Új Néplap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-28 / 99. szám

8. OLDAL 2000. ÁPRILIS 28., PÉNTEK Hírhozó Véget ért a megyénk kisebbségi önkormányzati képviselőinek szervezett közéleti szakember- képzés. A tanfolyamot még ta­valy indította el a Jogvédő Egye­sület és a CÉSZ. A kurzust a Nemzeti és Etnikai Kisebbsége­kért Közalapítvány is támogatta. * * * Az árvízvédelmi munkákba való bekapcsolódás is szóba került azon a szolnoki fórumon, amit a CÉSZ és a Jogvédő Iroda szerve­zett. A rendezvényen a megye- székhely cigány kisebbségi ön- kormányzatának vezetői ígére­tet tettek, amellett, hogy ösztön­zik a lakosságot, maguk is beáll­nak a homokzsákot töltők közé. A rendezvény után dr. Pálfi Mik­lós érdeklődésünkre elmondta: sajnálattal vette tudomásul, hogy akadt képviselő, aki azt mondta, az ilyen fórumokon fö­lösleges részt venni. * * * A nemzeti kisebbségek Magyar- országon címmel kiállítás nyílt a VII. budapesti nemzetközi könyvfesztivál rendezvényeinek sorában. A fesztiválra időzítve jelent meg a Kisebbségek Ma­gyarországon 1999 című könyv második kiadása. A kiadvány külön fejezetben ad tájékozta­tást a cigányság társadalmi in­tegrációjának elősegítését érintő kormányzati intézkedésekről. Most látott napvilágot a Kor­mányzati intézkedések a ma­gyarországi cigányság helyzeté­nek javítására című angol és francia nyelvű könyv is. Munka, de nem mindenkinek Aki a kisebbséghez tarto­zik, annak nincs munka — állítja a jogvédő iroda veze­tője. Dr. Pálfi Miklós mind­ezt annak kapcsán szűrte le, hogy egyre többen kere­sik meg azzal: nem kapnak munkát, mert cigányok. Legutóbb április közepén tett pa­naszt a jogvédő irodát vezető ügyvédnél egy cigány asszony. A nyugdíjas nő négyórás takarítói állás keresve járt a megyei mun­kaügyi központban, ott ajánlot­tak is volna már egy helyet, ami­kor az ügyintéző afelől érdeklő­dött, hogy a kisebbséghez tarto- zik-e az asszony. A munkát kere­ső nőt akkor érte a meglepetés, mikor bevallotta, az, aminek lát­szik - cigány. Az ügyintéző ugyanis amolyan jó tanácsként megjegyezte: akkor ne is menjen el a megadott címre, ott ugyanis romát nem alkalmaznak. Dr. Pál­fi Miklós szerint az eset minden- napiságát jelzi, hogy az Európa Tanács illetékes bizottsága leg­utóbbi jelentésében a „különösen aggasztó problémák” című feje­zetben tette szóvá a foglalkozta­tás terén a romákkal szemben megnyilvánuló hátrányos meg­különböztetést. Cigányok is legények voltak a gáton Szóljatok Sukinak! — hangzott az elmúlt hetekben nemegyszer a szolnoki árvízvédelmi központban. Suki István és csapata pedig ment, látott, dolgozott, mindig ott, ahol a legnagyobb szükség volt a munkáskézre. Nem csoda hát, ha még a miniszterelnök is megemelte kalapját a jórészt cigányokból álló brigád előtt.- Suki, gyere a központba! Sürgős! - szól a rá­dióba a műszakos védelemvezető. Néhány perc múlva be is esik az ajtón Suki István. A kialvat­lanságtól karikás szeme sarkában mosoly jele­nik meg, mikor kiderül, hogy ezúttal sehol sincs baj a töltéssel, csak az újságíró kedvéért riasztot­ták. Fáradtan huppan le egy székbe. Nem csoda, hiszen az árvízi védekezés első napjától szinte éjjel-nappal a gáton dolgozik százhúsz emberé­vel, méghozzá nem is akárhogyan. Pedig víz­ügyet, gátépítést tanult ember nincs is csapat­ban. Honnan a szakértelem? Még tavaly sajátí­tották el a nyúlgátépítés technikáját, hiszen ak­kor is Szolnokon harcoltak a vízzel. Az akkor szerzett gyakorlat különösen jól jött, amikor versenyt futottak az idővel, azaz a nagy víz érkezése előtt megfelelő magasságúra kellett emelni a töltést. Volt olyan műszak, hogy egy kilométer hosszan ötzsáknyi magas nyúlgá­Köszönet és felhívás Bárki meggyőződhetett arról, ugyanakkor