Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-01-31 / 5. szám
DISZKŰMOZAIKOK Vezet a whisky Ha hétvége, akkor diszkó. Éjfél körül indul, hajnalig-reg- gelig tart. Pia, cigi, kábszer, egyéjszakás kapcsolatok, dübörgő zene, vakító fények. Mindent az érzékeknek. Olykor kijózanító balesetek, könny és vér. Lehet imád- ni-utálni. Egy biztos: közömbösen senkit sem hagy... Péntek este tíz óra. A kisközség diszkójának bejáratánál a két fiatalember némi értetlenkedés után beenged. Nem igazi kidobófiúk, de azért korosztályuk megtermett példányai. Az előtérben már sokan vannak. Majd mindenki fehér felsőrészben. A bárpult mögött két nő sürgölődik. Sűrűn töltögetik a feleseket. Márkás italokat sikk fogyasztani, poharanként négyszázért. Vékony, szőke kislány vastagon kifestve, erősen átlátszó blúzban felváltva tör- leszkedik két fiúhoz. Mindketten whiskyt fizetnek neki. Bűvöl, turbékol. Mintha kissé spicces lenne a nevetése. Tizenegykor indít a lemezlovas. Fülsiketítő zaj, műfüst, viliódzó fények. Csupán egy emberpár fehér inge vakít a küzdőtér közepén, éjfélre viszont már tömött a parkett. Párok és csoportok vonagla- nak. Talán nem is a zenére, hanem valami ősi ritmusra. Ital bőven fogy, a cigarettaszag fojtogató. A szöszit gátlástalanul tapogatja valaki. A ruhatáros kacaja belehasít a levegőbe. Két férfi szpídet kér. A lány a pult mögött tanácstalanul keresgél a polcon. A civil ruhás nyomozóknak most nem akad dolga. Egy fiú vetkőzni kezd, a nadrágszíját bontogatja. Bizonytalan a keze, sokat ivott. Legényéletét siratja. Nemrég nősült, de már megbánta. A diszkó végeztével van, akinek a járása labilis, de a volán mögött biztonságban érzi magát. Öt után takarítanak. Kívül- belül. A főnök végigjárja a környéket, összeszedi az üvegeket, papírzsebkendőket. Használt óvszert csak egyet talál. Hiába, hideg van. „Zártkörű” diszkó egy kicsiny településen. Nem a tulajdonos nyilvánította azzá, a fiatalok akarták így, akik számára - bármily hihetetlen - a legfontosabb, hogy együtt legyenek és kulturáltan szórakozzanak. Nem mennek olyan helyre, ahol kábítóznak és merevrészegre isszák magukat kortársaik. Messziről jönnek. Van, aki száz kilométert autózik oda-vissza ezért az estéért. A sofőr csak üdítőt ihat. Nemcsak magukra és egymásra vigyáznak, hanem szüleik drága autójára is. A tulajnak gyorsan fel kellett tölteni az árukészletét, mert olyan nevű whiskyket és energiaitalokat kértek, amilyenekről addig nem is hallott. Mértékkel fogyasztanak, de biztos ízléssel. Részegség, randalíro- zás, szemetelés nincs. Egyszer történt baleset, az egyik fiú rácsapta a kezére a kocsija ajtaját, annyira bámult egy lányt. Visszajárnak, és féltik titkukat. Csak abban reménykednek, sokan még a község nevét sem hallották, nemhogy azt feltételeznék, diszkója is van. Hétvége a városban. Éjfél előtt még csak néhány volt szocialista gyártmányú autó parkol a diszkó előtt. Gyalogosan is érkeznek, főleg csoportosan, külön fiúk, külön lányok. Párokat nem látok. Egy óra körül begördülnek a menő autók. Az épületbe csak az újságíró-igazolványom felmutatása után engednek be. Valaki megszólal: - Satya, megjött a muterod! Vad röhögés. Vannak vevők e kifinomult humorra. Néhány főiskolás lány. Csak kikapcsolni akarnak, nem isznak, nem kábsze- reznek. Rossz fogú fiú magyarázza: egyéjszakás lányokat itt lehet felszedni. Jó harmincas úr megerősíti: egy italért már elmennek vele. Meghív, de csak beszélgetünk. Szénsavmentes ásványvíz nincs. Egy narancsdzsúsza bánta fölöslegesen. Egy kislány riadtan pislog. Egyedül jött hernyótalpas bakancsban, zsebes nadrágban. Két harmincon felüli hölgy érkezik. Fél óra múlva csalódottan távoznak. Ki tudja, mit akartak. Egy illuminált srác kézen fog, nyilatkozni akar, tudja, hol vehetek kábítószert. Húz maga után. Barátnője a másik kezébe csimpaszkodik. Még néhányan körbeállnak. - Mindjárt jövök - ígérem nekik, és kisurranok. Csíkos pólós lányt ketten vonszolnak a levegőre. Nem tömegiszonya van. Egy pár egy autóhoz megy, 13 percig jár a kocsi motorja a félhomályban. Visszafele elöl megy a fiú, sok-sok méterrel utána kullog a lány, mint akik nem is ismerik egymást. Rendőrautó félóránként. Hajnaltájt taxik sora, van utasuk. Egymást támogató gyalogosok. Kukák borulnak, üvegek törnek, műanyag poharak roppannak. Egy magából kikelt fiú hajnali ötkor nagyot csap a kocsim tetejére. Rászólok, társainak úgy kell lefogniuk. Egy másik fiú szavai a fülembe csengenek: - Azért nem érted ezt az egészet, mert irigy vagy és öreg. Akkor nem volt időm válaszolni, most megteszem. Kedves Fiú! Hozzád képest valóban öreg vagyok. De irigy - becsszóra nem. Legalábbis rátok nem. Járvás Zsuzsa 1999. január 31. Közeliül Hetedik oldal Tarzan unokatestvére Jászalsószentgyörgyön Él egy ember Jászalsószentgyörgyön, akit Welszmüller Bélának hívnak. Egy híján nyolcvanéves, és mivel jóval több mint hatvan esztendeje áll a lakosság szolgálatában: nyírja, várja az iistö- köket, borotválja az arcokat, átvehette a Jászalsó- szentgyörgyórt kitüntetést. Béla bácsi nagyapja és Johnny Weisz- müller, azaz Tarzan, a híres amerikai filmsztár apja édestestvérek voltak, így ők, akárhogyan is magyarázzuk a rokonságot, unokatestvérek. (Csak mellesleg jegyzem meg, hasonlítanak, nagyon hasonlítanak a vonáTarzan jászalsószentgyörgyi unokatestvére munkában FOTÓ: M. J. Temesvár mellett, Grat(4con, egy kis faluban laktak a Weiszmülle- rek. Kicsi volt a település, szegény a megélhetés, és a századforduló táján gondoltak egy merészet: mi lenne, ha vándorbotot vennének a kezükbe? A család egyik ága gőzösre szállt, és meg sem állt az újhazáig, Amerikáig. A másik - Béla bácsi szülei - vándorútja hamarabb befejeződött. Mivel már a nagyszülők is felcserek, borbélyok voltak, a testi nyavalyákhoz, bajokhoz, fájós fogakhoz is értettek, közelebb találtak maguknak kenyérkereseti lehetőséget. Szeged, Budapest után 1903-ban Jászalsószentgyörgyön telepedett le a család. Tizennégyen voltak Béla bácsiék testvérek, ő tizenkettedik a sorban, és Trianon l évében, 1920-ban született. Még ketten élnek a nagy családból. Mi lehetett volna a sorsa, mint férfifodrász: már akkor szappanozta a jász arcokat, amikor még csak kissám- liról érte el a széken ülőket. Naponta átlag 55 helyre mentek el, mentek ki, hiszen több figaró is akadt a faluban, és ugye a vendéget fogni, becsülni kellett. A harmincas évek második felében hallott Tarzanról, nagy hírű uno- kabátyjáról. Mivel Szentgyörgyön akkor nem volt mozi, kerékpárral A család egyik ága gőzösre szállt, és meg sem állt az újhazáig, Amerikáig. pedáloztak el Ladányba, és izgulták végig a dzsungel hőse őserdei kalandjait. Amikor eljött az ideje, Béla bácsi is megnősült. Megtanította párját a szakmára, ő a férfikobakokat pallérozta, a neje a hölgyek frizuráját. Három fiuk született, és mivel kivétel nélkül jó tanulók voltak, egy sem lett fodrász. Azóta négy unokával is dicsekedhet. Sajnos a párját két éve temettette, és azóta magányosabbak a napok. Pedig az itt lakó fiuk, meg a család sűrűn ránéz, de hát ők is élik az életüket, meg Béla bácsi is morzsolgatja a napokat. Fél éve rosszul lett, és beadta az ipart. Azóta csend költözött a műhelybe, nagy ritkán megnyír egy.................................... egy régi ismerőst. Napközben szundikál, tévét néz, olvas