Új Néplap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-06 / 105. szám

2000. MÁJUS 6., SZOMBAT TÜKÖR 5. OLDAL MEGYEI Nézőpont Anyák napjára Annyit, mint egy anya, senki sem vár. Ha tőlem egyszer valamilyen nagy-nagy világi, neta- lántán azon kívüli hatalom azt kérdezné, miképpen képzelem el az anya, édesanya alakját, így válaszol­nék: kétféleképpen. Az egyiken az édesanya fogja fia, lánya kezét. Kifejezve a szeretetet, a törődést, a féltést. Azt, hogy a mellette álló, ülő hozzátartozik: mert ő kelt fel hozzá, amikor lázasan pihegett, véd­te, ha rossz jegy került az ellenőrzőbe, sütött-főzött, mosott rá. Babus­gatta volna még akkor is, amikor már nem biztos, hogy tetszett a nagy­fiúnak, nagylánynak. Alakuljon akárhogy az ember élete, egy anyának mindig fiam, lányom marad. Akkor is ha a tél hava már beezüstözte ha­lántékát. A másik kép idősebb asszonyt ábrázolna, ahogyan összeszű­kített szemmel kémleli a messzesé­get. A kertajtóból, a konyha elől, az emeletes ház ablakából. Látszana: vár, nagyon vár valakit, a messzire szakadt gyereket. Pedig tudja, ritkán jöhet, távol a munkája, családja, a szíve mégis súg valamit. Én nem tudom, hogyan lehet az: az édesanyák sokszor megérzik, ha baja van a gyerekülaiek, de valami azt is a fülükbe súgja, ha jön a fiú vagy lány. Talán a telefonpóznák közvetítik az üzenetet, talán a májusi szelek, ki tudja. — Éreztem, megálmodtam, hogy jössz! — ugrott sokszor a nya­kamba az én édesanyám. Pedig nem írtam, máshogy sem jeleztem érkezésem. Mégis tudta, ennek ékes bizonyítéka volt, hogy a kony­haasztalon ott illatozott a meleg, kapros túrós lepény. Mert azt na­gyon szerettem. Egy anya élete merő várakozás. Várja a gyerekét, hogy megszüles­sen, óvodába, iskolába felvegyék, hogy végezzen az általánosban, és tanulhasson tovább ott és úgy, ahogyan szeretne. Várja, amikor veszi kezébe a bizonyítványát, a diplomáját. Várja, kinek udvarol, ki lesz a kiválasztott, utána az unokák születését, akiknek a legtöbb mama többet megenged, mint saját gyerekének. Ha távolra sodorja őket a sors, lesi a postást, várja a karácsonyt, a búcsút, a nyarat, jaj, csak jön­nének már! Annyit, mint egy anya, az égvilágon senki sem vár. Éppen ezért, akinek él az édesanyja, ne feledje: őt is fürkészi má­jus első vasárnapján, az anyák napján. Sajnos, engem az édesanyám már nem figyel, nem figyelhet. De érzem, vár a református temető­ben. Csokoládé helyett virágot viszek neki: orgonát, tulipánt, jácin­tot, szegfűt, gyöngyvirágot. Óvatosan lerakom a hantokra, mellé te­szem május melegét, a naplemente pírját, az akácillatot, a gyerekek, a család, a jó szomszédok üzenetét. És ha már csordultig tele a sír- halom, lassan búcsút intek, mert megy a busz, indul a vonat. És ma­gamban már fontolgatom, talán-talán a hónap végén újra eljöhetek... a Suti Ititór Emléktáblák alispánoknak A megyei közgyűlés leg­utóbbi ülésén úgy döntött, hogy két, a közigazgatásban kiemelkedő megyei szemé­lyiségnek, Sipos Orbán és Alexander Imre alispánok­nak emléktáblákat állíttat. Sipos Orbán (1836-1926) a vár­megye első alispánjaként, illetve a megszűnt Jászkun Kerület utolsó alkapitányaként tevékenykedett. Kiemelkedő szerepet játszott az új megye megszervezésében, a me­gyeháza felépítésében, Jászbe­rény és Szolnok közéletében. Ale­xander Imre (1883-1969) közel negyedszázadon át, 1920 és 1944 között volt a vármegye alispánja. Korának egyik legkiválóbb köz- tisztviselője, aki az I. világháború után az újjáépítésben és a megye közigazgatásának megszervezé­sében kimagasló érdemeket szer- zett.A bronz emléktáblákat a me­gyei közgyűlés megbízására Györfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész készíti el, ame­lyeket a megyeháza aulájában helyeznek majd el. Az emléktáb­lák elkészítésének anyagi fedeze­tét a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma biztosítja. Mindig tudják, mi a fontos Szűkösen, de boldogan élik napjaikat JÁSZJÁKÓHALMA Gábor és Marika több mint tizennégy éve kötött házasságot. Négy gyermekük­kel élnek Jászjákóhalmán, abban a házban, amely két kezük munkáját di­cséri. Sár Gábor a herényi Aprítógép­gyárban dolgozik, Marika legkisebb gyermekükkel gyesen van. A családban megemlékeznek az anyák napjáról, bár az egymásra való odafigyelés nem csak erre a napra korlátozódik. Jászberényben laktak, majd sikerült portát vásárolniuk Jászjákóhalmán, ott építkeztek. Az új házban most kezdik meg második nyarukat.- Egy szoba-konyhás, régi vályogházban kezdtük. Aztán kaptunk egy lakást a heré­nyi önkormányzattól, mert második gyer­mekünk, a Gabi asztmás beteg volt. Renge­teget segített ebben a hivatalnál Kiss And­rás. Elvileg fel kellett volna újítani azt a régi házat, de mit lehet renoválni egy „összedő- lés előtt álló”, több mint százéves épületen? Onnan indultunk, most pedig már valóban saját házunk van. Családi segítségre pedig nem számíthattunk. Gyermekeik ekkorra már mindannyian megvoltak. A legidősebb, Erika 13 éves, Gá­bor 10 éves, Krisztián 7 éves, a legkisebb, Szandi pedig nemsokára három.- Mindig nagy családot akartak, a nehéz körülmények ellenére is?- Azért annyira rosszul soha nem éltünk, hogy amire szükségük van, ne tudnánk megadni nekik. Meg persze annyit dolgo­zunk, amennyit kell. Ha az anyagi körülmé­nyeink úgy alakulnának, még a következőt is vállalnánk. Nagyon sok gyermeket szeret­tünk volna, de egyelőre megálltunk - mondja Marika.- Mindig fel kell állítanunk a sorrendet - kapcsolódik a beszélgetéshez Gábor. — A számlákat ki kell fizetni, és a mindennapi élelmet is meg kell vásárolni. Ezután követ­kezhet bármi más. A legkisebb csemete az ágy alá bújt fotósunk elől- Marika, a gyes után lesz munkája?- Főállású anya leszek, azután pedig nem tudom. Sokszor mondják, hogy támo­gatják a nagycsaládosokat, de ezt mi nem nagyon érezzük. Persze az is igaz, hogy ké- regetni sem járunk, sem a hivatalokhoz, sem máshova. Közös elhatározásunk a négy gyermek, „véletlenül” egyikük sem érkezett Akartuk mindahányat. Mindig úgy voltam vele, hogy hiányzik a kicsi a nagyok mellé. , — Megfogalmazta már valaha, hogy mit jelent anyának lenni, gyereket nevelni?- Megtudhatja az ember, hogy mire ké­pes a saját erejéből, amikor nem számíthat a saját szüleire, a nagyszülőkre, hanem magá­nak kell boldogulnia. Ilyenkor mutatkozik meg, hogy mennyire tudom őket szeretni, istápolni. B.CS. FOTÓI SÁRKÖZI JÁNOS Szolnokon az Elisabeth házaspárja A hagyományos Gregor­show hétfőn este hét órakor kezdődik Szolnokon, a Váro­si Művelődési és Zenei Köz­pontban. Gregor József ven­dégei között szerepel egy szimpatikus, fiatal művész házaspár, Janza Kata és Pin­tér Tibor. A Miskolci Nemzeti Színházban most együtt játszanak az Elisabeth című musicalben, Sisit, illeve Ferenc Józsefet alakítják. Kata ennek a szerepnek köszön­heti igazán az ismertséget, nép­szerűséget, hiszen a Budapesti Operettszínházban évekig óriási sikerrel játszották ezt a darabot. Ahogy férje fogalmaz: ezzel a sze­reppel beírta magát a musicaliro­dalom nagykönyvébe. Azóta EmeRTon-díjat kapott, és számos más alakítással is bizonyította te­hetségét. Tibor a színművészeti Janza Kata operett-musical osztályában ví zett 1997-ben, majd — mivel zi születésű - „hazament” a vesz rémi színházhoz. Felesége kedvé­ért azonban később mégis felköl­tözött a fővárosba, s nagyon örül döntésének, hiszen Budapesten sokkal több lehetőség adódik, mint vidéken. Az elmúlt években jó néhány szerepben láthattunk a televízió képernyőjén is. Rengeteg munkájuk van, így — főként a csa­ládfőnek — sajnos jóval kevesebb idejük jut másfél éves Janka lá­nyukra, mint szeretnék. A közel­jövőben azonban már talán meg­tehetik, hogy alaposan szelektál­nak a felkérések között, és csak az igazán fontosakat fogadják el. Gregor József felkérésének mindketten nagyon örültek. Tibor különösen azért, mert ő maga is dédelget operaénekesi ambíció­kat, nagy tisztelője a „házigazdá­nak”, ráadásul Szolnokon még sosem lépett fel. Ez azonban nem :i jelenti azt, hogy nem ismeri a i- Szigligeti Színházat. Több főisko­Pintér Tibor lai csoporttársa is szerepelt, sze­repel Szolnokon, ő pedig lejött néhányszor megnézni őket. így néhány éve látta a West Side Storyt, illetve Leányvásárt is. Ta­lán egyszer majd nemcsak a né­zőtérrel, de a színpaddal is köze­lebbről megismerkedik. ____SZILVÁSI A közelmúltban nyugdíjba vonult a Jász-Nagykun-Szol- nok megyei közútkezelő kht. igazgatója, dr. Bede Já­nos. A megüresedett vezetői posztra öt szakember pályá­zott. A jelentkezők közül a minisztérium május 1-jével négy évre dr. Pintér Lászlót nevezte ki a társaság irányí­tójának. A szakember csak az igazgatói székben új em­ber, hiszen mérnökként már esztendők óta a közútkeze­lőnél dolgozik.- Több mint egy évtizeden át vezette az üzemeltetési és fenntar­tási osztályt, így bizonyára ismert ön előtt is, hogy a közlekedők elé­gedetlenek az utak állapotával. Miért rosszak az útjaink? — Az elmúlt egy évtizedben fo­lyamatosan csökkent az a pénz, amit a közúthálózat fenntartására lehetett fordítani. A valós igé­nyeknek körülbelül a felére volt forrás. Anyagiak híján pedig éve­ken át nem tudtuk elvégezni a szükséges felújításokat, karban­tartásokat, állagmegőrző munká­latokat. Mindennek hatása még az 1990-es évek elején nem is ér­ződött, de az utóbbi esztendők­ben már jól látható a megye, de az ország mellékútjain is. Minderre több szakmai bizottság is felhívta A pénz is göröngyös úton érkezik Beszélgetés a megyei közútkezelő kht. új igazgatójával- Az árvíz kapcsán felvetődött, hogy Szol- nok-Tószeg között, a Sa­si-kanyarban egy új utat kellene építeni. Lát erre esélyt?- Erre a szakaszra a vízüggyel közösen ké­Név: Dr. Pintér László (55) Családi állapot: Nős, két gyermek apja Iskolai végzetség: Budapesti Műszaki Egyetem Építőmér­nöki Kara (1968), BME Közútépítő és üzemeltető szak­mérnök (1981), műszaki doktor (1986) Munkahelyei: Hídépítő Vállalat (1968-1972), Békéscsa­bai közúti igazgatóság forgalomtechnikai, majd fenntar­tási osztályvezetője (1972-1983), Szolnoki közútkeze­lő üzemeltetési és fenntartási osztályvezetője (1983— 2000), Közútkezelő Kht. igazgatója (2000—) a döntéshozók figyelmét, hiszen olcsóbb lenne az úthálózat folya­matos karbantartása, mint a már leromlott utak teljes felújítása.- Aki autózik, nem csak a mel­lékutak, de gyakran a főutak álla­pota miatt is bosszankodik.- Összességében a főutak jobb állapotban vannak, mint a mellék­utak. Itt ugyanis folyamatosan vé­gezzük a javításokat. Ám akad né­hány kritikus szakasz, amire min­dig figyelnünk kell. Ilyen például Szolnoknál a Szent István híd, a Holt-Tisza-híd. Ezek ugyan vi­szonylag újak — az egyik nyolc, a másik öt éve épült - ám a felhasz­nált anyagok nem bírják a nagy forgalmat, így sok az útburkolat­hiba. Sok bosszúságot okoz a közlekedőknek a tiszaugi Tisza- híd is. Ez a gond talán megoldó­dik, hiszen már elkezdődött az új híd építése. Az árvíz miatt ugyan a munkák leálltak, de 2001-re minden bizonnyal befejeződik az építkezés.- Mennyire rongálta meg a közutakat a tavalyi és az idei ár­víz, belvíz?- Tavaly az ár- és belvízkárok helyreállítására 319 millió forintot kapott a társaság. Ebből a pénzből a legszükségesebb felújításokat el tud­tuk kezdeni. Mezőtúr-Tiszaföldvár, Szolnok-Tiszasüly, Abony-Körös- tetétlen közötti szakaszokon végez­tünk javításokat. A mostani belvíz kapcsán a közelmúltban készült el egy felmérés. Eszerint az Állami Közúti Műszaki és Információs Kht. 700 millió forintot ismert el jogos igényként a károk helyreállítására. A minisztérium tartalékából 185 milli­ót utalt át. Ám hogy a belvízzel leg­jobban sújtott térségben — Kisújszál­lás, Kuncsorba, Kétpó, Mezőtúr, Mesterszállás, Martfű környékén - a legszükségesebb javításokat elvé­gezzük, idén még újabb 300 millió forintra volna szükség. Az árvízvédekezés 155 kilomé­ternyi közutat érintett valamilyen formában. Húsz kilométernyi út tel­jesen le volt zárva, több helyen pe­dig forgalomkorlátozásokat kellett bevezetni. Akad útszakasz, amit a teherautók teljesen széttapostak, ám van olyan út is, ami a mai napig víz alatt van. szítettünk terveket. Az egyik meg­oldás szerint elbontanánk a most felépített ideiglenes védművet, szabaddá téve ezzel az utat, és az új végleges gát bentebb épülne. A másik elképzelés szerint a töltés maradna, és új utat alakítanánk ki. Bár ez utóbbi valamivel drá­gább, ám mégis az utóbbit támo­gatjuk. A döntést a minisztérium­ban hozzák meg, a ter­vezés előkészületei azonban már folynak, hogy ha megérkezik az engedély, azonnal kezd­hessük a munkát.- Ha már a jövőről beszélünk, kíván-e vál­toztatásokat a felújítá­sok, beruházások terve­in?- Mindenekelőtt a korszerű útkezelő rend­szerek eredményeinek felhasználásával egy kö­zéptávú stratégiai tervet szeretnék készíteni. Ez­zel azt határoznánk meg, hogy milyen sor­rendben végezzük a fel­újításokat, hogy a legjobb ered­ményt érjük el. Csatlakoznunk kell a különböző országos útreha- bilitációs programokhoz is. Ez a 44-es főút esetében lenne a leg­fontosabb, hiszen a szomszédos megyék szakaszait már felújítot­ták. Az EU-csatlakozásra való fel­készülés jegyében 2001-ben indul az az útmegerősítési program, ami a 11,5 tonnás tengelyterhelé­sű járművek közlekedését is lehe­tővé teszi. Ehhez csatlakozva a 4- es és a 44-es főúton tervezzük el­végezni a szükséges munkákat. Ugyanakkor folytatni kívánjuk a négysávosítást és az elkerülő sza­kaszok építését, mindenekelőtt Törökszentmiklósnál és Jászbe­rénynél. Természetesen arról sem mondunk le, hogy Szolnokot és a megyét valamilyen módon bekap­csoljuk a gyorsforgalmi úthálózat­ba. Erre a legnagyobb esélyt az Albertirsa és Szolnok közötti au­tóút építése kínál. Mindezek azonban kormányzati döntést igényelnek.- Úgy tartják, hogy az új seprű gyorsan seperjen, mert később már nehezebb változtatni. Tervez- e átszervezéseket, személycseréket a kht.-n belül? — Alapvető személyi változá­sokban nem gondolkodom. Elé­gedett vagyok az itt dolgozók fel- készültségével, elkötelezettségé­vel. Ám mindenképpen meg kell erősíteni a műszála előkészítést és ellenőrzést, valamint a minő­ségbiztosítást. A feladatok növe­kedése, a minisztérium által is előírt szolgáltatási színvonal eme­lése miatt szükség volna egy kis­mértékű, 5-10 fős létszámemelés­re. TELEKI JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents