Új Néplap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-04 / 29. szám

4. OLDAL TÜKÖR 2000. Február 4„ péntek Amiről beszélünk BARANYI GYÖRGY A pusztulás szélén A különféle háborúk, etnikai konfliktusok, globális és helyi gazdasági problémák, bérharcok, megélhetési gondok, bel- és árvizek, katasztrófák közepette hajlamosak vagyunk elfeled­kezni (jórészt érthetően) a magunkat körülvevő természeti környezetről (még ha az amúgy időnként hallat is magáról). Pedig a körülöttünk létező flóra és fauna, azaz a növény- és állatvilág fajai közül sokan az életterük pusztulása okán im­már a kihalás szélére sodródnak. A Világ Természetvédelmi Alap (WWF) január végén hozta nyilvánosságra Európa tíz legveszélyeztetettebb fajának listáját. Ezek a következők: az ibériai hiúz, a barnamedve, a barna delfin, a barátfóka, a gö­rög teknős, a folyami kagyló, a közönséges lazac, a lápi tarka- . lepke, a boldogasszony papucsa és a haris. Közülük néhány­nak a neve talán ismeretle­Hazánkat nül cseng, ám az mé§is „ r . . , . mellbevágó, hogy meséink négy JÓLJ IS eruitl kedves mackója, a barna­medve, a terráriumok ked­venc állata, a görög teknős, vagy a folyók valaha hétköznapi lakója, a folyami kagyló is a végveszély szélére sodródott. Hát már itt tartunk? Igen, itt. Hazánkat négy faj is érinti: a haris (mely madárfajnak 250 ezer forint az eszmei értéke), a bol­dogasszony papucsa (ennek az orchideának 50 ezer forint az eszmei értéke), a lápi tarkalepke a maga 10 ezer forintos esz­mei értékével és a folyami kagyló. Ez a tíz faj azonban közel sem az összes, amelynek fennmaradása veszélyben forog. Ők az élőhelyrombolás következményéire hívják fel mindannyi­unk figyelmét, amely állat- és növényfajokat egyaránt veszé­lyeztet. És e területen az oly sok mindenben példaképnek ál­lított Európai Unió sem mutogathat másra. A WWF-től meg­tudható, hogy minden európai veszélyeztetett faj egy 1992- ben közös megegyezéssel hozott és elfogadott törvény külön védelme alatt áll. Ennek ellenére az EU országai az úgyneve­zett Élőhelyvédelmi Direktíva gyakorlati bevezetésére vonat­kozó minden határidőt túlléptek. Annak ugyanis már minden EU-államban 1994-ben törvénnyé kellett volna válnia, de még egy országban sem tettek lépéseket erre vonatkozólag. Pedig Európa legtöbb növény- és állatfajának ez lenne az utolsó esé­lye. A kérdés az, tudunk-e tenni valamit az ellen, hogy ne min­dig csak a tűzoltás, a végveszélybe jutott fajok megmentése legyen a kormányok, alapítványok és civil szervezetek felada­ta. Az ellen, hogy ne csak az utolsó órában és a perifériára szorítva jusson figyelem a természetnek. Egyetemi és főiskolai kalauz Tájékoztató a továbbtanuláshoz Megyei díjas néprajzkutató A kazak—magyar kapcsolatok kialakításá­ban való közreműködéséért, Karcag város és a megye kulturális életében betöltött szere­péért a napokban Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közművelődési Díjban részesült Bar- tha Júlia, a Györffy István Nagykun Múze­um néprajzkutatója. Karcag — Önt a szakmában keletkutatóként ismerik. Miért pont ezzel foglalkozik?- Azért, mert a kunságban élek, így alapvető, hogy ennek a tájegységnek a kultúráját és a ke­leti kötődéseit keresem. Eddig három kötetem jelent meg. Az első az iszlám halottkultusszal foglalkozik, a másodikban az etnobotanikától kezdve az árucsere hagyományos formájáig több tanulmány is van. Ez azért nagyon érde­kes, mert eddig én vagyok az egyetlen Magyar- országon, aki török növénymutatót készített. így aztán előfordul velem az a furcsa eset, hogy tu­dom a növény török, latin és magyar nevét, tu­dom a népi gyógyászatban mire használták, de látni még nem láttam. így csodálkoztam rá nem­rég a szomszédom kertjében a sóskaborbolyá­ra...- Az elmúlt években módszeresen, a terepen kutatta a kis- és közép-ázsiai tájakat.- Ezt nem is lehet másképp. Nagyon boldog voltam, amikor első kötetemről Dávid Géza azt írta, hogy egy kisebbfajta intézet munkáját vé­geztem el. Az igazán nagy elismerés az, ha a szakma helyére teszi az embert, hisz minket nem szoktak vállon veregetni. Úgy érzem, ma már nagy biztonsággal meg tudom állapítani egy-egy kulturális jelenségről, hogy közép-ázsiai vagy hódoltsági hozadék-e.- Úgy tudom, kutatási eredményeit nemcsak publikálja, hanem abból egy adattárat is létreho­zott.- Igen. A Belső-Anatóliában gyűjtött anya­gommal megalapoztam a Györffy István Nagy­kun Múzeum orientalisztikai gyűjteményét. A testvérvárosi kapcsolatok nagyban segítik ezt a munkát. Hiszem, hogy itt egy remek gyűjte­mény fog kialakulni, a kis- és közép-ázsiai fotó­im mellett a tárgyi gyűjtemény is szépen alakul, vannak viseleti darabjaink - hol egy szép ku­misztartó kulacsot, hol egy szép kepest (fejfe­dőt) vagy csapánt (kaftánt) kapunk - az itt járó delegációktól. Nagyon szeretném, ha ideszokná­nak a kutatók. Ebben sokat segítenek a kollégák is, ha valaki keleten jár és ír valamit, azt elküldi az adattár számára.- Úgy tudjuk, készül a doktori disszertációjá­ra.- Igen, a harmadik kötetem, mely a közép­ázsiai gyűjtött anyagról szól, már ehhez volt elő­tanulmány. Miután Györffy István szellemiségé­vel felvértezve indultam el a.pá­lyán, élvezettel olvasom munkáit. Most szerkesztettem kötetbe kele­ti kutatási eredményeit. A Györ­ffy István írásai a Balkánról és Tö­rökországról című kötet már nyomdában van.- Hova készül legközelebb ku­tatni?- Miután két iparművész tö­rökországi útját szervezem, le­het, hogy elkísérem őket tolmácsként, s beszer- zek néhány új szakirodalmat is. Mert bár eleven a kapcsolat az ottani kollégákkal, nehéz hozzá­jutni a szakirodalomhoz.- Ön törökül és kozákul is tud. Korábban a törököt tanította is. Ez nem hiányzik?- Épp a beszélgetésünk előtt hívtak a deb­receni egyetemről, és újból felkértek erre. Egy Phare-program keretében heti két alka­lommal fogok törököt tanítani a határon dol­gozóknak.- Ön mindig is szerette a szakmai kihíváso­kat. Van-e valamilyen dédelgetett terve?- Igen. Szeretnék egy folklórarchívum kézi­könyvet szerkeszteni, melyben bárki meg tudja majd nézni, hogy például a varjúkörmöt, az anyarozst - melyet a karcagi ásatásoknál a kun sírokban is találtak - mire használják az anató­liai, közép-ázsiai törökök, milyen nép hitbéli vonzatai vannak. Sztrájkolnának — ha tehetnék Körkérdés az „utca emberéhez A felsőoktatási intézmények ál­talános jellemzőin — tanszékek száma, felvételi létszám, hallga­tók száma — kívül az egyete­mek, főiskolák történetéről, az intézményekben működő diák- szervezetekről, a szorgalmi idő­szak alatti és utáni munkalehe­tőségekről is tájékoztatást kap­hatnak az érdeklődők az Egyete­mi és Főiskolai Kalauz 2000 cí­mű, 250 oldalas kiadványból — közölte Kereszty András, a könyvet gondozó kiadó igazga­tója a minap Budapesten, sajtó- tájékoztatón. Elmondta: a kala­uzból a tovább tanulni szándé­kozók megtudhatják, milyen művelődési és sportlehetősége­ket kínál az adott egyetem és fő­iskola, illetve információhoz juthatnak a felsőoktatási intéz­ményekben folyó különleges stúdiumokról, az étkezési és kollégiumi ellátásról. Külön fe­jezet foglalkozik az állami, a magán és az alapítványi intéz­ményekkel, az egyházi felsőok­tatási iskolákkal. A függelékben az intézmé­nyek felvételi ponthatárairól ad­nak közre összefoglalót. Kereszty András kifejtette: ilyen típusú ki­adványt Magyarországon eddig nem jelentettek meg. Úgy vélte: a könyv hamarosan a felsőoktatás egyik pontos, adataiban friss és széles körű tájékoztatást nyújtó alapkiadványa lehet. — Az Egye­temi és Főiskolai Kalauz 2000 cí­mű kiadványt az Oktatási Mi­nisztériumban is kedvezően fo­gadták - tette hozzá Kereszty András. Az 1600 forintért megvá­sárolható könyv a Greger-Delac- roix kiadó gondozásában látott napvilágot. Az elmúlt napokban, hetek­ben a vasúti dolgozók bér­harcának fejleményeitől hangos az ország. Az ember akaratlanul is szembesül a munkavállalók érdekérvé­nyesítésének legradikálisabb eszközeként bevethető mun­kabeszüntetés gondolatával és következményeivel. La­punk