Új Néplap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-19 / 42. szám

2000. Február 19., szombat MEGYEI K Ö R K É P 5. OLDAL ____________________NÉZŐPONT_______________ Kiszolgáltatottságban Lassan hozzászokunk - hozzászokunk? hogy egy-egy mezőgazdasági feldolgozó csőd­be jutva maga mögött hagy számos tönkretett családot. S most főként nem az éppen ott dolgo­zókat értem ezalatt, hanem azokat, akik nyara­lást sem ismerve nevelik teheneiket, tartják hí­zóikat. Reménykedve, az utolsó fillért is felál­dozva, abban bízva, hogy egyszer csalt megér­kezik a pénz. A hízók vagy a tej ára. Ám most úgy néz ki, hiába várnak. Megyénkben majd’ ezer család sínyli meg a Solami csődjét. Mert pénzre nem nagyon számíthat egyetlen termelő sem. A főtu­lajdonos leértékelte a céget Megyénkben majd’ ezer 24 m'1110 foi?n,ra’ ám ezzel , ,. „ ... szemben csak a termelői tar­család Sínyli meg ä csődöt tozás 170 millió. Ehhez adód­•hat még adó-, tb- és banki hi­teltartozás. Ez utóbbiak a hitelezői rangsorban a termelői követe­léseket megelőzik, így nem nehéz megsaccolni, mennyi marad a gazdáknak... ha lesz csődegyezség, ha nem. Mindezek után felmerült bennem néhány kérdés: nem lehet ezért felelősségre vonni valakit? A tulajdonos sem felelős a történ­tekért? Pedig ők valamennyien tudták, de legalábbis tudniuk kel­lett, hogy a társaság bajban van. Remélni tudom csak azt is, hogy mindössze szóbeszéd tárgya, hogy a felvásárlás akkor is folyt, amikor a cég már fizetésképtelen volt, és a csődbejelentés előké­szítése zajlott. Mert ha igen, akkor szerintem ez már büntetőjogi kategória. Sajnos a jog ma nem a becsületeseknek kedvez. Ha csak bele­gondolok, igazából azok az emberek bánkódhatnak, akik eladták disznóikat. Mert tudomásunk van arról, hogy bizony köztük sok­nak a családja anyagi biztonsága veszett oda. Másuk ugyanis nem volt. Ezt tették kockára — és veszítették el. Segítség? Egy esetleges állami kárenyhítés szóba jöhet, azon­ban félő, hogy ez precedenst teremt, felelőtlenséget szül: semmi gond sincs soha, mert az állam - de ki is az állam? - zsebébe nyúl, s majd kárpótol. Hányszor? Mindig? S mikor érhetünk el oda, hogy adott esetben nyilvánosan lehessen figyelmeztetniük a termelőknek - vagy bármely más szektorban a szereplőknek - egymást: vigyázzatok, mert ez vagy az a cég bajban van, csak azonnali fizetésre adjatok neki árut! Hasonló, adósminősítési rendszer egyetlen helyen működik, és az sem nyilvános: a bank­szektorban. Sok a probléma, melyben - tetszik, nem tetszik - a jogba, az igazságszolgáltatásba vetett bizalom is csorbát szenved. Kérdés, meddig lehet ezt játszani ebben az őskapitalizmusban. Százmilliós hiány az „ellenfél” Már a költségvetésről csak feb­ruár végén tárgyal az önkor­mányzat, az első számadatok mégis gyászos képet festenek a város idei esztendejéről. Kunszentmárton Ha az önkormányzat a tavalyi szinten szeretné teljesíteni fel­adatait, valamint a megkezdett beruházásokat befejeznék, akkor a költségvetés hiánya meghalad­ná a százmillió forintot. Dr. Czu- czi Mihály polgármester lapunk­nak elmondta, a testület előzete­sen egy soron kívüli ülésen már tárgyalt a pénzügyi helyzetről, s akkor a képviselők ügy határoz­tak, ezzel az óriási hiánnyal nem lehet elfogadni a büdzsét.