Új Néplap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-22 / 95. szám

1H 2000. ÁPRILIS 22., SZOMBAT 9. OLDAL Kiállításra vár a hagyaték Több éve hánykolódik Mezőtú­ron egy, a maga korában nagy hí­rű kovácsmester hagyatéka. Szöl­lősi Antal mesterségét még az 1930-as évek elején tanulta. Nem­csak kovácsként tevékenykedett, hanem kisebb-nagyobb állatorvo­si teendőket is ellátott. Kizárólag saját készítésű szerszámokkal dolgozott, amelyeket évtizedeken A családi emlékek egyelőre csak porosodnak át féltve őrzött, és őriztek később családtagjai is. Halála után ők is úgy vélték, hogy ezeknek a tár­gyaknak néprajzi értékük van, hi­szen édesapjuk szakmájának tár­gyi emlékei. A Néprajzi Múzeum javaslatá­ra keresték fel a szolnoki Damja­nich János Múzeum szakembere­it, akik megállapodtak a család­dal. Felismerték azt a nagyszerű lehetőséget, hogy a hagyatékkal egy mezővárosi mesterember egész életútját dokumentálni tud­ják a század elejétől. A valódi em­lékek három generáció életét mu­tatják be, hiszen éppúgy megta­lálhatók a szülők század eleji bú­torai, a kovácsmester szerszámai, berendezési tárgyai, családi fo­tók, feljegyzések, illetve Szöllősi Antal lányának néhány leánykori személyes holmija. Mindezekből következtetni lehet egy mezővá­rosi iparoscsalád évtizedeken át alakuló szokásaira, ízléskultúrá­jára, kapcsolataira és persze élet­módjára. Sajnos a múzeum azóta sem nyitotta meg kapuit, hiába a né­hány évvel, illetve már évtizeddel ezelőtti lázas igyekezet, szerve­zés, a szerszámok, a féltve őrzött családi emlékek senkinek sem szerezhetnek örömöt, valahol ömlesztve porosodnak a város­ban. A terv elkészült, a megvaló­sítás azonban még várat magára, pedig a mester lánya, Korom Kál- mánné Szöllősi Margit még min­dig nem adta fel. Azon munkál­kodik, hogy apja elismerésben ré­szesüljön, és azok a nagy eszmei és persze néprajzi értékű haszná­lati tárgyai és munkaeszközei olyan helyre kerüljenek, ahol mindenki megismerheti őket. Lá­nya szerint Mezőtúr talán nem­csak a fazekasságáról lehetne hí­res, hanem a kovácsmesterségét is megismerhetné az ország. Remek szereplés a mozgássérültek találkozóján A Mozgáskorlátozottak Haj- dú-Bihar Megyei Egyesülete április 15-én előadói talál­kozót szervezett Debrecen­ben több megye mozgássé­rült tagtársai részére. A cso­port képviseletében három gyermek lépett fel produkci­ójával. A versenyszámokat ének-zene, vers, próza kategóriákban hirdet­ték meg. A helyi szervezők jó ér­zékkel választották ki a rendez­vény helyszínéül az európai szin­tű Tóth Árpád Gimnáziumot, hi­szen a többlépcsős, félköríves fel­járót, tágas előadótermeket és az úszómedencét a tolókocsis rok­kantak is igénybe vehetik. Rám­pák, liftek, kapaszkodók segítik mozgásukat az épület szintjein is. Dr. Gere Kálmán elnök, kö­szöntötte a mintegy kétszáz ver­senyzőt és persze a népes kísérő­tábort. Megyénket a Mozgássé­rültek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének mezőtúri csoportja képviselte három gyer­mekszereplővel. A kis csapat ra­gyogóan szerepelt, előadásukat vastapssal jutalmazta a közön­ség. Szabó Adám és Éva vidám ci- tera-ének produkcióját a nyolcfős szakmai zsűri különdíjjal jutal­mazta, míg Veres Róbert paródia­jelenetével a megosztott első díj egyikét vehette át. A díszokleve­lek és értékes társasjátékok, ame­lyeket az elnök személyesen adott át, nagy örömet szereztek a mezőtúri gyerekeknek. A végig kitűnő hangulatú találkozót kö­zös ebéd zárta. A pedagógusdinasztia Kevés család mondhatja el magáról, hogy annyi peda­gógus van a tagjai között, mint Túrkevén a Bartha családban. Jolán, Erzsébet és Kató mindhárman nagy örömmel emlékeznek vissza azokra az időkre, amikor még gyerekzsivajtól volt hangos minden napjuk. A pálya szeretetét talán édesap­juktól örökölték, hiszen ő volt az, aki ennek a hivatásnak hagyo­mányt teremtett a gyermekei kö­zött. A tiszatarjáni otthonukban mindannyian azt látták, hogy a tanítás mennyi szépet rejt magá­ban, így szinte természetes volt, hogy ők is erre a pályára mennek. Abban az időben az Állami Taní­tóképző Intézet volt a legköny- nyebben megfizethető, és persze a három egyszerre ott tanuló lánynál ez nem volt utolsó szem­pont. Tehát mindhárman Buda­pestre kerültek, a Csalogány utcá­ba, ahol nagyjából egy év különb­séggel végeztek. Mivel túrkevei származásúak voltak, érthető módon visszavágytak az alföldi kisvárosba. Jolán édesapjával 1941-ben vállalt munkát itt egy akkor egyházi iskolában. Mint re­formátus rendes tanítónő dolgo­zott alsó tagozatban, ahol abban az időben még a ma három osz­tályra való több mint 70 fős osz­tálylétszám sem volt ritka. Akkor még bizony nagyon kevés peda­gógus volt a városban, akik pedig voltak, nagyon ragaszkodtak egy­máshoz, összetartó tanári gárdát alkottak. Természetesen a háború az egész család életét megváltoz­tatta, egy kis időre szünetelt a ta­nítás is, ők azonban folyamato­san kitartottak hivatásuk mellett, és amint lehetett, újra dolgozni kezdtek. A dinasztia persze nem lenne igazi, ha itt a pedagógusok sora véget érne. Talán csak a vé­letlen műve, de mindhárom Bar­tha lány tanár férjet választott magának. Az arány a gyerekek és az unokák között már nem ilyen jó, de még közülük is sokan a ka­tedrán állnak. Több olyan kitüntetéssel gaz­dagodott a család, ami talán mára már ritkaságszámba megy. Édes­apjukat a gyémántlakodalmán vasdiplomával tüntették ki, mely­hez 65 éves pedagógusdiploma szükséges. De nem ő az egyetlen. Erzsiké néni férje, Béla bácsi idén augusztusban ugyancsak átveheti ezt a kitüntető címet. Mint el­mondta, Jászberényben végzett, oda hívták az ünnepségre is, de ő Jolika néni - testvéreivel együtt - a taní­tói pálya szeretetét édesapjától örökölte inkább maradna Túrkevén, hi- szen*nehezére esne már a hosszú utazás. Ezzel természetesen nem ér véget a kitüntetések soi;a, hi­szen mindannyian büszkélked­hetnek aranydiplomával is. A család minden tagja mérhe­tetlen boldogsággal és szeretettel emlékszik vissza a pályán eltöl­tött évekre. Úgy gondolják, hogy ez az a hivatás, amihez hasonló nincs számukra, hiszen itt min­den napra jutott valami csodála­tos, felejthetetlen, ha más nem, a gyermekek szeméből tükröződő öröm, amiért érdemes volt dol­gozni. _______________ ___■ K ÉPZŐMŰVÉSZETI TÁBOR. Egyhetes amatőr képzőművészeti tábor kezdődött pénteken a mezőtúri Takács-tanyán. A táborban dr. Tarnóczy Zoltán és Lóránt János Demeter művész tanárok vezetésével kilenc amatőr képzőművész vesz részt.______________________________________ ■ Ö tvösremekek Medita Mezőtúron Május 13-ig tekinthető meg az a kiállítás Túrkevén, amely Dévényi János ötvös­művész negyvenévnyi mun­kájából válogat. A művész elmondása szerint azért választotta helyszínül a Kor­da Vince Alapfokú Művészeti Is­kolát, mert itt a helyi fiatal gene­ráció művészeti és kulturális ne­velése folyik. Dévényi János mezőgazdász családban született Békéscsabán. Már gyermekként felkeltette fi­gyelmét a kovácsmesterség, még­is később az élete úgy alakult, hogy ötvös lett. Ot évet kellett dolgoznia azért, hogy saját műhelyt hoz­zon létre. Alkotásaihoz olyan természetes anyagokat használ, mint például a vas, a réz, a rozs­damentes acél, a fa, az ezüst, az üveg vagy a féldrágakő. Nagy si­kerű kiállításait már Bécsben és Svédországban is megcsodálhat­ta a közönség. Művei közérthe­tőséget és egyszerűséget tükröz­nek, melyekben emberi sorso­kat, az emberiség jövőjét fedez­hetik fel. Az igazság, a szeretet és az er­kölcs mint legfontosabb emberi értékek hatják át munkásságát. Minden műve az életében átélt él­ményekből fakad. A különböző technikákkal ké­szült munkáit áthatja a mély val­lásosság, az emberiség múltja és jövője. Megtekintve a kiállítást, lenyűgözve állhatunk meg egy- egy alkotás előtt, mely egyszerű­ségében boldogságot, szeretetet hordoz, és ez a valódi célja ezek­nek a munkáknak. Immár hagyomány, hogy minden évben Mezőtúr középiskoláinak diákjai összegyűlnek, és játékos vetélkedőkön, érdekes progra­mokon mérik össze tudásukat. A mostani rendezvény már az ötö­dik, így a megrendezés joga újra az elindítót, a Teleki Blanka Gim­názium és Közgazdasági Szak- középiskolát illeti. A Medita ne­vű program a héten kezdődött a gimnáziumban, dr. Bogdán Piros­A Nimfea Természetvédelmi Egyesület nemrégiben javaslatot készített a Pásztó-pusztai gyep helyi védelem alá vonásáról. Az egyesület kérelmét véleményezte a Hortobágyi és a Körös-Maros Nemzeti Park igazgatósága. Az említett túrkevei terület ősi állapota egészen a múlt század végéig állt fenn, amikor még ösz- szefüggő mocsárvilág uralta. A kárpótlások során a földet felosz­tották a mintegy 1600 tulajdonos között. A szakemberek szerint a védetté nyilvánítás azért lenne fontos, mert csak így lehet meg­őrizni az itt élő ritka állat- és nö­ka polgármester megnyitóbeszé­dével, vidám vetélkedővel, sport­mérkőzéssel, játszóházzal, drog­ellenes vetélkedővel. A kulturális programok mellett természetesen itt is a szórakozá­sé volt a főszerep. A Medita prog­ramja eredményhirdetéssel zá­rult, persze csak egy évre, hiszen jövőre újra lesz alkalom a mező­túri diákok találkozójára. vényfajokat és azok élőhelyeit. A szakvélemények ugyan az orszá­gos védetté nyilvánítást nem ja­vasolják, de mindenképpen szükségesnek tartják a helyi vé­delem alá vonást, mellyel a gyep további feltörését akadályozzák meg, illetve ezek után a terület természetes állapotának megvál­toztatásához a jegyző, jelentős mértékű átalakításához pedig a képviselő-testület engedélye szükséges. A terület későbbi hasznosítása történhetne kaszá­lóként vagy legelőként, de a szántás természetesen tilos lesz. Hírek röviden A fák megóvása érdekében in­gyenes lakossági hirdetőtáblá­kat állítottak fel Túrkeve több forgalmas helyén. * A hét végén rendezték meg Bu­dapesten a Postás Szakszervezet és az Erkel Ferenc Zeneiskola szervezésében azt a nemzetközi dzsesszfesztivált, amelyen sike­resen szerepeltek a túrkevei Eg- ressy Béni Zeneiskola tanárai. Migovics Zoltán és az őt kísérő Balogh Ottó kiemelkedő szerep­lésükkel harmadik helyezést ér­tek el. Ugyancsak szép teljesít­ményükkel öregbítették az iskola hírnevét azok a diákok, akik a tö­rökszentmiklósi megyei zongo­raversenyen szerepeltek. Dékány Dóra és Kántor Emília zongorajá­tékával iskolájuk összesítésben az ötödik helyen végzett. * Mezőtúr képviselő-testületének önkormányzati rendelete, mely a helyi kitüntetések, díjak alapí­tásáról és adományozásáról szól, nemrég kiegészült a Mező­túr város jó tanulója, jó sporto­lója és az Év mezőtúri sportoló­ja díjjal. A két plakettet Gonda István helyi fazekas, a népmű­vészet mestere készítette el. * A mezőtúri városi galériában adott elő színvonalas költészet napi műsort a Teleki Blanka Gim­názium és Közgazdasági Szakkö- zépiskola április 12-én. _______■ Dé vényi János ötvösművész alkotásait már külföldön is megcsodálhatta a közönség Szerkesztette: Rácz Szilvia Fotók: Takács Antal és Forgács Éva Védelem a gyepnek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents