Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-10-24 / 43. szám

*

Novembertől februárig tombol a nyár ! lélnyugat-Afri kában. Májustól őszig viszonylag eny i óbb az idő, este 12 fok van, nappal 28 fokos a le )gő. A hősei napokat kihasználva három magyar 1 í rfi útnak indult — köztük Kövér Gyula szolnoki efqemelő —, hogy szafarivadászaton vegyen r

— Régóta dédelgetem az afrikai ka land gondolatát. Kedvenc filmem a Sivatagi show. 23 évig spóroltam nem voltam nyaralni sehol. Ügy gondoltam, most hosszabb útra megyek — emlékszik vissza Gyula, aki korábban 17 évig hivatásos vadász volt.

A szállás a reptérről 130 km-re volt, terepjáróval utaztak oda a magyar vendégek.

— Nemcsak a német házigazdák, de a helybeli lakosok is rendkívül barátságosak, segítő készek. A bennszülöttek nagyon értenek a vadászathoz, segédkeznek a vadfigyelésnél, a trófeák elbírálásakor. Az európai embernél jobban látnak és hallanak — véli Gyula.

— A szavannán csend van. Nincs busz, vonat. A főút- , nak nevezhető ke- I réknyomon ritkán I tűnt fel terepjáró. I Többször is előfor- ’ dúlt, hogy egy-két napig nem találkoztunk emberrel.

A kietlen vidék lakói mégsem félnek, a farmok zártak, kerítés védi őket. Helyben megcsinálnak min- j dent. Olykor kereskedők érkeznek színes ruhákkal megrakva. Az itt élők szá mára a tűz sem esemény, a szavanna ugyanis minden év ben meggyullad.

— Minden fa, amit láttám, égett volt- meséli Gyula. Ha lángra kapnak az ágak, nem oltják el. Nincs rá ember, eszköz, víz. A távol ságok óriásiak, a 40 fokos hőségben a tűzfészek megközelíthetetlen. A levegő egyébként is hihetetlenül száraz, az ember szája állandóan kicserepe sedik.

A szavannán több helyen is várják a külföldi vadászokat. Ahány farm, annyiféle állat: zebra, kudu, tehénantilop, varacskos disznó. A klasszikus szafarivadászaton terepjáróról lövik ki a vadat, de lesvadászattal, vagy cserke léssel is elejthetők az állatok. Gyula szerint a cserkelés kívánja a legtöbb ügyességet.

— Távcsővel hosszabb ideig kémleljük a tájat. Aztán ha feltűnik egy csorda, akkor gyalog megközelítjük. Az észrevétlenség titka, hogy szél alatt kell menni. A tíz nap alatt kilenc vadat ejtettem el: öt antilopfélét, egy zebrát és három varacskos disznót. Első zsák1999. október 24. ★ KÖZELRŐL ★ 3

mányom egy varacskos disznó volt, amit éppen sötétedés előtt lőttem. Örömömben fülét, farkát megfogtam és megemeltem. A négerek álmélkod- ni kezdtek, a farmtulajdonos pedig fotózott. Úgy gondoltam, ráteszek még egy lapáttal, és a közel százkilós jószágot a hátamra vettem. Mondta is a német gazda, hogy az elmúlt 13 év alatt sok vadásszal találkozott, de ilyet még

nem látott. Utam során __\

M

zebra elejtése volt a legnehezebb, van belőlük, de nagyon óvatosak. A zebrát hegyek között célba venni nem veszélytelen. Egy rossz mozdulat, megcsúszik az autó, s meg sem áll a szakadék aljáig.

A vadászokra más veszély is leselkedik: a mérges kígyók. Ha például egy pufogó vipera vagy egy mamba megmarja az arra vetődött embert, az végzetes, mivel ellenszérum nincs a közelben, s egy nagy testű embernek jobb esetben is csak tíz perce van hátra. Szerencsére Gyulának csak szép emlékei vannak, közülük is a legemlékezetesebb az utolsó vadkaland.

Hazautazásuk napján a magyar vadászok összecsomagolva várakoztak az indulásra. Ekkor azonban a házigazda Gyulát egy búcsúterepjárásra invitálta. A nyugalmasnak ígérkező délutáni sétából még csak fél óra telt el, amikor tévedt egy varacskos disznó.

— A vadászláz megmagyarázhatatlan érzés. Csak arra gondoltam, vajon bevár-e az állat. Tíz percig cserkeltük. Aztán elejtettem. Ez már önmagában is ajándék volt, hát még amikor megállapították, hogy aranymedálos agyara van. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy 42 évesen még megvalósulhat az álmom. Most pedig úgy érzem, szívesen visszamennék Afrikába. Belefér az életembe még egy kaland.

Varga Hajnalka

Bizonyára van valamilyen oka, de tény, Kisújszálláson mostanság is több művész él, alkot. Közéjük tartozik a szakállas, első ránézésre komoly, komor tekintetű, de végtelenül meleg szívű Czobor Sándor is, aki önmagát röviden afféle magányos farkasnak nevezi.

Nem idevalósi, fenn, északon Csőváron született, és képzőművészeti szakközép- iskolát végzett a fővárosunkban. Ez a világ, az ott tanultak, a környezet úgy megfertőzte, hogy azóta is a képzőművészet örökös elkötelezettje. Házasságkötése óta Kisújra költözött, és ennek lassan két évtizede.

Tulajdonképpen eddig úgy telt el az élete, hogy belekóstolt több művészeti ágba. Ha a sors úgy hozza, fest, ha másképpen, grafikákat készít. De csinál szobrokat is bronzból, fából. Elmondása szerint általában nem a természet után dolgozik, hanem belső érzéseit, lelkivilágát igyekszik megörökíteni. Akadnak munkái, amelyek elvontak, mások a valóság másai. Mint például az a csodaszép női bronzszobor, amely most a Papi Lajos alkotóházban tekinthető meg. Hogy milyen mű kerül ki keze alól, az legtöbbször függ a megmunkálandó anyagtól is. Szavaival élve az anyag határozza meg, mi lesz belőle.

Röviden nehéz felsorolni, mi mindennel foglalkozott eddig. Ő készítette el Kisújon a Kossuth iskola névadójának, Kunhegyesen a középiskolában pedig Nagy László domborművét.

Azután mutatós cégért varázsolt a kisújszállási posta elé, de a zeneiskola is

őrzi keze nyomát. Rengeteg kül- és belföldi tárlaton szerepel, miközben félállásban a helyi művelődési ház kiállításszervezője.

Hogy meg lehet-e ebből élni, némi akasztófahumorral azt feleli: még élek. A környéken egyre több címert rendelnek tőle. Tagja a Művészeti Alapnak, meg egy kísérletező fővárosi művészcsoportnak.

Kisebbik fiuk a Kandón tanul, s az érdeklődési köre elsősorban Budapesten teljesedhet ki. így elképzelhető, hogy hamarosan közelebb húzódik hozzá. De addig is remekül érzi magát a konok kunok kö- J zött.

D. Szabó Miklós Czobor Sándor kezében Czobor Sándor: a szobrot ő készítette, gyermekkori önmaFOTÓ: M. J.

irnrnämmmmMmmmmmmmmmi

Október 17., vasárnap:

Ászok a pályán elnevezéssel teniszmérkőzést rendeztek a szolnoki Tiszali- getben, ahol helyi politikusok és üzletemberek vívtak mérkőzéseket. • Véget ért Berekfürdőn a Magyar Cserkészszövetség tizedik találkozója.

Október 18., hétfő: Dr. Magyar Levente vezetésével megalakult a megyei közgyűlés egészségfejlesztési koordinációs bizottsága, melynek feladata az egészségfejlesztő és -megőrző programok kidolgozása.

Október 19., kedd: Az Electrolux jászberényi gyárában elkészült az egymilliomodik porszívó. • Dr. Szepesházy Kálmán geológus felbecsülhetetlen értékű képzőművészeti gyűjteményt adományozott a szolnoki Damjanich múzeumnak.

Október 20., szerda: Átadták az utazóközönségnek a nagy- révi kompátkelőt. • Megkezdődött a „Rákóczifalvai jóléti program’’.

Október 21., csütörtök: Dr. Ranschburg Jenő pszichológust az agresszióról hallhatták a jászapáti művelődési házban. • Kovács László, az MSZP elnöke Kongresszus után címmel előadást tartott Szolnokon.

Október 22., péntek: A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Baleset-megelőzési Bizottság játékos formában a helyes közlekedés szabályaira oktatott 4-12 éves gyerekeket.

Október 23., szombat: Nemzeti ünnepünkön megyeszerte megemlékeztek az 1956-os forradalomról és szabadság- harcról.- Na, lépjen már ki a fa mögül, ha van egyáltalán valami mutogatnivalója! Nem érek rá itt ácsorogní..

VASÁRNAP REGGEL

De Id olvas?

Hétfőn véget ért az 51. Frankfurti Könyvvásár, melyen ezúttal Magyarországot köszöntötték díszvendégként. A felvonultatott csaknem négyszázezer kötet könyvből mintegy tízezer magyar vonatkozású volt.

— „Magyarország mindig is része volt az európai kultúrhistóriának nyilatkozta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának köz- igazgatási államtitkára. Meg azt is mondta, a magyar irodalomnak eddig rejtett rétegei tárultak fel a német olvasóközönség és a kulturális sajtó előtt, mely ugyancsak elismerően nyilatkozott fiatal íróinkról és a határon túli magyar irodalomról is.

Ha valamitől, hát ettől igazán dagadhat a hazafiúi és hon- leányi kebel, meg nemzeti öntudatunk ebben a mindennapi botrányoktól hangos-haragos világunkban. A kérdés csak az: ki olvassa ezeket a könyveket? Nálunk, itthon, Magyarországon?

A szakemberek korszerű vizsgálati módszerek adataival alátámasztva azt bizonygatják, mára igencsak megváltoztak az olvasói szokások. A kommersznek van keletje, de azt is lassan kiszorítják a televíziós szappanopera-áradatok. A kisember azt mondja, ő szívesen olvasna, csak nincs másfélkétezer forintja egy könyvre. A „nagyember” meg azt: kínos annak, aki a kábeltévé, a videó és az internet korában leragadt a könyvlapozgatásnál.

A tanárok zöme úgy véli, a diákok nem olvasnak. Sőt némelyik magyartanár már ki is meri mondani — igaz, még csak halkan —, hogy mindez azért van így, mert nem tanultak meg olvasni a gyerekek, aminek logikus következménye, hogy nem is szeretnek. De az igazán bátrak azt is bátorkodnak megfogalmazni, hogÿ a kötelező és ajánlott irodalmát sem ártana a mai kor igényeihez igazítani. Persze ez nem azt jelenti, hogy Madách vagy Csehov elavult volna. Nem helyettük, melléjük kellene egy kis frissítés.

Lehet, hogy a Frankfurti Könyvvásáron most megjelent könyvek között is akadna erre a célra alkalmas. De ki teszi közhírré? És ki olvassa el?... Járvás Zsuzsa