Új Néplap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-06 / 81. szám
2000. ÁPRILIS 6„ CSÜTÖRTÖK ÉRDEKE S S É G E K 3. OLDAL Ponyvás szekéren a Vadnyugatra Komótosan döcög a ponyvás-szekerekből álló karaván. Leginkább vándorcirkuszosok, vagy Déryné-ko- rabeli vándorszínészek félig nyitott, tetővel védett társzekerekre hasonlít a jármű. A félkör alakban ponyvával borított szekér a Vadnyugat meghódításának talán legfontosabb kelléke volt: pionírok százezrei kerestek és találtak vele új hazát. Az új évezredben a múlt iránti nosztalgia nő, és a 49 éves Morris Cárigr ebből él, a jelek szerint nem is rosszul. A nagydarab, cowboy-kalapos férfi John Wayne és Clint Eastwood keveréke. 26 éves csinos lányával, Onetával együtt ő viszi - jó pénzért - a kalandos múltba vissza- vágyókat a legendás Oregon-ös- vény egy részén. A külsőségek teljesen a régiek. Minden holmi, az idősebb utasokkal együtt, a kocsin. A fiatalabbak lovon haladnak. Ha a prérire leszáll az este, a tábor ott alszik a szikrázó csillagok alatt. Az út öt napig tart, az óránkénti haladási sebesség öt-hat kilométer. A színhely Wyoming- állam, ami durván az Oregon-ös- vény közepe. 1843. május 22-én a Missouri-állambeli Independence-ből indult az első karaván nyugat felé, hogy megtegye a 3500 kilométeres utat a másik parton lévő Oregon City felé. A Carter-féle vadnyugati túra a Wyoming állambeli Casperből indul, és magas fűben poroszkál- va ér el öt nap alatt az állam nyugati végén lévő South Pass City- ig. Ahogyan a vidám vállalkozó biztatja utasait: romantika, hátfájás, izomláz garantálva. Az ösz- szesen 120 órás út alatt minden hobbi-pionír fogalmat alkothat magának arról, min mehetett keresztül 1843 és 1869 között az a 300 ezer telepes, aki eljutott az akkor földi Édennek hirdetett Oregon államig. Ahol az akkori amerikai kormány minden betelepülőnek ingyen 256 hektár kitűnő termőföldet adott. Ma már tudjuk, hogy az a hosszú út összesen 30 ezer áldozatot követelt. És azt is tudjuk, hogy ezek elsöprő többségét nem az indiánok ölték meg (a rézbőrűek összesen 362 pionírral végeztek), hanem a higiénia teljes hiánya, a himlő és a kolera volt a gyilkosuk. Utódaik mélyeket szippantanak a préri tiszta levegőjéből, élvezik a múltban tett utazást, és csak nagyon fontos ügyben nyúlnak mobiltelefonjukhoz. DUCHOVNY ÚJ FILMJE. David Duchovny, az X Aktákból ismert sztár új filmje bemutatóján szereplőtársával, Minnie Driverrel. A Return To Me című romantikus vígjátékot április 7-én kezdik játszani az amerikai mozik. fotó: feb-reuters Gyilkosság — 1300 éve Az áldozat nemes úr volt, harmincas évei közepén járhatott, tehát akkoriban élemedett korúnak számíthatott. A gaztett lényege ma is jól rekonstruálható. A szerencsétlent először hátulról, nehéz tárggyal fejbe vágták, majd, a mai nyomokból ítélve, legalább két ember rontott rá és rövid kardjaikkal agyonszurkálták. Ahogyan a szakértő, dr. Ingo Stork fogalmaz, brutálisan. A szúrások olyan erővel hatoltak a hasüregbe, hogy mindegyikük csontot ért. A professzor nem bűnügyi doktor, hanem régész, aki a technika mai eszközeivel nemcsak e gyilkosság módját képes elénk varázsolni, de időpontját is: 1300 esztendeje végeztek az elvetemültek a nemes úrral. A professzor egyébként régen az érdeklődés reflektorfényben áll. Ő vezeti a Baden-Württemberg tartományban lévő Lauch- heim térségében feltárt alemán település ásatási munkálatait. Az alemánok - bizonyította be a professzor - olyan germánok, akik az Elbától jöttek a mai Baden-Württemberg területére Krisztus után 200 körül. Amikor pedig a nyolcadik században a Karolingok elűzték a korábbi hódítókat, az alemánok fellázadtak ellenük. 746-ban vezetőiket „békekonferenciára” hívták az új urak és amikor a törzsi előkelők megjöttek, lemészárolták valamennyiüket. E tömeggyilkosság után nyomoz most dr. Stork. Tíz parasztportát és egy úri kúriát tárt fel Lauchheimben a professzor által vezetett csapat. Osz- szesen vagy kétszáz ember élhetett itt, szarvasmarhát, juhot tenyésztettek, művelték a földet és jó barnasert főztek. Az úgynevezett gödörházban a nők szövőszékeken dolgoztak. A földbe süllyesztett faépületekben a hideg, nedves levegő ideális volt a textíliák feldolgozásához, állítja dr. Ingo Stork. Abban az időben egyébként az emberi életkor 36.5 év volt és a halálokok között nagy számban szerepelt a vérmérgezés. Elég volt hozzá a legkisebb otthoni, vagy harci sérülés és a seb végzetesen elfertőződött. Az elkövető nem mindig ismeretlen Gyakorlatilag minden nő veszélyeztetett, bármely korosztályhoz tartozik, bármilyen foglalkozást űz. A nagymenő, elegáns nő éppúgy, mint a jelentéktelen, szürke kis egér. A tettes bármikor és bárhol lecsaphat, utcán, lakásban, éjjel vagy nappal. De az elkövető nem midig ismeretlen: közel 70 százalékuk a családi vagy baráti körhöz tartozik! Németországban minden harmadik percben megerőszakolnak egy nőt, és évente mintegy 200 ezer esetet regisztrálnak. Ilyen statisztika a világ számos országában készülhetne. Az esetek többsége azonban rejtve marad, a nők nem tesznek feljelentést. A megerőszakolás mindmáig tabutémának számít a társadalomban. Minden marad tehát a régiben? A férfi többnyire megússza büntetlenül, az áldozat pedig évtizedekig vagy egy életen át szenved a megaláztatástól. A megerőszakolt nő nemcsak testileg sérül, de a lelki terheket is cipelnie kell. A lélek szinte belehal egy ilyen merényletbe. Az áldozat nem képes feldolgozni a szörnyű élményt. Egyetlen ilyen nő sem érzi többé szabadnak magát. A sokk-hatásnak különböző fázisai vannak. Közvetlenül a támadás után minden nő irracionális állapotba kerül. Van, aki teljesen összeomlik, mások megpróbálják elfelejteni a dolgot. De mindkét módszer követői súlyos lelki válságot élnek át, a biztonságérzetüket érte kivédhetetlen csapás. A gyűlölet, az undor, az önutálat érzése keríti őket hatalmába. Elengedhetetlen ilyenkor az azonnali nő- gyógyászati vizsgálat is, mely az elviselhetetlenségig fokozza a megaláztatást. Ezek a nők itt nem páciensek többé, hanem egy bűnügy alanyai. Hetekkel a merénylet után úgy tűnik, hogy az áldozat lassan visszatér a rendes kerékvágásba. Mindent megtesz annak érdekében, hogy túltegye magát a történteken; mindent legyűr a tudatalattiba. Ez az állapot akár évekig is eltarthat. De az álmokban újrakezdődik minden. Nem ritkán szívpanaszok, szédülés, pánikállapot lép fel. Van, aki évtizedekig gyötrődik. És végül jön a nagy összeomlás: idegösszeroppanás, öntudatvesztés, a teljes tehetetlenség állapota. Ilyenkor van igazán szükség a pszichológusra: végre nyíltan szembe kell nézni a problémával. A lényeg, hogy közösen kiássák a mélyből az eltemetett képeket. E teszi lehetővé egy új életvitel kezdetét. A siralomház szakácsa Fehér köpenye és fehér süvege neki is van, a konyhában az ő parancsait is lesi néhány kukta, de nevét nem jegyzik a gasztronómiai tőzsdéken, a sokcsillagos éttermek jegyzékén. Igaz, nála szinte soha nincs reklamáció. Még akkor sem, ha a delikvensnek netán nem ízlik az általa főzött étel. Ő ugyanis a nevezetes texasi Huntsville börtönben a siralomház szakácsa. A halálra ítélteknek főzi a kivégzés előtti utolsó ételt. Az ő igazi főztje tehát valóban az, ami Leonardo da Vinci halhatatlan művének a címe: „Az utolsó vacsora”. A szakács maga is fogoly. Hallotta, hogy hóhér-szakácsot keresnek és senki nem akarja vállalni a hátborzongató foglalatosságot. Ő vállalta. Ideje bőven van rá. 1992-ben tizenöt évet kapott, amiért megerőszakolta volt feleségét (!). Azelőtt fotózással és zenéléssel foglalkozott és a főzés csak a hobbija volt. Most már a szakácskodás a főfoglalkozása. A napokban megjelent összeállítása 140 féle utolsó vacsoráról, ha úgy tetszik siralomházi menüről szól. Brian Price - ez a férfiú neve - elárulta: érintkezésbe lépett híres Guinness Rekordok Könyve szerkesztőségével, vegyék jegyzőkönyvbe, hogy ő tartja az utolsó vacsorák készítésének számszerű rekordját. Mint megjegyzi, az ő szakácsművészetének a börtönszabályzat, valamint a börtönraktár árukészletének végessége szab határt. így aztán ha egy halálra ítélt netán homárt kér, ő csak a rendelkezésre álló tengeri herkentyűt készíti el, „lehetőleg a homárra legjobban emlékeztető módon.” A siralomházba azonban általában nem ínyencek kerülnek és a legtöbben hamburgert kérnek végső ételként. Voltak-e érdekes utolsó kívánságok? Természetesen igen. Egy rab valami „haláli jót" kért. Megkapta. De talán a legemlékezetesebb az a „vendég” volt, aki hajnali kivégzése előtt csak joghurtot kért. Mint mondta, este a nehezebb kaják megfekszik a gyonnát és utána egész nap pocsék a közérzete. Megtalált Kaland A kalózhajót, amelyet három évszázada keresnek a felételezett kincs miatt, Adventure-nek, vagyis Kalandnak hívták. Barry Clifford, évek óta igyekszik a Kaland nyomára jutni. Most sikerült neki. Clifford csapata a Madagaszkár előtt lévő Sante Maiié szigettől 38 métene, mindössze 6.70 méter mélyen bukkant a hajó maradványaira. A korabeli iratok szerint kapitánya, William Kidd volt, aki 1645-ben született skót család sarjaként. A fiút korán vonzotta a tenger, sok évet töltött a hadi- és kereskedelmi flottában. Negyven évesen, kapitányi rangban vett el egy gazdag nőt. New Yorkban elegáns házban élt. 1696-ban azonban otthagyta a jómódot és hajóra szállt. Lehet, hogy a kalózok ellen szervezett akció vezetését bízták rá, de Kidd átállt a másik oldalra. Toborzott vagy száz mar- talócot és elkezdte fosztogatni a többi hajókat. A feljegyzések szerint a hajón mai értékben vagy 150 millió dolláros nagyságrendű kincs lehetett és a kutató nem tit- kolja: elsősorban ezért igyekezett annyira megtalálni a Kalandot. Meg is találta, de gyomrában csak törött rumosüvegeket lelt, azokból viszont sokat. A legnagyobb dínó Dél-Amerika déli végén, az Argentínához tartozó Patagónia keleti részén megtalálták az eddig ismert legnagyobb dinoszaurusz maradványait. A lelet nemcsak a rekordméret miatt jelentős, hanem azért is, mert a mostanáig ismeretlen állat csontjai bizonyítják: a tudomány eddigi elképzeléseivel ellentétben ezek a hatalmas állatok mégsem magányosan, hanem csoportosan vadásztak áldozataikra. Philip Cárié paleontológus, a kutatócsoport vezetője szerint ez a dínófajta százmillió éve élhetett és nagyobb volt, mint az eddigi rekorder, a Ty- rannosaurus Rex. Hossza elérhette a 13.7 métert és a többiekhez hasonló farka és rövid mellső lába volt. A monstrum koponyája meglepően hosszú és keskeny. Fogai olyan élesek és hegyesek voltak, hogy zsákmányukat szinte orvosi precizitással marcangolhatták szét. Rokonságban állott a kilencven millió éve élt, de „csak” 12.5 méter hosszú Gigantosaurusszal. A lelethez 1995-ben egy helyi paraszt vezetette el a tudósokat, de az ásatások csak két éve kezdődtek. Jack Homer, az amerikai Montana állam egyetemének tanára kijelentette: számára nem a méret a legérdekesebb, hanem az a felismerés, hogy ez az óriás nem volt magányos vadász. ____ ■ M it ettek az Képzeljük csak el: az afrikai szavannákon az egyideje már kiegyenesedve járó ősember, az australopitecus lépked. Nagyon- nagyon éhes, talán már napok óta nem evett. Letérdel, és a földben kaparászni kezd, majd elfogyasztja az ott talált kevéske gilisztát, svábbogarat, illetve rovarlárvát. Igazán jó napja van, ha esetleg néhány madártojásra is rálel, vagy netalán megszerezheti egy frissen elhullott állat csontvelejét. Délután - amúgy „nassolásként” — növénygyökereket rágcsál, valamint néhány hízott termesz- hangyát fogyaszt. Számunkra kissé hátborzongatóan hangzik ugyan, de valószínűleg tényleg így lehetett. De honnan tudjuk, mit evett korai elődünk? Elsősorban a fogazata árulkodik róla. Az afrikai Ádám mindenevő volt. A tüzet még nem isősemberek? merte, így jobb híján mindent nyersen fogyasztott, ami az útjába került. A rovarok egyébként valóságos fehérjebombák - magyarázta egy táplálkozási szakértő, Maike Wolters. - 100 gramm termeszhangyában például közel kétszer annyi fehérje van, mint ugyanannyi húsban. Többek között ennek a táplálkozásnak köszönhető, hogy az ősember agytérfogata viszonylag gyors ütemben tovább nőtt. Az ázsiai, latin-amerikai, valamint afrikai országokban egyébként még ma sem berzenkednek annyira az emberek a rovarokból összeállított csemegéktől, mint a civilizáltabbnak mondott Európában. A skorpió például Japánban ma is rendkívül finom falatnak számít, ami után a keletiek megnyalják mind a tíz ujjúkat. Életmentő kutyák Két kutya mentette meg a napokban a négyéves Dewayne Johnson életét, aki elkódorgott otthonról s egy éjszakát kény- szerűségből a szabadban töltött a Mississippi folyó mellett. A fiú még délután fél négykor tűnt el hazulról, és több mint 100 önkéntesnek sem sikerült nyomára akadni Memphisben. A család és a szomszéd kutyája azonban elkísérte vándorlása során, és a fagyos éjszakán végig testével melegítette. Ezt később maga Dewayne mesélte el, amikor reggel a mentőhelikopter rábukkant. A két hűséges kutyus egyszerűen ráfeküdt a kisfiú hidegtől reszkető testére, és reggelig életben — melegen — tartotta. A kisfiút aztán lóháton vitték haza, ahol ünneplő tömeg fogadta, a kutyákat pedig életmentő kitüntetésre terjesztik fel a boldog szülők. *.**».*** TÖRVÉNYT SERTETT A MICROSOFT. Bill Gates és Steve Ballmer a Microsoft képviseletében tartottak sajtótájékoztatót. A bíróság állást foglalt ügyükben: a Microsoft eszerint megsértette a trösztellenes törvényt. ítélet nem született (ez pénzbírságtól a cég szétdarabolásáig sokminden lehet), a Microsoft már most fellebbez az állásfoglalás ellen, amely Gates szerint nem volt váratlan az eddigi bírósági hozzáállást tekintve. f°tó: feb-reuters
