Új Néplap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-19 / 92. szám

| 2000. ÁPRILIS 19., SZERDA MEGYEI K Ö R K É P 3. OLDAL Kunkapitányt avatnak Kisújszállás A helyi városatyák kezde­ményezték a nagykun tele­püléseknél a kunkapitány- választás hagyományainak felelevenítését, amelyet ha­gyományalapítóként május 6-án, a nagykunsági vigada­lommal egybekötve tarta­nak Kisújon. Az elfogadott alapító okirat értel­mében a kunkapitány-választást a történelmi hagyományok jász­kun kerületi továbbélésére, a múlt iránti kötődés és tisztelet erősítésére - a jászok példáját követve - kezdeményezte a tele­pülés. A kunkapitány tiszteletbeli cí­met jelent, a megbízatás egy évre szól. Első alkalommal a kisúj­szállási Horváth György viselheti majd ezt a címet. A kisújiak felhí­vásához csatlakoztak a Nagykun Együttműködési Társulás tagjai is, ezzel is hangoztatva a térség földrajzi, társadalmi egységét. Május 6-án 17 órakor a város­háza előtti téren tartják a kunka- pitány-választási ceremóniát, majd a Nagykunsági Huszárze­nekar közreműködésével lovas felvonulás lesz a városban. Hét órától kezdetét veszi a hajnalig tartó nagykunsági vigadalom, ahol a palotás után a házigazdák és a kunkapitány köszönti a bálo- zókat, majd az Árvácska Nép­táncegyüttes ad műsort. A kunsá­gi ízekről a Horváth-kert vendég­lő gondoskodik, a talpalávalóról a Harmónia együttes. A tervek szerint lesz nagykun települések közötti vetélkedő is. A vigada­lomra belépőjegy a kisújszállási polgármesteri hivatalban és a művelődési házban vásárolható. A régészek és az útépítés Jászberényben és a „négyesnél” lesz munka Megyei információ A tavasz a régészek számá­ra is fontos időszak, ugyan­is ekkor kezdődhetnek a te­repmunkák, elsősorban az ásatások. Dr. Kertész Róbert régészt, a Damjanich múze­um igazgatóját arról kér­deztük, hogy az idén mi­lyen munkák várnak a mú­zeum régészeire. Bár most a múzeum munkatársa­inak többsége a gátakon dolgozik négyórás váltásban, és a terepjá­rójukat is „bevonultatták” az ár- vízvédelemhez, a régészek lélek­ben már a nyári-őszi terepmun­kákra készülnek. A törvény úgy szól, hogy jelentősebb földmun­kák, például kábelfektetés, olaj­vezeték-építés, útépítés, bánya­nyitás előtt az érintett területen régészeti feltárást kell végezni, s ennek költségeire a beruházás összegének kilenc ezrelékét for­dítják. Saját erőből a múzeumok ilyen nagyságrendű feltárásokat sohasem tudnának végezni. A beruházóknak a munkák meg­kezdése előtt régészeti szakható­sági engedélyt kell beszerezniük, ezt a megyei múzeumok adják ki. Jelenleg is több ilyen enge­dély kiadása van folyamatban. Dr. Kertész Róbert két olyan nagy munkáról számolt be, ame­lyek a megyében dolgozó hét ré­gésznek egész évre való elfoglalt­ságot adnak. Az első a 4-es út korszerűsíté­sének folytatását megelőző feltá­rás. Itt a Szajol és Törökszent- miklós közötti szakaszon már el­végezték a munkát, sőt a várost elkerülő út nyomvonalának egy részén is. Tavaly az év kilenc hó­napjában dolgoztak a terepen, időnként már igen zord körülmé­nyek között. A munka azonban folytatódik az elkerülő út további szakaszán. Ez a megyében vala­ha is végzett legnagyobb felületű ásatás. A másik nagy munka Jászbe­rényben vár a régészekre. Ott a tervek szerint 2002-ben megkez­dődik a várost övező körgyűrű építése, azt megelőzően pedig el kell végezni a régészeti feltárást. Lehetséges, hogy ez az első mun­kafázist jelentő bejárással csak ősszel kezdődik, s magára az ása­tásra 2001-ben kerül sor. Kevesebb adó-visszatérítés (Folytatás az 1. oldalról) A kiutalások előtti ellenőrzés so­rán szándékos csalást ugyan nem fedeztek fel, azonban tévesztés vagy a szabályok rossz értelme­zése miatt 2,5 millió forintnyi összegben 31 eset zárult megálla­pítással. A legtöbbször a végki­elégítés és a lakáshitel-törlesztés adókedvezményének érvényesí­tése miatt volt gond. Egyébként az APEH idén fizetett már 82 ezer forint késedelmi kamatot, miután a kiutalásoknál nem tudták tarta­ni a 30 napos határidőt. Az egy plusz egy százalékos nyilatkoza­tokból 42-43 ezerre számítanak a megyében. Egyelőre még csak a feldolgozás elején járnak, miután a héten csütörtökön érkeznek meg -a munkáltatóknál leadott felajánlások. ____________einvág K ERÍTÉSCSERE. A martfűi Tisza Cipőgyár kerítése még tavaly a belvíztől megrongálódott, életveszé­lyessé vált. Az önkormányzat lebontatta, és helyére küllemre is tetszetősebb kerítést építtetett, ami a napokban készült el.________________________________________________________ fotó: cs. l Ráfizetéses iskolák Kuncsorba—Kétpó— Örményes Közoktatási együttműködés szükségességét ismerte fel a három község, amelyek ál­talános iskoláiba összesen 279 gyerek jár. Örményes kezdeményezte, hogy a három szomszédos település közösen beszéljen a problémáról. Mivel a három község iskolájába összesen nem jár 300 gyerek, így egy-egy osztályban 10-13-as lét­számmal tudnak dolgozni. Ez pe­dig mindenképpen ráfizetéses. Az iskolák ugyanis a tanulólét­szám alapján kapják az állami normatív támogatást. Ez például Örményes vonatkozásában 14,5 millió forint évente. Ugyanakkor az iskola működtetése több mint 25 millió forintba kerül. Tehát így keletkezett mintegy 11 millió fo­rintos működési hiány, amelyhez hozzájön még a napközi évi egy­millióval, illetve az óvoda 500 ezer forinttal. A község jelenleg 13 millió forintos forráshiánnyal küzd. Kiderült azonban, hogy ez jórészt az a működési hiány, amelyet az iskola teremt, így nem sok reményük van rá, hogy a for­ráshiányt az állam kompenzálja. Az iskolák működési hiányát csak úgy lehetne csökkenteni vagy megszüntetni, ha növeked­ne a tanulólétszám. A jelenlegi ál­lami normatív támogatási forma arra ösztönzi a kisközségeket, hogy az alsó tagozatok maradja­nak helyben a kis létszám ellené­re is, ám a felső tagozatos osztá­lyokat több község vonja össze. Az iskolaintegrációk ügyében a három község polgármestere már tárgyalt, és úgy határoztak, hogy a Közoktatási Alapítványhoz pá­lyázatot nyújtanak be félmillió fo­rintos támogatásra. Ha megkap­ják a támogatást, közoktatási együttműködési társulási doku­mentációt dolgoztatnak ki szak­emberekkel a három község isko­láinak együttműködésére. P. É. Komplex rendezési terv kell Szekeres Imre, az Országgyűlés Költségveté­si Bizottságának elnöke, az MSZP elnöksé­gének tagja tegnap megyénkben járt. Sajtó- tájékoztatóján fölvetette, hogy komplex ren­dezésre van szükség a Tisza völgyében az ismétlődő árvizek okozta károk biztonságos elhárítása érdekében. Megyei információ Az árvízvédelmi munkák megtekintése után és a kitelepített lakosság körülményeinek vizsgála­ta előtt találkozott Szekeres Imre az újságírókkal Szolnokon. Elismeréssel beszélt a gátak védői­ről, s elmondta, hogy a védekezésre elegendő pénz áll rendelkezésre, s technikai háttér szin­tén megfelelőnek látszik. A parlament legközelebbi ülésén fölhívja a kormány figyelmét - folytatta -, hogy június 30-ig terjesszen az Országgyűlés elé egy, a Ti­szára és mellékfolyóira vonatkozó komplex ren­dezési tervet. Ugyanis most már nyilvánvaló, hogy nem elegendő a gátak védelme és erősíté­se, változtatni kell a Tisza és a mellékfolyók sza­bályozásán. Például lehetőséget kell teremteni, hogy a víz jobban szétterüljön. A tervben külön szerepet kell kapnia a Tisza-tónak és a Jászsági­főcsatornának. Erre meg kell teremteni a megfe­lelő pénzügyi alapot, hiszen ezzel hosszabb tá­von megtakaríthatjuk az évenkénti védekezés jelentős részét. Ugyanakkor fontos, hogy a kor­mány megfelelő vízügyi egyezményeket kössön a szomszédos országokkal, többek között azért is, mert a Tisza és mellékfolyói határokon túli vízgyűjtő területének jelentős részén magyar la­kosság él. Az MSZP úgy tervezi, hogy ezekről a kérdésekről a hónap végén konferenciát rendez Szolnokon. Lapunk kérdésére, hogy a javasolt június 30-i határidő nem túlságosan közeli-e, Szekeres Imre azt válaszolta, hogy már nagyon sok részterv készült a szóban forgó kérdésekről, ezek össze­dolgozására és a legközelebbi teendők meghatá­rozására a június végi határidő nem túl közeli. Az idő azért is sürget, mert a terv megvalósítá­sához időarányosan szükséges összegeknek be kell kerülniük a 2001. évi költségvetésbe. Hozzá­tette: reméli, a képviselők egy nyári rendkívüli ülésszakot is vállalnak a komplex program meg- tárgyalására._____________________________ba A lakosokban a kertvárosi gát ereje Benépesült a Takács-tanya Mezőtúr A Mezőtúri Művészeti Köz- alapítvány szervezésében amatőr képzőművészeti tá­bor kezdődött a hét végén a Takács-tanyán. A lelkes fiatalokból álló csoport tagjai dr. Tamóczy Zoltán és Lóránt János Demeter irányításával tökéletesítik, csiszolják tudásukat ez alatt az egy hét alatt. Dr. Tamóczy Zoltán szerint a tanya környezete olyan sajátsá­gos hangulatot hordoz, amely elősegíti az alkotói tevékenysé­get. A tábor résztvevői közül töb­ben a továbbtanulásuk érdeké­ben jelentkeztek, hiszen itt szakemberek segítségével gya­korolhatnak és fejleszthetik to­vább tudásukat, illetve új tech­nikákkal is megismerkedhet­nek. Természetesen akadnak olyanok is, akik hobbi szinten jöttek a táborba, ahol egy meg­határozott terv szerint dolgoz­hatnak, és a művészek egyen­ként foglalkozhatnak velük. A résztvevők több techniká­ban is kipróbálhatják tudásukat, hiszen a szén mellett az olaj, az akvarell, sőt ha az idő engedi, a linó és a monotípia is szerepel a tervek között. A felvételizők számára azért is szerencsés kint lenni, mivel a hétköznapokban kevesen jut­nak hasonló alkalmakhoz, itt pedig egyik központi feladat a fejábrázolás és az akt, melyek­hez a szervezők természetesen modellt is biztosítanak. A tábor zárására pénteken délben kerül sor, amely egy kiál­lítással, értékeléssel fejeződik be. A hét folyamán készült mun­kákból a legjobbak megtekint­hetők lesznek később a Közös- ségi Házban.______________rsz Munkások a kapuk előtt (Folytatás az 1. oldalról) Ebben kéri, hogy mindenkinek mondjon fel, nincs értelme a hercehurcának, hiszen nincs már meg a munkahely sem, a Solami Rt. csak papíron létezik. Tegnap új fordulat történt. Megtudtuk, Zöld Gyula képvise­lője a munkásoknak kijelentet­te, kedden mindenkinek postáz­ták a felmondóleveleket. Hogy ebben mi áll majd, még bizony­talan, de a munkások azt várják, hogy információkat tudhatnak meg arról, mikor kapják meg a felmondásig tartó munkabért, mi lesz az időarányos szabad­sággal, a felmondási időre járó díjazással és a végkielégítéssel, továbbá mikor és hol kapják meg a munkaviszony megszű­nését igazoló okmányokat. _______ TA S zombat óta egyre több munkát ad a Kertváros Debreceni úti gátszakaszának védelme. A hét végén először még csak a töltés átnedvesedése, szivárgások és buzgárok megjelenése tette szükségessé a védvonal megtámasztását, erősítését. Hétfő éjszaka azonban nyilvánvalóvá vált: a város egyik leg­erősebbnek tartott gátja is csak segítő kezek oltalmában ké­pes ellenállni a reá nehezedő roppant víznyomásnak. Szolnok Este negyed tíz van. Riadt kiálto­zás, dörömbölés veri fel a Debre­ceni út és a környék pillanatnyi nyugalmát. Megrogyott a töltés a gátőrház közelében! - terjed a vészjósló hír. Emberek rohannak lapáttal a vállukon. Nagy az izga­lom, a tanácstalanság, de minden­ki tudja, siránkozással nem sokat ér, itt csak egyet tehet: beáll a sor­ba, hogy saját kitartásával növelje a védekezők erejét. Tíz óra elmúlt. Lassan tisztul a kép. A védvonal tetejének aszfalt­borítása — ahol néhány éve még a négyes főút egy szakasza vezetett - megsüllyedt, a burkolat ke­resztben elrepedt. A hirtelen meg­rogyott töltés Kertváros felőli ol­dalán zavaros víz bugyog a fel­színre. A hívó szóra most már há­rom-, talán négyszáz ember is csatárláncot alkot, hogy az első te­herautó megérkezéséig a körülbe­lül 100 méterre lévő homokzsák- tartalékokat mozgósítsa. A mun­kát Erdei Ferenc gátőr és néhány vízügyes szakember irányítja, s bár hangjuk nem hallatszik el mindenhová, a szombat óta „edződött” önkéntesek segítségé­vel lassanként egységes véderővé formálódik a tömeg. Tizenegy felé jár. Az első len­dület itt-ott már fogyni látszik, ám az aggodalom dologra sarkallja a zsákolókat. Ebben egyetért min­denki, pedig a helyiek és a mesz- szebbről érkezők között éppúgy megtalálhatók a tizenéves lányok és fiúk, mint az otthonukat féltő nagypapák és nagymamák. Idő­közben Szalay Ferenc polgármes­ter is feltűnik a sokadalomban, beáll az élő láncba, és a többiek­kel együtt birkózik a súlyos zsá­kokkal. Éjfélt üt az óra. Múlik az idő. Mindenki bízik a közösség erejé­ben és kitartásában. A gátoldal szinte világít a fehér homokzsák­ok sokaságától. Apránként a munka eredménye is tapasztalha­tó: csökken a szivárgás, „ma már az aszfalt sem szakad tovább”. A megrakott teherautók azonban szakadatlanul érkeznek. A csapat kicsit megfogyatkozik, hiszen vannak, akik harmadik napja har­colnak az elemekkel. Az eddigi csatákat megnyerték, de a háború még hosszú ideig tarthat. Azt pe­dig nem lehet megvívni étien, szomjan, kialvatlanul. A pihen- tebbek azonban maradnak. A kör­nyékbeli háziasszonyok kávét, ás­ványvizet, szendvicset, cigarettát kínálnak. Az ötlet lelkes fogadta­tásra talál. Hajnali fél kettő lehet. A dolgos kezek megtették hatásukat. A gát egyelőre stabil, az erősítés jól tart. A kezek vörösek és fájnak, a dere­kak sajognak, de panasz nem hal­latszik. A csapat néhány tagja viccmesélésbe öli maradék ener­giáit, mások fogcsikorgatva küz­denek a teherautó súlyos szállít­A védvonal tetejének aszfaltborítása megsüllyedt, a burkolat keresztben elrepedt FOTÓ: M mányával. Az utolsó zsákot kitörő öröm fogadja. Aztán lassanként szétszéled a társaság, ám a dicső­ségtől megrészegült búcsú elma­rad. Csupán egy intés, egy kéz­szorítás jelzi: a távozók meghar­coltak az éjszaka nyugalmáért, s mégis érzik: lehet, hogy holnap is találkoznak valahol a védvonal mentén... bugány jános

Next

/
Thumbnails
Contents