Új Néplap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-15 / 12. szám

2000. Január 15., szombat G A Z P A S Z E M M E L 7. OLDAL Csökkenő termésmennyiség Igencsak rossz kilátások elé néz idén megyénkben a mezőgazdaság, azon belül is főleg a növénytermesz­tés, mivel soha nem látott mennyiségű belvíz borítja a földeket. A gazdálkodók számos helyen vetni sem tudtak a felázott földekbe az ősszel, s ugyanez várha­tó tavasszal is. Éppen ezért talán nem árt visszatekin­teni az 1999. évre, milyen terméseredményeket pro­dukáltak a szántóföldi nö­vények. Mboybi információ ____ Az elmúlt évben a megyében kalászos gabonákból 99 ezer hektár területről összesen 297 ezer tonna termést takarítottak be - áll a KSH megyei igazgató­ságának tájékoztatójában. A ta­valyelőtti őszi és a tavalyi tava­szi rendkívüli ár- és belvízhely­zet következtében a kalászos ga­bonák betakarított területe az 1998. évi hattizedére, a betakarí­tott termés mennyisége pedig a felére esett vissza. A termésáüag a rozs kivételével minden kalá­szosnál csökkent. Megyénk ré­szesedése az ország kalászosga- bona-terméséből 7 százalékra mérséklődött. A kalászosok termésmennyisé­gének nyolcüzedét — 237 ezer tonnát - a búza adta. Ez a vo­lumen az 1998. évinek a felét sem érte el. A hektáronkénti 3090 kilogrammos termésátlag az egy évvel azelőttinek nyolcti­zede, az országosnak pedig a 86 százaléka. A megyei FVM-hivatal adatai alapján az őszi betakarítású nö­vények közül cukorrépát közel 8300 hektáros területről szedtek fel, hektáronként 39,5 tonnás terméshozammal. A termés mi­nősége a cukortartalom alapján az 1998. évinél jobb volt. A kukoricát a termelők 45 ezer hektárról — szintén a ter­mőterület egészéről — takarítot­tak be, a termésátlag 5,2 tonna. Az ár- és belvíz miatt e növény­nél a kipusztulás elérte az 5 ezer hektárt. A napraforgó 59 ezer hektár­ról került a magtárakba, átlago­san 1,4 tonnás fajlagos hozam­mal. A múlt év november közepé­ig az őszi vetéseket csaknem tel­jes egészében sikerült elvégez­ni. Addig a tavaszi vetések talaj­előkészítési munkálatai is rend­ben haladtak, később azonban a jelentős esőzések és a havazás miatt megakadtak. Jelenleg pe­dig soha nem látott mennyiségű belvízben úszik a határ... _______________________ Az oldalt szerkesztette: Laczi Zoltán Agrártámogatások 2000-ben A kínálati piac, a csökkenő fogyasztás, a gazdákat sújtó értékesítési gondok egyike sem magyar jelenség csu­pán, a világban érvényesülő tendenciák azonban közvet­len hatással vannak a ma­gyar agráriumra. Ezek figye­lembevételével alakítja az agrártámogatások idei rend­szerét a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztéri­um — mondta Forgó Imre minisztériumi főtanácsos csütörtökön egy szécsényi fórumon. Az FVM közgazdasági főosztályá­nak főtanácsosa leszögezte: min­denekelőtt olyan megoldásokra van szükség, melyek a kisterme­lők, a magángazdák számára is hozzáférhetőek. Mint elmondta, az elgondolások egyike az, hogy a kisebb gépberuházást megvaló­sító gazdákat az átlagnál na­gyobb, 35 százalékos támogatás­sal segítenék, így a kisebb üzemi méretekben gazdálkodók is fel tudják venni a tempót. A magyar agrárágazat gépesítettsége, ezer hektárra vetített gépsűrűségben mérve alig egyharmada az Euró­pai Unió átlagának. A gépbeszer­zést segítő 17 milliárd forint tá­mogatással viszont 50 milliárd fo­rint értékű gépbeszerzésre nyílik lehetőség. A jó minőségű, fémzá­rolt vetőmag és a műtrágya mos­taninál sokkal szélesebb körű használata is támogatásra érde­mes — hangsúlyozta a szakem­ber. Hozzátette: a tervek szerint a gyártók és forgalmazók kapná­nak - állami garanciavállalás mellett - teljes körű kamattámo­gatással hitelt arra, hogy áruhitel­konstrukcióban ingyen adják a termelőnek az árut, melyet aztán a gazda terméke értékesítése után fizet ki. Általános tapasztalat ugyanis a magyar mezőgazdaság­ban, hogy a gazdák zöme a piaci feszültségekre a termelői ráfordí­tások csökkentésével válaszol: gyenge minőségű vetőmagot vá­sárol, spórol a műtrágyával. így viszont még a kevesebb készter­mék sem talál piacra, hiszen mi­nőségi problémák is gátolják az eladást. Az FVM főtanácsosa szólt ar­ról is: állami kezességvállalással több évre szóló hitelátütemezési, más szóval konszolidációs prog­ram indul idén az ágazatban fel­gyülemlett hitelállomány csök­kentésére. Mára 260 milliárd fo­rintra dagadt a mezőgazdaságban lévő hitel - eléri az eszköz érté­ket -, ami részben a kedvezmé­nyes lehetőségek megragadását, részben viszont a visszafizetési képtelenséget mutatja. Ehhez a programhoz a későbbiekben ki­bontakozási program kapcsolód­hatna. Forgó Imre hangsúlyozta: a támogatási rendszernek a kíná­lati piacot is figyelembe kell ven­nie. Évente ugyanis 300 milliárd forint értékű import kerül az or­szágba, ami azt jelenti, hogy 225 ezer magyar család ellátását kül­földi tőkebefektetők oldják meg. Az agrárium fő problémáit ke­zelő támogatási rendszer kidolgo­zása még nem fejeződött be, most írják a támogatási rendelete­ket. Az azonban már most látszik - jelezte a főtanácsos —, hogy óriási feszültségeket rejt az idei támogatási rendszer. Az elosztha­tó támogatás reálértékben keve­sebb lesz a tavalyinál. Végül arra figyelmeztette a jelenlévőket, hogy profitszerzési forrás az in­formáció is. A mai gazdának min­denre figyelnie, mindenről tudnia kell, mert ha nincs rálátása az ágazat ügyeire, nem képes boldo­gulni. Csapadékból volt bőven Az elmúlt három évet vizsgálva megállapítható, hogy míg 1997-ben a megye nagy részén a sok­éves átlagnál kevesebb csapadék hullott, addig ez a tendencia 1998-ban és 1999-ben megfordult. Megyénk területén átlag 450-500 millimétemyi eső hullik egy év alatt, ezzel szemben 1998-ban ennek majd a másfélszerese áztatta a földeket, 1999 pedig még erre is ráfejelt. A Kötivízig kimu­tatásai szerint az elmúlt két év alatt háromévnyi csapadék öntözte a megyét, így nem is csodál­kozhatunk a kialakult belvízen. Jól szemlélted a csapadékeloszlást a mellékelt ábra is, melyen az 1999-es évet követhetjük végig havi bontásban. Érdekességként meg lehet említem a december hónapot, amikor is a sokéves átlag másfélszerese hullott le. A napsütéses órák száma a múlt év utolsó hónapjában nem érte el az 54 órát, s volt egy hét, hogy ki sem sütött a nap. Mindezeken túlmenően a 31-ből 21 volt fagyos nap. E. Z. Nosztalgia JÁRVÁS ZSUZSA Valahol olvastam, a nemzeti jövedelemből a mezőgazdaság részesedése az 1990-es évek elején már csak 6,6 százalék volt. (A második világháború kez­detekor még 30 százalék, de már akkor is csökkenő tendenciá­jú.) Ugyanott láttam egy táblázatot, miszerint az 1990. március 31-én felmért 1 637 ezres szarvasmarha-állományunk 1998. de­cember elsejére 837 ezerre csappant. Ez idő alatt a sertésállo­mány is csaknem hárommillió darabbal csökkent, és 8 457 000- ről 5 479 000-re apadt. Az egyre furább időjárás, a gyümölcsfavirágot elpusztító fa­gyok, a vetést megfojtó belvizek, a kapásnövényeket kiölő özönvízszerű esőzések, vagy éppenséggel a sivatagi klímát idé­ző aszályok roppant pusztító erejéről már szólni sem érdemes. Úgy tűnik, a mulasztásokat (például a csatornák, átereszek kar­bantartása) bepótolni nem lehet. A teljes helyreállításra pedig nincs pénz. Mint ahogy a gazdák, a mezőgazdaság támogatásá­ra sem jut elég. Persze szoktak az illetékesek mindenféle támo­gatásról beszélni, sőt vannak, akik egyenesen harcolnak is érte. Csak hát a végeredmény nem változik. Az ígérgetést pedig nem lehet csengő forintra váltani. Sosem venném a bátorságot, hogy hozzászóljak a mezőgaz­daság sorsának alakulásához. Az alakításához meg pláne nem. Különben is van már e témának bőven szakértője, mert ehhez mindenki ért, akár a focihoz. Csupán aggódásom kívánom kife­jezni. Mert én még ettem aludt tejet és csak tejből készült túrót meg tejfölt is. De a gyerekeim már nem. Tisztában vagyok az­zal, hogy iparszerű méretekben nagyon nehéz az otthoni ízek előállítása, de ők mindenféle színezékekkel, dúsítókkal, állo­mányjavítókkal, aromákkal, ízfokozókkal megspékelt - gyak­ran meghatározhatatlan színű - löttyöket kanalaznak a mű­anyag pohárkából tejtermék gyanánt. Én még ettem disznóvágási friss orjalevest, amihez termé­szetesen házi készítésű csigatészta dukált (sok zöldet fogyasz­tó tyúkok tojásából gyúrva), sült tokaszalonnát és valódi húsvé­ti sonkát is. És jól emlékszem a régi jó lisztből készült kenye­rek, a kerti fáról letépett sárgabarack és birsalma ízére. A gyere­keim már ezzel az élménnyel is szegényebbek. Hallhatnak viszont eleget az egészséges táplálkozásról. És csodálhatják a piacon a külhonból érkezett zöldség-gyümölcs sok számjegyű árát. Mert venni nem veszünk belőle. Gyanús a decemberi paradicsom, a februári őszibarack és görögdinnye. A májusi salátára, cseresznyére, szamócára, zsenge zöldborsóra, vékonyka sárgarépára vágyunk. Az augusztusi csöpögő levű őszibarackra, a szeptemberi zamatos szőlőre, az októberi sütni való tökre, ami a gazda kertjében, földjén, gyümölcsösében ter­mett. És olyan sajttal, túróval, tejszínnel szeretnénk vétkezni, amin érezni a tej ízét. A tej ízén pedig a jó gazda gondoskodá­sát. Gazduraim! ízlelik-e mindezt még az unokánk is? Vagy nem Önökön múlik?... Gazdálkodók figyelmébe A Földművelésügyi és Vidékfej­lesztési Minisztérium megyei hi­vatala felhívja a gazdálkodók fi­gyelmét, hogy a vízlevezetési, kárelhárítási feladataiknak mara­déktalanul tegyenek eleget. A tábla, a parcella víztelenítése, a belvíz befogadóba vezetése a földhasználó kötelessége. Az FVM rendelkezése értelmében, aki ezen kötelezettségének nem tesz eleget, kárenyhítési támoga­tásban nem részesülhet. A gazdálkodók figyelmébe ajánlja a hivatal,, hogy az agrártá­mogatások elnyerése érdekében törekedjenek legkésőbb március 31-ig a földhasználatot a területi­leg illetékes földhivatalnál beje­lenteni. Ez a nyilvántartásba vé­tel lesz az alapja az FVM-hivatal- nál történő és minden év május 31-éig jogvesztő határidős gaz­dálkodói regisztrációnak, ami a 2000. évi agrártámogatások igénybevételéhez elengedhetet­len. A köztartozások rendezése — többek között a vízgazdálkodási társulati érdekeltségi díj befizeté­se - szintén feltétele támogatás igénybevételének. Az érdekeltsé­gi díj maradéktalan beszedése azért is érdeke a vízi társulatnak, hiszen ennek arányában juthat vízügyi cél-előirányzati támoga­táshoz, amit a csatornarendsze­rek karbantartására, fejlesztésére kell, hogy fordítson. Téli munkák a kiskertben Téli hónapokban a tervezgetésen kívül - az időjárási viszonyoktól függően — lehetőség van gyü­mölcstermő növényeink átvizsgá­lására. Még a metszés megkezdé­se előtt távolítsuk el a kipusztult fákat, cserjéket, illetve a károsí- tókkal erősen fertőzött gallyakat, vesszőket. Ilyen például a csont­héjasoknál a moníliás vagy cilind- rospóriumos betegségből eredő száradás, a málnánál a málnagu- bacsszúnyog és málnabogarak vesszőkártétele, az almatermésű- eknél a lisztharmatos hajtások, varas gallyak és egyéb károsítótói eredő gally- és ágszáradások. A le­vágott fás részeket még a tél folya­mán meg kell semmisíteni, el kell égetni. Ez az időszak a legalkal­masabb a fás vírussal fertőzött nö­vények eltávolítására is. Az ehhez a munkához használt szerszámo­kat a munka befejeztével hypóval fertőüenítsük (10 százalékos ol­datban 15-20 perces áztatás). Ta­lálkozhatunk a szőlő- és gyü­mölcsültetvényekben a kószapo­cok kártételével. Ennek az állat­nak a kártétele csak a tenyészidő- szakban válik láthatóvá, amikor egy fánk, szőlőtőkénk száradni kezd, vagy nagyobb vihar után ki­dől. A kószapocok a talaj felszíne alatt a növények törzsét körkörö­sen, ék alakban körberágja. Első­sorban gyepesített, több éven ke­resztül talajművelésben nem ré­szesített területeken fordul elő. Vé­dekezésre gyakorlatilag kémiai megoldás nincs. Egyetlen védeke­zési lehetőség a fák és szőlőtőkék körüli, 10-15 cm mélységű talaj­művelés, mellyel megakadályoz­hatjuk a kószapocok akadálytalan járatkészítését. A mezei pockok el­leni védekezésnél a kiskertekben elsődleges feladat az elgyomoso­dott árokpartok, kerítés melletti te­rületek kitisztítása, gyommente­sen tartása, a járatok betaposása. Az elmúlt években nem ked­vezett az időjárás az ártéri erdőgazdálkodóknak. Az ár­víz után kintrekedt pangó víz, és az ezer milliméter fe­letti éves csapadékmennyi­ség szinte járhatatlanná tet­te a nyiladékokat. A fakitermelők traktorokkal is ne­hézkesen közelítik meg a vágáste­ret, a szállító járművek pedig meg sem próbálkoznak vele. Annak el­lenére, hogy jó ideje mínuszt mu­tat a hőmérő higanyszála, csak a talaj felszíne fagyott, s azonnal el­akadnak a járművek. A Nagykörű és Kőtelek közötti ártéri erdőkből viszont az elmúlt hetekben mégis sikerült 500-600 köbméter kiter­melt fát kimenteni. A munka je­lenleg is folyamatban van. Bozóki László csataszögi vállal­kozó önrakodó, terepjáró KRAZ teherautójával a mások által meg­közelíthetetlen erdőrészekről is sikeresen szállítja el a faanyagot. A munkát virradatkor kezdi, és sötétedésig dolgozik. Ám leg­V Nehéz terepen alább harminc-negyven percet igényel, mire a méteres kerék­nyomokkal szabdalt úton leér az ártérre. Jelenleg rönköt, fagyártmány- fát, papír- és rostfát. Egy-egy rako­dás — a választéktól függően — fél-egy órát vesz igénybe, és meg­közelítőleg 9-10 köbmétert képes a teherautó egy fordulóban elszál­lítani. A rendkívül rossz terepvi­szonyokat figyelembe véve egy 4- 5 kilométeres út akár 2-3 óra hos­szát is igénybe vesz Azért napon­ta 40 köbméter faanyagot szilárd burkolatú út mellé, biztonságba helyez. Ehhez kétszer kell meg­mozgatnia az adott mennyiséget. Bozóki László a megye ezen ré­szén az egyedüli vállalkozó, aki ilyen géppel rendelkezik. De szol­gáltatása iránt még sincs túl nagy kereslet, hiszen az az erdőtulaj­donos, aki ezt igénybe veszi, két­szer fizeti meg a szállítási és rako­dási költséget. Az ártérről a szi­lárd burkolatú út mellé, majd on­nan a feldolgozóhoz. Ezt a plusz- költséget csak kevesen vállalják. Ha esetleg a laikus megkérdez­né, miért éppen most kell a kiter­melt fát az ártérről kiszállítani, miért nem a jó időben, egyszerű a magyarázat. Ez a Nagykörű és Kőtelek határában húzódó ártéri erdő tájvédelmi körzetnek szá­mít, így ott csak a vegetációs időn kívül (szeptember 30-tól április 30-ig) végezhetők el ezek a mun­káltok. Embert és gépet egyaránt megvisel a nehéz terep

Next

/
Thumbnails
Contents