Új Néplap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-26 / 48. szám
1HH 2000. Február 26., szombat T Ű K Ö R 5. OLDAL ___________NÉZŐPONT F ogadatlan prókátorok Meg kell adni a bornak, ami jár A lakosság nem tudja, kinek higgyen Nem tudom, ki hogyan látja, de nekem úgy tűnik, túl sok lett a fogadatlan prókátor a Tisza ügyében. Nagy hirtelen, mint eső után a gomba, előteremtek mindenféle, magukat szakértőnek nevező vagy neveztető emberek, szervezetek, szerveződések, ilyen-olyan társaságok, akik, illetve amelyek ellátják - utólagos előrelátással - jó tanácsokkal azokat, akik valóban tehetnének valamit a ciánnal megmérgezett folyóért. Nyilatkozik most boldog-boldogtalan arról, hogy mit is kellett volna tenni, amikor Romániából megindult a méreghullám, hogyan és mennyi vas-szulfidot kellett volna a folyóba önteni (amit még sohasem próbáltak ki természetes körülmények között), milyen módon lehetett volna „mérget űzni”, halat menteni lehalászással, folyót terelni, elzárni, mikor és kit kellett volna értesíteni, melyik európai szervezetet, médiát ideug- rasztani. Most már irányt mutatnak és feladatot szabnak mindenről, hogy mi lenne a teendő, sőt, politikai tőkét is próbálnak kovácsolni a mi nagy bánatunkból. De mi volt akkor, amikor a nyakunkon volt a szennyeződés? A vártán ott álltak azok, akiknek ez feladatuk volt, és tették azt szakszerűen, amit akkor is tettek volna, ha nincs médiafelhajtás, hogy ne legyen katasztrófa. Ezért elismerés illeti azon szervezeteket és intézményeket, amelyek részt vettek a cianidszennyezés okozta problémák megoldásában, kezelésében. Nem azért végezték a dolgukat, hogy reflektorfénybe kerüljenek, hanem mert ez is a munkájuk része. De mit mondjunk akkor azokról, akik most a pálya mellől próbálnak — nem is eredménytelenül — bekiabálni? Azokról, akik a vész napjaiban mélyen hallgattak, mert valószínűleg nem tudták, mi is a teendő. Immár gond(?) nélkül fújhatják a magukét, és ez veszélyes, de legalábbis problémás. A lakosság ugyanis lassan már nem tudja, kinek is higgyen, amikor egyik nap még megnyugtatni próbálják, másnap pedig máshonnan homlokegyenest mást hall. És sajnos az emberek többsége olyan, hogy hajlamos a legrosszabb hírt elhinni. Ez nagyon jól tetten érhető a halfogyasztás körül kialakult mizériában. Hiába próbálják a halboltok propagandával, reklámmal, figyelemfelhívással bizonygatni - amit egyébként az ellenőrök pecsétes papírjai hivatalosan is tanúsítanak -, hogy nem a Tiszából kifogott halat, hanem tógazdaságiakat árulnak, az Emberek nem mernek halat vásárolni. Ezért nézem én furcsa szemmel a Tiszáért könnyeket hullatók hadát. Elhiszem, hogyne hinném, hogy fáj az egész országnak szőke folyónk megmérgezése, de a cselekvést engedjük már át azoknak, akik valóban értenek hozzá, és ami a legfontosabb: tehetnek is érte. Csak az a kérésem, hogy ők aztán valóban cselekedjenek is! sy Nem úsznak már a halak Nagy Lajos nem mai legény már, hiszen ha minden igaz, a hatvanadikat tölti az idén augusztus 19-én. Tiszaroffon lakik, és harminckét hosszú esztendeje járja ladikjával a Tiszát. Lefelé is, felfelé is néhány kilométert, lévén hivatásos halász. Tavaly decemberben még kievezett a vízre, akkor jól mutatott minden. Azóta haltetemeket sodor lefelé az ár, jut belőlük a komp környékére is. Úgy kíváncsiságból lerakta a varsát, de bizony abba egyetlen árva hal sem tévedt. Szóval odalent kipusztult az állomány, itt már aligha halászik, mint tette azt egykoron. Még abban bízik, hogy a harcsák és a kecsegék vészelték talán át a legjobban a cianid- szennyeződést: beásták magukat a mederoldalba, szaknyelven bányákba. Lehet, felébrednek, lehet, ott maradnak, nemsokára kiderül. Azért akadnak nem mérgezett területek is: a kiskörei holtág, a kecskési tározó, a szajoli holtág, a fegyverneki holtág, azután hosszan elnyúló, kacskaringózó csatornák. Ahogyan a kompról nézi a vizet, majd megszakad a szíve a lassan hömpölygő folyóért, amelyik évtizedekig munkahelye, kereseti lehetősége volt. Aztán kesernyésen ennyit fűz a tapasztaltakhoz: - Ebben az évben az az ember járt jól, aki még nem váltotta ki a horgászengedélyt. Mert itt boton kívül ezen a nyáron aligha lehet bármit is fogni a folyóból... DSZM Szolnok A legutóbbi szandaszőlősi nemzetközi borverseny zsűrielnöke immáron harmadik alkalommal Klément György ceglédi hegybíró volt, az Ungvári László borrend borlovagja. Vajon honnan a címek, titulusok?- Az első, mármint a hegybírói cím egy választás eredménye, és mintegy félezer szőlős-boros gazdát képviselek. 1995-ben öt évre kaptam bizalmat, március 11-én esedékes az új voksolás. A másik címem, rangom olyan, hogy meg kell felelni a borrend próbatételének. A borévjáratokat fel kell ismerni, azután a borrend sajátos borát. Ez esetünkben a cserszegi fűszeres.- Hogyan lehet bekerülni a rendbe?- Érteni kell a szőlő levéhez, és a már beválasztottak közül két ajánló szükséges. A rend évente csak két taggal bővülhet.- Ön többdiplomás kertészmérnök. Mennyi a saját szőlője?- Öt hektár termő és öt hektár újratelepítés. Zömében rajnai rizling, de van benne cserszegi fűszeres és chardonay is.- Csak megkérdezem: egy hegybírónak illik spiccesnek lenni?- Három remek gyerekem van: egy hat- és egy négyéves hölgy, meg egy kétéves úr. Isten bocsássa meg nekem, ezeket a jeles eseményeket azért őfelségével, a borral ünnepeltem.- Miért tette az életét a szőlőre, a borra?- Családi örökség, bortermelő ősök sorjáznak előttem.- Megint rendhagyó a kérdés: a szőlőt általában honnan lopják?- Rendszerint a végén, a szélén, mert a tolvajok mindig sietnek. Aki tudatosan csen, beljebb merészkedik.- Hallottunk a jövedéki törvényről.- Rengeteg a lőre, a csinált bor és részben a piactisztítás, részben az adózás végett hozták. Kik tartoznak a törvény hatálya alá? Az 500 négyzetméter feletti szőlőtermelő gazdák. Nem tartoznak ezen paragrafus hatálya alá, ha fejadagként kevesebb mennyiségű bort állítanak elő, mint 250 liKicsi lett a levéltár tér. Négy ember esetében ezer liter lehet ez a felső határ. Ha tízen vannak a családban is annyi, mert a többért fizetni kell.- Milyen volt a tavalyi évjárat?-Jó.- Mi kell ahhoz, hogy megállapítsa a bor minőségét? Öt remekül kezelt, tárolt nedű, és még legalább annyi nagyszerű bor volt. Szóval a felhozatal negyede, harmada igen jó minősítést érdemel. Harmadszor töltöm be itt Szolnokon ezt a posztot, és azt tapasztalom, egyre több a kiválóan kezelt bor. Klément György ceglédi hegybíró, a borrend borlovagja égő gyertya előtt vtzsgálgatja a pohárban lévő bor színét fotó: cs. i.- Szem, orr, száj, nyelv, torok.- Mondják, tilos lenyelni.- Tévedés, kötelező! Nem sokat, fajtánként egy centilitert, mert a bor erejét, töménységét, ízét csak így lehet pontosan megállapítani.- És közben?- Közben kiflit, almát, sajtot kell rágcsálni.- Milyennek ítélte a szandai felhozatalt?- Kategóriánkén egy győztes volt. Ez négyféle bort jelent, azután akadt egy le- geslegjobb. Mert a szőlő kiforrott leve akkor csodálatos, ha megadják, megadjuk neki, ami jár.- És talán a legfontosabb: mi kell ahhoz, hogy jó szőlősgazda, borszakértő legyen valakiből?- Szív, lélek, hozzáértés. És nagyon kell szeretni a tőkéket, lugasokat, mert a régi öregek állították, azoknak lelkűk van, beszélgetni lehet velük. Minden gondjukat, bajukat elpanaszolják a gazdának, csak érteni kell a nyelvükön... Szolnok Jár nem önhibájából, de nem tud eleget tenni törvényi kötelezettségének a megyei levéltár, mert túl kicsi a raktárépülete. Tizenöt év iratait kellene hirtelen elhelyezni, ami jelenleg lehetetlen. Az 1980-ban épült levéltárra pluszkötelességeket rótt az 1995-ben megjelent törvény, mely szerint a maradandó értéket képviselő iratanyagot tizenöt év őrzés után az önkormányzatoknak, iskoláknak, bíróságoknak és a többi intézménynek be kell szállítania a levéltárba. Ám azt nem tudnák hová elhelyezni, így a fenntartó megyei önkormányzat segítségével állami céltámogatásért pályáznak. Mint azt dr. Zádorné dr. Zsoldos Mária igazgató lapunknak elmondta, az előzetes felméréseket elvégeztette az intézmény. Jelenleg hatezer folyóméternyi iratanyag van a megtelt raktárban, az új törvény megjelenésével még négyezer folyóméternyi hosszúságú anyagot kellene valamiképpen bepréselni, ami teljességgel lehetetlen. Az előzetes tervek már elkészültek, a