Új Néplap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-29 / 24. szám

MOZ D ÜLJ! 7. OLDAL 2000. Január 29., szombat Újázászi terepszemle Terepfutás / A Futapest Klub ötfordulós téli terepfutóverseny-sorozatának első futása a festői szépségű Szentendrén zajlott. A havas, je­ges hegyoldalon a lányok 4 kilo­méteres versenyében Szabó Henrietta révén újszászi győze­lem született. Az ifjúságiak 12 kilométeres futamában pedig Bakos Dániel a 6. helyen ért cél­ba. A legszerencsésebb újszászi futónak azonban a 4 kilométe­ren induló Kiss András bizo­nyult, aki a jó futása mellett a tombolafődíjat is megnyerte. Lábtoll-labda Nagy lendülettel folynak a július 15. és 21. között Újszászon sorra kerülő első lábtoll-labda-világbaj­nokság előkészületei. A napok­ban megérkezett az első nevezés is: Peter von Rüden, a német szö­vetség elnöke jelezte, hogy Né­metország minden versenyszám­ban indít versenyzőt. A hazai ver­senyévad a mai napon Jánoshi- dán, 9 órakor veszi kezdetét. A hagyományos Szabó-kupán gyer­mek, serdülő és felnőtt korcso­portokban hirdetnek győztest. Tollaslabda A megyei diáksporttanács, a zagyvarékasi tollaslabda-szak­osztály és az újszászi tornacsar­nok közös szervezésében febru­ár 5-én 8.30-as kezdéssel Újszá­szon küzdenek az I-III. korcso­portos tollaslabdázók a diák­olimpia megye bajnoka címeiért és az országos döntőbe jutásért. Nevezési határidő: február 3. Mindene a tánc és a mozgás A sokoldalú labda Már hogy ne lenne az, amikor a most tizen­nyolc és fél éves, szolnoki Kindernay Dóra el sem tudná elképzelni az életét tánc nél­kül. Pedig a dallamra szökkenés igencsak veszélyes üzemmód, hiszen, ha az 1,70 mé­ter magas, 54 centis derekú és ugyanennyi kilós hölgy rövid szoknyában végiglépked az utcán, gyanúsan megemelkedik a kocca­násos járműbalesetek száma. A Konstantinban kezdte, évekig balettozott Ri- móczi Mártánál. Aki Rimóczi tanárnőt ismeri, tudja, nincs kegyelem, nála a tökéletesnél kezdő­dik a leghitványabb. Je­lenleg a kereskedelmiben koptatja a padot, de a ta­nulás mellett a táncról sem mondott le — Zair stúdiójában ropja, immár öt éve. Ráadásul éppen túl a tizennyolcon nem­csak elsajátítja, hanem oktatja is a táncot, épp Zairnál óraadó. A mélykék szemű, fe­kete hajú hölgy alaposan karbantartja, megdolgoz­tatja izmait: lábát, dere­kát, hasát, csípőjét. Má­tyás király úti emeleti la­kásukban az alattuk la­kók olykor földrengésre gyanakodnak, pedig csak Dóra tolja kissé odébb az asztalokat, a szekrényt, hiszen kell a szabad te­rület a gyakorlásra. Jószerével nincsen nap anélkül, hogy ne mozogna. Akiket tanít, akik­nek órákat ad Tiszakécskén, olykor vele egyko- rúak, sokszor idősebbek is. Közvetlen és segítő­kész. Akad azonban egy nagy hibája: imádja anyuci főztjét, s ebből adódnak is esetenként galibák, mert Dórának nincs szíve otthagyni a remekbe szabott étkeket. így viszont muszáj a pluszkalóriákat ledolgozni. Mégpedig táncolás­sal. Emellett egy nagy hobbija van: imád aludni, hiszen az említett mozgásforma sok pihenést követel. Szerinte a tánchoz jó alak kell, ami számára szerencsésen megadatott. Persze a kimunkálá­sához kell a temérdek edzés. Izmos vádli, lapos has — így alakult ki a tíz év során. Nem árt eh­hez a műfajhoz a lazaság, a ritmusérzék sem. Dóra egyébként a Murvai Piroska-féle manö­keniskola mesterkurzusát végzi, és hamarosan íme két karcsú, izmos Kindernay-láb. A boka fölötti tetoválás Dóra nevének kezdőbetűit jelzi a záróvizsgákra kerül sor. Eközben azonban már túl van jó néhány bemutatón is. Ebből kö­vetkezik: imád öltözködni, és főleg a lezser ha- cukákat szereti. Kindernay Dóra élete tehát három tényező körül forog: tanul, táncol és táncot tanít. Gyanít­hatóan még sokáig... D. SZ. M. „Aranybányász” lány a sógoroknál » Síkvidéki régió lévén sívidék hiányában szenve­dünk. Megyénkben kis jóin­dulattal csak apró buckák törik meg az egysíkúságot, s a hóemberépítésen vagy hó­golyózáson kívül csak né­hány gátoldalon adózha­tunk a csusszanós téli sportnak, a lesiklásnak. A megszállottak a Dunántúlon, sőt a határainkon túl keresik a magaslatokat. A sógoroknál - a Graztól 80 kilométerre fekvő Muraun - a napokban rendezték meg az Opel-kupa gyermek óriás- műlesikló versenyt, melyen több kategóriában indították a fiatalo­kat - a teljes magyar élmezőnyt. Nem hiányozhattak a Börzsöny­ben található Szokolya nevű kis­település síklubjának versenyzői sem, akik között szolnoki síelők is akadnak. A Körösi Csorna Sán­dor általános iskolában tanuló Szathmáry lányok ráadásul ha­marabb tanultak meg lécet, mint Szathmáry Grétát (balra) és Szabó Krisztiánt edzőjük, Szathmáry Zsolt inspirálja a rajt előtt cipőt kötni, így ezúttal is esélyes­ként indultak. A 12 esztendős Alexandra tavaly megnyerte az Opel-kupát, ezúttal azonban bá­natára csak a 4. helyen ért célba. Kilencéves Gréta húga viszont re­mek időt siklott korosztályában, s kisebb meglepetésre aranyérmet szerzett. Nagy volt az öröm a csa­ládban, hiszen az apuka, Szath­máry Zsolt, lányai nemzetközi oktatói igazolvánnyal rendelkező edzője és a lelkes anyuka is a helyszínen örült a csemetékkel. Egyébként a szokolyai klub egy másik versenyzője, Szabó Krisztián is hibátlanul teljesített a korcsoportjában, és a 2. helyen végzett. A Góliát McDonald's Diák Labdarúgó Klub által szervezett bajnokság egyik körzeti döntőjét a szolnoki Hermán Általános Iskola fiúcsapa­ta nyerte. Felvételünkön épp ők láthatók, az intézmény leány együttese elleni mérkőzésükön, akik szintén nem vallottak szégyent a srá­cokkal szembeni csatákban. ________________________________________________________________________FOTÓ: CS. I. Az oldalt szerkesztette: Mészáros Géza Fotó: Csabai István Képzeljék csak el, néhány év múlva a kényelmes fotelek és a forgószékek helyett ha­talmas méretű labdákon ül­dögélünk majd az íróasztal­ok és a számítógépek előtt! Ne kuncogjanak, hiszen Ver­ne korában a holdutazás is mulatságosnak tűnt... Manapság rendkívül fontossá vált az aktív testedzéssel elérhető teljes szellemi rekreáció. A zenés kondicionáló tornák, erőgépek, aerobikok most új dimenziót nyernek egy végtelenül „primi­tív” eszközzel, a labdával. A kizárólagosan csak az olasz Ledraplastic cég által gyártott, háromnegyed méter átmérőjű fit-ball hasadásmentes, elaszti­kus anyagból készül, mely szám­talan koreografikus ötletet nyújt a testedzéshez. A legnagyobb motiváció a hazai lakos­ság körében a zsírégető hatása, amit a fit-ball a leghatásosabban tud el­érni: a labdával a test kri­tikus helyén masszíroz­hatunk. A tartáshibák, gerincdeformitások megelőzésében, kijavítá­sában ez a „rugacs” szin­tén kiváló prevenciós és stabilizáló eszköz lehet, ezért a fit-ball-tréninge- ket komoly szakmai vizsgán átesett, diplomá­val rendelkező oktatók tarthatják. Ilyen oklevele van az egyébként TF-et végzett Dalmadi Andre­ának is, aki a szolnoki Thököly úti Európa Fit­ness-Fitness Cityben ve­zényli az edzéseket.- Amikor megismer­tem a fit-ballt, azonnal beleszerettem — véleke­dik rajongva az új sport­eszközről Andrea. - A zenés tré­ningek játékosak, változatosak, nem lehet őket megunni. A labda mozgáskoordinációs képességet és egy elfeledett, de fontos moto­ros képességet, az egyensúlyér­zékelést fejleszti hatásosan. Bár­ki kipróbálhatja, és valószínűleg ugyanúgy jár majd, mint én: be­leszeret. Az USA-tól Ausztráliáig, 1992- től pedig Európában is sikerrel al­kalmazzák az új sporteszközt. Amerikában és Svédországban például a legmodernebb, a dolgo­zóit megbecsülő irodákban, illet­ve iskolákban is fit-ballon ülve végzik áldásos tevékenységüket az alkalmazottak, valamint a diá­kok, hiszen kimutathatóan jobb teljesítményre lesznek képesek a testes labdán, mint egy „fapados” széken. Dalmadi Andrea: - Ez a jövő! Emelt szintű testnevelés A szolnoki Széchenyi Körúti Álta­lános Iskola a testnevelésből emelt szintű osztályokba jelent­kező gyermekek számára előké­szítő foglalkozást és alkalmassági vizsgát tart februárban. Az intéz­mény fő profilja a testnevelés és a sport - a diákolimpiái pontverse­nyek alapján az ország elitiskolái között foglal helyet. Legeredmé­nyesebb sportágaik a torna, a ko­sárlabda, a labdarúgás, az atlétika és a versenyaerobik. Az előkészí­tő foglalkozásra - melyre az in­tézmény vezetői minden érdeklő­dőt várnak — február 3-án és 10- én 17.30-tól, az alkalmassági vizs­gára február 19-én kerül sor. A foglalkozásokra jelentkező gyer­mekek tornafelszerelést vigyenek magukkal! Gumihalra éhes tüskéshátúak így, január utolsó napjaiban, amikor a folyók háta is der- medtre fagyott, kell némi bá­torság ahhoz, hogy egy ke­vésbé elterjedt horgászmód­szer bemutatására vállalkoz­zunk. A kemény fagy és a havas táj azt sugallja, talán már soha nem süt ki újra a nap, és nem éled újra a világ a tavasz langyos fuvallatától. Mindez persze csak látszat. Ráadásul a bátrabb pecások télidőben is megtalálják ked­venc időtöltésük művelésé­nek lehetőségeit, és igazo­lódhat a régi megfigyelés is: bátraké a szerencse. A gumihal (ripper) talán a „legfia­talabb” műcsali hazánkban, hasz­nálata a kilencvenes évek elején kezdett elterjedni. Eleinte sokan úgy vélték, az általában 10-20 cen­timéter hosszúságú halacskák in­kább a pergető harcsázást forra­dalmasítják majd fogósságukkal. Később kiderült, hogy a harcsák mérsékelt szimpátiája mellett a süllőkből osztatlan lelkesedést váltott ki az új csali megjelenése. A tapasztalatok azóta is azt mutat­ják, hogy a fogas méretű tüskéshá­túak horgászatában vált be legin­kább, méghozzá elsősorban télen. Ennek okát a specialisták abban látják, hogy a süllők a hideg év­szak beköszöntekor csapatostól a folyók vagy tavak nyílt területeire: gödrökbe, marásokba húzódnak. Lelassult életritmusuk miatt ilyen­kor csak ritkán táplálkoznak, ám amikor megéheznek, igyekeznek minél kisebb energia árán minél hosszabb időre jóllakni. Talán ez a magyarázata annak, hogy az 5-10 centiméteres csalik helyett ilyen­kor a nagyobb, 15-20 centis falato­kat részesíük előnyben. Ráadásul az utóbbiak bevetése során jóval nagyobb eséllyel borzolják fogas méretű, sőt, akár kapitális süllők A pecásoktól kérdezzük 1. Mekkora vastagságtól biztonságos a folyók jégpáncélja? 2. Mikor volt az 1999. évi fogási naplók leadásának utolsó határideje? 3. Szükség van-e drótelőkére a süllő horgászatához? A helyes válaszokat beküldők között ezúttal az Alkatex Kft. (Szolnok, Rékasi út 99., telefon: 56/412-321) által felajánlott videokazettát sorsolunk ki, amely a szolnoki Menyhárt József és barátai távoli tájakon átélt óriásharcsa-kalandjait mutatja be. Beküldési határidő: február 18. Címünk: Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Napilapok Szerkesztősége, 5001 Szolnok, Kossuth tér 1. Ff.: 105. Kérjük, a borítékra ragasszák rá a Horgászsarok emblémáját is! is a horgász ke­délyét. A gumi- halazásnál a helyismeret ta­lán a legfonto­sabb feltétel, de egy jó csónaknak, esetleg halra­darnak is nagy hasznát veszi a ka­landra éhes pecás. A műcsali szí­nének helyes megválasztása is fontos adaléka lehet a sikernek. A választék bőséges, a nyerő variáci­ókat azonban hétpecsétes titok­ként őrzik az igazán bennfente­sek. A felszerelés alapvető kellé­kei: körülbelül 40-80 gramm do­bósúlyú, 3-3,3 méter hosszú per­getőbot. Ezen 40-50-es, legalább háromcsapágyas, 30-35-ös zsinór­ral feltöltött orsó. A gumihal egy- ágú horgát érdemes egy hármas horoggal is kiegészíteni, és ha mindez megvan, már csak a hor­gászat marad hátra. A bedobást követően meg kell várni, amíg a gumihal medret ér. Ezután a fe­lesleges zsinórt feltekerve, a bot­tal akár egy métert is emelhet és húzhat a csalin a pecás, majd megvárja, míg a „küldemény” új­ra a fenékre süllyed. Mindez aránylag könnyen elsajátítható, nem ördöngösség. A kapás válto­zatos, a heves rávágástól a szösz- mötölésig bármi előfordulhat, bár télen inkább a leszálló ágban lévő csalin érzékelhető finomabb rá- nehezedés a jellemző. Az ezt kö­vető események elképzelését pe­dig már a horgász fantáziájára bízzuk... BUGÁNY JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents