Új Néplap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-29 / 100. szám

12 ★ HAZAI KÖRKÉP ★ 2000. április 23. Védekezés víz alatt és felett Minden idők leghatalmasabb árhulláma vonul le a Tiszán: Szolnoknál az eddigi legnagyobb vízszint­nél hatvanhat centiméterrel magasabban, 10 mé­ter 40 centiméterrel tetőzött a folyó. A vizet már csak a töltések koronájára épített nyúlgátak tart­ják, kérdéses azonban, hogy meddig állnak ellent a víz nyomásának. A töltéseken ezrek dolgoznak. Ám nemcsak a gátakon, hanem a víz alatt és a le­vegőben is folyik az emberfeletti munka. Orbán Viktor miniszterelnök és Martonyi János külügyminiszter is kint volt a gáton- Kerítsetek egy árvízvédelmis feliratot! A fél város azzal rohan­gál, csak nekünk nincs - mondja nem kis indulattal egy talpig gu­miruhába bújt férfi, miközben társai mellett lefékez a furgonnal. A többiek már csak mosolyognak azon, hogy a rendőrök ismét nem akarták átengedni Szolnok lezárt Tisza-hídján a búvárfelsze­relést szállító kocsijukat. Az ötfős csapat a hét elején érkezett Budapestről. Mindany- nyian tapasztalt árvízi búvárok, a tavalyi tiszai árhullámkor is se­gédkeztek a védekezésben. Sőt, a csoport legidősebb tagja már az 1970-es árvíznél is ott volt. -Veszély...? - tűnődik el Mar­ton Tibor, az osztag vezetője - ...Ha átszakad a gát, vagy ha egy buzgár keletkezik, az be­szívhatja a búvárt. A szolnoki Tiszaligetben szorgoskodó csapatnak leg­többször azonban le se kell me­rülnie, csupán derékig vízben állva próbálják eltömni a gátba fúrt vakond- és pocoklyukakat. Napkeltétől napnyugtáig a ki­lenc Celsius-fokos vízben. A szolnoki búvárok viszont áldanák az istent, ha csak a ki­lencfokos Tiszába kellene le­merülniük. Ők ugyanis mindig oda mennek, ahol a legnagyobb a baj. így két hét alatt Kisköré­től Csongrádig beutazták szinte az egész Közép-Tisza-vidéket. A különítményt irányító Vámo­si Antal szerint az állandó uta­zásnál, készenlétnél is rosz- szabb, hogy többet „fürödtek” a csatornákban, vízzel elöntött aknákban, mint a folyóban.- Alámerülni itt sem veszélye­sebb, mint az áradó Tiszán, csak kevésbé kellemes - állítja Vámosi Antal. Munka persze a Tiszaliget gátjain dolgozó budapesti bú­vároknak is jut bőven. A me­gyeszékhely zöldövezetét védő töltésnek szinte nincs olyan métere, ahol ne lenne csurgás vagy szivárgás. Most azonban úgy tűnik, korán végeznek. -Elfogyott a homokzsák. így nem tehetünk mást, mint hogy feltöltjük a palackokat és visz- szamegyünk a szállásunkra - magyarázza Marton Tibor, mi­közben beindítja a kompresz- szort. A város határában lakók vi­szont néhány napja csak a csendre kapják fel a fejüket. A helikopterek ugyanis megállás nélkül szállítják a homokzsáko­kat oda, ahová már ember alig merészkedik.- Fentről nem érezni a veszélyt- állítja a tankolásnyi időre megpihenő MI-17-es pilótája. Dávid József századost és társa­it a hét elején vezényelték át a Dunántúlról. A Tiszát nem elő­ször látták madártávlatból, ám Tószegnél most mégis inkább nézték a Balatonnak, mint a szelíd szőke folyónak. Az igazi meglepetés azonban akkor érte a katonákat, amikor Tisza- jenőnél a gát közelében kellett leszállniuk.- Aznap mi vittük az utolsó zsá­kokat a töltésre, így nekünk kellett visszahozni a repülésirá­nyítót. Éppen fel akartunk szállni, amikor szóltak, vár­junk, mert csónakon hoznak néhány, a teher rögzítéséhez használt kötelet. Pár perc múl­va meg is jelent egy ladik, pont a szemmagasságunkban. Ekkor fogtuk fel, milyen nagy is a víz - meséli a gép parancsnoka. A munka idegőrlő, s hiába gyakorolták ezerszer, az éles be­vetés mindenben más. Most egy viszonylag nagyobb terület he­lyett centiméterre pontosan kell elhelyezni a két óriási, közel egy- egy tonnás homokzsákot. Mind­ez csak úgy sikerül, hogy az egyik technikus a földtől néhány méterre lebegő gép nyitott ajtajá­ban hasalva irányítja a pilótát. Nem csak letenni, felvenni is nehéz a zsákokat. Sőt talán még veszélyesebb is. Az egyik gép pi­lótája csupán a lélekjelenlétének és reflexeinek köszönhette, hogy elkerülte a katasztrófát. Egy zsák - emelés közben - beakadt a te­herautó egyik kiálló alkatrészé­be. A pilóta szerencsére észre­vette és megállította a gépet. Mindezt Dávid József - a kö­vetkező homokzsákra várva - a levegőből nézte végig. A száza­dos gyorsan le is kopogja, hogy vele ilyesmi még nem esett meg, de csak ennyit van idő monda­nia, mert érkezik a parancs: fel­szállás. Teleki József Buzgárokra nem jár kártérítés Eddig csak néhány száz ügyfél kereste fel a tiszai árvizek miatt a biztosítókat. A társaságok szerint a biztosítással rendelkező ügyfeleik többsége a gátakon dolgozik, s így egyelőre nem vették számba, hogy lakásuk és ingóságaik milyen kárt szenvedtek el. Az eddig jelentkező károsultak átlagosan ötvenezer forint veszteséget jelöltek meg. A biztosítottak egy része nem reménykedhet abban, hogy pénzt lát majd az ár levonulása után. Nem számolhatnak kártérítésre azok, akiknek értékeit a belvíz rongálja meg. Ez ugyanis a biztosítók szerint évről évre várható „esemény" ott, ahol nem tartják karban a vízelvezető árkokat, nem pedig előre nem látható katasztrófa. A hazai biztosítók szerint árvíz az, ami a védőgátak koronája fölött átcsap, vagy a gát átszakadá­sa, illetve szándékos (hatósági) átvágása során önti el és rongálja meg a biztosított épületet, értéket. A lakásbiztosítások zöme a töl­tések mentén fakadó vizek, buzgárok okozott károkat, akárcsak a belvízt, általában nem térítik meg, bár a tavalyi árvizek után több biztosító módosította az ezzel kapcsolatos szerződési feltételeket. 1999-ben a Mabiszhoz tartozó cégek 12 milliárd forintot fizettek ki az árvizek, viharok és villámlások okozta károkra. Előzetes becslé­sek szerint az idei kárösszeg sem lesz ennél kevesebb. Brüsszeli felhők az Alföldön Az Európai Unióba való belépéshez illő öltözet, etikett és pénztárca szükségeltetik. Ahol pedig egyszer végigsöpör a szükség hulláma, ott jó árat kérnek. Az ajánlkozó „bennfenteseknek” pedig se szeri, se száma. Ezért ezen a területen is felbukkantak az ügyeskedők. Dr. Szécsi Gábor, Kecskemét jelenle­gi polgármestere már a választási kampányában kijelentette, ha meg­választják, akkor a város egyedül az országban képviseletet nyit Brüsz- szelben. A „hírős” városi képviselők hiúságának pedig hízelgett az ötlet. A brüsszeli irodát 1999. január 1- je helyett június 1-jén nyitották meg, főként pénzügyi okokból. Ugyanis egy szolgálati lakás és a brüsszeli belvárosi iroda fenntartása alaposan megtépázta volna a pénz­től amúgy sem roskadozó városi kasszát. Az iroda végül is egy briisz- szeli társasházban összeolvadt a szolgálati lakással, ezért csak 15 millió forintot emésztett fel az adófi­zetők pénzéből. A csodanő berobban Az irodavezető kiválasztásának legfontosabb kritériuma a nyelvtu­dás, valamint az EU-ügyekben va­ló jártasság volt. Aztán a tavalyi év elején bombaként robbant a hír: megvan az Éti-szakértő. A hölgy negyvenéves, dinamikus és jó kommunikációs képességgel ren­delkezik. Kétségtelen, Kállai Tün­de a bemutatkozáskor olyan le­hengerlőén vázolta fel terveit, a hallgatóságnak kétségei sem ma­radtak arra vonatkozólag, hogy ez az iroda egy kincsesbánya lesz a város számára. Már csak egy köz­alkalmazotti státust kellett kreálni számára a kiküldetéshez. Az ön- kormányzat ingatlankezelő és -for­galmazó cégénél Kállai Tünde seb­tében igazgatóhelyettes lett, és már repülhetett is a város pénzén a brüsszeli kiküldetésre. Fizetését 560 ezer forintban határozták meg, amelyet a forint leértékelésé­vel folyamatosan a belga frank ár­folyamához igazítanak. Kétségek a felszín alatt A városatyák és a kecskeméti országgyűlési képviselők először egymástól kérdezték, ki tud köze­lebbit a város brüsszeli kiküldöttjé­ről. A kérdésre mindenki csak a kar­jait tudta tanácstalanul széttárni. Hamarosan kiderült, Kállai Tündé­nek meglehetősen kalandos előélete van. Egyetemi tanulmányait Debre­cenben kezdte, de Pesten fejezte be a magyar-népművelés szakot. Utá­na újságíró-iskolát végzett, gyakor- nokoskodott a Magyar Ifjúságnál és a Magyar Rádiónál, de főnökei sze­rint Kállai sokkal többet ígért, mim amennyi anyagot sikerült rajta be­hajtani. Később órákat adott a Zene- akadémián, aztán művészeti titkára lett a MÁV Szimfonikus Zenekar­nak, galériát vezetett Szentendrén, majd Pesten. A kilencvenes évek vé­ge felé felelős szerkesztőként dolgo­zott a Pilis Rádiónál, majd az Új Pest Megyei Hírlapnál landolt. Kecske­mét előtt pedig egy budapesti szék­helyű EU integrációs nemzetközi irodánál dolgozott. Nyelvvizsgája csak francia nyelvből van. Gyülekező viharfelhők Telt-múlt az idő, de a hosszú hóna­pok során a brüsszeä manna csak nem akar megérkezni Kecskemétre. Néha-néha föíröppen néhány beje­lentés, hogy belga Befektetők érdek­lődnek a város üzleti lehetőségei iránt, de a többi néma csend. Az idei év elején aztán a képvise­Kállai Tündét hazahívták Brüsszelből a kecskeméti városatyák lök megelégelték a brüsszeli hall­gatást. Az ellenzék az iroda meg­szüntetését kérte. Sok polgári koa­líciós képviselő az irodavezető ha­zahívását indítványozza, mond­ván: „Brüsszelbe Budapesten ke­resőiül visz az út, és elég volt a név­jegykártyák gyűjtéséből odakint.” Töüb képviselő szerint a Kállai Tünde által ajánlott pályázatok az interneten is rajta vannak. Ugyanis a brüsszeli iroda múlt évi beszámo­lója nem tartalmaz semmi kézzel­foghatót a város számára, csupán szándékok, tervek és különféle kapcsolatfelvételek felsorolását. Miközben már az iroda ez évi költ- ségvetéséről kellene szavazni. Majd bombaként robban a hír: ki­derül, Kállai Tünde Kecskeméten kívül is sáfárkodik EU-s kapcsolat- rendszerével. Holott munkaköri le­írása szerint gazdasági tevékenysé­get az iroda nem folytathat. A keceli projekt Kecskemét brüsszeli irodavezetője tavaly tavasszal kecsegtető ajánlatot tett Kecel polgármesterének. Egy­millió-kétszázezer forint pályázati hozzájárulásért EU-pénzt szerez Ke­cel teljes csatornázására. A keceli hi­vatal átutalta a pénzt, és vártak. Né­hány hónap múlva egy belga vízművállalat ajánlatát kapták meg, aki jó pénzért természetesen köz- művesítette volna az egész várost. Schindler János polgármester az­óta kiderítette, nincs olyan pályá­zat, melyet Kállai Tünde ajánlott. Azonnal felszólította a pénz vissza­fizetésére, utóiratként közölte vele, hogy keretes hirdetésben fogja megjelentetni minden megyében, óvakodjanak Kállai Tünde EU-s ajánlataitól. Bár már néhány részle­tet visszatörlesztett a brüsszeli me­nedzser, még mindig híja van a tel­jes összegnek. Ezért Schindler Já­nos a szerződés iratait átadta a jogá­szoknak, hogy bírósági útra terelje a csatornázási ajánlatot. Ezek után a kecskeméti város­atyák is jobbnak látták, ha megsza­badulnak EU-menedzserüktől. Az irodát nem szüntetik meg, de az irodavezetői hely betöltésére pá­lyázatot írnak ki. Rajnai Attila Benzinturizmus A barcsi határátkelőn naponta 300 magyar autó fordul meg, s ezek 99 százaléka tankolni megy Horvátor­szágba. Márciusban 14 ezer ma­gyar útlevelet kezeltek itt, míg a tavalyi év hasonló időszakában mindössze 5200 magyar jelentke­zett ki- és belépésre. Nem kell csodálkozni ezen, hiszen amíg ideha­za már rég túllépte a 230 forintot a 98-as oktán­számú benzin ára, addig ugyanezt Horvátor­szágban 40-60 forinttal olcsóüban szerezhetik be a déli határszélen élők. Hasonlóak az ará­nyok a 95-ös oktánszámú benzin és a gázolaj esetében is.- A jogszabály szerint naponta egy alka­lommal bárki teletöltheti a gépkocsija üzem­anyagtartályát a határon túl - mondta Szabolics László helyettes vámparancsnok. - Ezt a barcsiak be is tartják, kannával nemigen érkezik senki a határra. Korábban előfordult, hogy valaki kannák­kal megpakolva érkezett, de amikor megtud­ta, hogy mennyi jövedéki adót kellene utána fizetni, inkább visszafordult. Más határátke­lőkön nemegyszer találkoztak a vámosok át­alakított - megnövelt tartályú - gépkocsikkal. Itt eddig még egyetlen ilyen sem akadt fönn a vizsgálaton. Jellemzően Barcsról és 15 kilométeres körze­téből érkeznek a tankoló magyarok, a távolabb élőknek már nem éri meg idáig autózni, hiszen a határtól további nyolc kilométerre van a legközelebbi horvát benzinkút. N. L.

Next

/
Thumbnails
Contents