és elgondol- k o z i k azon, szűk száz éve a bánáti Gra- bácból hova vezetett az út. Az egyik családé Amerikáig, akik régen elveszítették magyar mivoltukat. A másik a Jászságig jutott, és mind a mai napig megmaradtak magyarnak. A kapcsolat pedig - néhány sikertelen próbálkozást követően - megszakadt a tengerentúliak és az alsószentgyörgyiek között. D. Szabó Miklós A túzok világszerte veszélyeztetett madárfaj. Állománya hazánkban harmadára esett vissza az elmúlt harminc év alatt. E csodálatos állat élettere vészesen beszűkült. Szerencsére közöttünk járnak-kelnek azok, akik már meghallották a természet segélykiáltását. %ÉÉW I A jászalsószentgyörgyi Fatér Imre a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület immár tíz éve létező túzokvédelmi programjának vezetője. Hivatá- * sa - szinte a nap 24 óráján keresztül - a természet-, illetve a reá bízott területek túzokállományának védelme. Sokrétű feladatai közül a túzokfészkek, a költőhelyek nyilvántartása és őrzése igényli a legtöbb energiát. Ezzel kapcsolatos tevékenysége négy megyéhez - köztük Jász- Nagykun-Szolnok megyéhez - köti. Az együttesen 130 ezer hektáros területen körülbelül 220-250 túzok él. Megyénkben ebből ma már csupán 50-60 példányt tartanak nyilván - a húsz évvel ezelőtti ötszázzal szemben - Alattyán, Besenyszög és Nagyiván térségében. Az egyesület fészekőrző-védő munkája nyomán az elmúlt esztendőkben stabilizálódni látszik a túzokállomány, de hogy ez ennek a kis csapatnak mekkora munkájába kerül, arról szóljon maga az illetékes:- A védelmi feladatok évről évre a fészkelőhelyek környékén lakók informálásával kezdődnek. Mindenkihez eljuttatjuk szóróanyagainkat, amelyekben részletesen szerepel a madarak jellemzése, valamint az, hogy mi a teendő, amennyiben valaki úzokfészekre bukkan. Általában jó kapcsoban vagyunk ezekkel az emberekkel, ami részben azon is alapul, hogy egy-egy fészek bejelentéséért némi jutalmat is fizetünk nekik. Ettől függetlenül fordultak már elő érdekes esetek, mind a túzokok, mind a bejelentők részéről. Az példáid számomra is elképesztő újdonság volt, és az állatok csodálatos alkalmazkodóképességét bizonyította, amikor egy alkalommal, az addig felderítetlen fészek létezésére úgy derült fény, hogy egy fűkaszás traktor elment felette. A füvet le is vágta, azonban a kitaposott talajmélyedésben és a tojásokban nem tett kárt, sőt a „túzokmama” is a fészkén maradt. Mindezt nekünk maga a traktoros mesélte röviddel az események után. Mivel tudtam, hogy a túzok igen félénk madár, feltételeztem, hogy a helyszínre érve már csak az árván maradt tojásokat találjuk meg, ha a ragadozók nem lesznek gyorsabbak nálunk. Beigazolódni látszott aggodalmam, mert érkezésünkkor sem „mama”, sem tojás nem volt a fészekben. Azért még végigjártam a környéket nyomok után kutatva, amikor elképesztő meglepetés ért. A fészektől 2-3 méterre - ahol a traktoros már nem vágta tovább a magas füvet - rejtőzött a riadt tojó, alatta pedig az - általa minden bizonnyal komoly erőfeszítések árán odagörgetett - sértetlen tojások. A történet vége is happy and lett, mivel a fiókák később sértetlenül bújtak ki a tojásból. Persze olyan is előfordult már, hogy egy fészek bejelentőjének felkutatása túltett félénk, védett madaraink becserkészésén. így jártunk akkor is, amikor egy jelzést követően azonnal autóba ültünk és a megadott címre siettünk. A bejelentőt viszont, aki útmutatást adhatott volna madarunk hollétéről, sehol sem találtuk. A végén, közel félnapos „hajtóvadászat” után egy közeli kocsmában akadtunk rá, ahol éppen „előre ivott a túzok bőrére”, ünnepelte jól megérdemelt pénzjutalmát. Bugány János
