Új Néplap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-29 / 100. szám
2000. ÁPRILIS 29., SZOMBAT i 7. OLDAL A köszönésen túlmenően Új egyesület a Városmajorban A szolnoki Városmajor út vonzáskörzetében ezernél jóval több nyugdíjas él. Ezekben az idős emberekben is él a közösségi érzés, annak a vágya, hogy az esetleg távol lakó családtagok mellett tartozzanak valahová. Olyan közösségbe, ahol meghallgatásra találnak, ahol lehetőségük nyílik kulturális és szórakozási igényük szélesebb körű kielégítésére. Ezt ismerte fel Sós Károlyné Marika, aki egy éven át fáradozott azért, hogy a városmajori részen is alakuljon egy nyugdíjasközösség. Fáradozását siker koronázta, a közelmúlt napokban az ő vezetésével megalakult a „Városmajor Úti Nyugdíjasok Baráti Köre”. Az elnevezés ne tévesszen meg senkit, hiszen a huszonhat alapító tag örömmel várja nemcsak a Városmajor úton lakókat, hanem a környékbelieket — így a Vosztok lakótelepen élőket is. És nemcsak a nyugdíjasokat, hanem a más korosztályhoz tartozókat is, mégpedig nemre való tekintet nélkül. A baráti kör politikamentes. Nem klubként, hanem egyesületként működik. Az érdekvédelmet a megyei nyugdíjas-egyesülettől várják, a kulturális, ismeretterjesztő és szórakozási programokat a baráti kör tagjai érdeklődési körének megfelelően saját maguk szervezik. Szoros kapcsolatot akarnak kialakítani minden olyan szervezettel ésegyesüielíel,.' 1 amelyik foglalkozik az—idősek problémáival. A baráti kör tevékenységének kiteljesedéséhez — a lehetőségek függvényében — segítséget ígért Csépány Sándor önkormányzati képviselő és Szügyi Csongor főosztályvezető is. Azok a Városmajor út környékén lakók tehát, akik szeretnének valahová tartozni, életerejüket másokért is hasznosítva belépni a baráti körbe, keddi napokon 10-13 óra között, a Városmajor út 33/a szám alatt, a gondozási központban felkereshetik a baráti kör ügyeletét. Pásztor Géza a Mi-24-es harci helikopter mellett Párját ritkító foglalkozást űz Pásztor Géza. Ő a szolnoki repülőmúzeum felügyelője. Annak idején, amikor kémia-biológia szakos tanárként elvállalta a Köjál munka-egészségügyi kémiai laborvezetői beosztását és ebből adódóan ellenőrizte a repülőtér előtti útkanyarban hajdanvolt „Netovább” kocsma metilbromiddal üzemelő hűtőgépeit, nem gondolta, hogy a lebontott italmérés helyére települő repülőgépgyűjtemény adja nyugdíjaskori elfoglaltságát. Bőven van ideje mindezen meditálni, hiszen a hazaiak mellett egész Európából idesereglő, évi öt-hatezer látogatóhoz képest az árvíz miatti forgalomkorlátozás következtében igen gyér a látogatók száma, pedig volna mit nézni. Megtalálhatók itt az utóbbi évtizedekben a Magyar Honvédségnél használatos repülőgépek mellett a polgári utasszállítók és egyéb típusok. Van példány a török és a svájci légierőben használt vadászgépekből is. S bizonyára látogató is bőven lenne, ha nem takarná magas kőfal a gépeket, ha nem hiányozna a repülőmúzeum felirat, ha a bejárat nem lenne olyan rejtett helyen, mint egy fontos katonai objektum. Értesülésünk szerint a közeljövőben változik ez az állapot. Átlátható kerítés váltja fel a betonfalat, az elvadult gyep helyett sétautak övezik majd a repülőgépeket, tájékoztató táblákat szerelnek fel, egyszóval kulturáltabbá teszik a gyűjteményt. Mindez persze a nehezen csordogáló pénz függvénye. Talán ezért nincs napirenden a géppark mennyiségi fejlesztése sem, bár ezt sem lehet egyértelműen állítani, hiszen most is tárgyalnak egy Mirage típusú vadászgép Svájcból, és egy F- 104-es vadászgép Németországból való beszerzéséről. S a napokban bővült a gyűjtemény egy Mi-24-es harci helikopterrel és egy SZU-22-es vadászbombázóval. Áz ilyen típusú helikopterek még hadrendben vannak, de az ide került példánynak „lejárt az ideje”. A SZU-22-esről pedig annyit: ez a típus az 1980-as évek elején került a honvédséghez, tehát a „legfiatalabb” generációhoz tartozik. Anyagi-üzemeltetési okokból „vonták ki a forgalomból”. A múzeumba került példány még nagyjavításon sem volt, olyan „új”. A MIG-21-es gépcsalád kiegészítését is tervezik. Ennek a típusnak ugyanis hatféle változata van, s a gyűjtemény csak négyet birtokol közülük. Ezek külsőleg nem nagyon különböznek egymástól, de a szakemberek számára változataik mégis sokatmondók. A Szolnoki Repüléstörténeti Múzeum Alapítvány vezetőinek a gépek összegyűjtése és megőrzése mellett gondja van a régebbi típusok felújítására. Szép példája ennek a Li-2-es (Teve) és más gépek rendbetétele. Az internet és a különböző kiadványok segítségével, széles körű levelezéssel igyekeznek terjeszteni a gyűjtemény hírét. A régi gépek megőrzésére, felújítására és bemutatására irányuló szándék tehát megvan, eredményei máris kézzelfoghatók. Köszönhető ez a Szolnoki Repüléstörténeti Múzeum Alapítványnak, amely intézi a gyűjtemény ügyeit, s mellette a Szolnok Vegyes Szállítórepülő Ezrednek, a gépek karbantartójának. Arra, hogy fáradozásuk miért nem lehet teljes, íme egy példa: Egy évvel ezelőtt idekerült egy IL-2-es csatarepülögépnek a háború alatt lelőtt és a Balatonba zuhant roncsa. Felújítása öt-hat ember háromévi munkájába és tizenöt- millió forintba kerülne. Erre is gondoljanak a látogatók, ha végigjárják a repgyűjteményt, s annak gazdagsága ellenére nem látják olyan teljesnek, mint szeretnék. Megyei küldöttgyűlés lesz Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Mészáros János Május 19-én küldöttgyűlést tart a nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesülete. Az egyesülethez tartozó kisebb klubok két küldöttel képviseltethetik magukat, a százon felüli létszámmal rendelkezők pedig néggyel. A küldöttgyűlés napirendi pontjai között szerepel a Szépko- rúak szavalóversenyének előkészítése, valamint a Tisza napja megünneplésével összefüggő teendők meghatározása. Az eredetileg arra a napra tervezett hajókirándulás elmarad, de számtalan program színesíti majd azt a napot. Az egyéb aktuális tájékoztatók mellett szó esik majd a mezőtúri Takács-tanyán rendezendő piknik megszervezéséről is. Ha kivágnak egy diófát... Nem magamutogató, nem szószátyár ember Bugyik Lajos nyugalmazott vízmester, fafaragó. A Magyar Királyi Vízmester Iskola tankönyveiből szerzett műszaki tiszti képzettségét nyugdíjazásáig a vízügyi igazgatóságnál kamatoztatta. S mintha a Tisza hallgatag bölcsessége, megalkuvást nem tűrő magabiztossága beleivódott volna génjeibe. Zártsága csak őszinte szóra enyhül. A baráti szándék felismerése kitárulkozásának kulcsa. Karcagi műhelyében - művészien megmunkált garnitúrák és egyéb faragványok övezetében — „váltjuk” a világot. Szemmel látható kedvteléssel szemléli munkáit: — Ez az én terápiám — mondja. - Ennek köszönhetem, hogy hetven évig nem szedtem gyógyszert. Addig fogok élni, míg alkotni tudok. Reggelenként, ha bejövök közéjük, köszönök négy téren épült templom főoltárának képét ő készítette. A keze alól kikerült tárgyak eljutottak Detroitba, Párizsba, más helyre és megannyi kiállításra. A mindennapjait meghatározó tervezés, faragás, a fa mélységes tisztelete nem zárja ki, hogy mértéktartó távlatból, kritikus szemmel figyelje a világ eseményeit.- Erényei mellett minden nagyobb társadalmi változás sok salakot is felszínre hoz — bizonygatja. - Nem tudom elfogadni, hogy néhány múltbeli hangadó ma is szószóló, csak egészen más előjellel. Azt tartom: nem az ideológia határozza meg az embert, hanem a gerince, az egyénisége. Elfogadom, hogy mindenkinek megvan a maga igazsága, de ne változtassa azt naponta. Az órájára néz, s mint akinek kezdődik a munkája, közli: — Indulnom kell az árvízhez. Voltam is már ott, mert a harBugyik Lajos (balra) és Tóth István kovácsipari népművész a budapesti Regnum Marianum templom múzeumában rendezett közös kiállításukon kik: Szervusztok, ma egész nap veletek leszek! Ezeknek a tárgyaknak ugyanis lelkűk van, csak beszélni nem tudnak. Bugyik Lajos saját tervezésű, funkciortális tárgyakat farag. A népi ízlés modern felfogással keveredik bennük. Míves munkák kerülnek ki a keze alól. Erre vall az is, hogy a budapesti Zo-borhemincnyolc évi vízügyi szolgálat kötelezően előírja részemre, hogy részese legyek az eseményeknek. Kívülállóként nem nézhetem azokat. Jólesik, hogy nem felejtettek el. Ha a szakaszmérnökség területén kivágnak egy diófát, akkor is szólnak nekem. S ez azt is jelzi: nem mindegy, hogyan élt az ember. __ ■ J ubiláló klub Az összetartozásáról, hangulatos programjairól híres szolnoki Szikra Papír Nyugdíjas Klub tizenöt évvel ezelőtt, Szilágyi Ferenc vezetésével alakult meg. Kezdetben a papírgyár adott nekik otthont, majd a privatizáció után más helyet kellett keresniük. A kezdeti létszám harmincötről hatvanra emelkedett, bizonyságaként annak, hogy az idős emberek is igénylik az együtt eltöltött, kikapcsolódást jelentő órákat. A papírgyár esetenként 20-30 ezer forinttal segíti a régi dolgozóit tömörítő klub programját, a papírgyári szakszervezeti bizottság pedig rendszeresen tízezer forinttal. A korábbi években kifejtett munkájukkal rá is szolgáltak erre a támogatásra. Azt is megérdemelnék, ha ez alkalommal a „szponzorok” mélyebben a zsebükbe nyúlnának. . A nevezetes évfordulót május 31-én a cukorgyári étkezdében műsoros, zenés-táncos rendezvénnyel ünnepük a klub tagjai. A másfél évtized alatt megtett, nemegyszer túlságosan göröngyös út sikere kellő önbizalmat adhat a klub tagjainak közösségük további erősítésére. Ennek záloga Varga Sándomé klubvezető töretlen optimizmussal végzett munkája. A hétsukkos virágtartó Miként lett a szajoli Szabó Andrásból vasutas? Kiderül ez rögvest, de előbb egy kis számtanórai előadás tőle: — Egy sukk tizenkét német zoll. Egy zoll pedig 26,3 milliméter. Erre a magyarázatra azért van szükség, mert a hetvenöt éves vasutas elkészítette egy régi parasztszekér hétsukkos, kicsinyített mását. Abban gyönyörködve kérdem tőle: — Honnan van az ehhez a munkához nélkülözhetetlen szakismeret? — Tizenhárom évesen, Szeghalmon lettem bognártanonc - hangzik a válasz. - Három év helyett négyig voltam az, mert a ruháért és a kosztért egy évet rá kellett húznom. Mivel heten voltunk testvérek, a szüleim a semmivel indítottak útnak. Amikor segéd lett, közeledett a front. Uradalmakban lett volna helye, de munkája már nemigen akadt volna.- Akkor már olyan nem törődöm semmivel világ volt - magyarázza. A háború alatt végzett munkán meg közismerten nem lehet meggazdagodni. Szabó András is csak tengette életét:- Skatulyákat javítottam a szovjeteknek. így hívtuk favázas, kis teherautóikat. Legalább nem vittek el. A háború után nagy szó volt a mestersége, mégis máról holnapra élt:- Illegálisan dolgoztam a szakmámban. Én voltam a legidősebb, elvesztett apánk helyett nekem kellett gondoskodnom testvéreimről. Ötvenegyben gépállomásra került. Jó hasznát vették, mert inas korában a velük azonos telken dolgozó kovácsmestertől elleste a cséplőgépjavítás fogásait. Négy év ottani munka után jött az ukáz: segíteni kell a téeszeket. Ő is termelőszövetkezetbe került:- Sokat kellett dolgozni. Ötven pár lóhoz csak tíz használható kocsi volt. A többit rendbe kellett hozni. Megfizették a munkám, de csak egy évig. Aztán nem nagyon kerestem. Adódott volna más munkakör is számára: — Egyszer kigyulladt egy raktár teteje. Először csak pattogott a tető a pala alatt. Azt hittük, a szovjet katonák lövöldöznek, mert oda jártak vadászni. Amikor rájöttünk, hogy tűz van, a vízipuskát felcipeltük a padlásra, s eloltottuk a tüzet. Erre mondta a tanácselnök, akivel együtt végeztük az általános iskola nyolcadik osztályát, hogy legyek én a tűzoltóparancsnok. Szabó András nem vállalta ezt a megbízatást, pedig akkor már volt két gyermeke, s kenyeret is alig tudott nekik adni. — Átmentem a vasúthoz Szajolba. Pályamunkás lettem. Aláíratták velem, hogy lemondok a szakmunkásfizetésről. Az egyik sikeresen végzett tanfolyam után azt mondta róla az egyik felettese: ennek az embernek tovább kell mennie. Ezért tetették le vele a sorompóőri vizsgát is. Később vonalgondozóként nyolc-tíz kilométeres szakaszt kellett naponta bejárnia. Egyszer egy hirtelen felfedezett hibát alig tudott kijavítani a gyorsvonat érkezése előtt. Kereshetett volna több pénzt is:- Élőmunkásnak hívtak a Keleti pályaudvarra, de akkor már saját kezűleg építettem ezt a házat, s ezért maradtam. Tizenöt éve van nyugdíjban. Beszélgetésünk fonala visszakanyarodik a „hétsukkoshoz”:- A feleségem az erdőgazdaság nyugdíjasaként illetményfát kap. Eii meg — szénégetőnek tőkén a szeme, jelszóval — félreraktam azt, amiből lehet valamit csinálni. Még mindig a fejemben vannak nemcsak a kocsikészítés fogásai, hanem a méretek is. Csak a szerszámaim maradtak „osztatlan szövetkezeti vagyonban”. Úgy vettem ezt-azt. Gondoltam, a kiskocsival meglepem Andrást, az unokámat. Most nősül. Jó lesz majd nekik virágtartónak. BÚCSÚ AZ OTTHONTÓL. Az árvíz miatt sok idős embernek kellett megválni szeretett otthonától. Képünkön a kilencven- kettedik évében járó Márkus Ferenc indul megszokott tisza- sülyi környezetéből Jászkisér- re. ■
