Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-11-21 / 47. szám

1999. október 21. ★ KÖZELRŐL ★ 3- Önt úgy ismerik, mint az egészsé­ges életmód elkötelezett hívét. — Én mindig is így éltem, ez 1 nem egyik napról a másikra történt. Természetesen odafigyelek magamra, a táplálkozásomra, mozgok, és min­dent megteszek azért, hogy ne orvosság ra és kórházra kelljen szorulni. — Ezek szerint be tudja tartani azokat az elveket, amelyek az egészséges élet­módhoz tartoznak? — Úgy gondolom, , hogy ahogyan élek, az közelít ahhoz, amit m''*Æ egész­s é - ■?' jÿ ■' aC J ■ « <=!- <*» , J*. ■ vffl j Mj gyón kövér volt, és : hiába rimánkodtam I neki, hogy ne vacso­rázzon. Azt mondta, hogy majd meglátom én is, ha jön a negyvenedik életév. Kolleganőktől is, színésznőktől is azt hal­lottam, hogy a negyven év az a bizonyos határ... Mintha összedőlne akkor a világ. Amikor negy­venéves lettem, vártam, hogy mikor fog rám í I dőlni udlik Júliát, a népszerű tévébemondónőt a közelmúltban a szol­noki életmódfesztivál háziasszonyaként üdvözölhettük. Ebből az alkalomból kérdeztük őt arról, hogyan sikerül egészségesen élnie. ges életmódnak hívnak. Nálam mindennap vari jneleg étel. Nagyon hosszú ideig nem reggeliztem, aztán tudatosan rászoktattam magam úgy, hogy egy fél szelet pirítóssal kezdtem. Ma már ott tartok, hogy komoly reggelit eszem. Úgy érzem, hogy délben már nem kívánok olyan mennyiséget, de komp­lett három fogás a mindennapi ebédem. Az viszont tény, hogy utána már csak gyümöl­csöt vagy joghurtot eszem reggelig. Alkoholt nem fogyasztok, a dohányzást tizennégy éve abbahagytam.- Sokan hiába próbálják.- Akarat kérdése és belátása annak, hogy főleg a hölgyeknél egy bizonyos idő után je­lentkeznek a tünetei. Egyáltalán nem is tu­dom, hogy miért szoktam rá, és mi a jó ben­ne. Arról nem beszélve, hogy közszereplő vagyok, és valamiféle példát is kellene mu­tatni, van egy elvárás, aminek meg kell felel­ni. Bár nem ez vezérelt igazán, mert én első­sorban saját magamnak szeretnék megfelel­ni. Mivel túl gyakran kell tükörbe néznem, szeretnék nyugodtan belenézni.- Említette, hogy rendszeresen mozog. Mi­lyen sportot talált, ami időben is mindig el­érhető?- Amikor iskolába jártam, komolyan ko­sárlabdáztam. Emlékszem, nagymamám na­a világ, de nem történt meg szerencsére. Vi­szont azt láttam, hogy nagyon sok nő azért, mert viszonylag révbe ér, a gyerekei kiröpül­nek, főleg vidéken, elengedi magát. Felveszi a fekete kendőt, fekete ruhát, nem csináltat­ja meg a fogát és így tovább. Sokszor idősebbnek maszkí­rozzák magukat, mint amilye­nek valójában. Nem azt mon­dom, hogy negyven fölött is aerobikozni kell, de a korának, az alkatának megfelelően egy nő igenis vigyázzon magára. Ez indított arra tíz évvel ez­előtt, hogy írjak egy könyvet Ha az ember elmúlt annyi... címmel. A könyvben többek között téma az egészséges táp­lálkozás, és tornagyakorlato­kat is tartalmaz. — Nagyon népszerű volt a nézők körében a Juli Suli. Ön mindig is vállalta — amit nem minden sztár szokott -, hogy szeret főzni, háztartást vezet­ni. — Én olyan nagyon sztárnak sem tartom magam. Egy em­ber vagyok, aki teljesen vélet­lenül egy ilyen munkahelyre keveredett. Mindazt végzem, amit más asszonyok: taka­rítok, mosok, főzök, vasalok. A Juli Suli an­nak idején abból indult ki, hogy felnőtt egy nemzedék, amelyik nem tanult meg főzni, a pénzt beosztani, háztartást vezetni. Én an­nak idején még az édesanyám mellett játsz­va megtanultam a háztartási munkákat, és ma is boldogan csinálom. Aki nem szeret mosogatni, annak például azt ajánlom, gon­doljon arra, hogy a csúnya, piszkos edény­ből szép tisztát varázsolok. Úgyis el kell vé­gezni, és ha utálattal végzi, akkor még nehe­zebb. Jókedvűen sokkal könnyebb. A Juli Suli szeretett volna abban segíteni, hogy egy hétvége ne úgy nézzen ki, hogy az apuka au­tót mos, a gyereket belökjük a tévé elé, a ma­ma meg két napig ki se jön a konyhából, mert ez nem családi élet. Ha mindent szer­vezetten, előrelátóan csinálunk, akkor ma­rad idő magunkra is, egymásra is, és még mosolyogni is tudunk a végén.- Ön tehát be tudja osztani az idejét. — Az időre és a pénzre szoktak panasz­kodni, hogy sohasem elég. Szerintem az em­bernek arra van ideje is, pénze is, amire sza­kít, amire beosztja. Én nem véletlenül mon­dom a tervszerűséget. Egy hétre előre pon­tosan ismerem az elfoglaltságaimat, a fenn­maradó időt pedig úgy osztom be, hogy min­denre jusson. Ez ilyen egyszerű. Nehéz el­kezdeni, de minél többet gyakorolja az em­ber, annál könnyebben megy. Paulina Éva amis November 14., vasárnap: Vé­I get ért az I. szolnoki életmód- I fesztivál háromnapos rendez- ' I vénysorozata. • Átadták a for- : galomnak a felújított Szolnok- I Újszászvasútvonal első szaka­szát. November 15., hétfő: Szolno­kon járt Frajna Imre, a tb-ala- pokat felügyelő államtitkár. • Indul az áramkommandó-hangzott el a Titász Rt. sajtótájékoztatóján. November 16., kedd: Chiovini Ferenc festőművész hagyatékából nyílt emlékkiállítás a Szolnoki Művésztelepen. • Szolnoki és környékbeli vé­dőnőket készítettek fel a MÁV-kórházban egy középiskolai egészségvé­delmi programra. November 17., szerda: Tanexpo’99 elnevezéssel háromnapos oktatási, I oktatástechnikai szakkiállítás nyílta megyeszékhelyen. • Háromszáz­hatvan újonc vonult be megyénkből a katonai szolgálat teljesítésére. November 18., csütörtök: Együttműködési megállapodást írtak alá a megyeházán a német Teltow-Fläming járás és Jász-Nagykun-Szolnok megye képviselői. • A Fogyasztóvédelmi Egyesület lakossági fórumot rendezett Szolnokon. November 19., péntek: Törökszentmiklóson, a Városi Művelődési Köz­pontban bűnmegelőzési napra várták az érdeklődőket. • Jászfénysza- run tartották a Vidék Parlamentje szekcióülését. November 20., szombat Márton Áron-emléknapot rendeztek a Lakite­leki Népfőiskolán. • Befejeződött a kétnapos országos tudományos konferencia a Hetényi Géza kórházban. a GaGsacőGaffi® Ha valaki tavaly ilyenkor azt mondja özvegy Incze Sándorné Juliannának, a kunhegyesi művelődési központ takarítónőjének, hogy az Idén októberben ingyen Peruban nyarai tíz napot, valószínűleg el­küldte volna az illetőt a legközelebbi pszichiátriai osztályra. Már csak azért is, mert örült, hogy kijön szerény fizetéséből, márpedig az efféle út nem száz­ezerbe, hanem közel millióba kerül. Elmarad a világvége A 2000. év közeledtével egyre inkább felerősödnek azok a han­gok, amelyek a hamarosan bekövetkező világvégét jósolják. Elmé­letüket többek között a Naprendszer hét bolygójának jövő májusi együttállásával, illetve a gyakori földrengésekkel igazolják. Hogy valóban lesz-e világvége, arról dr. Tóth László szeizmológust (föld­rengéskutatót) kérdeztük. — Teljesen alaptalan ez a feltétele­zés. Gyakorlatilag egy olyan dátum­hoz kötik a világvégét, ami ki zárólag egy bizonyos kultú rában létezik. Hiszen más időszámítás szerint szá­molnak az arabok, a kí­naiak. Vajon honnan tudhatná a természet, hogy a Föld egy részén élők naptára szerint ke­rek dátumhoz érkez­tünk? — Számtalan természeti katasztrófa — főként földren gés - sújtja mostanában boly­gónk lakóit. Ezek sem számítanak ter­mészetellenesnek? — Bármilyen meglepően hangzik, idén ugyannyi földrengést észlelhet­tünk, mint tavaly, tavalyelőtt. Átlago­san évi 18-20 „nagy” földrengést re­gisztrálunk, általában azonban ezek szerencsére lakatlan területekre es­nek, így aztán nem kerülnek a hírek élére. Az egy rendkívül szerencsétlen véleltlen, hogy ebben az évben Tajva­non és Törökországban is éppen olyan területen rengett a föld, amely sűrűn lakott. Valójában a katasztrófát mégsem az okozta, hogy lakott terü­leten volt földrengés, hiszen hasonló erejű rengések viszonylag sűrűn elő­fordulnak Japánban és Kaliforniában is a nagy törésvonalak mentén. Ott azonban jóval biztonságosabban épít­keznek. A törökországi rengések első­sorban azért követeltek ilyen sok em­beréletet, mert meglehetősen elmara­dott és sűrűn lakott területen követ­keztek be.- Visszatérve a bolygók jövő máju­si együttállására: tehát semmiféle ká­ros következménye nem lehet ennek a jelenségnek? — Az elmúlt évezredek során már számtalanszor létrejött hasonló együttállás, és még sohasem lett miatta vége a világnak. Ez a hatás olyan elenyésző, hogy I semmit sem fogunk érzékei­ig ni belőle.- Magyarország szeren­csére mentes a nagyobb földrengésektől. Ha mégis bekövetkezne egy nagyobb földmozgás, tudnák-e azt elő­re jelezni? — Sajnos a tudomány mai állá­sa szerint lehetetlen kiszámítani, hol és mikor várhatóak szeizmikus jelen­ségek. Inkább csak az építészeknek adhatunk tanácsokat, hogy melyek azok a területek, ahol földrengésbiz- tosan kell építkezni. Egyébként ha­zánk közepesen földrengéses ország­nak számít, területünkön évi 50-80 rengés észlelhető. Ezek közül azon­ban csak hármat, négyet érzékelnek az emberek. Az első feljegyzés még a római időkből származik, 456-ban Sa- variában észleltek földmozgást. Az­óta a legnagyobb, amiről írásos emlé­künk van, 1763-ban következett be Komáromban. Az körülbelül olyan erősségű volt, mint a nyári nagy tö­rökországi földrengés.- S vajon a szeizmológus átélt-e már földrengést? — Igen, tapasztaltam már, milyen érzés. Japánban voltam, s aki járt már ott, tudja, hogy Tokióban egyetlen he­tet sem lehet úgy eltölteni, hogy ne ér­zékeljünk földrengést. szilvási FOTÓ: CS. I. kát kapott különböző testré­szébe. Nem egyet, négyet. Október 22-én ............... r epülővel indul­tak, London, Dallas, Lima volt az útirány. Két napot itt, a perui fővárosban tar­tózkodhattak, reggeli! és va­csorát kaptak. Csodaszép ez a település, he­gyek között bú­jik meg. Megcso­dálták az arany­múzeumot, az inkák álomkivi­telű, temérdek kincsét, v Onnan újabb repülőút Cuzcóba, majd tovább három­órás vonatozás Machu Picchuba, az inkák romvárosába. Az őserdő szélén csodálatos kő­épületek és kevésbé csodála­tos moszkitók várták őket. Temérdek mangót, szőlőt, földiepret és félig sült húst ehettek. Hogy másról is es­sék szó, barátságosak, picik, aprók az ottani emberek, szívesen segítenek a kérde­A dolog úgy kezdődött, hogy még korábban tartottak a kunhegyesi kultúrház nagy­termében egy remek lako­dalmat. Lehettek vagy két- százharmincan, és a tisztelt vendégek az üdítőkön, bo­ron, töményen kívül Amstel sört kortyolgattak tartós to­rokaszály ellen. Pont akkor élt egy olyan akció, hogy aki beküld a céghez bizonyos számú kupakot, és megfejti a feladványt, akár dél-ameri­kai utat is nyerhet Peruba, az inkák romvárosába, Machu Picchuba. Nos, összeszedett három sorozatot, beküldte, és mit ad az ég, az egyik is­merőse, Gyöngyösiné hozta a szenzációt: az újságban benne állt, hogy Incze Sán­dorné Kunhegyesről kétsze­mélyes perui utat nyert. A nyertes annak rendje és módja szerint először na­gyon elsírta magát, hiszen ő eddig Romániáig meg Né­metországig jutott. Mivel ko­rábban tett egy olyan meg­jegyzést, hogy aki az ő nevét először megleli a győztesek között, azt viszi magával, így Gyöngyösiné Ildikó lett a második személy. Először különböző szűri­Prosti nővérkék Ha minden a tervek szerint halad majd, lehet, hogy hama­rosan a kórházi ápolószemélyzet között prostituáltakkal is találkozhatunk. Úgyanis a tervezet szerint az örömlányo­kat oly módon is büntetni akarják, hogy közmunkára — közte kórházi munkára — vezényelnék őket. Mit mondjak, kissé bizarr az ötlet, mert nehezen tudom már utcaseprő­ként, árokásóként, parkgondozóként is elképzelni az ősi szakma űzőit, kórházi nővérkékként aztán meg végképp nem. Bár ki tudja, lehet, hogy a csinosabb és értelmesebb prostikat szívesen fogadnák a betegek, de sajna vannak köztük olyanok is, akiket még sötét éjszaka sem nézne meg az ember. De hát kinek-kinek a gusztusa szerint. Hogy aztán a betegek között milyen népszerűségnek ör­vendenének ezek a mondvacsinált nővérkék, azt is nehéz megjósolni, bár tény, hogy a férfiak közül még várnák is őket. Mert talán enyhet tudnak nyújtani egyeskének, hár­maskának vagy heteskének, hiszen a férfi lélek terén igen­csak gazdag tapasztalattal rendelkeznek, még ha ez kissé zősködő külföldinek. Maga az őserdő, a romváros pedig Julianna szavaival élve me­sés és félelmetes. A tíz nap úgy elrepült, mint az álom. A temérdek fényképen, emléken kívül vásárolt csodaszép poncsót, térítőt, sapkát, néhány kést, dísztárgyat. És tulajdonkép­pen még ma sem hiszi, hogy neki egyszer az életben ek­kora szerencséje akadt. Rá­adásul azóta újabb nyeremé­nyek kopogtattak nála: az egyik ötvenezer forint érté­kű bőrárut, táskákat jelen­tett neki. A másik ennél sze­rényebb, de az is nyere­mény. Eddig pedig a három- gyerekes anyukát, édesanyát és már nagymamát inkább elkerülte Fortuna, most pedig háromszor is ko­pogtatott nála. Persze, ha egy üzlet beindul... D. Szabó Miklós Az öltözéket és a faliszőnyeget Peruban vásárolta a szerencsés kunhegyesi nyertes, özvegy In­cze Sándorné FOTÓMJ. VASÁRNAP REGGEL egyirányú is. És lehet, hogy nekik még panaszkodni is könnyebb. De azért vi­gyázat, melyik osztályra, részlegre osztjuk be a nővérkéket. Az urológián lehet, hogy még jó néven is vennék őket, vagy éppen a reumatológián se­gíthetnek helyreállítani a megkopott ízületeket, hiszen egyből fickósabb lesz a férfiak mozgása, de csak óvato­san, mert például a szívbetegeknek meg az intenzív osztályon lévőknek megárthat az izgalom, hiszen sose lehet tudni, mi villan ki a „munkaruha” alól. És talán náluk izgisebben senki sem tudná behozni és kivinni a kacsát. De félretéve a tréfát, nem csodálom, hogy az ápolónők máris tiltakoztak az ellen, hogy a szakmájukat annyira le­becsüljék, hogy prostikat irányítsanak hozzájuk. Nehezebb és felelősségteljesebb ez az emberpróbáló foglalkozás en­nél. Hiszen arról nem tehetnek, hogy az egészségügyet nem most, nem is tegnap, hanem már régóta prostik nélkül is kiszolgáltatott helyzetbe hozták.. Baranyi György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents