Új Néplap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-22 / 95. szám

2000. ÁPRILIS 22., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP 5. OLDAL NÉZŐPONT Feltámadás Más a hangulata ennek a húsvétnak, mint amit megszoktunk. Különösen más ebben a megyé­ben, ahol az ünnepi ráhangolódást nem érez­hettük igazán. A hús vét mindig valamiféle várakozást je­lent az életünkben. Akik nem kifejezetten val­lásosak, azok is elmennek ilyenkor a templom­ba, gondolnak a húsvét üzenetére, a feltámadásra, valami újnak a kezdetére. Ez a megújulás a bennünket körülvevő világban is megtörténik, a természet ilyenkor kezdi felölteni szebbik - virá­gos, tarka rétes - ruháját. Érthető tehát, hogy a húsvétot mindig nagy várakozás előzi meg. Az utóbbi napokban azonban nem tudtuk ezt átérezni. Ha át­átsuhant is az ember Mást jelent most az ünnep *gyán az ünneP ie' n x . ,, , lentősége, ha meg is a Dunantmon es mast nálunk érintett bennünket valami az üzeneté­ből, nem tudtuk átadni magunkat igazán. Akik a gátakon állnak helyt, azoknak a gondolatait most más köti le: erejüket megfe­szítve dolgoznak, hogy mentsék értékeiket, szeretteiket, faluju­kat. Akit nem fenyeget közvetlenül a víz, az segíteni próbál a baj­bajutottakon, adománygyűjtést szervez, kitelepítetteket helyez el, vagy lesi a híreket, neki vajon mennie kell-e és mikor. A riasztó hírek, a segítségszervezések, a kimondott és a meg nem fogalmazott aggodalmak közepette hirtelen tört ránk az ün­nep, a boltok kirakatából követelve magának a figyelmet. A leg­több házban, lakásban meg is tudják adni a külsőségeket, lesz sonka, tojás, sütemény, és biztosan a locsolkodás sem marad el. De sok családra nem a terített asztal mellett köszönt rá az ünnep, hanem a gáton vagy idegen házban meghúzódva, netán egy isko­lai tornateremben. Most mást jelent az ünnep a Dunántúlon és mást nálunk. A húsvéthoz fűződő remények és várakozások ebben a megyében óvatosan fogalmazódhatnak meg. Van, aki csak annyit várhat, hogy ne öntse el a házát a víz, hogy ne dőljön rá az elvizesedett hajlék, hogy megmaradjon a gonddal nevelt baromfi a vasárnapi ebédekhez. Ez az ünnep erről szól. A küzdelem közepette a remények fel­támadásáról. A reményekről, amelyek nem gazdag álmokat cé­loznak meg, hanem az eddig összekuporgatott javak, otthonok megmaradásáért is köszönetét mondanak. a. Az „illatos” ünnepre készülődve Építészeti értékeink Mezőtúr A műemlékvédelmi világnap al­kalmából Mezőtúron több elő­adásra is sor került a napokban. Az egyiket dr. Kocsis Attila he­lyi református lelkész tartotta a belvárosi református templom­ban, ahol annak történeti áttekin­tését tárta a közönség elé, míg a másik előadás helyszíne a Közös­ségi Ház volt, ahol Guba Béla vá­rosi főépítész Mezőtúr építészeti értékeit mutatta be. Sokan a város utcáin járva nap mint nap talán észre sem veszik, hogy mennyi olyan épülete van Mezőtúrnak, amely méltó lenne arra, hogy az utókor is láthassa. Néhány évvel ezelőtt még több igazi nádfedeles házat találhat­tunk, mára azonban lassan hiába keressük ezeket. Guba Béla elő­adásában ismertette a még meg­maradt olyan védett épületeket, amelyekből összesen kilenc lát­ható ma is. Ezeket az Országos Műem­lékvédelmi Hivatal határozata alapján nyilvánítottak védetté, míg tizenhat további épületet 1995-ben a helyi önkormányzat nyilvánított helyi védetté, ezzel talán elősegítve azt, hogy ezek az emlékek fennmaradjanak unokáink, dédunokáink korá­ban is. Még kettőt alszunk, és máris előkerül­nek az illatos üvegek meg az ilyenkor időszerű tréfás versikék, kedves