Új Néplap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-20 / 93. szám

A SZERKESZTŐS ÉG POSTÁJÁBÓL 4. OLDAL 2000. ÁPRILIS 20., CSÜTÖRTÖK 11 III Tallózva — közérdekű ügyekben A lakossági fórumok és közmeghallgatások arra szolgálnak, hogy közügyekben véleményünket tudassuk. E találkozások fontossága mindenek­előtt abban van, hogy vezetőink olyan informá­ciók birtokába jutnak, amelyekre a polgárok sür­gős intézkedést remélnek. Megyénk napilapjá­nak olvasói rovatában is helyet kapnak alkal­manként ezek a témák. Ilyen volt a közelmúlt­ban a szolnoki Csallóköz út és környéke artézi- víz-ügye, a József Attila út térségében a temetőt, orvosi rendelőt, iskolát, óvodát megközelítő gya­logjárda kiépítését szorgalmazó írás, vagy a mű­szaki vizsgára várakozó járművek parkolása. Oda kellett figyelni arra a levélre is, amely azt vetette fel: nem feltétlenül jó, ha a városköz­pontban díszburkolatot cserélünk, amikor a pe­remkerületekben az utcák sárosak. Azt már én mondom, az sem jó, ha sétálóutcák kiépítéséről gondolkodunk akkor, amikor sok helyen, gya­logút hiányában, túrjuk a sarat, a havat. Szó esett a lap hasábjain a Mátyás király úti sporttelep sorsáról is. Osztom a levélíró vélemé­nyét: nincs szükség újabb bevásárlóközpontra, mint ahogyan a Széchenyi városrész is meglett . volna nélkülük a minden igényt kielégítő ABC- áruházzal és a környékben működő apró üzle­tekkel. Nem feledhetjük, hogy az áruházláncok áldozata lett a Centrum étterem is, ahová a vá­ros kisfizetésű emberei jártak ebédelni. Sokszor esett szó — de még mindig nem elégszer - a ku­tyatartásról és a kóbor kutyákról. A megoldást mielőbb meg kell találni, mert a kóbor ebek ve­szélyesek. De a gazdákkal is baj van. A legtöbb kutyatartó ugyanis nem tartja be az ebtartásról szóló rendeletet: póráz és szájkosár nélkül, ját­szótereket, parkokat, füves területeket sem kí­mélve sétáltatják a gazdák a kutyákat, kisseprűt, lapátot, zacskót senkinél nem látni. Egy Kossuth téri rendezvényen szemtanúja voltam, amint az extra szíjon tartott állat a pad alá végezte a dol­gát, s a „nagyasszony” azzal intézte el, hogy egy lócával odébb ült. Ezzel a rendelet be is volt tartva. Legvégére hagytam a város, különösképpen a peremkerületek tisztaságát. Az erre hivatottak­nak sokkal többet kellene arra járni, és a sza­bálysértőket kíméletlenül megbüntetni. ID. OLEJ ZOLTÁN, SZOLNOK Sportnap az iskolában A szolnoki Tallinn Általános és Művé­szeti Iskola a közel­múltban nagy sike­rű sportnapot ren­dezett, ahol gyer­mekek és szülők egyaránt jól szóra­koztak. Nagy de­rültségre adott okot, hogy minden játék valamilyen gyerme- lyi tésztához kap­csolódott, így érde­kes volt az ismert le­vesbetéteket damil- ra fűzve vagy gyur­mába nyomva látni. (BEKÜLDÖTT _____________________FOTÓI E gy kisebbségi fórum margójára Magyar Zoli bácsi is ■ itthagyott bennünket Reménysugár a fel­zárkózásra? A minap miniszterelnökünk ba­jorországi látogatásán egy autó­gyár telepítésének tervével Szol­nok nevét'is összefüggésbe hoz­ta. Vajon tudatosan említette-e városunkat — mert ismeri azt, és a megye viszonylagos elmara­dottságát -, vagy csak a véletlen műve volt, hogy Szolnok szóba került? A kérdés rendkívül izgal­mas lehet a város közvéleménye számára. Ki vagy kik tudnak ilyen szándékról Szolnokon? Hova te­lepítenék ezt a több tízezer négyzetméteres üzemet? Ho­gyan tudna csatlakozni legked­vezőbben a jelenlegi vagy leen­dő főútvonalhoz? A gyár közúti mozgása érinte­né-e a