Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-02-07 / 6. szám
Embermesék 1999. február 7. Nyolcadik oldal LevéCféíe 9(epes Andráshoz Szervusz, Andrási „Élethíred” hallatán (lám, ilyen furcsaság is létezik) végtelen megnyugvást érzek. Érthető, hiszen tizenhét éves voltál, amikor a nyomomban ügetve tanultad szakmánk alapjait, aminek később a mestere lettél. Azóta sok idő telt el, ritkán találkoztunk, de a barátomnak tekintelek, és tőled is barátságot kaptam. Ismerem rejtőzködő természetedet, sosem szeretted a bajaidat kitálalni. Ezért sem vitt rá a lélek, hogy az operációd után zaklassalak. Persze hallottam a halálhíredet. Nem hittem el... Kepes nem olyan meghalós fajta! Szívósabb, erősebb. Az életre, a munkára, és nem a halálra termett. Aztán elbizonytalanodtam. Bevallom, nyomozni is kezdtem, de abbahagytam. Inkább felidéztem néhány hónappal ezelőtti beszélgetésünket. Emlékszel, miket mondtál? A családodról, nagylányaidról beszéltél, és arról, hogy nyolcéves Rozika lányod sürgetésére vetted feleségül - tíz együtt töltött év után - Lilit. És az esküvőn ott feszített közietek Rozi! Ha olvasok vagy a műsoraimra készülök, mondtad akkor, Rozi becipel egy takarót, ráhordja a játékait, és nem zavar. Csak fél szavak hangzanak el, de itt van velem, és érezzük egymást. Az együttlét válik az életben energiává. A közied és a téged szerető emberek sokasága között most valami ilyen, fél szavakból álló, mégis egymást érző együttlét alakult ki... Mesélted, hogy az indiaiak szerint egy férfi huszonöt éves koráig gyermekeket nemz, ötvenéves koráig felneveli őket, aztán bölcs öregként visszavonul a világtól. Nevettünk... A korod sohasem érdekelt. Azt mondtad: alaposan megzavarja az időt az, aki ötvenéves korában újra „kispapa” lesz. De mintha megérezted volna a kényszerűségből közelgő holnapokat... Immár négygyermekes családapaként elvonultál, el is költöztél, de nem adod fel. Végre lesz időd, hogy csendes gyógyulásod közepette könyveket írjál, hiszen már kamaszként írói álmokat dédelgettél. Élénken él bennem az is, amit a Zabhegyező híres amerikai írójáról, Jerome David Salingerről mondtál: nyolcvan év körüli lehet, de már évtizedekkel ezelőtt „ becsukódott ”, és soha senkivel nem akar találkozni. ibbször nekirugaszkodtam, hogy írok neki, végül nem küldtem el a levelet, mondtad. Pedig csak beszélgetni szerettem volna vele, olyan áron is, hogy sehol sem adom közre. Visszatartott az érzés, hogy pofátlanság megsérteni egy olyan ember intim szféráját, aki úgy döntött, hogy visszavonul. De ha egyszer a postaládámban egy olyah levelet találnék, hogy „Kedves Mr. Kepes! Hallottam magáról, és várom... ” Igen, az nagyon jó lenne! Jobbulást, András! Nem foglak zavarni. De lesem a postaládámat. •• OPERASZTAR SZÜLETETT A lelkendező bérletes nézők nem Is sejthették, hogy a Bohémélet előadása Sinka Krisztina vizsgája volt. A tapsvihar viszont jelezte: operasztár van születőben. Az Ózd- ról érkezett ígéretes hangú fiatalasszonyt olyan művészek tanították, mint Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Békés András és az előadást vezénylő Medveczky Ádám. Másnap meglátogattam otthonában. Január eleje óta operaházi ösztöndíjas. Színpadi fotó? Nem, sajnos róla még nem csináltak képeket... Eredetileg oboista volt, de az ujjai megbetegedtek. A Zeneakadémián művésztanári diplomát szerzett, aztán elvégezte az operaénekesi szakot. Fellépett Gregor Józseffel Szentendrén, majd öt hónapos terhesként elénekelte a Pillangókisasszony címszerepét. Amikor ösztöndíjat kapott a római Santa Cecilia Akadémiára, kántor férjével és az addigra már megszületett Márkkal együtt utazott ki. A szülés miatt halasztódott mostanra fényesre sikerült vizsgája is. Megkérdeztem: az előadás után hogyan ünnepelték meg? Azt felelte, nagy társaságot hívott meg, vagy hatvan vendéget. Alig győzte hordani nekik a szendvicseket! (sás) ECSETVARÁZS Rabul ejtette a mesék világa A kaposvári asszony fokozatosan elvesztet- í te a látását, ám az életbe vetett hitét nem. j Tar Józsefné megírt egy tizenkét meséből ‘ álló kötetet saját illusztrációkkal, és elkészí- s tett nyolcvan festményt. Mindezt 95 száza- I lékos vakként. Tar Józsefné Gyöngyi születésétől kezdve vaknak számít, miután albínóként teljes pigmenthiányban I szenved. Mára már szinte teljesen elvesz- j tette szeme vi- ■ lágát, csak bi- j zonyos fényvi- , szonyok mel- j lett képes ész- 11 lelni valamit a : külvilágból.- Mindenkinek meg kell J békélnie a sorsával, mert 1 ha nem teszi, \ \ abba beleőrül- ; állítja az életvi- ! I dám asszony. - f I Szüleim min- I dig azt tanítot- I j ták nekem: ; minden ember I ; így lát, legfelII jebb te sokkal közelebbről olvasol. Soha nem engedték, !• hogy elhagyjam magam. Csak most tudom, milyen igazuk volt! 11 Tizennégy éves kora óta rajzol és fest, főleg portrékat készít. Húszévesen egyszer már : nekiindult a fővárosnak, miután barátai a : képeit látva rábeszélték, hogy próbáljon táI mogatókat szerezni egy kiállításhoz.- A nagy lehetőség kapujában azonban megtorpantam, és anélkül, hogy bárkivel ! beszéltem volna, fogtam magam és hazajöt- I \ tem - emlékezik vissza mosolyogva első próbálkozására az asszony. Portréit erősen felnagyított fényképekről készíti, amelyeket nagyítóval vizsgál órákon keresztül. Mint mondja, erre azért van I szükség, mert senkit sem kényszeríthet arra, j hogy napokig előtte üljön.- Ezután grafittal elkészítem a portrét, ám j nem egyszer előfordult már, hogy az orrom [ tiszta fekete lett a munka végére - meséli, mi- \ közben jót nevet. Férjével, aki szintén vak, a I vakok intézetében ismerkedtek meg. Gyógy- \ masszőrként dolgoznak a helyi kórházban. Vallják, őket már csak a halál választja szét. ? Három gyermekük jelenti a legnagyobb támaszt számukra, akik nagyon büszkék az édesanyjukra. A rajzolás mellett a mesék világa is rabul ej- ; J tette Gyöngyit. Sőt, írt egy 12 meséből álló kö- : * tetet, amelyhez saját maga készítette az il- : lusztrációkat.- Amennyiben találnék támogatókat, szívesen dolgoznék festőként - árulja el tit- kos álmát Gyöngyi, majd mosolyogva hozzá- > ’ teszi: ha a maradék látását is elvesztené, ak- ' : kor sem esne kétségbe. Domborműveket készítene. B. Molnár László ( 1 2AMIUJ0 Útik vetik, adiák-vesák p ^ Osztálytársak ■."Liitgsri.ig r.»«nc«- ** , bon Ai (tut hamw hangul«"01 Ha kedd, akkor... UTIK-VERIK, ADJAK-VESZIK SAROKRA KÉNYSZERÍTVE Lesben állnak a leánynevelő intézet előtt. Mint a vadászok. A benti lányokat figyelik a férfiak. Csak egyszer kell elmenni valamelyikükkel, aztán vége. Az üzlet (\ beindult. Nincs többé kiszállás. Ezt azonban a lányok csak az ütlegek után értik meg. nyíltan, diszkrétén CSÓKBÓL SOSEM ELÉG FőlegValentin-napon. De nem mindegy, hogyan csinálja. Olvassa el összeállításunkat, és meglátja: technikájával leveszi lábáról partnerét.
