Új Néplap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-29 / 24. szám

2000. Január 29., szombat TÜKÖR 5. OJ.n Nézőpont Siralmas sportkömyezet Az egész országban, de különösen Jász- Nagykun-Szolnok megyében siralmas a sportlétesítmények helyzete. A sportot kiszol­gáló létesítmények nagy része a hetvenes években vagy előtte épült, ezért nem csoda, hogy elhasználódott az idők folyamán. Ezekre néhány példa: mivel az elmúlt évti­zedekben nem sikerült befedni a jászberényi műjégpályát - amelyet még mindig sólével fagyasztanak -, évek óta csupán a működtetésre gondolnak a fenntartók. Korszerű jégcsarnokról már szó sem esik jászsági körökben. Közben megszűnt a vá­rosban a hoki utánpótlás nevelése, ma egy felnőtt csapat funk­cionál, amelyik alig néhány meccset játszik a mindössze két hónaposra szűkült évadban. A „nem sikerült megépíteni” kate­góriába tartozik a törökszentmiklósi sportcsarnok ese­te. Addig tervez­gették a város ve­zetői, míg meg­szűnt a kézilabda-együttes, tehát se csarnok, se csapat. Ott, ahol van utánpótlás-nevelés, vagy még működőképes az élsport, sem sokkal szívderítőbb a helyzet. Erre több szem­pontból is találni példát Szolnok városában. A Damjanich uszo­da téli sátorborítása kopott, penészes, toldozott-foltozott. Mivel egyelőre jobb nincs (amiben persze az anyagiak játsszák a fő szerepet), a „sárga” sátor alatt készülnek a pólósok, úszók, bú­várok, a nagyközönségről nem is beszélve. A „900 éves Szolnok” jubileumra 1974-ben átadott létesítmé­nyek, Tiszaligeti Stadion és a körcsarnok már nagyon megértek a felújításra. A régió egyik legnépszerűbb csapatának számító Olaj-kosarasok otthonául szolgáló körcsarnok csupán a hatósá­gok jóindulatának köszönhetően működhet ez év május 31-ig, ezután el kell kezdeni a létesítmény rekonstrukcióját. Pénz az átépítésre a Mátyás király úti sporttelep eladásából lesz, ha minden igaz, a maradékból jut a Széchenyi-városrésznek is, ahol néhány kisebb foci- és streetballpályát alakítanak ki. Remélhetőleg a tervekből valóság lesz hamarosan, hiszen ez nem csak a sport, hanem mindannyiunk érdeke is. A körcsarnok csak a hatóságok jóindulatából működhet Jézusom! Jézusom, hát már megint mibe keveredtek a rendőrök! A millió feladat alól ki sem látszó zsaruknak egyéb sem hiányzott, mint hogy a már felszínre került, nem kimondottan a tes­tület hírnevét öregbítő olajos ügyek mellett újabb országos botrányok főszereplői legye­nek. Most az a szóbeszéd tárgya, hogy aján­dékot fogadtak el. De hát mi a baj ezzel egyáltalán? Van ugyan előírás arra, hogy a rendőr milyen körülmények között fogad­hat el bármit is, de ha ezt a legfelső vezetés jóváhagyja, akkor mindenképpen magánügynek tekinthető, hogy Kovács II. fő­törzsőrmester óhajt-e megismerkedni Jézus videofilmen feldol­gozott életével vagy sem a kiadó cég által ingyen átadott kazet­ta segítségével. Kényszervallatás, jövedéki A™ kérdéses, az a filmnek a rendőri visszaélés es szemfenyvesztes? tevékenységre gya­korolt esetleges ha­tása, illetőleg az ajándékozó kiadó célja lehet. A történet - ha ugyan a film ezt tartalmazza — ugyanis megismerteti a keresztre feszítés gyöt­relmeit, megmutatja, hogyan lehet vízből bort csinálni, de szemlélteti a vízen járás tudományát is. Kényszervallatás, jöve­déki visszaélés és szemfényvesztés? Ne is fessük az ördögöt a falra! Ezeket senki sem akarhatja, épp a rendőröktől. Szerencsére a zsaruk többsége leginkább a földön jár, és nem igazán foglalkoznak a kazettával, a többség — legalábbis megyénkben — csak a sajtó útján értesült az ajándékozási ügy­ről. Az viszont érdekes lenne, ha később megvizsgálnák a Jé­zus-kazetták hatását például az ismeretlen tetteses ügyek fel­derítését érintően. Az is elképzelhető, hogy a film hatása alá került nyomozók az ajándék nélkül maradt kollégáiknál na­gyobb arányban derítenék fel a rejtőzködő bűnözőket. Akkor pedig kötelezővé kellene tenni a nézését. A kiadó vállalat ek­kor járna igazán jól, mert ez minden pénzt megérne. — —-j| cföA/-"* Öp* A ma generációja értékei Hogyan viszonyul az ifjúság a globalizálódó világ nagy kérdése­ihez, cselekedeteihez? Erre a kér­désre is választ keresett felméré­sében az MTA Regionális Kutatá­sok Központja Alföldi Tudomá­nyos Intézetének Szolnoki Társa­dalomkutató Csoportja a megyei középiskolai korosztály körében. A felmérés szerint a legkevésbé megértők a fiatalok azzal szem­ben, aki embert öl vagy kábító­szer hatása alatt, esetleg ittasan vezet vagy éppen lop. A katonai szolgálattal kapcsolatos kérdés- felvetésre sem meglepő a fiatalok válasza: viszonylag a legmegér- tőbbek azzal szemben, aki hamis igazolással próbálja elkerülni e kötelezettséget. A Mennyire tar­tasz fontosnak életedben bizo­nyos dolgokat? kérdésre adott vá­laszok szerint a legfontosabb az egészség. Ezt követi a szülőkkel való jó viszony, a baráti összetar­tás, a harmonikus párkapcsolat, az anyagi biztonság. Csak ezek után következik fontossági sor­rendben a közbiztonság, a tanu­lás (fejlődés), a természeti kör­nyezet épsége, az erkölcs, a tör­vények betartása. Az utolsó so­rokban „kullog” a sikeresség, a nyelvtudás, a tanárokkal való jó kapcsolat és a közéleti, politikai tájékozottság fontossága. tóth szül A bizalom kölcsönös erősödésé­vel olyan emberi sorsok tárulkoz­nak fel, amelyek több mint elgon­dolkoztatják azt, aki meg akarja fejteni a titkot: mi táplálja a re­ményt ezekben az emberekben, mi az a hajtóerő, amelyik kitartást adhat nekik a máról holnapra va­ló (túl) éléshez? Bűn-e, ha valaki azért lop, hogy ne sírjon annyi éhes száj, meddig lehet büntetni azt, aki a csikorgó hidegben ritkít­ja az erdőt, meg lehet-e szánni azt, aki szinte megfizethetetlen uzsorára kért pénzt a nyomor vámszedőitől, akiknek legna­gyobb vétke talán az, hogy saját véreiket szipolyozzák ki, a segély­fizető napokon könyörtelenül be­hajtva a kamatos kamat nélkül is nehezen visszakapható (köl­csön? Opénzüket. Tudom, vannak olyanok, akik kapásból letromfolnak, mond­ván, hogy mi a jó fenének kell foglalkozni olyanokkal, akik ma­guknak keresték a bajt. Lehet, hogy ebben van némi igazság, de mégis! Vannak fenntartásaim, hi­szen megkérdezem: eredendő bűnök hordozói-e a romák, vagy Tiszaburán nagyon sok ház maradt így félkészen lapos tetős a sors perifériára sodort áldoza­tai? Nem tudom a választ, s félek, hogy sokáig nem is fogom tudni, mert ott, ahol a kivert, nejlonsza­tyorral bestoppolt ablakon belül húszán laknak alig harminc négy­zetméteren, ott, ahol a tudatlan­ság útvesztőiben még a legjobb szándékot is kisiklatják a tájéko­zatlanságot lefölöző ügyeskedők, nem lehet penitenciát osztani. Mert ha a remény csak újabb re­ménytelenséget szül, az már le­épít, vagy bűntudat nélkül tesz gátlástalanná. Ám mind a két ver­zió tegnapra szűkíti le a máról holnapra élés megvirradt reggele­Makró Zsolt várandós feleségével tizenhatodmagával húzza meg magát a kényszervityilló- ban Tyukodi Sándor az új fejszével újra megpró­bálja... it is. Borzasztóan veszélyes zsák­utca ez, amelyben lassan már sem az önkormányzat, sem pedig az állam nem fogja tudni irányíta­ni a forgalmat, mert ebben az ut­cában az önhibás vagy nagyon sokszor az önhibán kívüli nyo­mor teszi egyirányúvá a közleke­dést. így nem lehet csodálkozni azon, hogy új fejszével aprítja a tiltott fát az, akitől tegnap elvette a mezőőr a régit, így talán már megbotránkozni sem tudunk azon, hogy egy család, miután csak régi kőháza árából tudta visszafizetni az uzsorát, egy olyan Tisza-parti vityillóban húz­ta meg magát, amelynek vályog­falát többszörösen életveszélyes­sé mállasztották az ár- és belvi­zek, és amelyben megszokottá FOTÓKi A SZERZŐ vált a kis purdéknak is a patká­nyok társbérlete. Szomorú mai mese az is, hogy a szomszédban, a felhúzott kőfalakra rakott födém elhelyezése után gátlástalanul be­csapta az építő az építtetőt, azt, aki a szocpolból akarta kiváltani vályogputriját. Mert a sivár kőfal lapos födémmel elég, hogy felve­gye a vállalkozó a pénzt, a meg­rendelő meg ottmarad, gyakran három generációval abban a szükségkalyibában, amit a félbe­maradt kőház szomszédságában egy emberibb élet reménye esz- kábált össze meg a nyáron. Vagy talán mégis kellene cso­dálkoznunk, megbotránkoz- nunk? Lehet, de ez már nem se­gít, így csak hallgatom Fátyol Zsig- mondék panaszát, hogy rádől a gyerekekre a vízmosta viskó, saj­nálom Makró Zsoltot, aki azt hit­te) hogy felesége már az új kőház­ba szüli az ötödik gyereküket, s szólok az új fejszés Tyukodi Sán­dornak, hogy fentebb, ott, ahol engedik, ott vágja össze a tüzelni- valót. Fényképezőgépem arra irányí­tom, ahonnan a fejszekoppaná- sok hallatszanak. Hirtelen susog­ni kezd a cserje, zörögnek a fa­gyott téli ágak az iszonyatosan megcsonkított ártéri erdőben, de a fejszecsattogás elhalkul. Mert legalább húszán menekülnek a vaku leleplező villanása elől. Tu­dom, hogy holnap visszajönnek, mert reményük ma is reményte­lenséget szült... sülnie annak, aki ellátogat Tiszaburára. Különösen ne­héz érzelmi és értékítéletbe­li próba ez ekkor, ha roma családokkal találkozik itt az ember. Tiszabura Ahol a remény reménytelenséget 'így, télvíz idején furcsa em­beri sorsokkal kell szembe­Mit hozott 2000 első hónapja? y Repül, rohan az idő: lám-lám, még most ünnepeltük az ezerkilencszázas esztendők legutolsóját, annak is a vé­gét, és íme, máris lassan a hátát néz­hetjük csak a kétezredik év első hó­napjának. Vajon kinek mit hozott a bűvös kettes legelső hónapja? Galó Anita, huszonöt éves fiatalasszony: — Januárban nagy baj történt kisfiúnkkal, Gel- lértkével, aki tizenhat hónapos. Már korábban sokat betegeskedett, hol fülgyulladással ke­zelték, máskor a torkának adódott baja. Végül fehéren-feketén kiderült, hogy a mandula a bűnös. Ezért mind a ketten két napra befe­küdtünk a Hetényibe. Elkezdődött a műtét, nagy volt a sírás-rívás, a riadalom, de amilyen hamar befejeződött, olyan hamar elfelejtette a kicsi fiunk a szurit, a műtétet. Másnap már ki­sebb csetepatéba is keveredett, úgyhogy ha­zafelé vettük az irányt. Elmondhatom, a fiunk 2000 januárjában néhány napra belekóstolt a kórházi életbe. A kisújszállási Csótó Klári, aki bekerült a legutóbbi Miss Universe Hungary szépségver­seny országos döntőjébe, és a negyedik he­lyen végzett, most Debrecenben főiskolás: - Január legnagyobb öröme számomra, hogy a főiskolai tanulmányaim során sikeresen befe­jeztem az első év első félévének a vizsgáit. A hét gyakorlati jegyen kívül hat kollokviumom is volt. Adódtak köztük nehéz, fogós tárgyak, de mint az eredmény mutatja, sikeresen „túl­éltem” azokat is. De hát nincs pihenés, mert csütörtökön a felsőfokú német nyelvvizsgám lesz Debrecenben, déli tizenkettőkor. így a te­mérdek vizsga miatt — bármilyen hihetetlen — egyetlen nap szünetem maradt pihenni. El­végre a jövő héten elkezdődik a második fél­év. Sinka Róbert, 22 éves szolnoki szakmun­kás: — Nekünk örömet, ugyanakkor nagy tra­gédiát is hozott ez a hónap. Január 8-án töl­töttem a 22-őt, együtt ünnepeltünk apuval, anyuval, az öcsémmel, nagymamámmal, szó­val a családdal. Tudtuk, apu nagyon beteg, de hát szívós, erős volt, bíztunk a gyógyulásá­ban. Szegedre vitték a klinikára, ahol január 21-én meghalt. Még élhetett volna bőven, hi­szen mindössze 46 múlt, az öcsém pedig csak 15 éves. A kór azonban gyógyíthatatlannak bizonyult. Temetése után megy az élet to­vább, ámbár tudjuk, az más lesz. Mert az én édesapám már soha nem fogja meg a kilin­cset, lép be nevetve, ül a kocsiba és búcsúzik: vigyázzatok magatokra, majd jövök... Nagy Imréné nyugdíjas, Kisújszállás: — En­gem eddig ebben az évben a hideg döbbentett meg legjobban. Nagyon kemény és hosszú most a fagy szorítása. Fával tüzelek, és ha hi­szi, ha nem, a január eddig tizenkét mázsát evett meg. Pedig egyszerre csak egy helyen fűtünk: nappal a konyhában a sparheltben, délután ötkor pedig a szobai kályhába gyúj­tok be. Mert mire hat körül bemegyünk, jó, ha elviselhető a világ. A kettőnk nyugdíja nincs ötvenezer, és úgy tűnik, még tavaszig vennünk kell tűzifát, pedig az sem olcsó. Kántor Szilvia huszonöt éves, abonyi ingá­zó: — Bennem a vasutassztrájk maradandó emléket hagyott, mert képtelen voltam a pes­ti, Váci utcai munkahelyemre eljutni. És ezt ott nem vették jó néven, holott tudtak a sztrájkról. Negyvenezer körül hozok haza, és nincs más választásom, mert sem Szolnokon, sem itt nem tudtam elhelyezkedni. Fogalmam sincs, mi lesz velem, ha elkezdődik az az ele­je még csak van, de messze a vége nevű mun­kabeszüntetés. Valószínű, vehetem a kalapo­mat, jobban mondva a cuccomat, és kereshe­tek új helyet. Nekem nagyon nem tetszik az olyan munkabeszüntetés, amikor engem sújt vagy engem is sújt a következmény. Végért János, adminisztrátor: - Óriási öröm ért bennünket az asszonnyal január 17- én. A két fiunk még nőtlen, de a lányunknak, aki tavalyelőtt esküdött, megszületett a kisfia, Ádám. Nekünk a legelső unokánk, és alig bí­runk magunkkal a boldogságtól. Csodaszép kiskocsit csinálok neki, mert van egy minden­nel felszerelt műhelyem. Sőt várom, mikor ej­ti ki először a papa szót. Ez mind semmi, az is megvan, melyik kun káromkodást tanulja meg először. Egy biztos: remek legény, 3 kg 65 deka, 52 centi, és a periszkópja is méretes! Sőt... Faragó Melinda manökeniskolát végzett, 22 éves hajadon, egy hét múlva fiatalasszony: — Nagyon boldog vagyok, mert február 5-én hozzámegyek egy remek férfihez. Egy éve tart a kapcsolatunk, és a január az esküvői előkészületekkel telik el. Hófehér, hosszú menyasszonyi ruhám lesz, és a szolnoki Ti­sza Szállóban tartjuk a jeles eseményt, ahová százhúsz vendéget várunk.- Hányadik esküvője ez? — Rossz a kérdés! Az első, és remélem, hi­szem, az is marad... o.szabó miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents