Új Néplap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-27 / 98. szám
2000. ÁPRILIS 27., CSÜTÖRTÖK ÉRDEKE SS É G E K 3. OLDAL Klónozott kedvencek Amerikai kutatók azon fáradoznak, hogy már egy év múlva halhatatlanná tehessék állatainkat. Ez bizonyára megvigasztalja majd a négylábú kedvencüket sokáig gyászoló gazdikat. A háziállatok főleg az egyedül élőknek jelentenek sokat: szólhatnak hozzájuk, szeretettel és odaadással gondoskodhatnak róluk, ugyanakkor a kertes házban élő magányos öregeknek egy-egy jó kutya testőrként is szolgál. Az állatok klónozásához állítólag elég egy hat milliméteres bőrdarabka. Ebből sejtkultúrát tenyésztenek, majd ezt a génkutatók nitrogénnel lefagyasztják mínusz 196 fokon. Azután minden ugyanúgy történik, mint Dolly, a klónozott bárány esetében: az állattól vett génanyagot beültetik egy petesejtbe. Ezt „béranya” hordja ki. Azért, hogy a kísérleteket anyagi gondok nélkül folytathassák, egy kaliforniai milliomos 2,5 millió dollárt ajánlott fel. Csak annyi a kikötése: hozzák létre mihamarabb kedvenc Missy kutyájának az élethű mását... Táncoló űrhajósok Könnyen lehet, hogy hamarosan a táncóra is az űrhajóskiképzés része lesz. Az európai űrprogram szakemberei jelenleg vizsgálják a francia táncos és koreográfus, Kitsou Dubois felvetését, mely szerint a tánc hatékonyan segít alkalmazkodni a súlytalanság állapotához. Dubois ötlete 57 ezer dollárt nyert egy pályázaton, amely a művészet és a tudomány lehetséges együttműködéséről szólt. Nick Davey neurofiziológus úgy véli, hogy a táncosok valóban rendelkeznek olyan különleges képességgel, amellyel szélsőséges helyzetekben is képesek kontrollálni súlypontjukat. Az első kísérletek is azt mutatták, hogy a repülés-szimuláció közben Dubois könnyedén megőrizte tájékozódó képességét a gyomorforgató röppályákon is. A malária visszaszorításáért A malária visszaszorításának lehetőségeiről csúcsértekezletet tartottak különböző afrikai országok vezetői a nigériai Abuja városában. A résztvevők ígéretet tettek arra, hogy 2010-ig felére csökkentik a maláriás megbetegedések arányát az afrikai kontinensen. Ennek érdekében felszólították a nemzetközi közösséget, hogy évente egy milliárd dollárt folyósítson a hatékony küzdelem támogatására. A világon 500 millió maláriás beteget tartanak nyilván, több mint 90 százalékuk Afrikában él. A fekete kontinensen minden tizenötödik másodpercben meghal valaki maláriában, és az öt év alatti korosztályban 2500 gyermek veszti életét naponta ebben a betegségben. Ez az első alkalom, hogy kizárólag a mocsárláz néven is ismert fertőző betegségnek szenteltek egy csúcsértekezletet. A Nigéria és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által rendezett tanácskozáson több mint húsz afrikai ország államfői vettek részt. Olasegan Obasanjo nigériai államfő úgy vélekedett, hogy a malária az orvostudomány elhanyagolt területe. Hiába figyelmeztettek már korábban az afrikai vezetők, hogy a malária jelenti a legfőbb egészség- ügyi problémát, az AIDS megjelenése óta az orvosok csak ez utóbbi betegségre koncentrálnak. A kutya szelídítette meg az embert? Megdőlni látszik az az évszázados hit, hogy az ember szelídítette meg a kutyát. A tudósok kutatásai szerint épp fordítva történt. A kutatók egészen mostanáig abból indultak ki, hogy az ember és leghűségesebb barátja mintegy 14 ezer esztendeje él együtt: azóta, hogy fölhagytunk a vándoréletmóddal: megtelepedtünk és föld- j művelésbe kezdtünk. A most [ megdőlni látszó elmélet szerint a [ kutya azért szegődött mellénk, I mert melegedett a tűz körül, őriz- j te-védte a családot és segített a vadászatban. Ezt régészeti leletekkel támasztották alá: az első egyértelműen azonosítható kutyacsontok ugyanis 14 ezer esztendővel ezelőttről származnak. Csakhogy a négylábúak legfrissebb genetikai vizsgálatai azt mutatják ki, hogy a kutya őse már jóval megelőzve a 90 és 120 ezer év közöttire tehető modern Homo sapiens megjelenését, 135 esztendővel ezelőtt élt, és éppenséggel az ő megjelenésük vezethetett ahhoz, hogy az ember felhagyjon korábbi vad életmódjával, és megtelepedjék, állandó lakóhelyet válasszon magának. Az őskutya volt az, amely rászoktatta az embert használati tárgyainak a megőrzésére (az ősember még eldobta alkalmi szerszámait), saját területe, „birtoka” határainak a kijelölésére és megvédésére. így tehát négylábú barátainknak köszönhető, hogy kialakultak mai életmódunk alapjai, vagyis megszelídültünk. A tudomány úgy tartja, hogy az emberiség bölcsője Afrika, s az élet innen terjedt tovább - úgy 90 ezer évvel ezelőtt - Elő-Ázsiába, majd 40 ezer esztendeje Európába. A barlangfestészet 12-20 ezer éve érte el csúcspontját, és ebből az időből származnak azok a bizonyos csontok, de egy franciaországi barlangban több mint 25 ezer esztendős ebmancs-lenyo- matot sikerült fölfedezni. A fontosabb tenyészfajták: a vadász-, az őrző és a védőkutyák. A modern fajtákról egyébként a tizenharmadik század óta beszélhetünk. Mindez elsősorban azért érdekes, mert a kutatók becslése szerint az ember és a kutya génállományának 90-95 százaléka szinte teljesen azonos, és a négylábúak esetében a betegségek egyötödénél olyan örökletességről van szó, amelyért egyértelműen valamilyen génhiba tehető felelőssé. Ha pedig kizárjuk a „túltenyésztést”, a pedigré fontossága miatti belterjességet, hűséges társunk abban is segítségünkre lehet, hogy az orvostudomány eddig nem gyógyítható betegségeket is eredményesen kezelhessen. Kipusztulhatnak az elefántok Alig több, mint két éve, hogy Afrikában részlegesen feloldották az elefántcsont-kereskedelem addig teljes tilalmát. Most az ENSZ keretében működő Környezetvédelmi Kutatások Intézete (angol rövidítéssel: E1A) Londonban nyilvánosságra hozott egy tanulmányt arról, mi történt a derék ormányosokkal azóta. Sajnos, az eredmény riasztó. Az előzmények még szomorúbbak. A nyolcvanas években vadorzók a felére csökkentették a fekete kontinens elefántjainak számát. Az évtized elején ez a szám 1,3 millió, a végén valamivel több, mint 60Q ezer volt. Az EIA akkor figyelmeztette a világszervezet illetékeseit: kipusztulnak ezek az értékes állatok. Ezért ENSZ-dön- tés született a „fehér arany”, az elefántcsont kereskedelmének teljes tilalmáról. Mivel egyes helyeken arra hivatkoztak, hogy a nagy testű állatok tönkreteszik a parasztok termését, 1997 végén megengedték, hogy Zimbabwe, Tanzánia és Zambia korlátozott mennyiségű elefántcsontot exportálhasson. Csakhogy a részleges legalizálást messze túlszárnyalta az illegális mészárlásból származó zsákmány. Tavaly szakértők szerint mintegy három és fél tonna elefánt- csont érkezett Európába hamis feliratú zárt konténerekben, hajók gyomrában, kamionok mélyén. Az EIA követelésére Zimbabwében légi-megfigyelést tartottak és 1300 elefánt-tetemet, 27 tonna elefántcsontot regisztráltak. A vevők közül egyre nagyobb szerepet játszik Kína. A világ legnépesebb országába 1998 novemberében 1,6 tonna, 1999 januárjában már két tonna és azóta több mint négy tonna elefántcsont érkezett. Az EIA ezek után drámai közleményt adott ki: „sokasodnak annak a jelei, hogy az elefánt, ha nem kap teljes védelmet, eltűnhet a Föld színéről.” Etessen cápát a Bahamákon! Perry Johnson a Bahama szigeteken gyengéd simogatással hipnotizálja a 2,4 méteres karibi cápát és óvatosan emeli ki a társai közül az óceán fenekéről. A für- dőzőket annyira rémisztő hátuszonyánál ragadja meg és irányítja a 315 kilogrammos állatot a csak búvárfelszereléssel védett turisták elé, akik megtapintják a farkát. Amikor már mindegyik turista eleget fogdosta a cápát, akkor Johnson elengedi az orrát és újra úszni engedi a vízben. A cápaszakértő ezután egy nagyobb állattal kezd foglalkozni. Haldarabot vesz elő, amelyet matadorként lenget meg a cápa előtt. Az állat kinyitja a száját, behunyja a szemét és úgy várja a falatot, amelyet nagy élvezettel fogyaszt el. Több mint 25 ezer turista fizet be évente arra, hogy együtt úszhasson a vad cápákkal a Bahamaszigeteken. Egy lemerülés 35 percig tart és ezalatt Johnson még négy cápát hipnotizál és féltucatnyit etet. A 45 éves nassaui születésű Perry Johnson a Xanadu Undersea Adventures cég fő cápaetetője és 10 kilogramm súlyú speciális acélruhát visel arra az eshetőségre felkészülve, hogy valamelyik cápa túlságosan is eleven lesz. A cápákhoz való lemerülés azért vált népszerűvé az egész világon, mert sokat mutatják a cápákat a televízióban, általában is nő a kalandos turizmus és a korszerű könnyűbúvár felszerelés szinte teljesen egyszerűvé vált. Dél-Afrikában és Ausztráliában a turisták acélketrecek belsejéből szemlélik a nagy fehér cápákat, együtt úsznak a pörölycápákkal a Galapagos szigetek körül és könnyűbúvár légzőcső segítségével követik a 12 méteres ártalmatlan bálnacápákat Hawaii szigetén. Egyelőre senki sem sérült meg a cápaturisták közül. Különös módon azonban a szakértők a cápák biztonsága miatt aggódnak és attól tartanak, hogy a turisták károsan befolyásolhatják a cápák viselkedését. Johnson több mint 800 alkalommal merült le a cápákhoz az elmúlt nyolc év folyamán és annak az új bahamai iparágnak az úttörője, amely egyre több pénzt hoz a szigeteknek. Acélkesztyűjével hipnotizálja a cápákat. Jóllehet a folyamat mechanizmusa pontosan nem ismert, az biztos, hogy az állatok orrán elektromágneses érzékelők helyezkednek el. Az etetés vonzza a cápákat, amelyek korábban csak ritkábban jelentek meg. így a lemerüléssel a turisták olyan cápaattrakcióhoz jutottak, amely akár 10 évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt. A HALÁLOS REAKTOR. A csernobili atomreaktor 4. reaktora. A szarkofág emlékeztet a világ eddigi legsúlyosabb atom katasztrófájára, melynek április 26-án volt a tizennegyedik évforulÓja._________________________________________________________FOTÓ: FEB-REUTEH» Kambüszész homoksírja? Egyiptomi régészek El-Bahr El Asszám helység közelében több mint 2000 éves bronz kardokat, nyílhegyeket, vaskéseket, pajzsokat, ezüst karpereceket találtak. Bár még óvatosak, lehetségesnek tartják, hogy azoknak a katonáknak és felszereléseiknek maradványait lelték meg, akik i.e. 524- ben tűntek el a Sziva-oázis felé tartó útjukon. A hadsereg történetét Hérodotosz írta meg mintegy 80 évvel a tragédia után. II. Kambüszész perzsa király seregével legyőzte a peluszioszi csatában III. Pszam- metikosz fáraót, majd Thébához érve a had ketté vált. Az egyik fele dél felé ment, hogy meghódítsa az etiópokat, a másik, 50 ezer válogatott harcossal a nyugati sivatagban elterülő Szíva oázishoz indult. 800 kilométert kellett megtenniük igen mostoha körülmények között. Hét napi menetelés után a sereget kitevő görögök, egyiptomiak, különböző helyekről toborzott zsoldosok elérték az El-Karga oázist, majd észak felé indultak tovább. Amikor azonban már félúton voltak, erős szélvihar kerekedett és a homokörvények eltemették őket. így tűntek el a környéken élő ammoniták szerint. A homoksírba zárt hadsereg megtalálása régészek nemzedékeinek álma volt. Az olaszok három expedíciót is szerveztek a nyugati sivatagba, de nem találtak semmit. Figyelembe véve azonban az akkori körülményeket, a katonák rendelkezésére álló vízkészletet, az utánpótlás lehetőségének hiányát, a terület jellemzőit, és az éghajlati viszonyokat, meg vannak győződve arról, hogy Hérodotosz által leírtak megállják a helyüket. Értékelésük szerint az történhetett, hogy miután elfogyott a vizük, á rövidebb, de veszélyesebb utál választották a nagy dűnéken keresztül, hogy hamarabb elérjék az oázist. De jött a szélvihar, amely kiszárítja a testet, elködösíti az agyat és ez lett a végük. A Sziva-oázis az ókorban az i.e. 1490-ben alapított jósdájáról volt híres. A legenda szerint Kambüszész azért akarta az oázist elfoglalni és a jósdát lerombolni, mert a jós megjövendölte közeli halálát. De bizonyára volt más oka is: a kereskedelmi szempontok. Az ammoniták ugyanis élérik kereskedelmet folytattak egy ma már kipusztult, nagy gyógyító tulajdonságokkal felruházott növénnyel. Ha valóban Kambüszész seregének maradványairól hordta le a szeszélyes szél a homokot, ez lehet az évszázad egyik legnagyobb régészeti felfedezése. Az egyiptomi műemlékbizottság mindenesetre sürgősen odaküldött egy régészcsapatot, mielőtt a szél újra átformálja a tájat és újra eltemeti a perzsa király fegyvereit. _____________ ■ V ÁLTOZÓ HOLD. A Galileo által továbbított kép a Jupiter egyik holdjáról az Amaltheáról. A képen ugyanennek a holdnak két felvétele látható. A baloldali felvétel augusztusban készült, míg a jobboldali múlt év novemberében. A képeken jelentős különbség látható a holdon. fotó: feb-reuters Új selyemmajmok Brazília amazonasi őserdejében élő két, eddig ismeretlen majomfajtát azonosított a közelmúltban Marc van Roosmalen biológus. A száguinok — selyemmajmok — felettébb apró növésűek. A Ma- naustól, Amazonas brazíliai állam fővárosától közel háromszáz kilométerre talált két majomfajtára eddig talán épp méretük miatt nem bukkantak rá zoológusok. Az állatok igen kicsinyek: 15-20 cm magasra nőnek csupán és súlyuk sem több 350-450 grammnál. A tudós beszámol arról, hogy a két fajta közül az első, a Callith- rix manicorensis 1996-ban került a kutatókhoz az Aripuana folyó partján. Az állat szőrének egy része fehér, egy része pedig szürke. A másik fajtából egy nőstényt fogtak el az Acari folyó partján, ezért Callithrix acariensisnek keresztelték el: hófehér szőre van és fekete farka. Roosmalen egyébként már tizenkét éve él Manausban, az ő nevéhez fűződik egy harmadik törpe selyemmajom-fajta, a Callithrix humeles leírása is, ez az állat szintén az Aripuana folyó- nál él, és koromfekete. A biológus további fajták bemutatására készül, több tudóstársával együtt. Brazíliában él a Földön ismeretes 240 majomfajta közül 79, a majomnépesség sokszínűsége tekintetében Zaire követi, 45 fajtával.
