Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-12-05 / 49. szám
1999. december 5. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Szerelem, esküvő, házasság, család, boldogság... Közhely talán, mégis életünk fontos pilléreit jelentik. Mindenki vágyik a boldogságra, mindenkire vár a párja, csak rá keil találni az igazira. Kinyílt a világ előttünk, manapság sokan nem is itthon, külföldön találják meg társukat, olykor álmaik szőke hercegét. Éva története is erről szól. Még a középiskolából ismerem. Egy suliba jártunk, de már csak az utolsó évben, véletlenül keveredtünk barátságba. Aztán ő Miskolcra került, én pedig Szolnokon maradtam, de a kapcsolat nem szakadt meg, leveleztünk, és szinte mindent tudtunk egymásról. Éva életében is vidám és reményvesztett időszakok követték egymást. Érzékeny és őszinte ember lévén azonban talán a megszokottnál is nehezebben viselte, hogy nem mindenki olyan, amilyennek az első találkozáskor mutatja magát. S bár emiatt néha fájón kellett szembesülnie: manapság már nagyon nehéz „álarc” nélkül élni a világban. Mégis kitartott saját eszményei és álmai mellett, remélve, hogy egyszer talál majd olyan párt magának, akivel nem kell kompromisszumot kötnie. Egy olyan fiút, aki őszinte, figyelmes, szeretetre méltó, és olyannak fogadja el őt, amilyen valójában. Az illúzióinkban élő igazit megtalálni korántsem egyszerű. Éva kitartását azonban a sors honorálta. Mint életünkben, párválasztásunkban gyakran van így - a véletlennek is jutott szerep ebben. Esetében a véletlent akár a sors kezének, netán égi közreműködésnek is lehetne nevezni. Mert ha jól emlékszem, bő egy esztendővel ezelőtt írt arról, Angliába készül, egy barátnője esküvőjére. A házasulandó barátnő történetesen magyar volt, és eredetileg nem feleségnek, csak bébicsősznek készült a ködös Albion- ba. Ám ahogy az lenni szokott, belovagolt életébe a szőke herceg egy brit fiú képében, és hamarosan már az esküvő időpontját tervezgették. Éva persze azonnal igent mondott a meghívásra, és elhatározta, ha már megteszi ezt a hosszú utat, akkor marad még néhány hétig, és ő is kipróbálja magát gyermekfelügyelőként. Ezt követően levélváltásainkban szokatlanul hosszú szünet következett, majd - talán két hónap múlva — hallottam újra felőle. Angliai élményeiről szóló sorai szinte szárnyaltak a boldog lelkesedéstől. Mint kiderült, meglehetősen lehangolóan kezdődött a látogatás, barátnője menyegzője ugyanis füstbe ment. A vőlegény az utolsó pillanatban gondolta meg magát, nem kis riadalmat okozva ezzel a menyasszonynak és a készülődő násznépnek. A barátnőre tehát ráfért a lelki támasz, ám eközben Évával is történt egy és más. Megismerkedett ugyanis egy fiúval, akit az első pillanatban lenyűgözött a magyar lány „egzotikuma”. Más volt, mint azok, akik az ő környezetében élnek. Őszintébb, nyíltabb, vidámabb, kreatívabb. Már az első napokban izzani kezdett körülöttük a levegő, és a búcsú napjára menthetetlenül egymásba szerettek. Nagyon nehéz volt így a hazatérés, de mindkettőjükben élt a szent elhatározás: a távolság nem választhatja el őket egymástól. Ezt komolyan is gondolták! Eleinte minden este felhívták egymást telefonon, majd amikor már nem bírták tovább, Nick — avagy Miki, ahogy Éva szólította kedvesét — felkerekedett, és meglátogatta szerelmét. Később a lány is eltöltött néhány hónapot választottjánál. A fiú búcsúzáskor magában már eldöntötte: amint teheti, megkéri a kezét. Hamarosan a gondolatot tett követte. Éva szüleit persze meglepte a váratlan lánykérés, de sejtették: ez több, mint diákszerelem. Ráadásul Mikit az első pillanattól elfogadták, hiszen nem lehetett nem szeretni azt, aki ennyire rajong a lányukért... Ami ez után következett, tényleg a mesék, vagy lányregények koreográfiáját idézte. A készülődés eufóriájából már csak akkor ocsúdott fel a család, amikor a fiatalok az oltár előtt álltak. Semmit nem bíztak a véletlenre, így mindkettejük hazájában ösz- szeházasodtak. A magyar szertartást nemrégiben tartották Szolnokon, a metodista imaházban, amelynek talán az volt a leg- meghatóbb pillanata, amikor az ifjú férjjelölt a mi választékos — ám külföldiek számára felettébb nehéz — anyanyelvűnkön ismételte el a tiszteletes után a házastársi eskü szavait. Bugány János ■mm Szolnoki szakácsok sikere Svájcban Képzeljünk el egy olyan kiállítási centrumot, mint a BNV, csak nagyobbat. Képzeljünk el egy akkora csarnokot, mint a Sportcsarnok, csak háromszor- négyszer akkorát. És ebbe a hatalmas csarnokba álmodjunk ételeket kínáló asztalsorokat, dísztálakon sorakozó gyönyörű, színes fogásokkal, egzotikus díszítésekkel. Ez volt Basel, a Salon Culinaire Mondial, a nemzetközi gasztronómiai, szállodaipari szakkiállítás és bemutató, ahol évről évre megméretnek azok a szakácsok és cukrászok, akik vállalják ezt. A világ minden tájáról érkeznek ide bemutatkozni, minősíttetni magukat, illetve versenymunkájukat: Kenyából éppúgy, mint Izraelből, vagy Kanadából. Mindenki itt van, aki számít, vagy aki ad magára, hiszen ezt a mondialt a világ öt legerősebb gasztronómiai versenye között tartják számon. A látvány, az összhatás, a harmónia fontos szempont a versenyen. Amíg az érdeklődők - többnyire a világ minden tájáról érkezett szakmabeliek — átmennek egyik csarnokból a másikba, „bemelegítésként” a látványok, show-k kápráztatják el őket. Az egyik csarnokban a legmodernebb konyhai eszközöket mutatják be, a másikban élelmiszer-ipari, endéglátócégek kínálják kóstolóval a látogaí. Aztán akrobatikus pizzasütés: a tét az, v kinek a pizzája csinál nagyobb szaltót a őben. A hat napon át tartó rendezvényen napon- !j más és más szakácsok, cukrászok mutatják be munkájukat. Van, aki egyéni kategóriában indult — mint a szolnoki szakácsok — s van, aki nemzeti válogatottban, mint a németek, hollandok, olaszok, svájciak. Egy-egy napon több mint 80 munkát tekinthet meg a látogató, vagyis a bemutatón összességében mintegy félezer szakács, cukrász, illetve nemzeti válogatott művét lehet szemügyre venni. A versenyzők hideg dísztálat készítettek és többfogásos, hidegen prezentált, de melegen elképzelt ételekből álló menüsort mutattak be. Az ételek bemutatásánál egyik fontos szempont a látvány, a színvilág, hogy a színek, formák harmonikusan illeszkedjenek, vagy a látvány gyönyörűsége állítsa meg a nézelődő szakembereket. A szolnoki szakácsok a svájci bemutató előtt az ország neves szállodáiban, éttermeiben tréningeztek, mint minden verseny előtt. A fogásokat úgy állították össze, hogy tájegységünk jellegzetes nyersanyagai szerepeljenek - így többek között őz, fácán, harcsa, fogas, galamb, bárány -alapanyagként, a gyümölcsök, zöldségek mellett. A szolnoki versenyzők ezúttal is kitettek magukért: a Nestlé Hungária által támogatott Törjék Attila aranyérmet szerzett, és A nap legjobbja címet is megnyerte. Társa, Zoboki Zoltán bronzérmet kapott, mint ahogy a Tisza szállós Bakó József is. Bronzéremmel jött haza a Galéria étterem versenyzője, Bihari Imre, a Hozam klubos Honti Péter pedig diplomát kapott. Az aranyérmes Törjék Attila versenymunkái a következők voltak: saláta ikebana paprikakocsonyán, libamájhabbal, levesként vadnyúleszencia zöldségekkel, szarvasgombás maceszgombóccal, a meleg előétel pedig rákfarok rozmaringnyárson, zöldségfelfúj t- tal, céklaraguval. Főételként alföldi báránycombot mutatott be, zöldségekkel, juhsajt- chipsszel, tárkonyos mártással, zsályás puliszkával, a desszert pedig mandulás joghurtdesszert volt, kakaógyűrűvel. Serpenyős ételként éttermi haltálat készített, díszmunkája pedig egy halakvarell volt, festményszerű megjelenésben. Az aranyérmes Törjék Attila előkelő helyezéséről úgy nyilatkozott a Vasárnap Reggelnek, hogy ez egy méltó zárókép ahhoz, hogy társával, Zoboki Zoltánnal befejezze a versenyzést. Ennek egyik fontos oka, hogy a nemzetközi versenyekre készülve nem érzik maguk mögött Szolnok városának anyagi, erkölcsi támogatását. Paulina Éva Az aranyérmes Törjék Attila jjj i*v November 28. vasárnap: Zászlót szenteltek a jászjákóhalmi Gubicz András Gazdakörben névadójuk és az elhunyt gazdatagok emlékének tisztelegve. hót November29. hétfő: A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége diplomával ismerte el Tiszafüred - a szövetségben végzett - tízesztendős munkáját. November 30. kedd: A parlament elengedte a megyeszékhely tartozását - 160 miHió forintot és kamatait. • Rendkívüli, tisztújító közgyűlést tartott Szolnokon a nyugdíjasok megyei egyesülete. December 1. szerda: Az AIDS világnapja alkalmából megyénk több településén felvilágosító célú rendezvényeket szerveztek. • Elutazott az a francia küldöttség, mely a napokban egy jászalsószentgyörgyi és egy abádszalóki általános iskolával ismerkedett. December 2. csütörtök: Stumpf István miniszter, a Miniszterelnöki Hivatal vezetője felavatta Szolnokon a másfél milliárd forintos beruházással elkészült új regionális szennyvíztisztítót. • A megyeszékhelyen képzést tartottak az Észak-alföldi régió európai uniós információszolgáltatással foglalkozó szakembereinek. December 3. péntek: A százéves Ungvári Andrást köszöntötték Szolnokon. • Turisztikai szakmai napottartottakTiszafüreden. December 4. szombat Megnyitotta kapuita hagyományos szolnoki karácsonyi falu.- Azt hiszem, a szervezéssel van baj. Nekem nem minden kikötőben van egy szeretőm, hanem minden szeretőm egy kikötőben van... A Mikulás > figyelmébe! (Folytatás az 1. oldalról) Nagy Sándomé 71 éves nyugdíjas, Szolnokon, a Széchenyin lakik: — Gyermekünk nem született, sőt tavalyelőtt a párom is meghalt. Kislánykoromban Mezőtúron, ahol éltem és iskolába jártam, almát, cukrot, diót tettek a csizmáinkba. A diót azért, hogy a következő év jól sikerüljön, gazdagok legyünk. Akivel baj volt, annál a vöröshagyma meg a virgács sem hiányzott. Azért ez a vasárnapról hétfőre virradó éjszaka más lesz, mint a többi, hiába élek egyedül a hatodik emeleten. Este kirakom a cipőm az ablakba, és ha éjszaka felébredek, csokikat, szaloncukrokat, diót rakok bele. Visszaalszom, és ha reggel ébredek, hat óra körül, ott a meglepetés. Kis szépséghibával, mert tudom, én voltam magam Mikulása, de hát a lényeg az, hogy az^ én cipőmbe is jutott valami, ami az ajándékozásra, erre a napra emlékeztet... D. Szabó Miklós KI az ártatlan? Olvasom a lapokban, hogy a Btk. újabb módosítása történelmi jelentőségű változást hoz a maga nemében: akinek a feltűnően gyors gazdagodása szemet szúr a hatóságnak, annak konkrét gyanú nélkül is önmagának kellene bizonyítania, hogy a gyarapodás tiszta forrásból származik. Elfogadása esetén tehát, legalábbis ezen a területen sutba kerül olyan elavult büntetőjogi alapelv, mint az ártatlanság vélelme. Az elképzelés zseniális, méltó arra, hogy minél előbb alkalmazzák az élet minden területén. A hatóság más ügyekben se vacakoljon a bűnösség bizonyításával, induljunk ki abból, hogy mindenki bűnös, a társadalom csupa gazemberből áll, s aki ezt nem vállalja, az, természetesen a saját költségén, maga bizonyítsa be, hogy tisztességes ember (pardon: polgár). VASARNAP REGGEL Az ötlet, mint említettem, zseniális, méltó arra, hogy továbbfejlesszék. A feltűnően, gyanúsan gyors gazdagodás forrásának kutatása után a Btk.-t olyan értelemben is módosítani kellene, hogy a hatóságok a feltűnően gyors elszegényedésének szintén kutassák az okát, akár konkrét gyanú nélkül is. Mivel pedig a gyorsan elszegényedők sokkal többen vannak, mint a gyorsan meggazdagodók, ez sokkal időszerűbb módosítása is volna a Btk.-nak. Szerintem az esetek nagy részében elég meggyőzően lehetne bizonyítani, hogy mi a gyanúsan gyors elszegényedés oka, de - igazán nem is tudom, hogy miért — nem vagyok optimista a Btk. ilyen értelmű módosítását illetően. Bistey András