meg­nyugvással tapasztalhatta, hogy az árvíz sújtotta településeken a cigányok mindenütt helytálltak. Szembeszökően bizonyítja ez is, hogy nőtt a tár­sadalmi felelősségtudat. Köszönet illet minden­kit, aki részt vett a védekezésben. Ám az árvízve­szély még nem múlt el, ezért kérem, hogy a vé- delmi munkákban továbbra is felelősségteljesen vegyenek részt. Május 1-jén is a segítségnyújtás, a védekezés legyen a legfontosabb. FARKAS FLÓRIÁN, AZ OCÖ ÉS A LUNG OROM ELNÖKE tat építettek fel. Szinte megállás nélkül töltötték és rakták a zsákokat. Még akkor sem álltak meg, mikor bombát is találtak a homokban.- Ha otthagyjuk és megvárjuk a tűzszerésze­ket, akkor biztos, hogy fél napig nem dolgo­zunk. A munka pedig nem állhatott, mert jött a víz. így fogtam a bombát, és bevittem a kiserdő­be. Ott körbekerítettük, és riasztottuk az árvíz- védelmi központot - emlékszik vissza a történ­tekre Suki István. Nem csoda, ha a miniszterelnök is megemel­te kalapját a Suki-brigád előtt. Orbán Viktor Szolnokon járva ugyanis örömmel látta, hogy sok roma is dolgozik a gátakon.- Ha van értelmes feladat, megfelelő irányí­tás, akkor a cigány emberek is tisztességes, be­csületes munkát végeznek - fogalmazott a kor­mányfő. Ám nem csak Sukiék jöttek Szolnokot védeni. Más településeken élő romák is ásót, lapátot fog­tak. A szolnoki Tisza-parti sétányra megtöltött homokzsákokat szállító kisteherautónál három, Abonyból érkezett cigány szorgoskodik.- Bemondta a rádió, hogy szükség van mun­káskézre, mi pedig azonnal jelentkeztünk. Ha Szolnoknál vagy Tószegnél átszakad a gát, ak­kor úszik Abony is - magyarázza az egyik férfi anélkül, hogy egy pillanatra is megállna a mun­kában. Később a tempó valamelyest csökken. Hiába, a tizedik zsák már sokkal nehe­zebb, mint az első. így érzik a szolnoki Roma Esély Alter­natív Alapítványi Szakiskola, Középisko­la és Kollégium diákjai is, akik, míg szükség volt rájuk, ugyancsak buzgón töltötték a homokzsákokat. Inkább ez, mint a matekóra - jegyzi meg a egyik fiú. De nem csak az elblic­celt tanórák miatt álltak be a védekezők közé. Úgy érzik, ha nagy a baj, nekik is a gáton a helyük. Az pedig mindegy, hogy otthon, vagy éppen Szolnokon. Cél a parlamenti képviselet Ötévesek a kisebbségi ön- kormányzatok. Az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) a napokban ünnepel­te születésnapját. A hagyo­mányteremtőnek szánt ren­dezvényen első alkalommal osztották ki az Országos Ci­gány Önkormányzat által alapított elismeréseket: a Ci­gányságért Emlékplakettet, a Cigány Kultúráért és Mű­vészetért Emlékplakettet, il­letve az Életműdíjat. A magyarországi cigányság az el­múlt években megszerzett politi­kai tőkéjével képes arra, hogy sa­ját erejéből képviselőt juttasson az Országgyűlésbe - jelentette ki az el múlt öt esztendőt értékelve Farkas Flórián, Országos Cigány Önkormányzat elnöke. A leg­utóbbi helyhatósági választások után megduplázódott a cigány önkormányzatok száma. A roma politikus szerint ez an­nak köszönhető, hogy a magyar- országi cigányság és a civil szer­veződések meg tudták értetni, a választókkal a kisebbségi önkor­OCÖ-születésnap mányzatok jelentősé­gét. Az ország 760 telepü­lésén működő cigány önkormányzat számára a kihívást ma már az je­lenti, hogy megmutas­sák, mit tudnak kezdeni erejükkel. Ehhez azonban a kormányzat­nak is „nagykorúként” kell kezel­nie a cigányságot, a kisebbségpo­litikát - állította az OCÖ elnöke, aki szerint a romák nem enged­hetik meg, hogy a hatalmi elit a cigánypolitikát a nagypolitika „cigánysorává” tegye. Farkas Flórián úgy vél­te, a kisebbségek parla­menti képviseletének létszámarányosan kell megvalósulnia. Csak így lehet ugyanis megteremteni annak a lehetőségét, hogy az alacsonyabb létszámú kisebbségek is képviselőt juttas­sanak az Országgyűlésbe, a na­gyobb létszámúak pedig erejük­nek megfelelő képviselethez jus­sanak. Ötéves az Országos Rendőr-főkapitányság és az Or­szágos Cigány Ónkormányzat együttműködés is. En­nek egyik eredménye, hogy mára már csaknem min­den megyében kijelöltek egy rendőrtisztet, akinek — a helyi cigány kisebbségi önkormányzatokkal való kapcsolattartás mellett - a vitás kérdések megoldá­sa a feladata. Hamarosan megkezdődik az a program is, melynek célja feltérképezni az ország azon tele­püléseit és területeit,- amelyeken jelentős a cigány­sággal szembeni diszkrimináció vagy a romák és a rendőrség közötti konfliktus. Ez utóbbi csökkentésé­re a rendőrtiszti főiskolán tananyag lesz a cigány népismeret, amelyet valószínűleg roma értelmiségiek oktatnak majd. TELEKI JÓZSEF Az egész Tisza mentén elmosta az előítéleteket a víz (Sz) építő áradat Megúsztuk - sóhajthatunk fel a lassan levonu­ló árhullámot nézve. A Tisza ezúttal szeren­csére — no meg a katonák, a vízügyesek és az önkéntesek erőfeszítéseinek köszönhetően - sehol sem törte át zúgva, bőgve a gátat. Bár roggyantak meg töltések, ám utólag úgy tűnik, mintha a termé­szet erői most nem (csak) romboltak, hanem építettek is. Építet­ték a társadalmi szolidaritást, az EMBERT hozva ki az emberből. Mert tény, a Tisza egy csapásra elérte, amit a rendszerváltozás kezdete óta törvények sokaságának nem sikerült: elfeledtette szinte mindenkivel a másik ember bőrszí­nét, származását. Ezt példázza Jászkisér is. A falu népe egy emberként mozdult meg és kínált fedelet a Tiszasülyről kitelepí- tetteknek - cigányak és nem cigánynak egyaránt. Ám nemcsak a jászsági településen, hanem szinte az egész Ti­sza mentén - de talán még az ország távolabbi pontjain is - el­mosta az előítéleteket a víz. A bajban megmutatkozott - az Országos Cigány Önkormányzat elnöke által sokat hangoz­tatott - „sorsközösség-vállalás”. Hiszen ez munkálhatott a Száz­tagú cigányzenekar tagjaiban is, amikor a napokban először ki­osztott Cigány Művészetért és Kultúráért díjjal járó pénzt az ár­vízkárosultak megsegítésére ajánlották fel. De a romák nem csak lélekben voltak a gátakon. Vásárosna- ménytől Szegedig nem akadt olyan település, hol ne zsákoltak, lapátoltak volna együtt a többséghez tartozókkal. Méghozzá nem is akárhogyan, hiszen szorgalmukra, kitartásukra nem le­hetett panasz. No, persze ezúttal egy célért dolgozott cigány és nem cigány: megmenteni a falut, az otthont, a jövőt. A közös erőfeszítéseknek meg is lett az eredménye, a gátak állva maradtak. Az áradást megúsztuk. Apad a Tisza. Csak ne­hogy a vízzel együtt a szolidaritás is elapadjon. Színésznő a katedrán Rendhagyó irodalomóra a Roma esélyben Gombos Judit színművésznőt nagy érdeklődéssel figyelték a diákok Huszonkét, érettségire ké­szülő kamasz figyelte tágra nyílt szemmel Gombos Judit színművésznőt. Mondhat­nák, nincs ebben semmi különös, ám ezúttal a szol­noki Szigligeti Színház mű­vésze a világot jelentő desz­kák helyett a szolnoki Ro­ma Esély Alternatív Alapít­ványi szakiskola, Középis­kola és Kollégium katedrá­ján lépett fel. A Roma esély középiskolában im­már hagyománnyá vált, hogy rendhagyó irodalomóra keretében neves művészeket, írókat, költő­ket, híres embereket hívnak meg, bővítve ezzel nemcsak a tanulóif­júság ismereteit, de kissé színe­sebbé is téve az iskolanapok egy­hangúságát. Legutóbb április kö­zepén a népszerű, a fiatalok által is több szereposztásban látott, is­mert művésznő, Gombos Judit beszélt a művészetről, a játékról, arról a vüágot jelentő deszkákról, amit úgy nevezünk, színház. Ör­kény István egyperces novelláival, Berzsenyi Dániel, Balassi Bálint verseivel varázsolta el a diákokat, akik a hivatalos program után kér­déseikkel árasztották el a vendé­get. A rendhagyó program befe­jeztével Gombos Judit színmű­vésznő találkozott a nevelőtestü­let tagjaival, és elismeréssel mél­tatta az iskola nevelőmunkáját. Gyermekszemmel A közelmúltban jelent meg a Tiszabőn 1992—1996 kö­zött működött Freinet-mű- hely osztályújságjának, a Palacsintának írásaiból ösz- szeállított könyv, amelyből már eddig is szemelgettünk. A visszajelzések arra ösztö­nöztek bennünket, hogy rendszeresen válogassunk az írásokból, vagy ahogy a műhelyben nevezték, a sza­bad szövegekből. Úgy hisz- szük, nem minden tanulság nélküli az, ahogyan a cigány gyerekek látták a világot. Egyszer a tanár bácsi az iskolába hozott egy papagájt. A gyerekek nagyon örültek neki, mert még a valóságban nem láttak, imága építi Tanár bácsi kiadta a tavaszi szü­netet, és Edi hazavitte Gyurit (a papagájt). Amikor jöttünk az is­kolába, Edi azt mondta, hogy el­repült, én mondtam, hogy nem igaz, de igaz volt, és másnap jött Edi, és üres volt a kalitka... _________________(MÁOA EBIKAI A tanár bácsi ideadta a papagájt és hazavittem. Először szokatlan volt neki, de estefelé már annyira kiabált, hogy lecsuktuk a tévét meg a villanyt, és reggel ő költött fel, és kitisztítottam a kalitkát és adtam neki vizet... ____________ (FARKAS AMDBEAI E di hazavitte a papagájt. Amikor elment a boltba, az anyukája ki­engedte a kalitkából Gyurit, és az elszállt, így telt a szünet Edinek. ________________________________IuAoa oabii A lkotmányellenes a parlamenti küszöb? Ombudsmarti beszámoló az elmúlt évről Nem lehet tovább halogatni a kisebbségi törvény módo­sítását — jelentette ki a nemzeti és etnikai kisebbsé­gi jogok országgyűlési bizto­sa az általa vezetett hivatal elmúlt évről készített beszá­molójában. Kaltenbach Jenő és munkatársai több konk­rét jogszabály-módosítási javaslatot is megfogalmaz­tak a hét esztendővel ezelőtt elfogadott kisebbségi tör­vénnyel kapcsolatban. Kaltenbach Jenő úgy látja, a par­lamenti pártokban továbbra sincs meg az a politikai szándék, hogy a kisebbségi törvény módosításá­val a nemzeti és etnikai kisebbsé­geknek képviseletet biztosítsanak az Országgyűlésben. A kisebbsé­gi ombudsman szerint be kellene váltam végre azokat az ígéreteket, melyeket a törvényalkotók hét éve tettek. Az országgyűlési biz­tos azt tervezi, hogy az Alkot­mánybírósághoz fordul. Kalten­bach szerint ugyanis alkotmány- ellenes az ötszázalékos parla­menti küszöbről szóló jogsza­bály, mert az ellentétes a kisebb­ségvédelmi és a jogegyenlőséget szolgáló törvényekkel. > Az alkotmány tiltja a megkü­lönböztetést, de nem szankcio­nálja - fogalmazott az ombuds­man. Ráadásul a törvény olyan cselekedetet ült, amelynek fogal­mát nem is definiálja. Ezért mie­lőbb meg kell határozni, mit ért­het a jogalkalmazó a közvetett és a közvetlen diszkrimináción. Kaltenbach Jenő szerint újabb „diszkriminációtilalmi” jogszabá­lyokat, esetleg „esélyegyenlőségi” törvényt kellene alkotni, hogy Magyarország megfelelhessen az európai normáknak. Az ország- gyűlési biztos ezért 2000-ben egyik legfontosabb feladatának a konkrét javaslatok megfogalma­zását és a követendő nemzetközi példák bemutatását tartja. A kisebbségi jogok parlamenti biztosa tavaly górcső alá vette az oktatás kérdését. A vizsgálat meg­állapítása szerint szinte az egész országban általános jelenség, hogy a cigány származású gyer­mekeket kisegítő, illetve felzár­kóztató tanrend szerint működő tanulócsoportokba terelik, ahon­nan nincs esély a visszajutásra „rendes osztályokba”. A jelentés szerint ez az oktatási rendszer egy olyan sajátos szegregációt eredményez, amely hosszú távra - akár emberöltőkre - konzer­válhatja a cigányság hátrányos helyzetét.

Next

/
Thumbnails
Contents