Új Néplap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-23 / 45. szám

2000. Február 23., szerda HATVAN 0 N T Ú L 7. OLDAL városi egyesület alakul Néptánc helyett traktor és fakanál ipevei inért városokhoz ha- tnráiis haevománvok ánolására. A- J Más megyei jogú városokhoz ha­sonlóan Szolnokon is megalakul a megyeszékhely több mint har­minc klubját összefogó városi nyugdíjas-egyesület. Az előké­születi megbeszélést - melyen részt vett Szalay Ferenc polgár- mester is - február 15-én tartot­ták a Városi Művelődési és Zenei Központban. Az alakuló ülés feb­ruár 29-én ugyanott lesz. A szervezők célkitűzése sze­rint a városi egyesület módszer­tani központként is szerepelne. Elősegítené az aktív nyugdíjasok tevékeny részvételét a város köz­életében, gondot fordítana a kul­turális hagyományok ápolására, erősítené a kapcsolatot a hatá­ron túli magyarokkal és más vá­rosok nyugdíjas egyesületeivel, segítené a szociális tevékenysé­get. A szolnoki városi nyugdíjas­egyesület a szervezők elgondolá­sa szerint a korábbinál közvetle­nebb kapcsolatot tud kialakítani a város vezetőivel, jobban tudja képviselni az idős emberek érde­keit is. A megyei egyesülettel társegyesületként kívánnak - egymást segítve — együttműköd­ni. ajókirándulás és szavalóverseny A nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesülete erre az évre is gazdag programot állí­tott össze. A rendezvénysorozat több eseménye nemcsak a klub­vezetők, hanem sok klubtag ér­deklődésére is joggal számíthat, így például március 10-én neves művészek közreműködésével nagyszabású megyei nőnapot szerveznek Jászberényben. Júniusban egész napos hajóki­rándulásra invitálják a nyugdíja­sokat. A szórakoztató műsor mellett előadások hangzanak el a Tiszáról, illetve annak közvetlen vidékéről. Augusztusban ismét megren­dezik Szolnokon a szépkorúak nemzetközi szavalóversenyét, melyre az eddigi tapasztalatok szerint egyre többen jelentkez­nek, nemcsak az ország más te­rületeiről, hanem határainkon túlról is. Piknik a Takács-tanyán A Mezőtúri Városi Nyugdíjasklub Gyalog Lajosné által rendelkezé­sünkre bocsátott programjából a különböző előadások mellett mindenekelőtt az tűnik ki, hogy intenzíven ápolják a más telepü­léseken élő nyugdíjasokkal való kapcsolatokat. Farsang ürügyén az öcsödieket látják vendégül. A szolnoki városi nyugdíjasklub tagjai számára júniusban pikni­ket terveznek a Takács-tanyán. Szeptemberben a törökszentmik­lósiak látogatnak hozzájuk, majd a szüreti mulatságra a kunszen­tieket várják. A túri vásár idején pedig szíves kalauzai lesznek a megye egyéb területeiről érke­zőknek. Az „Ismerd meg hazá­dat” mozgalomban való részvétel során egy-két napos kiránduláso­kat szerveznek. A „célpontok” között Szarvas, Visegrád, Buda­pest, Székesfehérvár, valamelyik fürdőhely és Kékestető szerepel. Amikor a finnországi Riihimäki főut­cáján végigvonultak a néptáncfesztivál együttesei, Bede Feri akkorát csattan- tott karikás ostorával, hogy a fél város beleremegett. Rég volt, elmúlt. Most már csak az emlékeket idézzük vele. Kezdjük azzal a tanulsággal, hogy nem ta­nácsos fenekünket mutatni a hatalmon lé­vőknek. Figyeljük csak Bede Feri tanmesé­jét: „Frankó rendszerének vég­napjaikor szerepelt a Tisza Táncegyüttes Spanyolország­ban. Akkor láttunk először sztrájkot, akkor történt elő­ször velünk az, hogy páncél­kocsi kíséretével vonulhattunk a főutcán. Azt sem tapasztal­tuk máshol, hogy előadásun­kat félbeszakítva besöpörje­nek bennünket az autóbusz­ba, és páncélkocsi kíséretével elvigyenek bennünket hatvan kilométerre, egy apáca­zárdába. Másnap tudtuk meg, hogy fellépé­sünk helyén, a stadionban farkasszemet nézett egymással a két politikai tábor, s mi nem az elvárt irányba hajoltunk meg.” Szintén Spanyolországban történt, hogy egy nem tervezett tengerparti fürdés miatt három órát elvesztegettek. Azért, hogy ide­jében megérkezzenek a fellépésük színhe­lyére, egy rövidebb, ám nyaktörő hegyi utat választottak. A busz csak úgy tudott a meredek kanyarokban előrejutni, hogy is­mételve egy kicsit előre, egy kicsit hátra ment. Bede Feri derül az emléken:- A zenészek leültek a busz padozatára, és ott imádkoztak, hogy „édes Istenem, csak még egyszer meglássam Magyarorszá­got”. A Tisza Táncegyüttes sok fellépése kö­zött a .legnagyobb benyomást a kisinyovi néptáncfesztivál tette Bede Ferencre:- Csodálatos két hét volt. A kisinyovi, nyolcvanezer nézőt befogadó stadionban az európai országok együttesei mellett fel­léptek az akkori Szovjetunió tagköztársasá­gainak képviselői. Megfigyeltük a csodála­tos örmény táncokat, s az északi népek las­súbb temperamentumát. Számunkra annál inkább érdekes volt ez a fesztivál, mert az ott szer­zett kapcsolatok révén ju­tottunk el Lengyelország­ba, Finnországba, négy al­kalommal Olaszországba, kétszer Spanyolországba, Romániába és sok más helyre. Főleg a lengyelekkel alakult ki baráti kapcsolat:- Lengyelországi turnéinkról nagyon kellemes élmények maradtak fenn. Bará­ti kapcsolataink a lubliniakkal napjain­kig tartanak. A ma­gyarok iránt áradó szeretetüket nem le­het összehasonlítani egyetlen ország ven­dégfogadásával sem. Na­gyon kedvesek voltak a németek, a finnek és a többiek, de valahol min­dig érződött náluk a kétlé- pésnyi távolságtartás. Egy-egy turné akaratlanul is a hazai vi­szonyokkal való összehasonlításra késztet­te Bede Ferencet:- Egyszer - közép-európai együttesek­kel - ifjúsági találkozóra, Bakuba hívták meg a Tisza táncegyüttest. Nagyon vigyáz­tak ránk. Csak csoportosan, kísérettel köz­lekedhettünk. Szálláshelyünkön semmit nem lehetett érezni abból a nagy szegény­ségből, ami körülvett bennünket, s ami utunk során szembetűnt. Négy-ötemeletes házak között például birkák legeltek. Ka­rámjuk az erkély alatt volt. Számunkra megdöbbentő volt a látvány. Lányainkkal nem lehetett karonfogva végigmenni a ba- kui főutcán, mert akkor leköptek bennün­ket. A piac bűzáradata eltérített bennünket az étkezéstől. Néha egy-egy útszakasz is merőben el­tért az előzőtől:- Japánba menet Nahodkában olyan rossz, frissen ácsolt lépcsőn mentünk fel a hajóra, hogy az első felszálló alatt lesza­A Tisza Táncegyüttes a bakul „Tűzimádók temploma" előtt BEKÜLDÖTT FOTÓ kadt. A hajón - pedig az is orosz tulajdon­ban volt - mintha egész más, kulturált vi­lágba kerültünk volna. Japánról nem is be­szélve, ahol zöld szőnyeges lépcsőt toltak a hajóhoz, s gyönyörű lányokat sorakoztat­tak fel fogadásunkra. Nem is tudom, hon­nan szereztek annyi szép nőt, mert töme­gével nézve őket, szerintem kevés van köz­tük. A Tisza Táncegyüttes naponta 200-300 kilométert utazva, s minden este (néha két­szer is) fellépve végigutazta Olaszországot. Eljutottak Szicíliába is: — Tartottunk a maffiától, de a lányok szoknyája alá is bebújó, éktelen csibész kölykökkel gyűlt csak meg a bajunk. Tolulnak az emlékek, sokasodnak az él­mények, de határt kell nekik szabni, hi­szen a régi táncost várja a fiával együtt mű­velt háromszáz hektár gondja-baja. S mel­lettük még ott van egy élelmezési kft. társ­tulajdonosi teendőinek sora. S ezeket ugye nem lehet egy ostorcsapással elintézni... Térdelő ló a disznóólban Kerepesi József nyugállományú rendőr zászlós már hétéves ko­rában kutyájával országos ifjú­sági bajnokságot nyert. Hirte­lenjében nem is tudja, hogy az­óta hány országos bajnokságon ért el első helyezést. Puli, né­met juhász és megannyi más­fajta kutya nyüzsgött körülötte élete folyamán. Egyiküket vad­kan tépte szét, a másik másért emlékezetes számára. Az a dog például, amit nászajándékba kapott, száztizenhét centi ma­gas volt, s nyolcvan kilót nyo­mott. Egyik pointere az Úri mu­ri szolnoki bemutatóján „szí­nész” szerepet vállalt. Rendőri szolgálata során Kerepesi Jó­zsef volt szagazonosító kutya vezető­je, nyomkövető kutya vezetője és ká­bítószer-kereső kutya vezetője. A négylábú segítőtársak ismerete sok­szor segített neki a nyomozásban. Példát is említ erre:- Egy tiszaföldvári betörésnél nem boldogultunk a nyomkövetéssel. A tetthely előszobájában viszont egy fo­xi nagyságú kutya lábnyomait, a fa­lon pedig sáros, a német juhász szőr­zetéhez hasonló szőrcsomót fedez­tem fel. Kérdeztem a helyi körzeti megbízottat, hogy ismer-e olyan em­bert, aki foxi nagyságú, német juhász szőrjellegű kutyával szokott közle­kedni. így jutottunk el a tetteshez, aki elő is szedte a téglajárda alá rejtett holmikat. A nyomkövető kutyának és vezető­jének ki kell egészíteniük egymás munkáját. Erre is említ egy esetet Ke­repesi József:- Lopott lovakat kerestünk Új­szász határában. A kutya elment egy darabig, de onnan, ahol a tolvajok ló­ra ültek, nem tudta követni őket. Ak­kor én követtem a lovak nyomait. Idő­közben azonban birkákat, teheneket tereltek arra, eltűntek a nyomok. Dél­utánra már háromszor kerültünk vis­sza oda, ahol elvesztettük a nyomo­Plhenőben a kutyájával kát. A többiek feladták a nyomozást, csak mi ketten nem. Egyszer csak ló­nyerítést hallottunk. Volt arra egy te­tődén, elhagyott tanya. Annak pincé­jéből kerültek elő a lovak. Ez is arra vall, hogy ha a kutya feladja, az em­berben meglegyen a buldogvér, s to­vább kutasson. Kerepesi József terepen való járta­ságát nemcsak vadászszenvedély­ének köszönheti, hanem annak is, hogy gyermekkorában Martonvásá- ron az öreg Spanyiel Pál megtanította nyomolvasására akár homokon, akár eső után vagy hóban.- Ennek sokszor vettem hasznát - mondja. - Egyszer például Abádsza- lókról elloptak egy versenylovat meg egy igásat. Abádszalókról a török­szentmiklósi tanyavilágig követtük a nyomokat. Hol a kutya dolgozott, hol én. Az egyik lovat térdelő helyzetben egy disznóólban találtuk meg. Nem\ tudom elképzelni, hogy kényszerítet­ték be oda. A másik ló előkerítése ez­után már könnyen ment. Munkája során néha elszorult Ke­repesi József szíve:- Egyszer a kislányát hozta haza a soproni szívkórházból egy török­szentmiklósi tanyasi asszony. Éjjel ér­keztek Törökszentmiklósra. A strand környékéig jutottak, amikor az ope­rált kislánynak azt mondta az anyja: „Maradj itt, kicsim, mert nem bírlak cipelni. Elmegyek bicikliért.” Amikor visszatért, nem találta gyermekét, Ri­asztották a rendőrséget és a katonasá­got. Kerestük vagy százan a kislányt. Nyomába indítottam a kutyát. Vízzel telt csatornához vette az útját. Én meg arra gondoltam, hogy Jézusom, ott találom megfulladva a gyereket. A kutya végül a tanyai kollégiumhoz vezetett. A kislány ott volt a többi gye­rekkel. A pedagógus sajnos nem kér­dezte tőle, hogy éjszaka honnan állí­tott be oda. A szagazonosítás Szolnokon tör­tént meghonosításában is érdemei vannak Kerepesi Józsefnek. Joggal büszke arra, hogy régebben Jugoszlá­viából, az NDK-ból és a Szovjetunió­ból is jöttek szakemberek szolnoki is­meretszerzésre. Kábítószer-keresésben a legrafinál­tabb módszerekkel szemben kell eredményt elérni. Pesti továbbképzé­sekkor egy családi házhoz riasztották Kerepesi Józsefet és társait. Kábító­szer-kereső kutyája az ebédlő köve­zett padozata közepén kezdett kapar­ni. Nem hitt neki, de amikor a többi kutya ugyanazt tette, elővették a fúrót és a csákányt. Dupla padozat alól ke­rültek elő a drogok. Olyan nemzetközi bajnokságon is indult kábítószer-kereső kutyájával Kerepesi József, ahol tizennégy or­szág ötvenhét versenyzője mérte ösz- sze tudását. Második helyezett lett. Érti tehát a szakmáját. Elhihető, amit mond:- Tévhit az, hogy a kutyát kábító­szerrel etetjük, s azért keresi a kábító­szert, mert drogfüggő. A kutyának nem érdeke, hogy hazudjon, mert ak­kor nem kap játékot. Ő azért dolgo­zik. Játékkal jutalmazzuk - legyen az labda, plüssmaci vagy csak csődarab.\ Hibás jelzésnél csak dorgálást kap. A nyugdíj mellett kábítószer-kere­ső kutyával részfoglalkoztatással al­kalmazzák Kerepesi Józsefet a me­gyei rendőr-főkapitányságon. Emel­lett vadászkutya-kiképzéssel is foglal­kozik. Magyar vizslájával kétszer volt országos bajnok. A Hortobágyon ren­dezett mezei-vízi világbajnokságon nyolcadik helyezett lett. Most kilenc kutyája van otthon. Kiképezi őket őr­ző-védő munkára, nyomkövetésre, kábítószer-keresésre. Nyugdíj-kiegé­szítésként jól jön ez. Van egy kutyais­kolája is. A szolnoki kutyabarátok kö­réből összeállt csapatával Ártándtól Százhalombattáig sok helyen tart be­mutatókat. így a tiszaligeti gyermek- táborokban, a kőtelki lovasnapokon is. Kétkedés nélkül elhiszem szavait:- Minden napnak legalább hu­szonnyolc órából kellene állni, hogy ki tudjam pihenni magam. i FIATALOKAT PATRONÁLNAK. A Törökszentmik­lósi Almássy János Nyugdíjas Klub példamutató munkát fejt ki az ifjúsággal való kapcsolat erősítésé­ben, a hátrányos helyzetben lévő gyerekekkel való törődésben. Évek óta patronálják a Hunyadi úti álta­lános iskolához tartozó kisegítő iskolát, s ez a folya­mat az idén is folytatódik. Gyermeknapra például fi­nom ebédet főznek a tanulóknak. Van ott egy zöld­szíves csoportjuk is, amellyel részt vettek a várostisz­títási mozgalomban. Tavaly rendeztek egy nagymama-unoka találko­zót. Annak sikere arra inspirálja Szabó Andrásáé klubvezetőt, hogy a klubtagok a madarak-fák ünne­pén unokákkal együtt kiránduljanak egy százötven éves fához. Ebben a klubban sok az egyedül élő, kispénzű nyugdíjas. Szeretnének ők is rendszeresen kirándul­ni, színházba járni, de hát az anyagiak hiánya - mint sok más helyen - gátat szab vágyaiknak. A klubve­zetőnek ezért igazodnia kell a realitásokhoz, megva­lósítható programot kell összeállítania. Ennek jegyé­ben részt vesznek a helyi művelődési központ ren­dezvényein, vidám hangulatú vacsorákat rendeznek, jeleneteket tanulnak be a nyugdíjas „Ki mit tud?” ve­télkedőre. Ebben egyre inkább részt vesznek a ko­rábban meglehetősen passzív férfiak is. A klub tagjai tőlük telhetőén segítik a Szentmikló- si Szövetség kétévenként megrendezett ünnepségé- nek sikerét. ■ ÍSALÁDCENTRIKUS KLUB. A Martűi Városi Nyugdíjas Klub mindig híres volt gazdag programjai­ról, s Pápai Jánosné szerint az idén sem adják alább. A társklubokkal a martfűiek is tartalmas kapcsolatot ápolnak. A nőnap alkalmával például a tiszaföldvária- kat és a Szolnoki Népdalkört látják vendégül, az ápri­lisban sorra kerülő batyusbálon pedig a mezőtúria­kat. Augusztusban tiszazugi találkozót szerveznek - ha a képviselő-testület támogatja ezt a rendezvényt. Részt vesznek a szépkorúak szavalóversenyén is. Május 1-jén a városi klubhoz tartozó „Kék szivár­vány” énekkar részt vesz a „Kárpát-medencei Vass Lajos Népzenei Találkozó 2000” rendezvényén. Nyitottsága mellett nagyon is családcentrikus a martfűi városi nyugdíjasklub tevékenysége. Az anyák-apák napja mellett például családi majálist szerveznek a Tisza-parton. A művelődési központ gyermeknapi rendezvényén a klubtagok sütik a pala­csintát. Kikapcsolódást-felüdülést jelent majd a tőserdei, a gödöllői-vácrátóti kirándulás, illetve a hétnapos üdü­lés Dunakeszin. s ■ Az oldalt írta: Simon Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents