Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-12-05 / 49. szám

1999. december 5. ★ KÖZELRŐL ★ 5 N éhány hónapja még a tévé képernyője előtt ücsörögve szurkoltunk a szolnoki Mondok Yvett- nek, aki a Kifutó című mű­sorban aratott nagy sikert. A szereplés után nem sok­kal felhívta egy menedzser, és azt kérdezte tőle: van-e kedve külföldön dolgozni? Yvettet annyira váratlanul érte a kérdés, hogy nem tu­dott azonnal válaszolni. Iga­zán nem is gondolkodott volna el az ajánlaton, ha né­hány nap múlva nem keresi egy másik menedzser is ugyanezért... A szimpatikusabb hang mellett döntött, s a megbeszélt időpont­ban megjelent a fővárosi meg­hallgatáson. Egy Japánból érke­zett tehetséggyűjtő szakember azonnal kiválasztotta. — Ennek a nőnek olyan hangja van, hogy egy szimfonikus zenekar kell mögé! — kiáltott fel, amikor meghallotta. Yvett viszont nem mondott azonnal igent, mert több or­szágba is hívták. Végül Portugá­lia és Japán közül az utóbbit vá­olacsik Gabriella úgy kezdte kö zépiskolai pá­lyafutását a szol­noki ruhaipariban, hogy az elsősök le) első rendezvényén húszpercenkónt átöl- ^ tözött. A műveletet négy­szer ismételte meg, végül már mindenkinek forgott a -< szeme: hogy az a lány tényleg az a lány-e, mert hol nadrágban, hol csizmában, hol lezseren, hol ünnepélyesen adta elő magát. Azóta már negyedikes, és túlzás nél- kül állítható róla, hogy az iskola leg- V % eredetibb tervezője. Elsőben meg- L% » nyerte a legfiatalabb varrónő címet a \^ 1 szabás-varrás megyei seregszemlé- I m ’ jén, másodikban is hazatolt egy taligá- 11 nyi elismerést, harmadikban pedig a » « legextravagánsabb modell kitüntetés- 1 I ben részesült. Alul még csak adódott va- 1 [ lami szoknyaféle, de felülre már csak két II nagyobbacska tengeri kagyló háza jutott, V amit milliméternyi vastag madzagok vará- y zsoltak egybe. Később Gabi megalkotott ! húsz újabb modellt. Akadt köztük kerékpá­rosruha, alumíniumszoknya, átváltozós fürdőruha, és olyan hacuka, amelyik negy­venkét cipzárból áll. Bizony, ennek a kicipzárolásához türel­mes, a technika területén járatos partner il­lik. Gabi egyébként négyes-ötös tanuló, és most éppen nincs barátja. Várja a fehér pacin a lovagot, de ha ez netalántán fehér Mercin érkezik, az sem baj. A temérdek ötletet, meg­lasztotta. És december másodi­kén elrepült Tokióba. A szerző­dés szerint a japán főváros elő­kelő körzetében, az operaház és a nemzeti múzeum szomszéd­ságában énekel egy első osztá­lyú szórakozóhelyen. Arról is pontosan tájékoztatták: ke­mény munka vár rá. Naponta háromszor lép fel 2-3 számmal, és havonta mindössze két sza­badnapot kap. Lakást bérelnek számára, teljes ellátást kap, sőt még egy úgynevezett mama szánt is rendelkezésére bocsáta­nak, aki mindenhova elkíséri, a postától a szupermarketig. Mondok Yvett örömmel, de azért kicsit szorongva indult a messze ismeretlenbe. Különö­sen érzékenyen érintette, hogy a karácsonyt nem töltheti sze­retteivel. Erősen kötődik család­jához, barátaihoz. A karácsonyi ajándékokat már napokkal el­utazása előtt átadta. Párja meg is mutatta a hatalmas, macik­ból álló csokrot. — Ez legalább nem hervad el. Vagy azt akarta Yvett, hogy er­ről annyiszor jussak eszébe, ahányszor csak ránézek. Annál sokkal többször fogok rá gon­dolni. Örülök a sikerének, de azért azt várom, hogy minél ha­marabb hazajöjjön — mondta halkan a szimpatikus fiatalem­ber.- És a 23 éves szolnoki lány mit vár Japántól? — kérdeztük Yvettől. — Büszke vagyok rá, hogy sok-sok énekes közül kiválasz­tottak, hogy szolnokiként, ma­gyarként egy hatalmas világvá­rosban léphetek fel. Elsősorban szakmai fejlődést remélek a kint tartózkodástól. Másrészt szeret­nék legalább alapfokon megta­nulni japánul. És természetesen nagyon örülök, hogy eljuthatok ebbe a csodálatos országba, ahová önerőből valószínűleg soha nem utazhattam volna el. Csak ne lenne olyan messze 2000 júniusa, amikor visszajö­hetek... — s —a Gabi szellős viselete negy­venkét cipzár együttese FOTÓ; CS. I. A hatvanas években egy iskolai énekkarban olyan tiszta szívből énekelt szólót egy kisfiú, hogy aki csak meghallot­ta, beleborzongott a gyönyörűségbe. Az énekkar vezetője — mellesleg az iskola igazgatója — azonnal észrevette a gyermekben rejlő tehetséget. Hívatta is a szülőket, mond­ván: zenére kell taníttatni a fiút. Az anya szeme könnybe lábadt, mikor azt válaszolta: — Nem tudjuk, Igazgató úr, nagyon szegények vagyunk... — A szegény kisfiúból mára módos felnőtt lett. Aki épp oly szívesen dolgozik, mint ze- nél-énekel. De aki soha egyetlen pillanatra sem felejtette el, honnan jött. Az iskolában volt egy használaton kívüli dob. - Ülj le és dobolj!- mondta a kis Orosz Győzőnek az igazgató, miután egyértelmű­vé vált, hogy a kovács édesapa és a takarító édesanya fizetéséből nem telik zenetanárra. A fiú dobolt, az igazgató meg ámult. Aztán gyorsan beszervezte az általa vezetett amatőr zenekarba.; És Orosz Győző nyolcadikos! korában elkezdte zenei pá-' lyafutását a környékbeli tele-1 pülések lakodalmaiban, bál- ' jain. Ünnepelték, fürdőzhetett volna a sikerben, de nem tudott. Szomorkodott, mert egyedül neki nem volt félcipője a zenekarban, s a gyere­kes, magas szárú cipőben kellett a színpa­don ülnie. Édesapja talán megérez­te fia nagy bánatát, eladta hát a csa­lád tehenét, és az árából dobfelsze­relést vásárolt. Meg egy félcipőt... Abból viszont nem engedett, hogy Győzőnek szakmát kell tanulnia, így nappal az autókarosszéria-la- katosság fortélyait igyekezett elsa­játítani az iskolában, esténként pedig fellépett. Csütörtökön-pén­teken ötórai teán, szombaton la- f\ | . ♦ kodalmakban. Vasárnap délelőtt elment a templomba ministrálni, aztán meg este a bálba muzsi­kálni. Három zenekar, háromféle stílus. Bár a katonaságot nem úszta meg 1975-76- ban, bevonulása másnapján viszont már a tisz­ti klubban játszott. Szintén a katonaság idején fontos döntést hozott: gyűrűs menyasszo­nyával felbontotta az eljegyzést, mert egy lányba első látásra beleszeretett. Feleségül is vette 1977-ben. És huszonkét év után is azt mondja: jól döntött. A zenélést 1980-ban abbahagy­ta, mert kiszorította a diszkó. Nem érzett haragot, sértő­döttséget, csak megértette az idők szavát. Utolsó zenekara a legendás miskolci Helios együt­tes. Évekig dolgozott egy szervizben. Az­tán 1987-ben gon­dolt egy na­gyot, és családjával Tiszafüredre költözött albérletbe. Munkát is talált a helyi szervizben és presszóban. Költözésük másnapján azonban súlyos autóbalesetet szenvedett. Nem adták meg az el­sőbbséget. Előbb egy fának ütközött, majd a Ladája szélvédőjén kirepült. A baleset és azt követő három komoly szemműtét után meg­változott az értékrendje, az életszemlélete. Első helyre került a család. Persze mindez nem gátolta meg abban, hogy 1989-ben, miután megszűnt a füredi autószerviz, hitelt vegyen fel és meg­ízlelje a vállalkozói létet. Két hónap múlva két alkalmazottat fog­lalkoztatott. Pályázatokat írt, újabb hiteleket vett fel. Három év múlva húsz embernek biztosított megélhetést autószervizében, ami azóta kibővült autómosóval, fényezőkamrával és egy laka­tosüzemmel is. Szerencsére sikerült elkerülni a vállalkozók klasz- szikus csapdáját, nem enged a pénz csábításának. Amennyi van, annyit osztanak be, de négy órakor bezár, mert várja felesége és a három gyerek. Időközben - most 14 éves - fiáról is kiderült, hogy zenei tehetség, s hogy Orosz Győző megmutassa ne­ki, milyen több ezer ember előtt zenélni, szervezett egy nosztalgiabulit ezelőtt öt évvel, ami annyira jól sike­rült, hogy azóta ismét zenél. Egy abádszalóki fellé­pésutánhir-.-^Tn^ , télén Fran­ciaországban találta magát legen­dás rockzenészek társa­ságában. Meg fővárosi művészkávéházak- ban, ahol egymás­tól kérdezget- ____ ték a ven­dégek: - Ki ez a hang? így esett meg, hogy lát- hatták-hallhatták e műfaj kedvelői Orosz Győzőt Gidófalvy Attilával, vagy újabban a Tunyogi Rock Band- del énekelni. Utóbbi november 25. és december 30. között jótékonysá­gi koncertet ad az ország 19 városá­ban és a fővárosban. Orosz Győzőt is meghívták vendégszereplésre. Szívesen énekel, szervez és anyagi­lag is támogatja a koraszülötteket megsegítő kezdeményezést. Mert mint mondja: — A világ legcsodála­tosabb dolga a gyerek. j. zs. í ■ I / hökken­tő összhatást kiváltó alkotásaiért Aranytűt kapott a regionális uhaipari diákseregszemlén. Részben a tervezéseiért, rész- t ben azért, ahogy megvalósí­totta ezeket a modelleket. Sőt Cser Andor ruhatervező 1 iparművész, a fővárosi Könnyűipari Műszaki Fő­iskola docense — a zsűri j elnöke — a nevét, lak­címét is felírta noteszá­ba, mondván, ezek után felvették. Per- I sze, előbb le kell I érettségizni, hiszen i ez a feltétele an- V nak, hogy valaki ruhatervezői szakon, főisko­lán még mé- í lyebben ás­hassa be ma- ^ gát a kel­mék, sza­básminták világába. És Pola- { esik Gabi- nak ez a szíve vá­gya. 3. Sz. M.

Next

/
Thumbnails
Contents