- Sok tényező hozta össze ezt a negatívumot, kevesebb például a szükségesnél az oktatási norma, vagy szintén csökkent a helyben ma­radó személyi jövedelemadó is, i hogy csak kettőt említsek a sok kö­zül - mondta a polgármester. - Na­gyon szigorú takarékossági intézke­déseket kell bevezetnünk, hiszen mintegy 13 százalékkal kevesebb pénzből kell megoldanunk mindent, mint amennyire szükségünk lenne. A város így minden bizonnyal j idén is pályázni fog az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkor­mányzatoknak fenntartott plusz központi pénzre.- Az önkormányzat munkatár- j sai az intézményvezetőkkel együttműködve megpróbálnak a február 29-i testületi ülésig egy olyan takarékos költségvetést ki­dolgozni, ami jelentősen csökkenti j a hiányukat. Emellett még újabb | bevételi forrásokat kell felkutat­nunk - beszélt a lehetséges megol- dásokról dr. Czuczi Mihály. pe Mesevilág szalmaszálakból Balogh Károlyné Erzsikének néhány éve Kisújszálláson már a postás hordja a havi járandóságot, és azóta job­ban ráér, több az ideje arra, hogy a búzaszalma szálai­ból mesevilágot varázsoljon maga köré. Aratókoszorú­kat, képeslapokat, búzacsi­gákat, szalmarátétes tojáso­kat. Legújabb alkotása a karcagi református temp­lom. Kisújszállás Noha Erzsiké eredetileg gyors- és gépíró volt, szakmájához híven gyorsan megtanulta a szalmafo­nást. Édesapjától gyerekkorában leste el, majd kis idő teltével egy kiállításra két búzacsigát alkotott. Országos pályázatok többszörös nívódíjasa, különdíjasa. Állítja, legjobb a bánkúti búza szalmája, mert hosszú, azután a rozs, de ár­paszalmából is lehet embereket, állatokat, tájképeket varázsolni. Megmunkálás előtt be kell áztat­ni, mert ha megpuhul, bármilyen irányban, módon könnyen hajlít­ható. Nyaranta szal­mafonó táborokba megy, eddig volt vagy tizenegyben. Már nem tagnak, hanem oktatónak hívják. A férjét esz­tendeje veszítette el. Egy lányuk, két fiuk és eddig négy unokájuk született. Szóval a háza, a la­kása ritkán csen­des: jönnek-men- nek a fiatalok. A vá­rostól, a kisújszállá­si önkormányzattól Arany János-díjat is kapott. Ezt a temér­dek ismeretet át is kellene adni. Éppen ezért a tájházban hetente kétszer: szerdánként meg csütörtökönként a i fiatalokkal is foglal­kozik. Pontosabban fogalmazva helyesbítek, mert igaz, óvodások, iskolások is bőven akadnak, de az sem titok, még a nyugdíjasok kö­zül is eljárnak hozzá néhányan megtanulni a szalmafonás alapja­it, csínját-bínját. Azt még meg sem említettem, hogy csipkét is ver, és mostanság is van két tanít­ványa. Hogy meddig csinálja még, erre azt válaszolta, hogy ameddig a karját bírja emelni, mozgatni az FOTÓ: M. J. ujjait, mert a fejében temérdek mese, történet alakja, figurája vár. Arra, hogy szalmaszálakból meg­formálja őket az ügyes kezű kisúji alkotó. D. SZABÓ MIKLÓS Éneklés, zenei korlátok nélkül Az úgynevezett barbershop éneklésnél a sajátos éneklé­si technikán van a hangsúly. Részint ez volt az, ami fel­keltette a Four Fathers (ma­gyarán: négy apuci) érdek­lődését. Képzett zenészként nagy kihívásnak tekintették e hangszeres kíséret nélküli dalok pontos megszólaltatá­sát. A Déryné Művelődési Központban tartott koncert­jüket nagy tetszéssel fogad­ták a napokban a karcagiak. Karcag Az együttes 1995 végén alakult, azóta már bejárták az országot, egyedül Jász-Nagykun-Szolnok megye fehér folt még fellépéseik között. Legközelebb március 20- án Szolnokon, a'Bartók Kamara­kórussal lépnek fel.- Több tévéműsorban elhang­zott, hogy négy apuci vagytok hat gyerekkel. Ezért az elnevezés?- Nem, hiszen ez csak régeb­ben volt igaz, Laci nemrég került be a csapatba, a negyedik apuci helyett. A választásnál nem az volt a szempont, hogy van-e gyer­meke, hanem hogy tud-e énekel­ni. Miután azonkívül, hogy Four Fathers énekesei vagyunk, civil foglalkozásunk is zenész. Diplo­mánk szerint én bőgőzöm, Zoli énekelni is tud, Gyuszi hegedül, Laci zongorázik - mondja az együttes szószólója, Sanyi.- A család hogy viseli ezeket a fellépéseket? A „négy apuci": Boros Sándor, Mukli Gyula, Patki László és Frech1 Zoltán Mindannyian Laci felé fordul­nak, hiszen ő még csak vőlegény, majd szinte egyszerre válaszol­nak:- Egyelőre nagyon jól, bár az igazat megvallva az asszonyok­nak esténként azért hiányzunk. Miután szakmabeliek (zenetanár­ok, énekesek, operaénekesek), tudják, mivel jár a munkánk. Gyerekeink - összesen hat - na­gyon büszkék ránk, és velünk együtt éneklik a dalokat is.- Ha most az kérném, énekel­jetek népdalt, nótát, zavarba jön­nétek:?- Ááá... szemünk sem reb­benne - mondják mosolyogva. - Van egy műsorunk, ahol a gre­goriántól kezdve nagyon sok stí­lust énekelünk. Már több szá­mot átdolgoztunk, rap­szódiát, komolyzenei számokat is, így mond­hatjuk, nincsenek zenei korlátáink, legfeljebb utazásiak. Szeretnénk .eljutni Ausztráliától Amerikán át egészen a Z betűs országokig. Úgy gondoljuk, hogy az általunk képviselt stílus a világon mindenhol unikumnak számít, hi­szen nálunk nincs ze­nei kíséret. Úgy gondol­juk, az is megtalálja a szórakozását, aki a hu­fotó: b. l. mórra kíváncsi, és az is, aki az igényesebb szórakozást kedveli.- A színpadon láthattuk a bo­hém apucikat. Ilyenek vagytok ci­vilben is?- A vidámság hozzátartozik az életünkhöz. A szoros értelem­ben vett bohémság? — teszik fel maguknak a kérdést, majd Sanyi válaszol: — Idegenekkel soha nem táncolunk, hiszen a műsor alatt már mindenki megismer bennünket... De komolyra fordít­va a szót, mi tisztes családapák vagyunk.- Említettétek, hogy kevesen éneklik ezt a stílust, így ez még egyedibbé tesz benneteket. Jó ér­zés ez?- Természetesen. Lemezeink - az egyik CD-nk 1997 októberé­ben, a másik tavaly karácsonyra jelent meg - rendkívül aranyos kis kétperceseket, hangulatos barbershop-számokat tartalmaz­nak, amelyekbe a zenei humorral belecsempésztünk néhány egyedi dolgot is.- Most mások írják át dalaito­kat. Saját számmal nem kacér­kodtok?- Ez így alakult, lehetséges, hogy később ezzel is megpróbál­kozunk, de egyelőre vannak ze­neszerzők, aldk átírnak nekünk számokat. Reméljük, hogy a kö­vetkező karcagi fellépésen már saját számot is előadunk. DARÓCZI ERZSÉBET „Apu meghalt, a húgom sincs otthon” Egy mutatós házban jár­tunk, amelyik a hangzatos Görbe nevű utcában találha­tó. Valóban girbegurba gya­logút vezet oda, ahol napja­inkban tizenegy legényke, legény talált otthonra. És az otthonon kívül pótanyákra. Tiszakürt Az egyik közülük Jusztinná Kiss Éva. Szőke, kék szemű, két saját gyerek édesanyja. Világéletében szerette az apróságokat: dolgozott bölcsődében, óvodában, iskolá­ban, és - hivatalos szóval kifejez­ve — második éve lakásotthon-ve­zető. Mert az ott lakók az apáknak, anyáknak valami miatt nem kellet­tek, és ők mostanság gyerekváros­ok helyett efféle családi házakban élnek. Iskolába járnak, dolgoznak. Ide tizenegy fiú tartozik, közülük háromnak a sorsát villantjuk fel. M. Zoli tizenöt éves: hol ko­moly, hol nevetős, attól függően, miről van szó.- Édesapámat nem ismerem, soha nem is láttam, anyukám pe­dig nem tudott eltartani. Egy évig az iskola mellé jártam, és tavaly december 6-án múlt esztendeje, hogy itt helyet kaptam.- Azóta?- Járom a sulit, felsős vagyok.- A tanulás?- Remélem, átengednek. Egyébként jó lenne valami szak­mát tanulni.- Anyukád?- Hol így vagyok vele, hol úgy. Kettő is van: egy, akinek a nevét viselem, meg Éva néni. Vele a gondjaimat beszélem meg, illetve Banya Tibivel, aki húszéves.- A terveid?- Imádom a lovakat. Körülöt­tük lenne jó dolgozni, ha a sulit befejezem. N. István vékony, tiszta arcú, tekintetű 16 ótas legény.- Édesapám meghalt, és hár­man maradtunk testvérek egy ko­szos, romos házban. A húgom sincs otthon, itt él Tiszakürtön, egy másik lakásban. Hárman va­gyunk testvérek, a bátyám már nagykorú. Az az igazság, ritkán já­rok haza, nem szeretek ott lenni.- És itt?- Jobb, mint otthon, több min­dent megkapunk. Egyébként má­sodikos szakközépiskolás vagyok Kunszentmártonban. Ez a képzé­si forma négyéves, az érettségi után további két év következik.- A lányok?- Van barátnőm.- A tanulás?- Kicsit döcögős.-A jövő?- Szakma, érettségi, család. Én biztos nem dobom majd el a gye­rekeimet, mint ahogy velünk tör­tént. Ezt nyugodtan tessék leírni! F. Róbert 18 esztendős. Tíz testvére van, és eddig elvégezte a nyolc általánost. Tehetséges fiú, szavalóversenyeket, nyert, sőt testépítőként sem akárki. Mégis viharfelhők gyülekeznek felette.- Azért, mert fiatalkorúként eddig már kilenc hónapot lehúz­tam a rácsok között. Jusztinná Éva néni hozott ki, és vállalt ér­tem felelősséget. • - Ha szabad tudnom, mi volt a balhé? — Lopások: kisebbek, nagyob­bak. Szabadlábon védekezem, és lesz még tárgyalásom februárban. Remélem, nem kapok több elzá­rást. Jó lenne megúszni az újabb sittet, ha már hónapokig benn voltam.- Kivel tartod a kapcsolatot? — A szülőkkel nem, a tíz test­vérből két bátyámmal.- Mikor voltál a legboldogabb az életedben? Hosszan hallgat, majd csende­sen válaszol: — Legboldogabb? Még nem voltam. Az jólesett, amikor visszafogadtak. Mert ko­rábban is laktam itt, innen men­tem el.- A jövő?- Tanulni szeretnék, és meg kellene úszni az börtönt. Kondiz­ni, focizni szeretek, és a lányok is tetszenek.- Milyenek?- A csinos, jó alakúak. Ilyen volt a barátnőm is... A többiek nevetnek, és el­mondják: a jó kötésű srácnak akadt már több barátnője is. Most nem ez foglalkoztatja, hanem a soron következő tárgyalás. Elvég­re nem mindegy, hogy honnan nézi az ember a világot. És ő már tudja, mert mind a kettőben, elzá­rásban és szabad életben is volt része. Igaz, a szülők nem fogták a kezét, otthon hatéves koráig kel­lett csak... D.SZ.M. Megemlékezés a névadóról JÁSZJÁKÓHALMA A jászjákóhalmi Horváth Péter Honismereti Szakkör tagjai teg­nap családias hangulatú meg­emlékezést tartottak névadójuk­ról Jászberényben, a Lehel Ve­zér Gimnáziumban. Az 1756— 1829 között élt, jákóhalmi szüle­tésű történetíró 23 évig volt a gimnázium igazgatója. Erre em­lékezve 1994-ben avattak már­ványtáblát az intézményben. A honismereti szakkör 1979-ben, Horváth Péter halálának 150. év­fordulóján vette fel a település nagy szülöttjének - aki jász al- kapitányi tisztséget is betöltött - nevét. Legnagyobb jelentősé­gű történetírói munkája az 1801- ben latinul, illetve 1823-ban ma­gyarul megjelent, a Jászkunság történetét összefoglaló kötet volt. _____________________BCS » Természetesen a hölgyeket, a ruhájukat meg a kezükben levő csokrokat Is szalmaszálak alkotják. Mögöttük a szal­makötés nagymestere, Balogh Károlyné Erzsiké. fotó: m. j.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents