Új Néplap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-08 / 57. szám

8. OLDAL 2000. MÁRCIUS 8., SZERDA H| NŐNAP Történelmi hölgyvilág A nők még napjaink fejlett demokráciá­iban sem mondhatják el, hogy teljes egyenjogúságot élveznek a férfiakkal. Előfordul, hogy a húszéves hölgy azért nem kap állást, mert megvan a „veszé­lye”, hogy előbb-utóbb szülni fog - és kiesik a munkából -, a harmincéves azért nem, mert gyerekei vannak, s fé­lő, hogy túlzottan sokat marad velük otthon, ha megbetegszenek, de normá­lis esetben sem marad bent munkaidő után robotolni, a negyven felettiek pe­dig már nem olyan üdék, hogy a szemét legeltesse rajtuk a főnök. Pedig talán nem véletlen, hogy a Teremtő vagy a természet úgy rendelkezett, hogy az édesanya méhében foganjon meg a magzat. Vagyis ha többé nem is látják egymást az apával, neki kelljen gondos­kodni az újszülöttről. A történelem fo­lyamán először matriarchális társadal­mak alakultak ki, s a későbbi férfiköz­pontúság ellenére az erősebb nem ár­nyékában gyakran irányították nők az eseményeket. Ám nem mindig marad­tak az árnyékban. Oroszországot Nagy Katalin cárnő tette naggyá, Margaret Thatcher, a közelmúlt angol miniszter- elnöke pedig nem véletlenül kapta a Vas Lady nevet. S azt se felejtsük el, amit Bajcsy-Zsilinszky Endre mondott képviselőtársáról, Kéthly Annáról: „Egyetlen férfi van a magyar parla­mentben, az is nő!” Királynő volt a magyarok szívében Több mint száz éve annak, hogy a Sissinek becé­zett Erzsébet ki­rályné merény­let áldozata lett. Wi-telsbachi Er­zsébet a magya­rok pártfogójá­ból a nemzet vé- dőszentjévé vált. A legendás királyné sokat tett a magyaro­kért, nem vélet­len, hogy Deák Ferenc javaslatá­ra társalkodónőt is Kecskemétről választott magá­nak Ferenczy Ida személyé­ben. Kapcsola­tuk bensőségességét az is jól jelzi, hogy a magyarság által kedvelt Ru­dolf trónörökös halálhírét is Idára bízták, mert más nem merte elmon­dani Sissinek. Királynénak ugyan csak az 1867-es budai koronázás után tekinthették a magyarok, ám ő már sokkal ha­marabb több lett, mint Ferenc József felesége. Igazi királynő volt ő minden magyar szívé­ben. Sissi nem pusztán birodal­mi érdekből ta­nulta meg nyel­vünket. Az 1867-es kiegye­zés létrejötté­ben is elévülhe­tetlen érdemei voltak, ráadásul a budai Várban, a budakeszi erdő­ben vagy a gödöllői kastélyban sok­kal jobban érezte magát, mint bárhol a világon. Gertmdisként kezdett a Nemzetiben Jászai Mari egy uradalmi bognár és egy cselédlány gyermekeként látta meg a napvilágot 1850. február 24-én Ászáron. Mindössze hat elemit végzett, majd cse­lédként dolgozott, amikor egy cirkusz- társulat a porosz-osztrák hadszíntérre vetődött. Markotányosnőként részt vett a königgrätzi csatában, ahol hősiességé­ért pénzjutalmat kapott. A színészettel egy vándortársulatban ismerkedett meg, majd különböző színházakban előbb statiszta, majd kardalos szerepeket ját­szott. Kolozsvári szerződése után felkerült a Nemzed Színházba, ahol 1872-ben nem akármilyen szereppel mutatkozott be a közönségnek: Gertrudist alakította a Bánk bánban. Innentől felfelé ívelt a pályája, nem is volt olyan női főszerep, amelyet ne ját­szott volna el. Sikert aratott Bécsben, a német birodalomban, sőt az amerikai kontinensen is. 1913-ban sírhelyet vásárolt, a lebon­tott Nemzeti Színház köveiből építtette végső otthonát. Cukorbeteg lett, a hábo­rúban a katonák javára és a katonáknak szavalt, rájuk áldozta jövedelme nagy ré­szét. Diana diáktársain is segített A walesi hercegnő, eredeti nevén Lady Diana Frances Spencer egy patinás an­gol nemesi családban született. Nagy­lelkűsége már kislánykorában meg­mutatkozott: nemegyszer nyerte el azt a díjat, amellyel az iskola a társainak legtöbbet segítő diákot jutalmazta. Di­ana mindig kereste is az alkalmat az adakozásra. Gyakran elkísérte férjét hivatalos látogatásaira, máskor pedig egyedül kelt útra. Több mint száz jótékonysági szer­vezet elnöke és támogatója volt. Segí­tett a hajléktalanokon, a beteg és hát­rányos helyzetű gyermekeken. Több­ször járt a budapesti Pető Intézetben is. Rendszeresen tartott aukciókat, ahol hivatalos eseményeken viselt ru­háit árverezte el, a bevételt pedig az ál­tala támogatott szervezetek javára ajánlotta fel. Végzetes balesete előtti hónapokban a taposóaknák betiltása érdekében járta a világot. Felszólalt a londoni taposóakna-konferencián és az amerikai Vöröskereszt szervezésé­ben ellátogatott Angolába, New York­ba és Boszniába is. Halála után követői létrehozták a Diana Alapítványt, amely folytatja a hercegnő jótékonysá- gi akcióit. ____________■ N ő egy világbirodalom élén A győzelem és a siker királynője, a brit I. Erzsé­bet apjától, VIII. Henriktől és anyjától, Boleyn Annától nemcsak intelligenciát, hanem erős el­határozást és kitartást is örökölt. Megerősítette az anglikán egyház uralmát, flottája a rossz időt kihasználva legyőzte a rettegett spanyol hajóhadat, az Armadát. A nagy utazókat felfe­dezésekre buzdította, ezek az expedíciók elő­készítették a kiszemelt országot a későbbi gyarmatosításra. Rendelkezéseinek eredmé­nyét gyakran saját maga ellenőrizte, lóháton vá­gott neki Anglia vidékeinek. Szerette és támogat­ta a művészeteket: személyesen megjelent Shakespeare Szentivánéji álom című darabjának nyitó előadásán is. A drága ruháknak és a gyönyörű ékszereknek soha nem tudott ellenállni, a férfiaknak viszont annál inkább. Az ország érdekeire hivatkozva nem is ment férjhez. A szegények megmentője Teréz anya tizenkét évesen került az ír Loretto-rendhez, ahonnan hamarosan Indiába utazott, és egy Calcuttái rendházban tanított. Az utcákon számtalan menekült, árva gyermek és leprás tengette életét. Ez indította Teréz anyát arra, hogy a betegeknek ételt és gyógyszert szerezzen. Néhány évvel később a pápa jóváhagyásával létrehozhatta jótékonysági szervezetét. Akár az etióp éhezők, akár a dél-afrikai szegénynegyedek lakói, vagy az albán menekültek szorultak segít­ségre, Teréz anya és követői min­denhol ott voltak. Munkájáért 1979-ben Nobel-békedíjat kapott. Amikor a tiszteletére vacsorát akartak adni, ragaszkodott hozzá, hogy az erre szánt pénzzel inkább a szegény indiai gyermekek körül­ményein javítsanak. Bejrút 1982- es ostromakor sikerült meggyőz­nie a szemben álló feleket, tartsa­nak tűzszünetet, hogy a városban rekedt sebesült gyermekeket ki­menekíthesse. Bár egészségi álla­pota hetvenéves korától egyre ha­nyatlott, folytatta munkáját. Kü­lönleges barátság fűzte az ugyan­csak adakozó kedvű Diana herceg­nőhöz, akit vallási meggyőződése ellenére még a válásakor is min- denben támogatott. _____■ E gy szűz Orleans-ból Franciaország leg­nagyobb becsben tartott nője, a job­bágyi származású Jeanne d’Arc tizen­két éves volt, ami­kor Szent Mihály, Szent Katalin és Szent Margit hang­ját hallotta, akik Is­ten üzenetét továb­bították számára: meg kell mentenie országát az angoloktól. Rövidre vágta a haját, páncélba öltözött és fegyvert fogott. Amikor az angolok ostrom alá vették Orléans városát, a mindenre el­szánt harcosnő már kész sere­get tudhatott a háta mögött. A csodálatos győzelem után VII. Károlyt megkoronázták, a ti­zenéves Jeanne-t pedig nemzeti hősként ünnepelték. A háború viszont folytatódott. A burgundiak el­fogták és jó pén­zért eladták az an­goloknak. A vallási vezetők boszor­kánysággal és eret­nekséggel vádol­ták. 14 hónapos ki­hallgatás után máglyára küldték a 19 éves lányt. A XX. század elején boldoggá, majd szentté avatták. Története a mű­vészeket is megihlette. Szobrot állítottak neki Párizsban, New Yorkban. Egy-egy művében a hősnőnek állított emléket Vol­taire, Schiller, George Bemard Shaw és Mark Twain is. A tragi­kus sorsú fiatal lány életének - történetét legutóbb a francia filmrendező, Luc Besson dol­gozta fel. A banántáncosnő A amerikai Josephine Baker igazán híressé New Yorkban vált, ahöl a Csokoládé dendik című show-műsomak és a Plantation Club varietéjeleneteinek köszönhetően gyor­san haladt a pályán. Párizst is meghódította, ahol a fran­ciák is megismerhették „vadembertánc” stílusát. Hama­rosan a francia varieték legnépszerűbb előadóművésze lett. A Folies Bergere-ben sztároknak kijáró hely illette meg, ahol óriási szenzációt keltett banánokból összeállí­tott szoknyácskában előadott táncával. 1930-óta már hi­vatásszerűen énekelt, első filmes énekszámát négy évvel később mutatta be, de a második világháború kitörésé­vel felfelé ívelő pályája megtorpant. A Vöröskeresztben is dolgozott, a háború után délnyugat-franciaországi birto­kának szentelte energiáját. Budapesten is fellépett 1928- ban, képünk is akkor készült, amit Pásztor Árpád újság­írónak dedikált. 1950-től több gyermeket fogadott örök­be, nem törődve a szerencsés kis porontyok nemzetisé­gével. Bár visszavonult, de birtokának fenntartása érde­kében ismét vállalt fellépéseket. AZ OLDALT iRTAi SÁNDOR LM JUDIT, »«jEPI H—1 * ÉS K. TÓTH LÁSZLÓ r

Next

/
Thumbnails
Contents