Új Néplap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-10 / 34. szám
4. OLDAL TŰK 0 R 2000. Február 10., csütörtök A méreghullám levonult, a hatása itt maradt (Folytatás az 1. oldalról) A polgármester köszönetét mondott a lakosság fegyelmezett és felelősségteljes viselkedéséért, pánikhangulat sehol sem alakult ki, nyugodtan, békésen zajlott a három nap. Búsi Lajos, a megyei közgyűlés és a megyei védelmi bizottság elnöke is szólt arról, ismételten úgy tudtak végrehajtani egy feladatot, hogy az pánikmentesen zajlott le. Mint mondta, a Tisza most nagy beteg, és egyelőre felmérhetetlen kárt okozott a cianidszennyezés, amely sajnos a turizmusra is kihathat. Jelenleg különböző felméréseket végeznek a halpusztulás nagyságáról, mert még nem tudni, hogy a megsemmisítési lehetőségek közül (elégetés, eltemetés stb.) melyiket válasszák. Ehhez ugyanis tudni kell, hogy milyen módon, mivel és mennyire fertőzöttek, szennyezettek a halak, illetve hogy azok veszélyes hulladéknak minősülnek-e. A mai megyei védelmi bizottsági ülésen erről határoznak elsősorban. A haltetemek problémájára egyébként - mármint hogy a kezelésüknek, megsemmisítésüknek melyik szerv legyen a gazdája, felelőse — a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság is keresi a megoldást — hangsúlyozta Hoffmann Imre ezredes, igazgató. Az összegyűjtött haltetemeket konténerekben helyezték el. (Ismét felhívták a figyelmet, hogy ezek emberi és állati fogyasztásra nem alkalmasak, sőt tiltottak!) A haltetemek eltávolítása a Kö- tivízig tájékoztatása szerint folyamatosan történik Kiskörénél, a sodorvonali, a medernek körülbelül kétharmados, uszályokkal történő elzárásával. Szolnoknál egyébként a jelzések szerint a késő esti óráktól volt tapasztalható nagymértékű halpusztulás. Ennek mértéke változó, de percenként az 5-10. darabtól a 100-150 darabig, az elhullott állatok nagysága szerint a kishalaktól a 30 kilogrammosokig terjedt. Jellemző fajok a keszeg, a busa és a süllő voltak, ponty csak elvétve akadt. Milligramm-krónika Továbbra is harmadfokú a Tiszán levonuló cianidszennyezés miatt elrendelt vízminőség-védelmi kárelhárítási készültség a Kötivíz- ig teljes tiszai, Tiszavalktól Csongrádig terjedő szakaszán. Tiszafüreden a legmagasabb mért érték kedden 16-18 óra között volt: 4,2-4,9 milligramm/liter. Kiskörénél a duzzasztó alatt, a vasúti hídnál a legmagasabb cianidkon- centrációt kedden hat órakor mérték, literenként 3,9 milligrammot. Ezt követően fokozatosan csökkent a koncentráció, és 16 órakor már csak 0,5, majd 22 órakor literenként 0,2 milligramm volt ez az érték. Hasonló tendenciát tapasztaltak Nagykörű térségében is. Itt a csúcs kedden 18 órakor volt 3,3 milligramm/liter értékkel. Szolnokon a közúti hídnál szerda reggel 6 órakor vett vízminta literenként 2,2 milligramm cianidot tartalmazott. A kedd éjféli, 24 órakor vett vízmintában volt a legmagasabb az érték, 3,2 milligramm/li- terrel. Az ÁNTSZ óránként mérte a vízműből kifolyó vizet, ami folyamatosan 0,01 milligramm/liter alatt volt, kivéve a kedd éjjel 24 órás mérést. Ekkor literenként 0,03 milligramm cianid jelenlétét lehetett kimutatni, de ez az érték is az ivóvízre megengedett határérték töredéke, azaz elhanyagolható. Kevesebb zacskós víz fogyott Szolnokon már kedden elkezdődött a zacskós víz kiszállítása a város különböző boltjaiba. A kezdeti nagyobb kereslet után tegnap már egyre kevesebb fogyott a készletből. Az előírt, családonkénti 8 liternyi mennyiséget szinte alig veszik igénybe, általában átlagosan 3-4 liter fogy személyenként. A megkérdezett élelmiszerüzletek vezetői egyöntetűen arról nyilatkoztak, hogy a lakosok nagyon fegyelmezetten vészelik át ezeket a nehéz napokat. Üzleteikben állandó vízutánpótlással rendelkeznek, de sokan nem az ő szolgáltatásukat, hanem az artézi kutakat veszik igénybe. Leállt a papírgyár A Neusiedler-Szolnok Papírgyár Rt. vezetése kedden úgy döntött, hogy leállítják a termelést. Erre éjjel 23 órakor került sor — tájékoztatta lapunkat a gyár gazdasági igazgatója, Ferencz Gábor. Elmondta, hogy bár az ipari víz esetében nincs határérték arra vonatkozóan, hogy az mennyi ciánt tartalmazhat, azonban úgy értékelték a helyzetet, hogy amikor a Tisza ciánkoncentrációja elérte a literenkénti 1 milligrammot, a vízkivételt megszüntették, s a termelést leállították. Az erőmű tegnap kora délután újraindult, amikor a szennyezés ismét 1 milligramm/liter alá csökkent. A papírgyártó gépsorokat csak ennél jóval később, délután 4 óra után indították újra. Ferencz Gábor elmondta, hogy a 16-18 órás leállás és termeléskiesés mintegy 20 millió forintos kárt okozott á Neusid- lernek. Halat csak ellenőrzötten! Igencsak megcsappant a bizalom a napokban a halfogyasztás iránt. Pedig a tilalom csak a Tiszából kiszedett, elpusztult vagy pusztulófélben lévő halakra vonatkozik. A tiszasülyi Tiszahalker Kft. - amely a megyeszékhelyen is rendelkezik üzletekkel — ügyvezetője, Kovács Zoltán is azt hangsúlyozta, hogy az ellenőrzött minőségű, boltokból vásárolt tógazdasági hallal semmi gond nem lehet, annak a fogyasztásától egyáltalán nem kell félni. Maga a társaság is tórendszerrel rendelkezik, ahova tavaly november 20-a óta nem vettek ki vizet a Tiszából, és a technológiájuk miatt még egy ideig nem is fognak. A kádjaikat is időben teleengedték vízzel, amit az artézi kútról még ki is egészítettek. A haldokló folyó A természet és maga a folyó ma még felmérhetetlen ökológiai katasztrófát szenvedett el az utóbbi napokban. Néhány megyei szakembert e pusztítás mértékéről és következményeiről kérdeztünk. Horváth Ferenc, a megyei FM- hivatal halászati és vadászati főfelügyelője tegnap még nem tudott pontos adatokat közölni a halak és a vadak pusztulásának mértékéről. Arra azonban felhívta a figyelmet: az elhullott állatokhoz saját érdekében senki se nyúljon, A kirakodják a fővárosi szeszipari vállalat ásványvíz-adományát FOTÓ: M. J. Tószegen töltésépítéssé! igyekeztek megakadályozni a nagyobb bajt ne egyen belőlük! A Tisza part szemlézése és a haltetemek ösz- szegyűjtése folyamatosan zajlik. A főfelügyelő csupán reméli, hogy a szennyezése nem okozta a vízi élet teljes pusztulását. Tapasztalata szerint a méreg a folyó teljes keresztmetszetén áthaladt, így a halaknak csupán oldalirányban, a partok közelében, valamint a mellékfolyók torkolatánál volt némi menekülési lehetőségük. A megfigyelések szerint a keszegfélék és a kényesebb halak - mint a süllő, busa - pusztultak el a legnagyobb mértékben. — Sajnos a halállomány sorsáról nem ad pontos képet a víz felszínén úszó tetemek száma. A folyó alacsony hőmérséklete miatt ugyanis a kimúlt uszonyosok mintegy 70 százaléka lesüllyed, és csak néhány nap múlva emelkedik a felszínre. A hideg víz azonban segíthetett is, mivel az ilyenkor egyébként is kisebb aktivitású halak anyagcseréje lelassul. így remélhetőleg a méregből sem vettek fel annyit, mint melegebb időjárás esetén. A vádak kevésbé veszélyeztetettek, hiszen a belvizek miatt nem kellett feltétlenül a Tiszából inniuk. A víziszárnyasok között és a vaddisznóállományban azonban okozhat kárt a szennyezés — vélekedett Horváth Ferenc. Jánosi Imre, a Közép-Tisza Vidéki Horgász Egyesületet Szövetségének elnöke is elmondta tapasztalatait: — Szívszorító látványt nyújtott a Tisza közepén sodródó, felbecsülhetetlen mennyiségű, nagy testű hal teteme. Még elpusztult sirály is az utunkba került. Jó néhány horgásztársammal együtt tehetetlenül és mély megdöbbenéssel figyeltük a haldokló folyót. Egymást kérdeztük: vajon mikor lehet e gyászos látványból újra, a szó szoros értelmében is élő Tisza. A szövetség vezetőjeként csak annyit mondhatok, a horgászok figyelmét most a megye többi folyója és állóvizei felé kell irányítanunk. Dr. Báné László, a megyei állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás munkatársa mintegy másfél mázsányi haltetemet vitt Budapestre, az Országos Állategészségügyi Intézetbe. A mintából az intézet a halak ciánszennyezettségének mértékét és pusztulásuk okát állapítja meg. — Az elpusztult mintegy tizenkét halfaj mindegyikéből vittem néhányat. Közöttük voltak nagy testű példányok, valamint védett halak is. Ez utóbbiak faját „ránézésre” még a pesti kollégákkal együtt sem tudtuk meghatározni, csupán szakkönyvek segítségével. Véleményem szerint a Tiszát ért katasztrófa helyrehozhatatlan, talán a folyó teljes faunáját kipusztította a cián. Félek, ha a többi élőlény újratelepítése megoldható is, a ritka, védett halfajok már soha sem térnek vissza ebbe a vízbe. Nélkülük tehát biztosan szegényebb lesz a folyó... Dr. Hamar József ökológus, a szolnoki Tisza Klub környezet- és természetvédő szervezet elnöke rámutatott: a szakirodalom nem szól arról, hogy valaha ért volna ehhez hasonló ciánszennyezés bármely folyót a világon. Á példátlan eset következményei szerinte sokkal összetettebbek a látszatnál, hiszen nem csak a Tisza élővilága, de hidrológiai tulajdonságai is veszélybe kerültek. Mivel a klub rendelkezik az előzetes felmérések eredményeivel, képes lesz a károk felbecsülésében segítséget nyújtani, sőt a folyó rehabilitációjának irányát is meghatározni. — Ehhez azonban hosszú ideig tartó vizsgálatok eredményeire lesz szükség. Az mindenesetre már most is gyanítható, hogy a súlyosan szennyezett felső szakasz teljes faunája elpusztult, így e helyeken 10-15 esztendőt is igénybe vehet a Tisza regenerálódása. Ám ehhez a szolnoki példához hasonló, hosszú távú országos, sőt nemzetközi összefogásra és együttműködésre volna szükség — hangsúlyozta dr. Hamar József. A haltelepítés még nem megoldás - A rehabilitációt alapvetően a természetnek kell elvégeznie, mi csak segíthetünk ebben — mondta az elnök. A halak visszatelepítésével tehát semmi sem oldódik meg, hiszen azt mindenki tudja: hiába tesznek halat egy üres akváriumba, az rövidesen elpusztul. Először tehát a további szennyezés lehetőségét kell megakadályozni, majd kivárni, hogy megjelenjenek a halak táplálékállatai a Megszólalt a főilletékes Ha valami igazán nagy dolog történik, az emberek azt várják, hogy szóljon az illetékes — a legjobb az, ha a főilletékes szólal meg az ügyben. Tőle várják el, hogy adjon tájékoztatást, világos magyarázatot a kialakult helyzetre, mondjon néhány megnyugtató, illetve útbaigazító mondatot. Nos, a nagy dolog egy bő hete megtörtént. Jött a ciánszeny- nyezés Nagybányáról óriási mennyiségben, kíméletlenül, beláthatatlan időre és talán már helyrehozhatatlanul elpusztítva a Tisza élővilágát. A helyi illetékesek azonnal megmozdultak. Összeültek, tanácskoztak, felkészültek a teendőkre, és összehangoltan cselekedtek. Nagyon okosan ügyeltek arra is, hogy az emberek képben legyenek. Mindennap, részletekbe menően megtartották saitótáiékoztatóiukat. nem takargatták a veszélyeket, de pánikhangulatot sem keltettek. Mindezeknek köszönhetően úgy vonult le a megyében a méreggel szennyezett Tisza, hogy szinte észre sem lehetett venni, hogy most különleges helyzet van. Szolnokon legfeljebb több műanyag kannás járókelővel lehetett találkozni, és úgy fogyott az ásványvíz és az üdítő a boltokban, mintha ingyen adták volna. Mindenki tudta azonban, hogy a szőke Tisza fekete napjai nem csak a tiszafürediek, vagy az abádszalókiak, netán kifejezetten a szolnokiak ügye, hanem annál sokkal több, országos, sőt nemzetközi. Joggal vártuk tehát, hogy megszólaljon a főilletékes, maga a környezetvédelmi miniszter is. A szennyezés után egy héttel végre meg is szólalt. Pepó Pált elegánsan, nyakkendőben, mosolyogva láttuk nyilatkozni az eseményről kedden a televízióban. A helyzethez talán jobban illet volna a terepszínű ruha meg a gumicsizma, háttérként pedig mondjuk a kiskörei vízlépcső az elpusztult halakkal, de végül is a főilletékes mondanivalójához passzolt a sötét öltöny fehér inggel és nyakkendővel. Ugyanis mindenkit megnyugtatott: nincs szó semmiféle természeti katasztrófáról, az elhullott halakat majd kiszedik, újakat telepítenek helyettük, és megy az élet tovább, mintha mi.sem történt volna. Rövid idő múlva a Tisza újra a régi szőkeségében fog ragyogni. Még aznap késő este az Aktuálisban egy debreceni professzor beszélt a szennyezés várható, hosszú távú hatásairól. Okosan, érthetően, valami egész más, érzésem szerint igazi európai szellemben. A károkat nem a döglött halak tonnáiban, úgymond forintosítva mérte. A Tiszát és élővilágát pótolhatatlan nemzeti kincsként emlegette; a szennyezést pedig természeti katasztrófaként. Azt hiszem, a főilletékes most az utóbbi megszólaló volt. hézfémszennyezéssel is párosult. A nehézfémek ugyanis megkötik a ciánt, amelynek lebomlása így sokkal tovább tarthat az előzetes várakozásoknál. Az értékmentő halászat lehetőségének kérdésére így válaszolt a szakember: Szolnokon és a környékbeli településeken tegnap még lajtos kocsikból is hordták a vizet vízben. A vízmozgás és az áradások idővel megtisztítják majd a folyót, ám az üledék esetében ez hosszú időt fog igénybe venni. Mivel nincs rá precedens, nem tudhatjuk, csupán reméljük, hogy a cián nem halmozódik fel a táplálékláncban, és lassanként a fertőzött állatok szervezetéből is kiürül. Mindenesetre javasolni fogjuk egy átfogó vizsgálat lefolytatását a megmaradt halállomány fel- térképezésére. Az ökológus véleménye szerint a víz minőségének javulásával lassanként a tiszavirág is újra megjelenik majd, ám jelenleg néhány halfaj — így a márna, kecse- ge, harcsa és süllő — sorsa is aggasztó képet mutat. A ritka, védett halfajok visszatelepítésére pedig valószínűleg csak mesterséges szaporítással lesz lehetőség. Az ökológus szerint csak őshonos halakkal szabad újra benépesíteni az élettelenné vált folyót.- A legnagyobb bajt most az okozhatja, ha kiderül: a cianid ne— Jó és kivitelezhető ötlet lett volna a halmentés. Az úgynevezett lerekesztő halászat sokat javíthatott volna a jelenlegi siralmas állapotokon. Mi azonban, a Tisza mentén élők, a szennyezés hírének hallatán valamennyien későn „tértünk észhez” mély döbbene- tünkből. Mire felocsúdtunk, addigra pedig már nem lehetett segíteni... Tíz év kell, hogy „magához térjen” a Tisza — Véleményem szerint legalább tíz esztendő kell ahhoz, hogy magához térjen a Tisza. Bár akkor sem lesz olyan, mint volt, hiszen az elpusztult húsz-huszonöt éves harcsákat csak hasonló korúak tudják pótolni. Talán még Európában sem volt soha ilyen ökológiai katasztrófa. Ráadásul ez egzisztenciális gondot is jelent a Tisza- mentén, hiszen az itt élők közül sokaknak biztosít megélhetést a folyó közvetlenül, és a vízhez kapcsolódó turizmusa révén — nyilatkozta lapunk érdeklődésére dr. Harka Ákos tiszafüredi halkutató. — Biológia, kémia szakos tanárként számomra érthetetlen, hogy megfelelő biztonsági intézkedések nélkül miképpen lehetett egyáltalán vízközeibe telepíteni egy olyan üzemet, mint a nagybányai, hiszen olyan erős méreghez, mint a cián, normális feltételek között csak többszöri biztonsági szűrőn keresztül lehet hozzájutni Magyarországon. Ezt a pusztítást egyébként egy vízben jól oldódó ciánvegyület okozta, amely minden élőlényt veszélyeztet, de levonulása után a veszély megszűnik, és utóhatása nincs. Eltekintve a hátra hagyott áldozatoktól. Mérhetetlen szomorúság fogott el a tetemek láttán, különösen azért, mert az utóbbi két évben olyan kedvező halszaporulat mutatkozott a folyón, beleértve a Tisza-tavat is, amely bizakodással töltött el mindenkit. Ezt a reményt törte egyik pillanatról a másikra ketté az emberi felelőtlenség. A károkat valószínűleg soha sem fogjuk pontosan megtudni, mert azok felmérhetetlenek, csupán annyi biztos, hogy nagyon hosszú időbe telik majd pótolni azt, amit elvesztett a Tisza egészében és együttesen működő életközössége. A rehabilitáció során minden olyan anyagi támogatást igénybe kell vennünk, amely segítheti az eredeti állapotok helyreállítását, hiszen a Tisza - a Tisza-tóval együtt - olyan páratlan érték, mely hullámtéri növényzetével, ártéri erdeivel együtt ökológiai folyosóként szolgál. Ez a világ számára is megvédendő kincsünk, éppen ezért sürgetni kell azokat az intézkedéseket, amelyek megakadályozzák, hogy ilyen katasztrófa még egyszer be- következhessék - vélte dr. Harka Ákos. B. GY., B. J, P. M. A helyzethez talán jobban illet volna a terepszínű ruha meg a gumicsizma, háttérként pedig mondjuk a kiskörei vízlépcső az elpusztult halakkal.