ezúttal járókelőknek tette fel a kérdést: sztrájkol­nának-e és ha igen, miért? Szolnok Dávid Tibor, 25 éves dekoratőr:- Nagyon indokolt esetben el­képzelhetőnek tartom, hogy részt vennék egy munkabeszüntetés­ben. Ám csak munkám anyagi el­ismerésén próbálnék ilyen mó­don változtatni. Más esetben nem nyúlnék ehhez a fegyverhez. Vágány Istvánná, 46 eszten­dős házmester: — Sztrájkolnék, ha tehetném. Már hogyne próbálnék meg va­lahogy változtatni azon a szé­gyenteljes tényen, hogy havi hu­szonnégyezer forintot kapok kézhez harmincéves munkavi­szony után. De hát hiába szün­tetném be a munkát, az én fog­lalkozásomban nem lehet, nincs is értelme sztrájkolni. Arról nem is beszélve, hogy ma már annak is örülhet az ember, ha egyálta­lán van munkája. Monze László, 48 éves ügyve­zető:- Semmi esetre sem vennék részt munkabeszüntetésben, ha­tározottan ellenzem a munkavál­lalói nyomásgyakorlásnak ezt a módszerét. Az a véleményem ugyanis, hogyha minden dolgozó élne ezzel a törvény adta jogával, akkor ennyi erővel a fél ország is nyugodtan sztrájkolhatna. Szakácsné Nyeste Szilvia 30 esztendős tanító: — Azt hiszem, ha a gyermekek, a családok, az oktatási intézmé­nyek körülményeinek javítását el lehetne érni munkabeszüntetés­sel, akkor abban én is részt ven­nék. Vajda János, 47 esztendős for­gácsoló:- Ez a kérdés engem megle­hetősen közelről érint, mivel hét évig dolgoztam a MÁV-nál. A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének területi képviselőjeként magam is aktív részese voltam az első vasutas- sztrájkoknak. Véleményem szerint csak bi­zonyos fontosabb, mondhatni pótolhatatlan munkakörök dol­gozóinak érdemes a munkabe­szüntetés fegyveréhez nyúlni. Én személy szerint azonban már ennek sem vagyok feltét­len híve. Ha lehet, inkább dol­gozni szeretnék... BUGÁNY J. Minden napra egy kocsma... Egy hét alatt összesen hat kocsmába törtek be, a leg­újabb bűncselekményt a minap fedezték fel a tulaj­donosok. A bűneseteket egyelőre külön vizsgálja a Jászberényi Rendőrkapi­tányság, hisz’ csak annyi a közös mindahányban, hogy a mindenhol volt játékgép. JÁSZBERÉNY A rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője, Gócza Jó­zsef alezredes elmondta, hogy az utóbbi időben általában is meg­szaporodtak a vagyon elleni bűn- cselekmények. Arra pedig régen nem volt példa, hogy a betörések is ilyen nagy számban jelentkez­tek volna. Az italboltokat célzó betöréseket egyelőre külön-kü- lön kezelik a kapitányságon, mert olyan adat nem került elő, mely alapján összeköthetnék a bűncselekményeket. A betörések módszere teljesen változó, hol a falbontást, hol az ajtófelfeszítést, esetenként a lakat szétvágását, netán a hengerzár széttörését vá­lasztja az elkövető. A kocsmák­ból néha eltűnik némi ital, egy kis édesség, de az biztos, hogy a játékautomaták egy esetben sem maradnak érintetlenül. Változik az elkövetési körzet is, Jászbe­rény legkülönfélébb területein je­lenik meg, jelennek meg a betö­rők. Természetesen megindítot­ták a nyomozást. Gócza alezre­des kéri a lakosságot, a pénzváltó helyeken dolgozókat, hogy ha valaki feltűnően sok ötvenessel, százassal jelentkezik, arról tájé­koztassák a herényi kapitánysá­gok _______________BCS K ellenek a kempingek A magyarországi kempin­gezési lehetőségek szinte minden mennyiségben ér­deklik a holland turistákat — így lehetne összefoglalni annak az idegenforgalmi kiállításnak és vásárnak a tapasztalatait, ahol me­gyénk is képviseltette ma­gát. Megyei információ A Vacantie idén 30. alkalommal nyitotta meg kapuit Utrechtben, ahol a magyar idegenforgalom 28-adszor jelent meg. Megyénk kínálatát az idén is a Tiszain- form Idegenforgalmi Szolgálat ismertette meg a látogatókkal. A tapasztalatok azt mutatják, hogy van érdeklődés Hollandiá­ban is megyénk idegenforgalmi kínálata iránt. Akik már koráb­ban is jártak hazánkban, azokat könnyű átcsábítani a keleti ré­szekre. Elsősorban a kempinge­zési lehetőségek érdeklik a hol­landokat, de vonzó a falusi tu­rizmus, a gyógyfürdők is. Millenniumi művészeti szemle Jól kifőzött fesztivál A február ezúttal nemcsak a farsang, hanem a művésze­tek hónapja is. Elkezdődtek ugyanis a Magyar Millenni­um országos kulturális ren­dezvénysorozatának megyei programjai. A Kultúrával a Nyugat kapujában nemzeti fesztivál — Jászkun Világ művészeti szemle ezrek ér­deklődését keltette fel, mint­egy négyszáz csoport és egyéni előadó küldte be ne­vezését a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Művelődési és Ifjúsági Szolgálathoz. Megyei információ A rendezvénysorozat nyitánya a múlt szombaton volt Kisújszállá­son. Az amatőr művészet több ágát színvonalasan művelő fiata­lok telt házas, ünneplő közönség előtt mutatták be produkcióikat. Az énekesek, versmondók, zené­szek és táncosok mellett nagy si­kert aratott a „Doremi” zenés gyermekszínpad bemutatója. A fesztivál és művészeti szem­le kezdeményezőinek és szerve­zőinek célja a megyét és az orszá­got behálózó rendezvénysorozat megvalósítása volt, mely köze­lebb hozza a különböző települé­sen élőket. A következő megmé­retés a körzeti fordulókon lesz. A legjobbak jutnak tovább a megyei döntőbe. Á településen élők szá­mához viszonyítva kimagaslóan magas a martfűiek érdeklődése. A várakozásoknak megfelelő­en a legtöbben Szolnokon indul­nak. A hetven produkciót három helyszínen adják elő. A megyei szakképző iskola és kollégium február 15-én a legifjabbakat vár­ja; a Szandaszőlősi Művelődési Ház két nappal később ad otthont az indulóknak; a Vasutas Művelő­dési Központ 19-én, szombaton fogadja a zömében felnőtt elő­adókat, főként néptáncosokat, társastáncosokat, a balettművé­szet reménységeit és mestereit. Mellettük — a többi helyszínhez hasonlóan — képviseltetik magu­kat a hangszeres zenészek, vers- és prózamondók is. A jelentkezők nagy száma mi­att Jászberényben február 8-án és 12-én tartják a helyi bemutatókat. A törökszentmiklósi bemutató február 11-én lesz; Karcag 12-én; Mezőtúr 18-án rendezi program­ját. Március 3-án a martfűi városi rendezvénnyel zárulnak az első fordulók. A Vajdaságból, de várható­an még a tengerentúlról, New Yorkból is érkeznek majd szakácsok a második Gulyásfesztiválra. A tava­lyi rendezvény ugyanis olyan jól sikerült, hogy még a határokon túl is híre kelt. Szolnok A Nívó Klubot vezető Csányi Sán­dor maga sem hitte, hogy ilyen si­kere lesz a fesztiválnak. Amikor kiötlötte a gulyásfőző versenyt, úgy tűnt, hamvába halnak a ter­vek. Szolnok polgármestere, Sza- lay Ferenc azonban felfigyelt az elképzelésekre, a város erkölcsi — és anyagi - támogatásának kö­szönhetően pedig már szponzo­rok is akadtak. A főszervező elsődleges célja az volt, hogy a máskor a városon autóval csak átrobogó turistákat megállítsa. Ez sikerült is, hiszen hetedhét határra szóló vigalom lett a fesztiválból. Minden vára­kozást felülmúlva 139, a ország legkülönbözőbb tájairól érkezett csapat próbálta bebizonyítani, ' széles e hazában ők főzik a leg­jobb gulyást. Mindennek még a határon túl is híre ment, így nem csoda, ha a Földművelési és Vi­dékfejlesztési Minisztérium ér­deklődését is felkeltette a feszti­vál. Sőt az Agrármarketing Cent­rum egyik rendezvényén példa­képpen is állította a szakembe­reknek a szolnoki dínomdáno- mot. Csányi Sándor az idei fesztivált szervezve nem is kíván változtat­ni az alapelképzeléseken. Azaz azt szeretné, ha most is megis­merhetnék a Szolnokra látogatók, miképp főzik a gulyást az ország különböző pontjain. Sőt reméli - a kulturális tárca támogatásával -, ezúttal a határon túl élők be­mutathatják tudományukat. A Vajdaságból, de még New York­ból is akadt már érdeklődő a fesz­tivál iránt. Ugyanakkor a tervek szerint a testvérvárosok és -megyék dele­gációi is bogrács mellé állnak majd, hogy mesterszakácsoktól tanulják meg a magyar gulyás fő­zését. Az ötletgazda abban bízik, hogy a szeptember eleji fesztivá­lon 500 bográcsban rotyog majd az étel, és húszezer kíváncsisko­dó próbálja ellesni az igazi gulyás titkát. T.J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents