Új Néplap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-06 / 81. szám

HH 2000. ÁPRILIS 6., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 5. OLDAL A pénzünkért jár a figyelmesség lönleges szelete lehetünk a világ­nak, mert a magyar piacon jelen lévő világcégek is elnézőek udva­riatlanságunkat illetően. Persze az sem lehet gyakori nyugaton, hogy egy márkás gyerekcipőket árusító boltba visszavitt, s nem a talpáról átnedvesedő, tízezret érő lábbeli felülvizsgálatának ered­ményét egy sajtcetlin imigyen közük a vevővel: „T. Partnerünk! Talpválás nincs a cipőn, a talpon törés vagy repedés nem tapasz­talható. A laboratóriumban 3 és fél órát volt vízben, és nem ázott ( be! Ez a véleményünk!” A bolt imázsa nem attól függ, hogy fiatal vagy idős áll a pult mögött. Meggyőződésem, hogy nem kell mindenhová húszéves, többet nyújthat vevőnek és tulaj­donosnak egyaránt egy középko­rú tapasztalt, udvarias, szakmai­lag kvalifikált alkalmazott. Vannak persze rendkívülinek | mondható tapasztalataink. Egy családi vállalkozásban működő üzletben a résztulajdonos gyere­kek állnak a pult mögött. Minden kérdésre kedvesen válaszolnak, még akkor is, ha tudják, hogy nem potenciális vevő érkezett; az érkezőt tájékoztatják az üzlet szolgáltatásairól. Többek között arról, hogy náluk részletre is le­het vásárolni, ha kell, átalakíta­nak, mintát vesznek, hitelkártyát ! is elfogadnak. Egyszóval profi ke- j reskedők már huszonéves koruk­ra. Kár, hogy az ilyen üzlet még ritka. ■ NAPJAINKBAN, ha valaki átjáróügyben jár az önkormányzat nyakára, vessen egy pillantást erre a nosztalgiaképre: történt a 70- es években Jászjákóhalmán, hogy a környékben lakók a Bocskai és Horváth Péter utca kereszteződésében megépítették az átjárót. Eszükben sem volt emiatt a hivatalhoz fordulni. Sok hasonló ön- szerveződés volt akkoriban, aminek ma is jó hasznát vennék a pol- | gárok. __________________________________________________FODOR ISTVÁN FERENC, JÁSZJÁKÓHALMA Olvasóink leveleiből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a le­vélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszte­letben tartásával - feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos le­veleket nem közlünk. Az oldalakat szerkesztette: Kácsor Katalin Sok jó és rossz tapasztalattal jár­juk az üzleteket. Ahol nem kö­szönnek vissza, ahol zavartala­nul folyik az eladók között a pri­vát fecsegés, az nem a mi bol­tunk. Az ilyen helyekről legjobb, ha távozunk, mert biztosan talá­lunk majd olyan helyet is, ahol szívesen fogadnak minket, kitün­tetnek a figyelmességükkel. Ön­érzetünket csak akkor tegyük fél­re, ha biztosak vagyunk abban, hogy amit keresünk, kizárólag ott találhatjuk meg. Hogy mi az oka az idegeinket borzoló keres­kedői szokásoknak? Bármilyen meglepő is, sok helyen az eladó­nak még ma sem függ a jövedel­me a forgalomtól, amivel termé­szetesen a tulajdonos csak magá­nak árt, mert előbb-utóbb a nya­kán marad a készlet. Nyugaton elképzelhetetlen, hogy az eladók a vevők előtt magánügyeikről fe­csegjenek, vihogjanak, s ne a vá­sárlóra figyeljenek. Ott nem tör­ténhet meg - mint egy szolnoki Ahol figyelnek ránk, ahol udvariasak velünk, ott vásároljunk olcsó áruk boltjában -, hogy az eladó a vevő füle hallatára pocs­kondiázza a tulajdonost - aki egyébként az udvariasságáról hí­res nációhoz tartozik -, s miután kiadta magából indulatait, odave­tette kolléganőjének, hogy „most pedig elmegyek pisálni”. Mi kü­SZŰK CSALÁDI KÖRBEN ÖTVENEDIK házassági évfordulóját ünnepelte a kunmadarasi Doma Sándor és felesége, Nemes Erzsébet. Az alkalomból gyermekei, menye és unokái köszöntötték a jubiláló házaspárt. (beküldött fotói Hová tűnt a sok virág? Az örökzöld dallam jutott eszembe annak az érthetetlen pusztításnak a láttán, amit március végén a lakásom ablakából néztem végig. Velem szemben egy óvoda van, amit a kerítésen belül csodálatos aranyesőerdő díszített. A virágos ös­vény, így nyíló voltában, szemet gyönyörködte- tően az örök tavasz üzenetét hozta el minden évben. Annyira szép volt, hogy sokszor éreztem kísértést, egy-két ágat letörök, de mindig ellen­álltam a kísértésnek, tiszteletben tartottam a törvényt (bár, mondják, virágot lopni nem bűn) s csak az ablakból gyönyörködtem pompájában. Ezért is döbbentett meg, amikor a szokatlan zajt hallván, kinéztem az ablakon s láttam, hogy ki­vágják a bokrokat. Tövig lefűrészelték az ága­kat, majd később szépen kévébe rakták. Első felindulásomban lementem az utcára, hogy megkérdeztem a közelben üldögélő két fi­atalembert - gondolván, a munkásokhoz tartoz­nak -, mit tudnak az akcióról, de nem volt kö­zük hozzá. Ám őket sem hagyták érintetlenül a látottak, egyikük meg is fogalmazta véleményét: zavart valakit. Hangosan gondolkozva, nekik intézve a kér­dést azon tépelődtem: miért van az ebben a vi­lágban, hogy ami szép, az zavaró? Szeméthez, mocsokhoz szokott szemünk, fülünk, ízléskul­túránk már ennyire nem bírja elviseli a termé­szet esztétikáját? Kiöregedtek a bokrok - mondaná az ötletgaz­da magyarázatként. Csakhogy épp ésszel ez az érv nem fogadható el. Miért törvényszerű, hogy ami (vagy aki) ki­öregszik, arra nincs is szükség, tűzre vele? Szabad virága teljében egy pompázó élőlényt ilyen lélektelenül, egyik percről a másikra halál­ra ítélni? Vagy ha már mindenképpen erre a sorsra kellett jutnia, miért nem virágzás előtt vagy utána tették ezt? A szegény aranyesőágak még egy napig hal­dokoltak lenyesve, másnap aztán jöttek az em­berek és eltakarították, amúgy rendesen, hogy írmagja se maradjon a pár napja még szemet gyönyörködető, tavaszidéző látványnak. A levágott tövek még ma is ott ormótlanod­nak. Bizonyára, amint lehet, rájuk is sor kerül. Majd tesznek helyükbe új ültetvényeket - ame­lyek csak évek múltán hasonlítanak az elődökre, de mire ezt megérjük, ismét „zavarnak valakit”. Óh, mondd, ki érti ezt? _______________________________SZILÁRD ÁDÁMNÉ, SZOLNOK É vek kellenek egy új virágerdőhöz A szenvedélybetegségekről A megyei cukorbetegek klubjá­nak legutóbbi összejövetelén dr. Márkus Magdolna főorvos asz- szony a szenvedélybetegségekről tartott előadást. Az ember öröm­kereső, fájdalomkerülő. Az öröm­keresés mindenáron, nem törőd­ve semmivel, pusztító és önve­szélyes, amely szenvedélybeteg­séghez, az alkoholhoz, a droghoz vezethet. A szerekkel visszaélni testi és lelki függőséget jelent, ami testi következményekkel és szellemi hanyatlással, míg végül halállal jár. Az előadó drámai példákat so­rakoztatott fel a téma illusztrálá­sára. Világelsők vagyunk az alko­holfogyasztásban. Félelmetesen toldódik a fogyasztók kora az if­júkor felé, már tizenkilenc éve­sek is megjelennek a speciális ke­zeléseken. Egyre több az alkoho­listák között a nőbeteg. A szerek fogyasztása a közlekedési balese­tekben és az életellenes bűncse­lekményekben is nagy szerepet játszanak. A cukorbetegek köré­ben is előfordul az alkoholbeteg­ség. A főorvos nyomatékosan fel­hívta a figyelmet ennek veszé­lyességére. Az előadást meghallgatva meg­győződésünkké vált, hogy ilyen előadásokra a társadalom széles rétegeiben is gyakrabban lenne szükség. A KLUBVEZETŐ Iskolánk névadójára emlékeztünk ! Iskolánk, az alattyáni Gerevich Aladár Általános Iskola, 1997. március 22. óta viseli a hétsze­res olimpiai bajnok nevét. A vi­lághírű magyar sportolóra már­ciusban egyhetes rendezvényso­rozattal emlékeztünk. Rendhagyó énekórán vehet­tek részt a tanulók, ahol a Kecs­keméti Kodály Zoltán Zeneisko­la művészei a jazz történetével ismertették meg a diákokat. Bo- rovitz Tamás olimpiatörténeti kiállításának megnyitóján a gyűjtemény tulajdonosa és fele­sége is jelen volt. A meghívott jásztelki és házai felső tagozatos fiúk fociban mér­ték össze erejüket. Jászalsó- szentgyörgyről és Jásztelekről a művészetek iránt érdeklődő, el­sősorban rajzot szerető gyereke­ket fogadtunk. Az alsósok meseillusztrációt, a felsősök kedvenc olimpiai sportágukról készítettek anya­got. Leányaink sem hiányozhat­tak a tornateremből, három csa­pat - Jászalsószentgyörgy, a jászberényi Lehel Vezér Gimná­zium és Alattyán - részvételével kézilabdatornát rendeztünk. A Gerevich-emléknapok zá­ró ünnepségét megtisztelte a névadó fia, Gerevich György, a Vasas vívóedzője, dr. Jakabhá- zyné Mező Mária, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára, Kővári László, a MOA tanácsá­nak tagja, a megyei sportisko­la igazgatója, dr. Szabó Béla, a MOA tanácsának tagja, Varga János birkózó olimpiai baj­nok, Csőke József Balázs Béla- díjas, érdemes művész film­rendező, Borovitz Tamás nyu­galmazott sportvezető és a testvériskolák képviselői. A megnyitóról és névadóról, va­lamint a Nemzetközi Olimpiai Bizottságról szóló filmvetítés után a diákok adtak műsort. Végül a Gerevich-emlékfalnál elhelyeztük a megemlékezés koszorúit. Az ünnepséget ál­lófogadás zárta. A hét utolsó napján rendez­tünk egy sportnapot is, amelyen tizenhárom család vett részt. A játékos ügyességi feladatokon gyermek és szülő egyaránt jól szórakozott. A sikeres lebonyolításhoz a Magyar Olimpiai Bizottságról, a községi önkormányzattól kap­tunk anyagi segítséget. A verse­nyen eredményesen szereplők megjutalmazását az ország kü­lönböző részéről vállalkozók tá­mogatták. Iskolánk dolgozóinak, tanu­lóinak lelkesedésével a prog­ramsorozat jól szolgálta az olim­piai eszme ápolását, a résztve­vők testi és szellemi gyarapodá­sát, az iskola és szülői ház kap­csolatának erősítését. Bányászható kiaknázaüan kincsünk Bizony, hiába is takargatják, Sal­gótarján térségében, főleg keletre és a Mátrától észak-nyugatra, él­nek munkanélküüek jócskán: bá­nyászok. Könyvtáramra nézve eszembe jutott a zseniális és a csaknem tel­jesen elfelejtett dr. Noszky Jenő geológus-geomorfológus, a gon­dolkodó, érző, népi-paraszü elhi­vatottságú tudós, aki életét szánta a Mátra geomorfológiai kutatásá­ra és e kutatások feltérképezésé­re. Könyvében a Mátra hasznosít­ható ásványi anyagai között cél­zottan említi a glaukonitos ho­mokkövet, amely felmérhetetlen mennyiségben található a salgó­tarjáni bazaltkitörésektől keletre. Ez a tény új munkalehetőség ígé­rete is lehetne, több ezer ember­nek adna munkát. E magas káli­um tartalmú vasszilikát apró zemcsék formájában fordul elő a homokkőben, freskófestők porí­tott formában használják, de ami ennél sokkal fontosabb, kiváló műtrágya. Golyósmalmokban megőrölve a sovány, tápanyagok­ban szegény talaj feljavítására rendkívül hatásos lenne. A homokkő külszíni fejtéssel vagy robbantással bányászható. Ha geológusainknak szerencsé­jük van, a fejtések során a ben- tonitra is rábukkanhatnak, amely egy másik értékes ma­gyar ásványkincs, aminek leg­alább ötvenféle felhasználási módja van. Egy évszázada parcellákon kí­sérletezgetünk a sziken, az erózi­ós talajon. Kutatták a cserebogár halhatatlanságát, patkoltak csi- bort és semmibe vették a majd­nem egymillió holdnyi szikes ta­lajaink megjavítására való javas­latokat, találmányokat (lásd Küz­dényi Szilárd szabadalmazott szikjavító gépét). ígéretből soha nem volt hiány: ankétoztak kies helyeken, ahol jókat lehetett en- ni-inni. írogattak köteteket néha valóban okos emberek, de javas­lataikra pénzt soha nem kaptak. Itt van a nagy magyar ásványi kincs, amivel sok talajt megjavít­hatnánk. Kár lenne veszni hagyni vagy kiárusítani a mohó, profithabzso­ló vállalkozóknak, élelmes külföl­dieknek. Ha ugyanis a külföldiek megtudják, hogy bizonyos nyu­gat-európai podzoltalajok javítá­sára is alkalmas a homokkő, a he­gyet is elviszik. Van tehát értékes ásványkin­csünk, aminek a magyar gazda­ság nagy hasznát látná, csak ki kell használni az adottságot. DR. VARGA LAJOS GYÉMÁNTOKLEVELES __ GIMNÁZIUMI TANÁR, TISZAFÖLDVÁR E GY SZÉP ÉPÜLETTEL LETT GAZDAGABB Tiszaörvény. A csónakkikötő bejáratánál megépült új létesítmény információs központ lesz. A nádtetős, környezetébe esztétikusán illeszkedő házban büfé is működik majd. Az átadást a szezonnyitásra tervezik.________________________________fotó! m. j.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents