Új Néplap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-20 / 117. szám

2000. MÁJUS 20., SZOMBAT TÜKÖR 5. OLDAL EGYE NÉZŐPONT Luxusbenzin Hatalmas nyereség és gátlástalanság Hír e hét szerdáról: Meglepően magas, 25,5 mil­liárd forintos nyereségről adott számot a vezető üzemanyag-forgalmazó. Az első negyedévben elért profit több mint kétszerese az egy évvel korábbi hasonló időszaki eredménynek, s majdnem ötven százalékkal meghaladja a leg­optimistább elemzői előrejelzéseket. Mind­eközben a hazai benzinfogyasztás öt százalékkal esett vissza. Egy , másik hír csütörtökről: Péntektől négy forinttal emeli a 91-es keverék árát a cég, míg a többi motorbenzin literenként három forinttal kerül majd többe. Az elmúlt három hétben a motorbenzin-forgalom legnagyobb ré­szét kitevő 95-ös oktánszámú üzemanyag ára 11 forinttal, azaz csaknem öt százalékkal emelkedett. Akár már itt abba is lehetne hagyni a jegy­zetet, mert önmagáért beszél e két hír. Hatal­mas nyereség és gáüástalanság. Igen, kemény szó ez utóbbi, de az áüagember (va­gyunk egypáran) lassan már nem tudja másképp jellemezni a kiala­kult, hetenkénti üzemanyagár-emelést. A múlt heti négy forint után ismét ránk pakoltak hármat. Lefelé persze sokkal nehezebben moz­dul a benzinár. Akkor nem igyekszik azonnal lépni, hanem kivár a döntéssel, majd nagy kegyesen leviszi egy forinttal az árat, hogy utá­na néhány napon belül néggyel emeljen. Nem is rossz arány. Nekik. Az átlagember pedig egyre ingerültebb (a benzinkutasok tud­nának mesélni arról, hogy milyen jelzőkkel illetik e jelenséget a gépkocsivezetők), és nem érti a helyzetet. De nem is érdekli, hogy miből tevődik össze a benzin ára, hány százalék belőle a jövedé­ki és forgalmi adó, azaz ami állam bácsi zsebét gyarapítja, és hány százalék az a rész, ami tisztán a vállalatnak, az üzemanyag-forgal­mazónak. Az átlagembert nem érdeklik a nemzetközi tőzsdehatá­sok, az OPEC-bejelentések, a Brent típusú kőolaj ára, meg hogy miként alakul az euró és a dollár közti árfolyam. Az átlagember csak azt látja, azt érzékeli keményen a saját bőrén, a családi költ­ségvetésén, hogy ismét emelkedett a benzin ára, ami számára úgy csapódik le, hogy lassan már nem tudja használni az autóját. Pe­dig nagyon kellene az a fránya gépkocsi, mert mégis csak el kelle­ne jutni vele X-ből Y településre, hozni-vinni a gyereket az iskolá­ba, óvodába, munkahelyre járni, bevásárolni menni, meglátogat­ni a szülőt, nagyszülőt, kimenni a kis telekre és így tovább. Ehe­lyett kénytelen nadrágszíjat húzni, azt mondani, hogy már elvi­selhetetlen számára a benzinár, de miből faragjon le, mikor más­hol is csak emelkednek az árak. A huszonegyedik század kapujá­ban egy jelentős réteg számára így válik luxuscikké a gépkocsi. A gépkocsi, ami mindennapi életünket könnyítené. Nézi csak, hogy ott áll a ház előtt, az udvaron, a garázsban, simogatja, de nem megy vele sehová, vagy csak nagy ritkán, mert drága a benzin. Es irigyli azokat, akiknek még futja a luxusbenzinre. Ahonnan messze a világ Karcag főteréről mindössze tizenöt ki­lométerrel mutatott többet az óra, mire kiértünk Tilalmas központjába. No nem könnyen, mert a mélyedésekkel, „ tankcsapdákkal” dekorált úton alapo­san meg kellett választani a döcögési sebességet, mivel a tengelytörést min­denképpen el szerettük volna kerülni. Tilalmason a hajdani állami gazdaság épületei még állnak. Egykor a Rákosi- korszakban rabok: kulákok, papok, az akkori hatalom „ellenségei” dolgoztak itt, de 1956-ot követően is benépesed­tek a barakkok. Hogy mást ne említ­sünk, az elítéltek közé tartozott Dar­vas Iván, a színész is. Ma sem néptelen a se tanya, se faluféle központ, ahol a két utcában majdnem kétszáz lélek él az egykori szolgálati lakásokban, ba­rakkokban, amelyeket eredetileg a ra­boknak építettek, de a mai tulajdono­sok már alaposan átalakították.- Aprólék, malac. Főzni meg estére fő­zök, akkorra jönnek az emberek.- Szórakozás ?- A tévé három műsora. A kocsmát be­zárták egy vizsgálat után, az sincs. A bolt délután korán csuk, de hát miért is lenne nyitva, nincs itt akkora forgalom. Pisák Mihályné talán a legidősebb a köz­pontban a maga 72 évével. Tavaly óta öz­vegy, egyébként Szabolcsból, Szatmárcse- kéről költözött ide. Hatvanezret annyian keresnek, hogy egy kéz ujja is sok hozzá. Szóval nagy a pénztelen­ség, akár szorgos valaki, akár lustább. Kelle­ne jobb út, járda, segítenénk is az építésben, ha ránk gondolnának végre a városban. Péntek Lajos 25 éves, és két esztendeje lakik együtt az élettársával. — Gondoltunk már gyerekre, persze, hogy gondoltunk. Csinálni könnyű, eltartani ennyi bevételből nagyon nehéz. Lassan úgy látom, sorvad, elsorvad itt minden. Akadnak, akik FOTÓ: B. J. lenéznek bennünket, mert itt lakunk. De hát hová mehetnénk egy tanyaközpontból, ahol már lassan csak vegetálni lehet? Feleim aligha lehet erre, inkább Mészáros Judithoz fordulunk, aki boltos.- Négy gyereket nevelünk az élettársam­mal: kettő már nagyobb, de mind a négy is­kolás. Nem jó a buszközlekedés. Ezért lehet­nek bármilyen tehetségesek a tilalmasi lá­nyok, fiúk, a szakkör elérhetetlen nekik. Mert azért az egy óráért estig kell maradni­uk. Éppen ezért akad anyuka, aki kollégium­ba adja inkább a gyerekét. Rólunk sok min­den elmondható: jó is, rossz is, de az tény: innen messze, túlontúl messze a világ. Ezért az ember azt is meggondolja: mikor, miért .utazik be Karcagra. Mert a gyógyszerfelírás, orvos tó belekerül fél napba. Ha meg nem iparkodik az illető, csak az este veti haza... D. SZABÓ MIKLÓS Találtunk egy fiatalasszonyt hétéves kislá­nyával, akik nem itt, hanem a „faluközpont- tól” is kijjebb lévő Ecsezugban lakik a férjé­vel, három kicsi gyerekével. — A párom juhász, megszoktuk a kinti levegőt, csendet. Öt család él ott, és éppen jöttem az elsős kislányunk elé. Elkerékpáro­zik idáig, leteszi a gépet a nagymamánál, in­nen busz viszi őket az iskolába, Karcagra. — Elég körülményes az út. Mikor ébred az elsős hölgy ? — Hatkor már kelni kell, hogy nyolcra is­kolában legyen. Most csak istenes, de ha esik vagy fújja-hordja, nem lehet biciklizni, marad a gyaloglás. — A bevásárlás? — Itt is akad bolt, van, amit ott veszek, de hetente egyszer beugróm Karcagra, mert azok az üzletek olcsóbbak és nagyobb a vá­laszték. Sütő Ferencné, Éva férjével és 29 éves fiá­val lakik egy olyan hosszú házban, amelyik valaha a rabok barakkjának épült. Mára át­alakították, több családnak ott a lakása. — Azt írja le, végre jó út kellene ide. A minap is az egyik fiatal kocsija defektet ka­pott, és a járművet egy fa fogta meg. — Jó itt lakni? — Megszoktuk. Sajnos, olyan a buszköz­lekedés, ha valaki valamit él szeretne intéz­ni Karcagon, valószínűleg rámegy a napja. — Jószág? Tilalmasi csendélet: rövid pihenő, beszélgetés a bolt előtt- Rossz volt nekem a tavalyi év, az ura­mon kívül az egyik gyerekem is meghalt.- Hogyan telik az idő hetven felett?- Nagyon nehezeit, lassan. Tyúkkal, ka­csával bajlódom, a menyem főz rám.- Elmenni nem akar?- Visszakérdezek: hová, miből? Feltűnően sok a gyerek Tilalmason. Atti­la tízéves, eleven lurkó.- Szerintem jó itt lakni, mert messze az iskola. Rengeteg a gyerek, békát fogunk, bi- cajozunk, focizunk, csavargunk. Hát igen, a foci, bár a pályát derékig érő fű borította. Nem tudni, miképpen gurulhat benne a labda... Talán a legrégebbi lakó Lódi József, mivel ,1954 óta él itt. ' — Nem a leggazdagabbja maradt itt', elhi- ‘ heti. De hát a keresetek sem csillagászatiak, 2040 ezer, de inkább 20-30 ezer közöttiek. „Szilárd, tiszta értékrendet láttam” Összefogás a templomtetőért Berekfürdő A napokban nagy munkába fogtak a református temp­lom megóvása érdekében: a tetőszerkezet teljes rekonst­rukcióját el kell végezni. A beruházás közel fél évig tart majd, és több millió fo­rintba kerül. Mint azt érdeklődésünkre Csorna Judit tiszteletes elmondta, a templom tetőszerkezetének álla­pota az elmúlt esztendők során fokozatosan romlott. Tavaly mindez már életveszéllyel fenye­getett, így a szakemberek javasla­tára alá is kellett dúcolni az épü­letet. Akkor viszont még nem re­mélték, hogy belátható időn be­lül biztonságos temploma lehet a gyülekezetnek. A segítőkészség és az összefo­gás azonban valóra váltotta a tá­volinak tűnő reményeket. Idén tavaszra ugyanis a helyi gyüleke­zet, az önkormányzat és külföldi hívek adományai lehetővé tették, hogy elkezdődjön az érdemi munka. Ennek jegyében a közel­múltban - a kivitelezés első fázi­saként - felállványozták az épü­letet, hogy a tetőszerkezetet ki­cserélhessék. Ha minden a terv szerint megy, szeptemberben már a megszépült, biztonságos temp­lom falai között adhat hálát az Úrnak Berekfürdő református gyülekezete. BUGÁNY Az állványokon dolgozókat az elmúlt napokban még az Időjárás is a kegyeibe fogadta. A Jászok Egyesülete minapi millenniumi rendezvényén találkoztam Agócs Gergel­lyel, aki népi hangszereiből előcsalogatott régi népdalai­val varázsolt különleges hangulatot a Budapesten tartott rendezvényen részt vevők szívébe. Talán azért is szólt a duda, a flóta, a furu­lya hangja oly szívhez szó­lóan, mert előadója a szívé­ből játszott.- Már nagyon korán el­kezdtem a népzenével fog­lalkozni. Családomtól kap­tam az első indíttatást. Nagyanyám nagyon szépen tud, meg szeret is énekelni. Nagyapám meg szépeh tu­dott hegedülni és citerázni. Cipészmester volt, és a csa­ládban szívesen játszott. Később a Palóc Néptánc Együttesben táncoltam, Fü-. leken. Hamar felfigyeltem arra, hogy milyen szép ze­néket „hordanak” nekünk a zenészek Erdélyből, Szat- márból. Elgondoltam, hogy biztos nálunk, a Felvidéken is vannak ilyen szép nóták, zenék. Tizenhat éves ko­romban magam is elkezd­tem gyűjteni.- Az Agócs névből úgy gondoltam, hogy egy jászsá­gi zenésszel találkozom. Er­re kiderül, hogy a Felvidék­ről érkezett...!?- Füleken és környékén alapnév az Agócs, Gömöralmá- gyon például a lakosság 70 száza­léka viseli ezt a nevet. Néprajzos lévén kutattam a saját származá­somat is, utánaolvastam a csalá­dok vándorlásainak. A Jászság te­le van nemcsak Agócsokkal, ha­nem más, a Felvidékről származó nevekkel. A török hódoltság meg­szűnése után sokan telepedtek le arról a területről a Zagyva, Tárná vidékére. Valószínű, hogy a jász- dózsai, a jászárokszállási Agó- csok ősei is a Felvidékről érkez­hettek. — A mindennapjait kitölti a népzene?- Van egy polgári szakmám, térképész vagyok, de már - ahogy mondtam - középiskolás koromban gyűjtöttem. Hamar kapcsolatba kerültem a Magyar Agócs Gergely Tudományos Akadémia Zenetu­dományi Intézete népzenei osztá­lyának dolgozóival. Részben az ő ösztönzésükre jelentkeztem az ELTE-re. A bölcsészkaron elvé­geztem a néprajz szakot. Jelenleg pedig a zenetudományi intézet népzenei archívumának dolgozó­ja vagyok. Épp a héten jelentkez­tem a doktori képzésre. A felvidé­ki magyarság hagyományos hangszeres népzenéjét szeretném feldolgozni. Úgy gondolom, ebből nagyobb a lemaradá­sunk, hisz elődeink főleg a dalokat, az énekhagyo­mányt foglalták össze.- A fellépések alkalmá­val saját készítésű hangsze­reken vagy eredeti darabo­kon játszik?- Furulyát és dudát is ké­szítettem már. A fellépése­ken viszont a becsesebb hangszereket szeretem be­mutatni, sőt a lemezeinken is - tagja vagyok a Hegedűs együttesnek - inkább az eredeti hangszereket szere­tem megszólaltatni. Bizony kimagasló hangszerkészítő mesterek voltak a nép köré­ben is.- A rengeteg gyűjtő körút során mi volt a legkelleme­sebb élménye?- Nagyon sok élménnyel lettem gazdagabb az évek során. De volt egy meghatá­rozó találkozásom a Nógrád megyei Dereskén lakó Pál Istvánnal. Ő igazi pásztor­ember, most a 82. évét tapossa. Mondhatom, hogy István bácsit a néprajz- és zenetudomány szá­mára én fedeztem egyik barátom­mal. A kutatásokat áttekintve úgy tűnik, ő az utolsó magyar dudás. Ilyen „kettős sípszárú fél paralel dudát” csak a Kárpát-medencé­ben és az őshazában, a Magna Hungáriában élő népek használ­tak. Ugyanilyen dudák már az avar kori sírokból is előkerültek. A duda olyan tárgyi emléke a ma­gyar műveltségnek, kultúrának, melyből a honfoglalástól máig egy élő folytonosság mutatható ki. Nagyon kevés ilyen emlékünk van...- Ez volt az igazi oka, hogy a néprajzzal kezdett foglalkoz­ni?- Azért ragadott meg a folklór, a néprajz, mert egy olyan világgal találkoztam a falun élő öreg em­bereknek az elbeszéléseiben, mely egy biztos, stabil értékren­det mutatott be. Olyan valamit, mely a városi környezetben nem tapasztalható. Ez egy kemény, közösségben élő embernek az ér­tékrendje. Nekik nem kell tör­vénnyel elmagyarázni azt, hogy csúnya dolog öregházba tenni az édesanyádat, hogy nem szabad elhagyni a gyermekeidet, csúnya dolog meglopni a szomszédo­dat... Az ének által tudtak lazítani. Ha bánata, ha öröme volt, azt ki­énekelte magából bárki. Formája, módja volt annak, ahogyan ők a mindennapjaikat töltötték a szü­letéstől egészen a halálig. Mind­ezek mögött pedig aktív tudás hú­zódott meg, szemben a mai váro­si kultúra passzív fogyasztásával. Ezért tartom értékesebbnek azok­nak az embereknek a tudását, akiktől dudálni vagy furulyázni tanulok... BANKA CSABA

Next

/
Thumbnails
Contents