várost, vagy elkerülné azt? Milyen a közművek kiépít­hetősége, a csatlakozások? A re­pülőtér polgári igénybevételéről Íehet-e szó, kell-e új fogadóépü­let, vagy az éppen nem, de egy új kifutópálya igen, a jelenlegi mellé. Mennyi lenne a szakkép­zett munkaerőigény? Milyen la­kás- és más közösségiépület- igény vonzata lehet a beruhá­zásnak? Milyen kedvezmények illet­nék meg a beruházót? Feltéte­lezve a terv realitását, volna-e el­képzelésük a kamaráknak, a földtulajdonosoknak, a vállalko­zónak arról, hogyan kapcsolód­hatnának a beruházáshoz? Kér­dezem ezt már csak azért is, mert feldolgozóüzemeink bezá­rása, elköltözése, a megyéből való „kiprivatizálása”, a korsze­rűtlen piacpolitikát folytatók el­lehetetlenülése sem hozta külö­nösebb izgalomba a vállalkozó­kat, pedig egyik-másik üzem he­lyett garantáltan kínálkozna le­hetőség új, korszerű feldolgozó létesítésére. Egy új üzemtelepítés kikény­szeríti az infrastruktúra fejlesz­tését, a fejlett infrastruktúra pe­dig új üzemek létesítésére csá­bítja a beruházókat. Szolnokon mindkettő egyszerre volna kívá­natos. Ez esetben elindulnánk azon az úton, amin most csak toporgunk. P. GYÖRGY, SZOLNOK Segítettek a bajban Köszönjük a tiszatenyőieknek, a Tiszaföldvár és Vidéke Takarék- szövetkezetnek, a községi ön- kormányzatnak, az általános is­kola tanulóinak, tanárainak, a vöröskereszt megyei szervezeté­nek és a szolnoki Euroszol Kft.- nek', hogy lakástűz miatt bajba jutott unokáinknak — Novák Sándornak és Richárdnak - ön-. zetlen segítséget, anyagi és ter­mészetbeni támogatást nyújtot­tak. A PÁLINKÁS NAGYSZÜLŐK, TISZATENYŐ A közelmúltban nyugdíjasklu­bunk meghívást kapott a helyi ki­sebbség fórumára. A nagy késés-, sei kezdődő találkozón tájékozta­tást kaptunk arról, hogy Jászla- dány önkormányzatától és az ál­lamtól 510-510 ezer forintot ka­pott a kisebbség az elmúlt évben, amit az iskolás gyermekek segé­lyezésére és egyéb költségeik fe­dezésére fordítottak — sőt, a tele­pülés önkormányzatát is segítet­ték százezer forinttal. Örömmel hallottuk, hogy a kisebbségi ön- kormányzat kulturált irodát ka­pott, s a két testület kapcsolata jó. A felszólalók egyike a fórum iránti érdektelenséget tette szóvá (mindössze kilencen jelentek meg), de — mint mondotta - en­nél sajnálatosabb az, hogy ez az érdektelenség másban is meg­nyilvánul: kapott volna például a közösség egy tonna ruhát, de nem volt, aki elmenjen érte. Ugyanerre a sorsra jutott tíz má­zsa burgonya is. Egy kérdésemre a megyei kül­dött elmondta: a ladányi cigá­nyok jól élnek, mennek hagymát szedni és tisztítani, és más alkal­mi munkát is elvállalnak. Ezenkí­vül nyertek egy olyan pályázatot munkavégzésre, ahol csak romák dolgozhattak. Szerettük volna, ha ezen a fó­rumon információt kapunk arról: mennyien várnak munkaalka­lomra, miért nem indítanak esti vagy levező oktatást a nyolc osz­tály elvégzésére, a roma önkor­mányzat tagjainak vannak-e jogo­sítványaik a romák ügyeinek segí­tésére, kapnak-e fizetést vagy tiszteletdíjat munkájukért, van-e irodájukban hivatali időben ügy­intéző. E kérdések megválaszo­latlanul maradtak, mint ahogyan az is: miért nem jutottak el az em­lített adományok a községbe, s az elnökség véleménye szerint mi­vel magyarázható a fórum iránti passzivitás? A találkozás tartalmi részét ér­tékelve az a kép rajzolódott ki, hogy talán az ilyen összejövete­lek iránti kíváncsiság is nagyobb lenne, ha a feltett kérdések és fel­vetett problémák nem maradná­nak nyitottak. Mert nem elég a csendes, jó együttműködés a két önkor­mányzat között. A feladatok meg­oldása, a problémák kezelése nem kerülhető ki. _____________GAVALDIK MIHÁLY, JÁSZLADÁNY Sz omorú a hír: életének nyolcva­nadik évében elhunyt Magyar Zoltán, a jeles oktató, labdarúgó- edző és játékvezető. Zoli bácsi neve összeforrt a magyar labdarúgással. A mezőtú­ri születésű sportember a MAFC- ban kezdte, 1937-ben. A remek futballistát - aki az 1948-49-es bajnoki évben ötvenkét góllal se- ! gítette be csapatát az NB II-be — : több helyre is csábították akkori- j bán, de hű maradt szülővárosá­hoz és csapatához. 1969-ben fe- í jezte be aktív sportolói pályafutá­sát úgy, hogy közben játékos- | edzőként működött. Ez utóbbira tudatosan készült, és a sikeres edzői és játékvezetői vizsgája után harminckét éven át dolgo­Kilencéves voltam, amikor csalá­dunk Szolnokra költözött. 1945- öt írtunk akkor. Még ma is jól emlékszem arra, ahogyan sze­rény vagyonunk egy lovas kocsin megtette az utat Ujkécskéről, s mi, gyerekek boldogan szaladoz- tunk a lovak mellett, negyven ki­lométeren át. A Jászkürt utcában (a mai Pelikán Szálló áll most a helyén) kezdtük a szolnoki éle­tet, majd a Pozsonyi úton lak­tunk, végül pedig a Jókai út 8. szám alatti ház adott otthont hét­tagú családunknak. A város szörnyű képet muta­tott: lebombázott épületek, bom­batölcsérek, felrobbantott Tisza- híd; mindez bizonysága annak, hogy a háború a közeli múltban ért véget. Nem sok idő múlva azonban már állt a pontonhíd, amin gyakran keltem át, hogy a Móricz-ligetből tűzrevalót vigyek a családnak. Kedvenc fürdőhelyünk évekig a potyastrand volt. Ha megszom­jaztunk, beúsztunk a víz közepé­be, hogy nagyokat kortyoljunk a tiszta folyóból. Csodálattal bá­multuk a milliónyi kérész rajzá­sát. A partifecskéket sokszor ri­asztottuk ki a fészkükből, és a napsütötte köveken pihenő kecs­kebékák fejvesztve menekültek előlünk. A romos épületek nagyszerű játszóterekké váltak: bújócskáz- tunk, kergetőztünk, számhábo­rúztunk. Csak az isteni gondos­kodásnak volt köszönhető, hogy épségben úsztuk meg a sokszor felelőtlen, meggondolatlan játé­kot. A villanytelepen, a természet zott. Az 1960-as évek végén és a ’70-es évek elején a területi és a megyei ifjúsági válogatott szak­vezetője volt. Magyar Zoltán a Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója, Túrkeve Város Sport­jáért kitüntetettje. A MAFC fenn­állásnak hetvenöt éves díszköz­gyűlésén (1998. augusztus 29- én) megkapta a Mezőtúr Város Sportjáért kitüntetést, s ugyan­ezen év december 14-én átvehet­te a Jász-Nagykun-Szolnok Me­gye Labdarúgásáért Díjat is. A megye labdarúgásának örök emlékű sportemberétől ma bú­csúzunk, a mezőtúri katolikus te­metőben. A megyei labdarúgó­szövetség elnöksége nevében: adta jégpályán önfeledten csúsz­káltunk, korcsolyáztunk. A tabá­ni Zagyva-parton és a barakkok mögötti füves részen hatalmas focimeccseket vívtunk. Ahogy teltek az évek, úgy szé­pült a város. Új utcák, lakótele­pek, iskolák, óvodák, művelődési intézmények épültek a szemünk láttára. (Á mai napig is büszke­ség tölt el, ha a város gyarapodá­sát látom.) Persze akadtak — és akadnak - aggodalomra okot adó változások is. A szabadtéri színpadot 1956. június 14-én avatták fel, és a ’60-as évek elején már az enyészetté lett. A Jókai út 8.-ban egykor megnyitott óvoda a város legrangosabb gyermekin­tézménye volt évtizedeken át. Mivé vált? Az épület falai omla­doznak, az udvart dudva lepte be. A város egyetlen gyalogos­aluljárója hosszú ideje használa­ton kívül van... Több szálon is kötődöm' Szol­nokhoz. Itt végeztem iskoláimat, szereztem több szakmát, alapí­tottam családot, s negyvenegy éves munkaviszonyomat is itt gyűjtöttem össze. S ha valaki' megkérdezné tőlem, soha nem vágyódtam-e el, azt válaszolnám: nem! Bizonyára lehetne szebb, tisztább, vonzóbb ez a város. Raj­tam, rajtunk, állampolgárokon is múlik, hogy milyen. Valamennyi­ünknek megvan ebben a szerepe és kötelessége, köztük a város ve­zetésének is: azon munkálkodni, javuljon az itt lakók közérzete, hogy minél kevesebben vágyód­janak el innen! KLEIN HERE, SZOLNOK Olvasóink leveleiből válogatunk. A kiválasztott írásokat — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiá­nyos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin VARGA FERENC FŐTITKÁR Ötvenöt éve az „én városom” Életmódvizsgálat Cibakházán A Lakitelki Népfőiskola idén két kurzusban, áprilisban és október­ben, egyetemi és főiskolai hallga­tók bevonásával részleges szocio­lógiai felmérést végez a Tisza menti településeken. A népfőiskola elhatározását a január végi cianidszennyező- dés és a fizikailag-lelkileg be­teg Tisza és környezete moti­válta. A felmérés eredményét a folyó és környezete megújulására, megsegítésére, illetve a huszon­egy Tisza menti település jövő­beni, még hatékonyabb összefo­gása érdekében hasznosítják. A népfőiskola kezdeményezését a Szent István Egyesület és az MTA Regionális Kutatások Köz­pontja Alföldi Tudományos Inté­zete támogatja. A kutatás meghatározott cél­ja az általános emberi közérzet vizsgálata, a település közössé­gi életének jellemző vonásai, a településen élők, elsősorban a cianidszennyeződéssel kapcso­latos vélemények összegzése, illetve a kormánytól elvárható támogatás és cselekvési prog­ram megfogalmazására irá­nyult. Az információra éhes, tizenkét fős kis delegáció április 11-én ér­kezett Cibakházára. A polgármes­teri hivatalban a csoportot Rácz- kevi Lajosné polgármester asz- szony, Arany Sándor alpolgár­mester, Kertész Iván általános is­kolai igazgató, Petróczki András nyugdíjas, Ferenczi Andrásné képviselő és Nagyhajó. Ferenc, a kisebbségi önkormányzat vezető­je fogadta. A kölcsönös bemutatkozás után a polgármester asszony dió­héjban összefoglalva átfogó ké­pet adott Cibakháza múltjáról, jelenéről és jövőbeni törekvései­ről, melyet a fogadóbizottság többi tagja a felmérést végző diá­kok érdeklődése alapján kiegé­szített. A tájékoztatás után a csoport tagjai, a témakörök elosztása után, párokban kezdték meg a kutatási munkálatokat, az infor­máció- és anyaggyűjtést. Cibakházán leginkább a köz- igazgatási tevékenység, a' falusi turizmus, a Tisza holtágának ki­használtsága és hasznosítása, a kultúra, a közművelődés helyze­te, az általános iskolai oktatás, a vállalkozói szféra, a hagyomá­nyok ápolása és a kismesterek te­vékenysége foglalkoztatta a diá­kokat. A fáradságos, de eredményes munka végeztével vidám hangu­latban, a közeli viszontlátás re­ményében búcsúztak a telepü­léstől. ___ __ ___ P. H., CIBAKHÁZA „ SZEMÉT LERAKÁSA TILOS” - áll a háttérben kifüggesztett táblán. Nagy valószínűséggel azonban aki ide lerakta ócska kacatjait, nagyon siethetett, és csak az első szóig jutott az olvasásban, gondolván, ez itt: „Szemétlerakó hely”. A látvány egy forgalmas útvonalon, a Tószegi úttól húsz méterre, a szol­noki temető kerítése mentén gazdagítja az arra járók esztétikai élményét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents