Új Néplap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-13 / 10. szám
2000. Január 13., csütörtök JÁRTUNK 7. OLDAL Ismét belvíz A Lomb utca körül az óvárosi gödörbe folyik le a település nyugati és délnyugati részének a belvize. Sajnos ebben a mélyedésben már január elején elérte a víz azt a szintet, mint tavaly márciusban, a legnehezebb hetekben. Ebből következik, hogy a közel lévő házak kertjébe is beszivárgott, egyiknél, másiknál lassan eljut a porta végén álló istállók, melléképületek küszöbéig. Éppen ezért a város a Tisza D. Szövetkezettől bérel egy olyan szivattyút, amelyik január 5-e óta éjjel-nappal üzemben van. Nem másért, mert a Honvéd és a Bocskai utcák egyes házai körül szivattyúzni kell már most is. Ezek kivétel nélkül fakadó, illetve belvizek. Remélhetőleg - mint korábban is voltak - lesznek közmunkások. Mintegy tizenöt főre számítanak majd, akik olvadáskor, olvadás előtt az árkokat, ártereket tisztítanák. Hiszen a csapadékon kívül még jelentős mennyiségű a belterületen lévő, el nem olvadt hó tömege is. ______________________KISÚJSZÁLLÁ S ON K árpátokat cserélte az Alföldre Nagy Béla nyugdíjas, középiskolai tanár, aki egy éve túljutott a hetvenen. Messze, nagyon messze érkezett erre a világra: Bácsfaluban született. Ez Négyfalu legelső települése, és 1950 óta Szecsele városhoz tartozik. Szecsele pedig tulajdonképpen egybeépült Brassóval. Iskolai tanulmányait román nyelven kezdte, de közbejött a második világháború. Elment dolgozni: öntödei laborban kereste a kenyerét, majd 1947-ben Sepsiszent- györgyön a Székely Mikó Református Kollégiumban már magyarul folytatta a tanulást. 1950-ben érettségizett, és a felvételije is sikerült Kolozsvárra, a Bolyai tudományegyetemre, ahol kémia-biológia szakos középiskolai tanári oklevelet vehetett át. Visszatért Szecselére, és negyven évig tanította az ott élő, ott lakó magyar, román diákokat. Nem volt könnyű időszak, adódott rá példa, hogy afféle mezőgazdasági gyakorlatként még november végén, decemberben is a burgonyát szedték. Talán tíz éve lehet, hogy Szecsele és Kisújszállás között létrejött a testvérvárosi kapcsolat. Ha kisúji küldöttség érkezett a Déli- és Keleti-Kárpátok csücskében lévő meseszép környezetű Szecselébe, Béla bácsi tolmácsolt. Majd fáradhatatlan módon vezette a sík terephez szokott kunokat a Hétlétra nevű emberpróbáló szirtek, hegyek között, ott, ahol csak egy lépésnyi széles ösvény kanyargód, lenn meg az irdatlan mélység tátongott. Azután ő is ellátogatott Kisúj- ra, és mivel nagyon tetszett neki a város, elhatározta, átköltözik. 1995. augusztus 20-án aludtak először a kisúji otthonukban, miután a szecselei házat eladták, és itt vettek lakást. Egyébként Béla bácsinak egy lánya van, meg egy unokája, akik Pesten laknak. Ő pedig a második feleségével, Gringer Máriával él, és jól érzik magukat a konok kunok között. A családfő naplót vezet, és évente kétszer-háromszor azért visszalátogatnak a gyönyörű Erdélybe. Hiába, az ott eltöltött hatvan-egynéhány esztendő nem múlt el nyomtalanul... Nagy G. Béla negyven évet tanított Erdélyben, mnst Klsújon él a feleségével Robbanómotoros kerekesszék Talán részben nemzeti sajátosság, esetleg a túlhajtott munkatempó az oka, de tény: a tízmillió magyar között ma sokszázezer olyan él, aki mozgásában, napi életvitelében kisebb-nag mbb mértékben korlátozott. k hálás szívvel emlegetik a Gyógyászati Segédeszközök Gyára Rehab Rt. kisújszállási gyáregységét, vagy ahogyan az itteniek nevezik: a vasút túloldalán lévő mankógyárat. Százharminc fő dolgozik ebben az üzemben: helyből, Kenderesről, Karcagról, Ecsegfalvá- ról, Dévaványáról. Sokrétű a mindennapos tevékenységük: készítenek méretre különböző ortopéd cipőket, valamint rehabilitációs eszközöket, utcai, szobai kerekes kocsikat, botokat, mankókat, járókereteket. Varrodai termékeik is jelentősek: pelenkanadrágokat a kicsiken kívül felnőtteknek is gyártanak. Mindezeken túl több új fejlesztési termékük vár arra, hogy előbb-utóbb felkerüljön a társadalombiztosítás listájára, hiszen égetően szükség lenne, sőt van rájuk. így bármikor elkezdhetnék a sorozatgyártását a robbanómotoros utcai kerekes székeknek. Két fajtát is készíthetnek majd: az egyik sebessége óránként hat kilométer, a társáé huszonöt. A másik típus az utcai, elektromos villamos meghajtású kerekes szék. Ezek prototípusai - mint a felvételünkön is kiderül - már elkészültek, ha rákerül a tb-listára, akkorra aligha lesz akadálya a sorozatgyártásnak. A zenei élet meghatározói A városi zeneiskola évtizedek óta teszi a dolgát: tanítja, képezi hallgatóit a zene befogadására, szere- tetére, a művek megszólaltatására. Szépen, csendesen, holott a valóságban a település, a környék zenei életének meghatározói. Mint Lovász Beatrix igazgatónőtől megtudtuk - aki huszonegy éve tanít a városban -, jelenleg is kétszázhatvanhét diák jár ide. A legeslegfiatalabb hároméves, és éppen most vettek neki egy korához, súlyához megfelelő méretes hegedűt, a nádszálvé- kony kisasszonynak. A legidősebbik tanuló pedig huszonkettő. Az iskola felnőtt létszáma tizennyolc, közülük tizenhat a pedagógus, és a tulajdonképpeni oktatás harmincöt éve kezdődött. Azóta sok tehetséget szárnyára bocsátottak, letették a névjegyüket, és ennek köszönhetően már hetedszer rendezik majd meg az országos kürtversenyt, amelyre kis hazánk minden csücskéből érkeznek versenyzők. Az a tapasztalat, aki zenét tanul, valahogyan más, érzékenyebb ember lesz. Akkor is, ha nem élethivatásnak szánja a muzsikálást, akkor is, ha kiderül róla, istenáldotta tehetség, marad a pályán. Sok régi növendék él a településen, akik létrehoztak egy vonószenekart Papp László tanár úr vezetésével. Azután egy fúvósegyüttes is alakul, egykori, hajdani diákokból, tanárokból. Azokból, akik itt tanultak és a szívük visszahúzta, visszahozta őket. Két alapítványuk is él, létezik. Hangversenyeket rendeznek, amelyeken természetesen fellépnek elszármazott tehetségek is. Az egyik, bállal egybekötött alapítványi hangversenyen, ahol a tanárok muzsikálnak, február 26-án, szombaton esedékes a városháza dísztermében. Gyaníthatóan csodálatos élményben lesz részük mindazoknak, akik veszik a fáradtságot, és ellátogatnak a rendezvényre. A kép csalóka, mert Nagy János a Nagykun Szövetkezetben nem azért vehette át immár másodszor is a kiváló dolgozó kitüntetést, mert nagyszerű baromfitenyésztő, hanem, mert remek patkolókovács. Van már vagy harminc éve, hogy ezt a csengő-bongó szakmát csinálja. Nagyszerű mestere volt Pocsai István személyében, megérdemli, hogy fennmaradjon a neve. A második munkahelye a mostani: a Búzakalászban kezdett, ez a Tisza II-be olvadt bele, majd a Nagykun következett. Noha patkolókovács, ezt csak részben gyakorolhatja, lévén öt ló akad a szövetkezetnél. Viszont annál több a munka a boronák, gyűrűshengerek karbantartásával, és a félezer szarvas- marhát is rendszeresen kormozni kell. Nyaranta hosszabb a műszak, ahogyan a föld, a meleg napok kívánják, ilyenkor pedig otthon tölti a januárt. Tíz-tizenöt sertést hizlal, és ebből egy-kettő a kamrában marad, ugyancsak szétszedett, majd újólag összerakott formában. Csak az a gond, hogy a leadott, elszállított hízókért az ezLovász Beatrix, az Iskola Igazgatónője fuvolán játszik ß Segíteni a rászorulókon A városban mostanság is él vagy tizenháromezer-ötszáz lélek. Természetesen különböző körülmények között, különböző módon. Ami nem elhanyagolható tényező sajnos: az állástalanok aránya tizenöt százalék körüli. Ez a tény rendszerint visz- szahat a legkisebb közösségek életvitelére. Más krízishelyzetek is adódhatnak. Ilyen a túlzott méretű alkoholfogyasztás, azután tartós, esetleg átmeneti egészségkárosodás. Természetesen a válások sem mindig fejeadásra, arra, hogy valamilyen megoldást találjanak mindennapi gondjaira. A gyermekvédelmi szolgálat két éve teszi a dolgát, és hozzájuk a 0-18 év közötti gyerekek, fiatalok tartoznak. Bizony arra is adódik nem egy példa, hogy maga a sértett jön be panaszkodni. A városban mostanság százhúsz veszélyeztetett gyerek él mintegy negyven családban. Van, amikor tudnak segíteni olymódon, hogy az apróság a családjában marad. Máskor annyira A Kálvin úti Irodában reggel nyolctól délután fái ötig fogadják a betérőket ződnek be kanálcsörgés nélkül. Szerencsére ezek a rendkívüli helyzetek csak a családok egy kisebb részét érintik, de ezért nagy szükség van a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatra. A Kálvin úti irodában naponta 25-30 ember nyomja le a kilincset. Ahány érdeklődő, any- nyiféle gond, panasz. Ki segélyre szorul, más szóbeli tanácselviselhetetlen, rossz a helyzet, hogy a kiskorút ki kell szakítani környezetéből, és átmenetileg nevelésbe adni. Tavaly erre nyolc alkalommal került sor, mivel a szülő magatartása, életvitele alkalmatlanná tette a kiskorú gyereke nevelésére, testi-lelki egészsége zavartalan biztosítására. Jó termés lesz A legújabb Nagykun Kalendárium bővelkedik népi bölcsességben, elgondolkoztató, apáról fiúra szálló megfigyelések sokaságában. így: Januári fagy és dér - bő termést ígér”. Hát kérem, fagyból, dérből eddig nem volt hiány a hónapban, úgyhogy termésnek, elfogadható termésnek is illene lenni. Január 25-e, Pál napja mindig fordulatot jelent az időjárásban. Ha addig fagyott, olvadás következik, ha viszont enyhe volt az idő, akkortól kezdve még további zimankó következik. Mit tehetnénk a népi időjósláshoz? Tessék figyelni, és kiderül, hogy ezen két jövendölés mennyire . állja meg a helyét... _________■ A z oldalt irta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János 5 János, a kiváló dolgozó János az aprójószágok között - ezeket nem kell körmölni reseket sok mindennek lehet nevezni, csak sebesnek nem, hiszen hónapok telhetnek el az elszállítás és a fizetés között. így azután ahogy kiürül az ól, azért marad még kosztos az udvarban. Közöttük rendkívül népszerű a házigazda, különösen akkor, ha a kezében lévő fángli - merítőkanál - színültig tele van takarmánnyal...
