Új Néplap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-29 / 74. szám
2000. MÁRCIUS 29., SZERDA 7. OLDAL A földből élni felelősség Tiszabura Ratkai Miklós tiszaburai gazda az elmúlt hét végén ünnepelte 55. születésnapját. Mi még a „dupla ötös” jubileuma előtt kerestük fel, nem titkoltan azért, hogy megtudjuk, megéri-e ma Ti- szaburán gazdálkodni. Nagyon hamar kiderült, hogy talán jobb lett volna ezt a kérdést úgy feltenni, hogy meg lehet-e élni a földből. A Ratkai család ugyan generációk óta kötődik a földhöz, de az ünnepeknek - ahogy ő fogalmazott - a nyakába zúdult ez a nagyapai örökség, amit a földárverések kalapácsos időszakában, 1993-ban kapott vissza a család. Ekkor még „csak” 70 hektár okozott főfájást az 55 éves gazdának, akinek mára már 150 hektár sorsa teszi koránkelően hosszúvá a munkák dandárjában ünnep- és pihenő nélküli napjait. — Induláskor a tsz-vagyonje- gyekből és a családi önerőből megszerzett, megvásárolt gépek A régi eladása is hozzájárult az új MTZ megvásárlásához — egy-egy 1982-es évjáratú MTZ és 516-os kombájn, valamint két „hasonkorú” Forschritt traktor - jelentették a segítséget. Közhelynek hangzik, de ennek a munkának családi összefogás nélkül tényleg nem lenne semmi látszatja! Édesapám a vállalkozás feje, két fiam segít, én pedig a „pénzügyminiszter” feleségem instrukciói szerint, bejegyzett őstermelőként amolyan műszakvezetői feladatokat látok el — említi Ratkai Miklós, amikor feleségétől, Magdikától megtudjuk, hogy ez a családi pénzügyminiszterkedés bizony nem könnyű feladat, ugyanis ilyen magas vetőmag-, üzemanyag- és energiaárak mellett nemhogy beruházni nem lehet, de sokszor még a máról holnapra való „élés” is gondot okoz.- Most dühödtem fel azon éppen, hogy nem tudom elkezdeni a vetést azokon a földeken, amelyeken napraforgót kívánok termeszteni, mert olyan drága a vetőmag, hogy egyelőre nem tudom kifizetni. Persze megoldjuk majd valahogy, hiszen volt már olyan is, hogy két kisborjút adtunk el azért, hogy legyen gázolaj, műtrágya meg vetőmag. Az életnek mennie kell tovább, hiszen a föld felelősség...! Aki ebbe belekezd, annak csinálnia is kell becsülettel. Én csak azt nem értem, hogy az állam miért nem teremti meg azokat a feltételeket, amelyek hosszú távra is tervezhetővé tehetnék a gazdálkodást. Most ugyanis bizonytalanná tesz bennünket a felvásárlás, a vetőmag- és energiaárak emelkedése pedig kiszolgáltatottá. Kényszer- pálya ez így, amelyen csak a földszeretetem tart meg. Véleményem szerint sokkal jobban meg kellene becsülni azok munkáját, akik becsülettel és tisztességgel, a földből kívánják eltartani a családjukat - mondta búcsúzóul Ratkai Miklós, aki új traktorjával indult a földekre •műtrágyázni, mert ő az utóbbi évek ár- és belvizei ellenére most is vetni akar, hogy arathasson. Mert még bízik abban, hogy az övéhez hasonló, optimális nagyságú, 150 hektáros családi gazdaságának van olyan jövője, amely képletesen szólva biztonsággal kövezi ki az agrári- um tiszaburai útját is, amely ma még olyan kényszerpálya, amin nemhogy évekre, de még hetekre is nehéz előre látni. A fúvószenekar jubileuma Millenniumi koncert a sportcsarnokban TISZAFÜRED A tiszafüredi millenniumi programsorozat második fő rendezvényeként nagyszabású koncertre készül a zeneiskola. A tanárok, növendékek és az egykori tanítványok minőségi programkínálatának egyik érdekessége, hogy az április 1-jei rendezvényen ünnepli fennállásának 10. évfordulóját a város egyik büszkesége, az Ifjúsági Fúvószenekar. 1990-ben néhány növendékből toborzódott még csak a városi rezes elit, amely mára közel százfőssé nőtte ki magát. Az eltelt időszakban az általános, közép- és felsőfokú iskolában tanuló diákok s a munka mellett még mindig a zeneiskolához kötődő zenekari tagok számtalan feledhetetlen emlékkel ajándékozták meg a füredieket és a város vendégeit. Az emléksor szerencsére nagyon hosszú, mert a halas napoktól kezdve a nemzeti ünnepeinken keresztül egészen a turistacsalogató nyári örömzenélésekig rendkívül bőséges a választási lehetőség. Nem is beszélve azokról az országos, nemzetközi fesztiváluiuui, truiupdi íidgy^dUdöu itrndezvényekről, amelyeken Tiszafüred egyik legveretesebb értéke nagyon jól csengővé tette a város nevét. Ennek igazolására elég csak fellapozni a sikerlistát: 1994- ben és ’95-ben második, illetve első helyezés (közösen a Bekton Fúvószenekarral és a debreceni Waltzer mazsorettcsoporttal) a debreceni virágkarneválon, 1995- ben a miskolci mazsorettekkel második hely az országos ifjúsági mazsorettfesztiválon, részvétel a IV. európai ifjúsági zenei fesztiválon. Az elkövetkező évek termése az Orient nemzetközi verseny közönségdíja, a Budapesti Tavaszi Fesztivál fúvószenekari találkozójának az ezüstérme, majd a Vi- llefrance de Rourgue-i fesztivál nagydíja, hogy csak a legfontosabbakat említsük, mert a füredi „rezes elit” jó híre révén eljutott kontinensünk számos országába is, ahol sikereiket vezércikkek, rádió- és televíziófelvételek dokumentálták. Érdemes lesz tehát ellátogatni szombaton (április 1- jén) a Tiszafüredi Városi Sport- csarnokba az érdeklődőknek, hiszen Bállá Tibor művészeti vezető és „szülinapos” csapata ígéri: ismét kivágják majd a rezet! Munkát ad a faipari üzem A dolgozók egy része még nem látja biztosnak a helyzetet Abádszalók Tavaly augusztusban futótűzként terjedt a hír Abádszalókon: a Nefag Rt. be akarja zárni gazdaságtalanul működő faipari üzemét. Ezek után lapunk is többször foglalkozott a problémával. A helyi önkormányzat is jelentős hangsúlyt fektetett arra, hogy megmentse a település egyik legnagyobb ipari foglalkoztatóját, s kérte a Nefag Rt.-t, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak életben tartásáért. Szerencsére ez így is történt, hiszen az rt. a Designé 2001 Kft.- ben megfelelő partnerre talált, így szeptember 15-én már arról tudósíthattunk, hogy a kft. úgy vette tíz évre bérbe az üzemet, hogy vállalta a megmaradt dolgozói létszám folyamatos foglalkoztatását. Miután azóta nem jártunk abban az üzemben, amelyet két éve mintegy 70 milliós — államilag is támogatott - beruházással korszerűsítettek, illetve bővítettek, megnéztük, hogyan is állnak a dolgok. Szerencsére már a belépés pillanatában regisztrálhattuk, hogy munka van elég, s azt is láttuk, hogy jóval többen dolgoznak itt, mint fél évvel ezelőtt. Czakó Alfréd üzemvezető érdeklődésünkre elmondta, hogy az export raklapelem- és a műszaki fumérgyártás most 63 fizikai dolgozónak és 4 szellemi alkalmazottnak ad munkát, a tavaly szeptemberi 44 fős létszámmal szemben. A jó hírek kategóriáját erősítheti még az is, hogy a kapacitás folyamatosan lekötött, amihez feltétlenül hozzájárult az is, hogy a bérbe adó Nefag Rt. is segít a piacok biztosításában. A távirati stílusú helyzetjelentés része az is, hogy a Designé 2001 jó dizájnja lehet az is, hogy októberben rendezte a frekventáltan fontos „szakik” béreit, majd idén február l-jével mindenkinek 10 százalékos béremelést biztosított. Az üzemvezető azonban nagyon őszintén hozzáfűzte azt is, hogy a bérek még így is csak 22 és 35 ezer forint között töltik meg a borítékokat a fizetésnapokon. Éppen ezért kíváncsiak voltunk arra is, hogy a dolgozók miképpen vélekednek erről: A Gatter fűrész a raklapgyártást készíti elő Bodor András, aki a legrégibb törzsgár- datagok egyikeként talán a legharcosabban védte a dolgozók érdekeit 1999 szeptemberében, például elmondta:- Tény, hogy munka az van elég, s az is igaz, hogy a Designé a lehetőségeihez mérten próbálta rendezni a béreket, ám az is tény, hogy azok nincsenek arányban a rendkívül nehéz munkával. Én úgy érzem most is, hogy munkaadóink kihasználják azt, hogy az itt dolgozóknak nincs más választása, így ki merem mondani azt is, hogy én nem soUal látom biztosabbnak ezt a helyzetet, mint 1999 szeptemberében, s ami az előtt volt. Én csak akkor lennék optimista, ha a kollektív szerződés megfelelően rendezné a jogainkat és kötelezettségeinket, s a bérek is méltányosabban becsülnék meg ezt a nehéz munkát. Fekete Károlyné, aki kisebb- nagyobb megszakításokkal 1969 óta dolgozik az üzemben, azért hozzáfűzte, hogy sok igazság van a Bodor András által elmondottakban, de azért jó, hogy még mindig dolgozik ez az üzem, mert az helyben biztosít munkát (több mint 50 embernek) a szalókiaknak. Pásztor András, aki gépkezelőként két hónapja vette itt fel a munkát, őszintén beszélt arról, hogy válása után, amikor Debrecenből hazaköltözött Abádszalókra, neki jól jött az, hogy itt még dolgozik ez a faüzem. Bútorasztalosként próbálkozott ugyan a bánhalmai Bánfánál, de amivel ott többet kapott volna, azt el is vitte volna az ingázás. Ezért úgy döntött, hogy itt dolgozik, amit nem bánt meg, mert így többet tud segíteni a családi bolgárkertészetben. Persze zárásként hozzáfűzte azt is, hogy az igazi megoldást az jelentené, ha anyagilag talpra állva, önálló bútorasztalosként tudna majd boldogulni. Eddig tartott a dolgozói véleményminta-vétel, aminek végső kicsengése még a félelmek és kritikák mellett is az lehetne, hogy a legjobb „dizájn” Abádszalókon most mégis az, hogy a Designé 2001-nek folyamatosan van munkája, s nemcsak megtartotta, hanem növelte is a dolgozói létszámot. Tiszafüred Sajnos már csak emlék az a legendás korszak, amikor még a kosár- és kézilabda egyik legerősebb megyei fellegvárának számított Tiszafüred, köszönhetően egy olyan szakmailag elhivatott, fanatikus várépítőnek, mint Galambos Sándor, aki a hatvanas évek első felében érkezett Füredre, s a gimnázium testnevelő tanáraként minden tőle telhetőt megtett a település sportjának a fellendítéséért. A „mester” most az egri Eszterhá- zy Károly Főiskola docenseként kapott meghívást: kollégái, tanítványai, egykori játszótársai, élsportolói, Tiszafüredről és az ország minden pontjáról (több mint Tanár úrnak szeretettel Nosztalgia sportgála százan) azért is rendeztek szombaton egy nosztalgia sportgálát a Tiszafüredi Városi Sportcsarnokban, hogy megköszönhessék a tanár úrnak a hajdani sikereket. A labdajátékok - mindezeken túl számos országos bajnok atlétát is nevelt az ünnepelt — tiszafüredi ünnepe szombaton 14 órakor kezdődött. Dobrosi György gimnáziumigazgató kollegiálisán baráti köszöntője után zúgott a vastaps, amikor a tanár úr átvehette azt az arany nyakláncos díszmedált, amibe sokatmondóan csak ennyi volt belevésve: Köszönjük, Sanyi! Ünnepien megható volt a jelenet, amikor a több „galambosi” alapoA meghatódott ünnepelt kon felnevelődött sportnemzedék tagjai, köztük a hőskor női és férfi kézilabdacsapatának játékosai, valamint az első bajnoki meccsüÚj emlékmű a régi mellett Tiszabura A helyi önkormányzat még tavaly határozta el, hogy a református templom mellett kialakított „Hősök kertjébe” helyezi át az innen alig 100 méterre lévő 1848-as emlékművet. A probléma csak az volt, hogy az 1948- ban felállított emlékműről időközben kiderült, hogy annak költöztetése statikai szempontból nem ajánlatos. A burai testület azonban ügyesen megoldotta a problémát, hiszen idén március 15-én már a Hősök kertjében meg lehetett „koszorúzni” az 1848-as emlékművet. Ehhez nyújtott segítséget a recski ön- kormányzat, amely ingyen biztosította az alapanyagot az emlékkő kialakításához. Az alkotás a helyi kőfaragók segítségével valóban a Hősök kertjének a díszévé vált (fotónkon), ami persze nem jelenti azt, hogy a szomszédságában lévő, 1948- ban felállított emlékoszlop elvesztette volna méltóságát, hiszen annak talapzatára is jutott virág idén március 15-én, amikor az újat ünnepélyesen felavatta a falu. két éppen 33 évvel ezelőtt játszó kosarasok egyenként gratuláltak a Füreden már legendává vált mesterüknek, hogy aztán a pályán bizonyítsák: ők még ma is jó tanítványok maradtak... A nosztalgia sportgála a Nemzeti étteremben zárult, ahol terített asztalok mellett több évtizedes emlékek frissültek maian széppé: úgy is, hogy Csőke Katalin moszkvai olimpiai mezével együtt számtalan féltve őrzött ta- nítványi relikvia lett a mester „jutalma”, de nem utolsósorban azzal, hogy újra együtt volt a nagy csapat. Az pedig már a tanár úr elvitathatatlan érdeme, hogy neve még ma is számtalan szponzort mozgósított a gála sikeréért, no és persze az is, hogy az étteremben egyetlen szék sem maradt üresen. Jól modellezett kiállítás Tiszaörs Talán csak a legoptimistábbak által várt nagy sikere van annak a modellkiállításnak, amelyet — szintén hatalmas érdeklődés mellett — Kelemen Sándor tűzoltó alezredes nyitott meg március 22-én a helyi művelődési házban. A „megnyitó” személye sem volt véletlen, hiszen a tiszafüredi tűzoltóparancsnok úgymond régi modellező-motorosnak számít a türelem, a kitartás és a szorgalom „szakmájában”. Nevének jó csengését főleg precíziósán élethű tűzoltóautó-makettjeivel alapozta meg Kelemen Sándor, olyannyira sikeresen, hogy a leghíresebb alkotásai nemcsak kiállítási díjakat zsebeltek be, hanem eljutottak még a Tűzoltó Múzeumba is. Persze a kiállítás sikeréhez most hozzájárultak tiszafüredi és örsi „kollégái” is - Kovács István, Monoki Árpád, Szarvas Viktor, Szabó István (Tiszafüred), MorFőleg a gyerekek öröme ez a kiállítás vai Gyula és Répáczki András (Tiszaörs) -, akik alkotásai, főleg a gyerekek örömére izgalmas fantá- ziálást kínálnak a harci gépekkel, a „Csillagok háborúja” robotjaival, a sok-sok repülővel, kamionnal és hajóval. Mindezek mellett a nagyon ügyesen összeállított makett- és modellegyüttes esztétikus szépségéhez feltétlenül hozzájárulnak azok a parádésan parádés szekerek, díszhintók, amelyek felidézik a térségi hagyományokat is. A kiállítást, amely műfajában premiernek számít Tiszaörsön, április 12-ig tekinthetik meg az érdeklődők, hétfő és kedd kivételével naponta 14 és 20 óra között. ■ i
