Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-11-21 / 47. szám
1999. október 21. ★ KÖZELRŐL ★ 5 Megdöbbentő számokat hallhatunk, olvashatunk nap mint nap arról, mennyi alultáplált gyermek ól hazánkban. Nem elképzelhetetlen, hogy a valóság még a statisztikánál Is elszomorítóbb. Az Iskoláskorúak általában nem reggeliznek, tízórait kevés szülő csomagol. Az erre szánt pénzen pedig a gyerekek főleg édességet vásárolnak. Főtt ételt általában naponta egyszer, hetente ötször esznek — az iskolai menzán. A levest alig ismerik, a mai anyukák többsége már nem kínlódik ilyesmivel... Azt mondják a szakemberek, a gyerekek az édeshez vannak szoktatva, s erről nagyon nehéz lemondani. Főleg akkor, ha ezzel nem is törődik senki. Mert bevett gyakorlat mindmáig az édességgel jutalmazás. Akiknek esetleg mégsem jutna eszükbe, azoknak segítenek a reklámok. Szóval marad reggeli helyett a rohanás, vacsoraként a „majd valami hideget bekapunk”, hét végére pedig a „gyorsan összeütök valamit”, jobb esetben: ebéd a nagymamánál. Tehát nagyon fontos, hogy mit eszik a A nna (8 éves): — Nálunk senki nem reggelizik. Tízóraira vajas vagy marga rinos zsömlét, kenyeret, kiflit kapunk valamilyen szalámival. Néha paprikává gyerek az iskolában. Az pedig eltérő. Van olyan néhány ezres lélekszámú kisközség, ahol minden héten főznek babot és káposztát, mert az idős emberék, akik ugyanonnan kapják az ebédet, azt szeretik. Jó piros-zsírosán. Egy másik kistelepülésen évek óta rendületlenül kísérleteznek a bő zsírban, olajban sült és rántott hússal, és sehogy sem értik, miért hagy ják meg a fránya kölykök folyton. Néhány városi iskolában jobban odafigyelnek az egészséges táplálkozásra, csak épp a tanú lók nem fogyasztják el a korszerű ételeket. Igaz, a zsiradéktól tocsogó rántott zsömlét sem egy másik- ; ban. A megszokás nagy úr. A pénz meg kevés, amiből ételt kell varázsolni az asztalra. De azért talán kicsit jobban oda lehetne figyelni?! Hisz a gyermekeinkről van szó. Tényleg, mit is eszik a gyerek? De már nagyon unjuk. A menzai koszt gusztustalan. Sokszor csak úgy teszünk, mintha megkóstolnánk, s ke- vergetjük a kanállal az ételt. Ha nem nyúlunk hozzá, a tanító néni beletömi a szánkba. A múltkor is az egyik osztálytársam hányt a kelkáposzta-főzeEgy kisközség óvodájában ebédelnek a gyerekek. Sokan nem is tudják a számukra nehezen beazonosítható léről, hogy gombaleves, csak miután az óvó néni megmondja. Lát- ványra-szagra nem valami csábító, ezért csak a legelszán- tabbak merik bele a kanálká- jukat. Aztán ők is leteszik, mert az íze rosszabb, mint a színe. 1- Aki nem eszi meg a levest, nem kap második félét - zengi az óvó néni némi akcentussal. léktől, meg a tesóm is sokszor beteg lett már az erőltetett kajától. G ábor (13 éves): — Délben eszünk először. Jókat főznek nagyon. Pörköltet, rántott húst, káposztát, tésztát, kalácsot. Megeszünk mindent, mert éhesek vagyunk. Az uzsonnából anyunak is szoktunk hazavinni. Azért szeretünk iskolába menni, mert az ön- kormányzat kifizeti az ebédünket, és repetázni is lehet. Hét végén otthon csak kenyeret eszünk. 'ikolett (11 éves): — Anyukám kikészíti a reggelimet: müzlit, gyümölcsöt és ehhez hasonlókat. Nyugodtan eszünk, II nem késünk el, mert autóval közlekedünk. Tízórait és uzsonnát is csomagol. Az ebédhez sajnos le kell ülnöm. Egy héten egyszer ha van olyan, amit szeretek. De jövőre már nem kell ott ennem, majd befizet egy jó étterembe. Majdnem mindig me- : leg vacsora van. Anyukám nagyon finoman és egészségesen főz, és csak ásványvizet, gyógyteát vagy százszázalékos gyümölcslét iszunk. —j. zs.— Toplista Rögvest a tányér fölé hajlanak a buksi fejek, s nyögve nyelik a gombalevest. Talán nem is azért, mert éhesek, hanem azért, mert félnek. Félnek az óvó nénitől, és attól, hogy nem kapnak tarhonyás húst, pedig azt nagyon szeretik. Egy aprócska lány egyenes háttal, száját összeszorítva ül. Nem kéri a levest, ám a másodikért nyúlna, mikor annak sora következik. Az óvó néni elveszi előle a húsos tányért. A lányka némán ül, csak azért se sír. Otthon sem szól semmit, pedig nem először történik vele ilyen. Anyjának viszont feltűnik, hogy csemetéje tömi magába az uzsonnára kapott - amúgy pedig nem nagyon kedvelt — lekváros kenyeret. Hamarosan megtudja az okát. Nem azért, mert nem hisz gyermekének, mégis jobbnak látja másoktól is megkérdezni, mi történt. És a pajtásai szinte szóról szóra ugyanazt mesélik, amit kislánya. Az anya úgy dönt, elmegy' a pedagógushoz, és csak annyit kérdez, ki fogja kifizetni azokat az ebédeket, amiket nevelési, fegyelmezésiül) célzattal nem kapnak meg a gyerekek. Mert ő nem. Meg a többi szülő sem. Ám ekkor iskolás fia megszólal: - Hagyd, anya, hadd szokjál Az élet is ilyen. szolnoki általános iskolában: 1. Tejbegríz 2. Milánói makaróni 3. Pulykarizottó 4. Meggyszosz 5. Mákos tészta 6. Kelt kalács 7. Krumplifőzelék 8. Paradicsomleves 9. Elősütött baromfivagdalt 10. Rántott hal Az asszony egy pillanatra megdermed, elkomorodik kisiskolás fia világképén, bölcsességén. Aztán halkan visszaakasztja kabátját a fogasra, s kimegy a konyhába... Tarhonyás húst készíteni. Megkérdeztük az ügyvédtől — Jogilag hogyan minősíthető, ha a tanító néni erőszakkal megtömi a gyereket mondjuk kelkáposztafőzelékkel ? — Kényszerítés bűntettének minősül, ha valaki mást erőszakkal arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. Három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. — Volt már per a fentihez hasonló „kelkáposztás eset" miatt? — Tudomásom szerint nem. — Ki védi meg a gyereket? — Gyanítom, senki. Legfeljebb önmaga... A szakember szemével Vágott Istvánné lduka az elismerten jó konyhájú szolnoki Mátyás király általános iskola élelmezésvezetője: A gyermekétkeztetés alapszabálya: biztosítani a fejlődő szervezet számára a megfelelő tápanyag-, ásványisó- és vitaminbevitelt, illetve hogy édeset, sósat, zsírosat ne készítsünk. Viszont még több főzeléket és zöldségfélét kellene adnunk, és kevesebb süteményt. Újabban a levest (ha nincs agyonfőzve) ismét értékes tápláléknak tartják, ásványisó- és vitamintartalma miatt. A húsok közül a barom fi- hús a sláger. ízletesen, változatosan I el lehet készíteni. Főleg párol- I juk. Hal egy hónapban egyszer j van. Elfogyasztják. Gyümölcs I vagy gyümölcs alapanyagú étel heti 2-3 alkalommal jut, persze 1 jó lenne mindennap. Az édeset fokozatosan vesszük vissza: ! egyre kisebb a sütemény, keve- I sebb a cukor a főzelékben, f Megfigyeltük, hogy az aprózott húsból például kevesebbet I hagynak, mint a csirkecomb- j ból. A kicsik nyugodtabban ét- I keznek, mint a rohanó felső ta I gozatosak. Persze a megrögzött I szokások ellen nehéz tenni. De teszünk, mert felelősek vagyunk, hisz a tanulók nálunk ötször étkeznek egy héten, míg odahaza csupán kétszer. Meggyőződésem, ha azt főzzük, amit szeretnek, nincs válogatás, maradék, mert a gyerekek általában éhesek. Madárkórház a puszta szélén visszahozza a tangót (Folytatás az 1. oldalról) — Az európai ember leginkább az erotikus jelzővel illeti a tangót. Milyen még? — Szomorúságot, szenvedélyt, meg nem értettséget is hordoz magában. Azt is tudni kell róla, hogy kezdetben csak férfiak táncolták, s mikor elindult világhódító. útjára, sok országban betiltották. — Ön szerint mai világunkban van valami jelentősége a hagyományos táncoknak? — Nincs, de hamarosan lep. Több tánctanár jelezte, hogy a tánciskolákban rohamosan mégnőtt az érdeklődés a klasszikus táncok — különösen a tangó — iránt. — Miért vállalja a minden bizonnyal fárasztó turnékat? — Én ezeket a fellépéseket színházi előadásnak tartom, és meggyőződésem, hogy ha valaki komolyanveszi, nagyon sokat tesz a nézőkért. — Nemrégiben láthattuk egy televízióműsorban magánemberként, nem művészként, ahol sok mindent megtudtunk Önről, csak azt mein, hogy végül is ki volt az első szerelme.- A gimnáziumban volt, és Attilának hívták. Ennyi.- Ugyanott láthattuk, hogyan énekelt táncolt gimnazista korában az utçàn önmaga örömére és mások jókedvre derítésére. Megvan még ez a szokása?- Már a színpadon élem ki magamat. Ott táncolok, énekelek, no meg egy premier utáni bulin reggelig mulatok.- A két copfnak, amit újabban hord, van valami jelentősége?- Most épp hosszú a hajam, s nem igazán tudok mit kezdeni vele. A copf praktikus viselet.- Eszenyi Enikőnek ezer arca van, és mégsem tűnik alakosko- dónak. Hogyan csinálja?- Köszönöm. Azt hiszem, a génjeimben hordozom a természetességet. —s —a Assisi Szent Ferenc, a madarak vó- dószentje, bizonyosan büszke lenne azokra az emberekre, aki ma gyógyítják a sérült, beteg és elhagyatott madarakat. A Tiszafüredhez tartozó Kócsújfalutól alig pár kilométerre lévő Górés-tanyán találtunk rá arra, a Hortobágyi Nemzeti Park által működtetett Madárrehabilitációs Központra, amely az újkori Szent Ferencek jóvoltából 1991 óta gyógyító lakhelye a beteg madaraknak. A bejáratnál tábla hirdeti, hogy kik segítenek ebben a jótékony munkában. Szerencsére hosszú a sor: a Környezetvédelmi Minisztériumtól kezdve a Vadvédelmi Világalapítványon (WWF), a Fővárosi Állat- és Növénykerten, a Hortobágyi Közhasznú Társaságon át egészen egy lelkes, német természetbarátig, Dirk Frühlingig tart a bejáratnál a köszönőlista. A kapunál fogadott bennünket a pusztaszéli madárkórház egyetlen főállású alkalmazottja, Kiss Ró- /' bért természetvédelmi őr, aki , ' készségesen kalauzolt végig 14 hektáros és 21 nagy méretű madárketreces „birodalmán”. Ő maga elég érdekes módon került a nagy magyar pusztába, hiszen tősgyökeres budapestiként volt az állat A Kiss Róbert kezében lévő, megriadt vörös vércsét áramütés érte fotó: szerb mihály kert gondozója. Madárszeretetének, megszállottságának híre azonban eljutott egészen a Hortobágyi Nemzeti Parkig, melynek vezetése kérte meg arra, hogy vállalja el a munkát. í Három éve igent j mondott. ^ — Nagyon sokan őrültnek tekintet- . tek megszállottságomért, azért, hogy lemondva a fővárosi kényelemről, idejöttem. Lehet, hogy kevesebb a pénz, lehet, hogy zordabbak a körülmények, de azt csinálhatom, ami húsz éve kitölti az életemet. Ezek a madarak meghálálják a gondozást, a szeretetet, amely olyan érzelmi fizetség, ami mindenért kárpótolhat. Szerencsére egyre többen vannak olyanok, akik segítenek nekünk, s idehozzák a szerencsétlen állatokat. Különben a madarakat először dr. Déri János gyógyítja a hortobágyi rendelőjében, hozzánk csak a tényleges rehabilitációra érkeznek a betegek, hogy aztán gyógyultan, ellátva őket gyűrűinkkel, visszaengedhessük őket eredeti környezetükbe. Volt már olyan levél is, amely Finnországból hálálta meg, hogy meggyógyítottunk itt egy olyan rétisast, amely később az ezer tó országát választotta lakhelyéül — mesél mély elhivatottsággal a madarak górés-tanyai istápolója. Évente körülbelül 1500 madár talál itt gyógyító menedéket, főleg fokozottan védett szárnyasok: a nagyméretű ragadozó madaraktól kezdve a gólyákig szinte minden, a Hortobágyon honos faj. A legfontosabb mégis az, hogy az idekerült madarak hetven százaléka újra szárnyra kelve, gyógyultan repülhet ki a ketrecéből. Percze Miklós