döntés a támogatásról valamikor az első negyedévben várható. Amennyiben a levéltárra nézve kedvezően döntene az országgyűlés, akkor nem csupán új raktárt építenének, hanem nyeregtetőt kapna a régi, valamint befejeznék a már szerkezetkész harmadik szintet a levéltár épületén, s akkor végre lenne állandó kiállítóterem, könyvtár, könyvkötő és restaurálóműhely is. Lábszíjjal verték, így nem lett suszter JÁSZLADÁNY Hogy ki milyen szakmát választ, magyarul: kiből mi lesz, általában két tényezőtől függ. Az egyik a szűkebb környezet, a család, a másik az, hogy az iskola tanítói, tanárai vagy a választott szakma mesterei miképpen igyekeznek „beleverni” a nebulóba az alapokat. Ha ez szó szerint történik, annak egyetlen siheder sem örül, mert véres csíkok, hurkák jelzik a próbálkozás nyomait. Mint ahogy írásunk két szereplője közül az egyikkel történt Besenyszögön az ezerkilencszázas évek elején. Most már abban a szociális otthonban mor- zsolgatják napjaikat, amelyik Jászberény városához tartozik. Danyi Béla túljutott a nyolcvannyolcon. Besenyszögi, korán árvaságra jutott.- Édesanyám apjához, szóval anyai nagyapámhoz kerültem Jászladányba. Igen ám, de az öregúr 75 évesen elvett egy 25 esztendős menyecskét, sőt gyerekük is született. így nekem ott nem lett hely, ráadásul el is költöztek a Jászságból a fővárosba.- Mi lett önnel?- Visszakerültem Besenyszög- re a másik nagyapámhoz. Nagy taníttatásban nem volt részem, mert így bocsátott az iskola után utamra: „Le tudod írni a neved, hát keress munkát!” Suszterinas lettem egy évig. Amikor panaszkodtam a mesterre, hogy se fizetés, se koszt, lábszíjjal vert el. Ez már sok volt, gulyásnak álltam egy esztendőre. Utána cseléd voltam két évig. A gazdának malma volt, jobban mondva vettek egyet, így beálltam molnárta- noncnak, majd 19 évesen szabadultam. Dolgoztam olajmalomban, vízimalomban, hengermalomban 45 évet, és üzemvezető főmolnárként kerültem nyugdíjba.- A család?- A feleségem meghalt, gyerekünk nem lett. Van a bátyámnak nyolc, mind él. A nyáron elmegyek az egyikhez pár hétre a Dunántúlra.- Béla bácsi szerint melyik a legjobb búza?- A bánkúti, mert van zamata, sikértartalma, hektoliter fajsúlya.- Mikor volt a legboldogabb?- Amikor nyaranta, reggel négy után bementem a malomba, ellenőriztem a gépeket.- Betegség?- Más úton járt, hála Istennek. Egyszer azért találkoztunk már.- Az étvágya?- Ne is mondja! Mindig ma- dárétkűnek számítottam, de azért vittem a 80 kilós búzászsákokat.- Különös ismertetőjele?- Szájmuzsikálok. Ha kéri, eljátszom a nótáját. Kocsis Frigyesné Erzsiké néni február 13-án már a 102. esztendejébe lépett.- Elárulná a hosszú élet titkát?- Szívesen. Meg kell élni...-Mi az öröm ebben a szép korban?- Ilyenkor már semmi, vagy kevés. Ami volt, elmúlt. Különösen, hogy a négy gyerekem közül már kettő odavan. Igaz, már ükunokával is dicsekedhetek, négygyei.- Mikor volt életében Erzsiké néni a legboldogabb?- Amikor 14 esztendősen, az első világháború előtt tánciskolába jártam. Nagyon szerettem táncolni.- Milyen szakmát tanult?- Varrtam. Pedig a versek, az irodalom is mindig érdekelt. Rengeteg költemény ragadt meg a fejemben.- Az Istennel hogyan áll?- Fiatalon templomjáró voltam. Most közepesen, vagy egy kicsit valamivel jobban.- Mióta özvegy?- 1957-ben temettettem az uramat.- Hobbija?- Az olvasás, még most sem kell szemüveg. Sőt, látok magán is valamit. Az arcán.- Ha szabad kérdeznem, mit?- Azt, hogy ráragad az örökség. Még sok éve van. Kiolvasom a vonásaiból. Aztán meg meghal.- Sejtettem, hogy így lesz. Hallottam, ezer verset tud fejből. Mondana egy érdekeset?- Annyit talán nem, de sok százat. Egy olyat szavalok, amit tudom, sosem hallott még életében. Én is 1908-ban tanultam az elemiben, és azóta velem van. Meg illik is hozzám, felül a százon. „Nyitott sír előtt a könnyezők Most fáj a válás legjobban Akit szerettünk, mindjárt a földbe jut És az első rög megdobban Zörög a hant a koporsón S míg ezt hallja, mindenki jó Sok ember közt most nincs itt egy se Ki önző, irigy, számító S a temetőn túl zsong az élet Kiérve derül minden arc Kezdődik az érdek, irigység, Kezdődik a nagy, nehéz harc. ” D. SZABÓ MIKLÓS