kö­szöntők. Ennek a piros betűs ünnep­nek az a sajátossága, hogy a második napján az erősebbik nem száz- és százezer képviselője veszi kezébe, te­szi zsebébe a parfümöt, kölnisüveget, és öntözi meg vele a rokon, ismerős lá­nyokat, asszonyokat. Ez elől a „ perme­tezés” elől sokan elmenekülnek ott­honról, mások fogadják a várt és ke­vésbé várt locsolkodók seregét. Vajon az első kétezressel kezdődő évben ki miképpen készül április 24-ére, mivel az idén erre a napra esik húsvéthétfő... Surjány tanyavilágának egyik bekötőútján egy édesanya és bakfis lánya, Takács Erika iparkodik a buszmegállóhoz.- Tavaly augusztusban költöztünk ki Szolnokról, a Széchenyi-lakótelepről ide - mondja Erika. - Én a megyeszékhelyen ta­nulok, elsős vagyok a kereskedelmiben.- A rokonság?- Egy részük szintén itt él, ebben a központban. Szóval ők, mármint a férfiak jönnek locsolkodni, meg a barátom Szol­nokról.- Mennyibe kerül a nap?- Sonkát 750-ért kaptam kilóját - veszi át a szót az anyuka. - Azután kell süte­mény, enni-, innivaló, sok tojás, csokitojás. Szolidan kalkulálva is belekerül a nap mintegy tízezer forintba.-Pénz?- Az apróbbak kapnak: kortól, rokonsá­gi foktól függően. Lakhelye szerint kenderesi, családi álla­pota nőtlen, az életkora pedig 13 kerek esz­tendő Farkas Péternek. Péter az ottani álta­lános iskola hetedikese, és a tudományok biflázásán kívül már hol fél szemmel, hol többel a lányokat is figyeli.- Összeszámoltam, tíz helyre kellene mennem. Rokonokhoz, szomszédhoz, is­merősökhöz, osztálytársakhoz.- Mennyit keresel?- Tavaly ötezer volt. A legtöbb, amit kaptam, ezres, máshol százat, kétszázat adtak. Meg tojást, csokinyuszit, üdítőt, sütit.- Kölni?- Az idén nagyon uras: parfüm lesz.- Vers?- Akad több is. íme az egyik: „Parla­mentnél jártam/ Nagy tömeget láttam/ Nem akart oszlani/ Kezdhetek locsolni?” Péter húga, Julcsi 11 éves, és ő temperá­val csodálatosnál csodálatosabb figurákat, díszeket rajzol a főtt tojásokra. Hullámokat, virágokat, nyuszikat, csirkéket. Aprólékos, szép munka, nem is készül belőle túlontúl sok. Oláh Imre nyugdíjas Kisújszálláson, és hetvenharmadszor(l) megy locsolkodni. Ez nem semmi, ha hozzátesszük, Imre bácsi 83 éves. — Régen rózsavízzel, illatos vízzel hin­tettük meg a lányokat, asszonyokat. Patiká­Meg üdítőt, süteményt, szeszes ital nem volt. A húsvéthétfőt kevesen töltik benn, sokat közülük hazavisznek a hozzátarto­zók az ünnepekre. Azért mindenki nem locsolkodik. Szabó Mihály, Kunhegyes aljegyzője például benn, a városházán dolgozik.- Most 41 éves leszek, és talán utoljára főiskolásként locsolkodtam. Végül nem mentem: nincsen ennek különösebb oka, jelentősége, úgy érzem, kinőttem a locsol- kodást. Azt hiszem, bejövök mindkét na­A húsvét egyik „kelléke”, a tojás darabja 14-15 forint a piacon FOTÓ: CS. I. bán is lehetett kapni. Azután vidéken divat volt a vödrös öntözés, de én abból vala­hogy kimaradtam.- Sonka mindig adódott?- Ugyan már, dehogy, hiszen akkor sem volt kevés a szegény. Pár fillért adtak, piros tojást, a nagyobbak egy-két pohár bort is ihattak. Később jött divatba a csokitojás.- Vers?- Költő vagyok ugyan, de ez csak a pénzre vonatkozik. Megkeresem, el is köl­tőm, de a vers helyett kellemes húsvéti ün­nepeket kívánok, majd öntözök. A tiszaszentimrei idősek otthonában ötvenketten élnek, közülük harmincnégy nő. A legfiatalabb ötvenegy, a korelnökök - többen is vannak - kilencvenévesek. Már megtartották a locsolóbált, Jászapáti­ból is érkeztek vendégek. A „fiúk” versel­tek, öntöztek, a hölgyek piros, festett tojást adtak nekik. pon, és végigdolgozom az ünnepeket, napi 12-12 órában. Az április az egyik legnehe­zebb hónap az én szakterületemen, lesz mit csinálnom.- így elmarad az öntözés. — Azért nem, a kolléganőket kedden meglocsolom idebenn. Hogy némi támpontot is nyújtsunk az árakról: a tojás darabja 14-15 forint, de tí­zért is láttunk. A parasztsonka kilója 660- 889, a kötözötté 798-972, de akad akciós is, 699-ért. Csokitojást kínáltak 24-ért, 35-ért, 180-190-ért meg még 800-on felül is. Ami pedig az illatos vizeket, a kölniket illeti, már 120-tól lehet kapni. A jiumpálós ennek a duplája, esetleg triplája. ínyenceknek par­füm is kelleti magát ezernyolcszáztól tíz­egynéhány ezerig. Természetesen nem li­terszámra, egyetlen árva üvegecskéért kér­nek ennyit... ______________ ' D. SZABÓ MIKLÓS R epülőshow Egy hónappal a kapunyitás előtt már pontosan tudni, milyen szu­pergépeket csodálhatunk meg a kecskeméti repülőshow-n május 20-án és 21-én. A hírős városba több százezer vendéget várnak. Tizenhét nemzet legkorszerűbb vadászgépei, helikopterei és kö­telékei zúgnak két napig a város felett. Nagy meglepetésre eljön­nek az oroszok is, és valószínű­leg egy Szu-27-essel kápráztatják el a közönséget. „Igényes, népszerű színházat szeretnék” Szolnok A szolnoki önkormányzat csü­törtöki ülésén döntött: október elsejétől Vass Lajos váltja fel Schwajda Györgyöt a Szigligeti Színház igazgatói székében. Az újdonsült igazgatót elsősor­ban a terveiről kénleztük. — Igazán érdekes a mostani helyzet, hiszen a 2000/2001-es évadot még Schwajda György készíti elő. Októ­berben már késő lenne akár szerző­déseket kötni, akár műsortervet ké­szíteni. így a társulatot a szokások­nak megfelelően még márciusban leszerződtette az igazgató úr, sőt, szeptember végéig minden bizony­nyal már az első bemutató is sorra kerül. Októberig persze én is tájéko­zódom majd, megpróbálom felmér­ni, milyen ésszerű változtatásokra lehet szükség. Az első évadot gya­korlatilag együtt visszük végig Schwajda Györggyel, felkértem, hogy művészeti vezetőként segítse a munkámat.- Új igazgatóként valószínűleg számos újdonság is foglalkoztatja. — Természetesen vannak ter­veim. Szeretném például felújíta­ni a Damjanich múzeum udvarán a nyári színházi előadásokat, il­letve szolnoki központtal egy olyan színházi csoportot létre­hozni, melynek keretében más társulatok - akár vidéki, akár bu­dapesti - egy-két darabbal bemu­tatkozhatnak nálunk, illetve a Szigligeti produkcióit is láthatják más városokban. Természetesen az igazi értékeket meg akarom tartani. így például Román Sán­dor Szigligeti- Tánctársulata olyan egyedi színfolt, melyre minden­képpen szüksége van Szolnok kulturális életének. És persze re­mélem, hogy továbbra is látha­tunk a Szigligeti színpadán olyan művészeket, mint Törőcsik Mari vagy Garas Dezső. Miközben a nagyszínházban a nagyközönség igényeit kielégítő, ugyanakkor igényes műveket szeretnék szín­padra vitetni, a szobaszínházban lehetőség nyílik például mai ma­gyar szerzők bemutatkozására is. Persze az elképzeléseim anyagi fi­nanszírozása sem mellékes. Úgy gondolom, az önkormányzati és minisztériumi támogatás mellett minden évadban kell lennie egy kiemelt mecénásnak, s mellette egy-egy előadás létrejöttét több szponzor is segíti majd. Névjegy Név: Vass Lajos Született: Szolnok, 1955. május 7. Családi állapota: nős, felesége Hering Ildikó tanár, lányuk, Ildikó 1991-ben született Végzettsége: Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, ELTE filozófia szak, Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelmélet szak- Az önkormányzat pályázati kiírása szerint a színházigazgató egyben a város művészeti életét is koordinálja. Ezt hogyan kívánja megvalósítani?- Először is alapos helyzetér­tékelés szükséges. Ezt követően lehet majd elkészíteni helyi és or­szágos szakemberek segítségével egy középtávú kulturális tervet. Egyébként a színházban is szeret­ném megvalósítani a hosszabb tá­vú tervezést. Ha mindenki hóna­pokkal korábban tudja, mikor mi a dolga, könnyebben lehet egyez­tetni a programokat.- A Városi Művelődési és Zenei Központ igazgatójaként és az Ars- In-Kom Kft. ügyvezetőjeként szá­mos színvonalas rendezvényt szervezett már. Most önt válasz­tották a Szigligeti Színház igazga­tójává. Hogyan értékeli ezt a meg­bízatást?- A színházba gya­korlatilag visszatérek, hiszen 1990-től hat éven keresztül dolgoztam ott, előbb a jegyirodában, majd menedzser-igazga­tóként. Úgy tűnik, az el­múlt években szerve­zett rendezvényekkel bizonyítottam, hogy képes va­gyok a város kulturális életének fellendítésére. Mindenképpen ed­digi pályám csúcsaként értéke­lem, hogy három évre rám bízták a Szigligeti Színház irányítását. SZILVÁSI Húsvéti könyvbemutató JÁSZALSÓSZENTGYÖRGY — A Lucidus Könyvkiadó kért fel arra, hogy foglaljam össze 15 éves kutatói mun­kámat. Ez számomra jó al­kalmat teremtett arra, hogy kandidátusi disszertáció­mat is továbbfejlesszem — mondta dr. Tóth János, a szociológiai tudományok kandidátusa (Jászalsó- szentgyörgy polgár- mestere), akinek a könyvét holnap mu­tatják be a budapesti Kongresszusi Köz­pontban. Tóth János régóta fog­lalkozik már a magyar- országi horvátok beil­leszkedésével, illetve az innen Nyugatra emigráltak életé­nek, társadalmi viszonyainak vizsgálatával. Már a kutatás meg­indításában is döntő szerepet ját­szott az, hogy a szociológus ma­ga is horvát. Szentpéterfa: Egy nemzetiségi település szociológi­ai és történeti képe című munká­jában ezt a kutatását foglalja ösz- sze.- Mit vizsgált legfőképpen az eltelt évek alatt?- A nyolcvanas években két amerikai szociológus bebizo­nyította, hogy az Egyesült Álla­mokra használt „olvasztóté­gely” elmélet nem is olyan egy­értelmű. Rámutattak: nem igaz az, hogy az „olvasztótégelybe” ke­rülő bevándorlók a „kemence” másik oldalán egy kék szemű, szőke, protestáns, egyenes dere­kú amerikaiként jönnek ki. A felhőkarcolók között a marok­nyi népcsoportokban és a milli­ós lélekszámú népekben is él a hozott kultúra. Ezt továbbfej­lesztve én azt mondtam, hogy az amerikai kultúra egy „salá­tástálhoz” hasonlítható. A ben­ne lévő „finomságok” annál ér­tékesebbek, minél tovább ér­nek. Állítom ezek után: nem igaz az, hogy a nyelvi, politikai, gazdasági asszimiláció révén a kisebbségek elveszítik identitástu­datukat. Azt tapasztaltam például az Amerikában élő horvátoknál, hogy a nyelvi asszimiláció el­lenére a nemzeti identi­tásuk továbbra is meg­maradt. A nyelv funkci­óját a szimbólumok veszik át. A nemzeti identitás a nagyapák, dédapák által otthonról hozott tárgyakban manifesztálódik.- Mi lehet a legfőbb hozadéka a könyvének?- Olyan konstrukciót dolgoz­tam ki, mely alapján az összes magyarországi kisebbséget is vizsgálni lehet. Alapvetően szoci­ográfiai elemekkel Is felvértezett szociológiai munkát készítettem el. Az eddig megfogalmazott szakmai észrevételek általában pozitívak, de várhatóan vitákat is kivált majd a kötet. Nem vagyok ugyanis olyan szkeptikus, mint sok kutató, akik azt mondják, hogy a kis nyelvek elvesztésével a nemzetiségi tudat is elhalványul. Szerintem ez nem igaz. BANKA CS.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents