elhatározták, hogy a millenniumi ünnepségekre ők is elkészíttetik a szolnoki népvisele­tet. Mert volt a szolnokiaknak is! Ha valaki a ’20-as, ’30-as években megnézte a korzót (Szapáry út), vagy a Belvárosi templomból ki­jövő népet lakodalomkor, meg­csodálhatta a lányok, menyecs­kék, férfiak paraszt-polgári vise­letétét. A Városi Művelődési és Zenei Központ segítségével, de főleg Farkasházy István biztatására kezdtünk az anyagiak megszer­zéséhez és a ruhaanyag megvá­sárlásához. A népdalkör tizen­nyolc asszony tagjának brokátse­lyem blúzt, kötényt varrattunk. A pedig Budapesten az Erkel Szín- „viseletet” első alkalommal ápri- házban kétezer-kétszáz dalos lis 29-én az árvízkárosultak javá- társsal együtt szerepeltünk, ra rendezett ünnepségen mutat- vörös lászlóné tűk be a Hild téren, május elsején ____________a népdalkör vezetője A Szakszervezetek Megyei Könyvtárának meghívására Szolnokra látogatott Endrei Ju­dit, a népszerű szerkesztő-mű­sorvezető, akit több szál is a me­gyéhez köt: Szolnokon született, Tiszatenyőn töltötte a gyerekko­rát, és Törökszentmiklóson járt középiskolába. A könyvtár meg­hívásának nagy örömmel tett eleget. A zsúfolásig megtelt előadóte­remben pillanatok alatt kelle­mes, családias hangulatú társal­gás indult. Beszélt nemrég meg­jelent könyvének születéséről. Az esztétikus kiadvány a legkü­lönfélébb témakörökkel foglal­kozik; olvashatunk benne töb­bek között zenéről, filmről, az egészséges életmódról, szépség­titkokról, illatokról, italokról, hí­res emberekről, asztrológiáról, a szerző kedvenc receptjeiről. Né­hány gondolat erejéig beszélt a televíziós munka szépségéről és élményeiről, az egykori kedves és felejthetetlen kollégákról: Ta­mási Eszterről, Hajas Ilonáról, Déri Jánosról. Nagy élvezettel avatott be bennünket legkedvesebb úti él­ményeibe. Egyrészt munkája miatt, másrészt mint magánem­ber, bejárta a világ számos or­szágát. A kötetlen beszélgetés köny­vének dedikálásával zárult, majd a könyvtár vendégkönyvé­be írt néhány kedves köszönő sort. ________________P. J.-NÉ, SZOLNOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents