Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-10-03 / 40. szám

1999. október 2. ★ KÖZELRŐL ★ 3 : jíi A vezérkar kitalálta, a területi hadkiegészítő parancs­nokság pedig végrehajtotta az utasítást: tartalékos had­köteleseket kell ejtőernyősökké átképezni. Mivel ez a tevékenység a hadseregen belül kizárólag önkéntes ala­pon működik, ezért az átképzésen is csak azok vehetnek részt, akik ezt kifejezetten óhajtják. A program szervezője, Szőllős Vilmos alezredes, a parancs­nok mozgósítási helyettese kezdetben talán maga is kétel­kedett a terv valóra váltásában, ám a számításba vehető fi­ataloknak kiküldött tájékoztatóra érke­zett válaszok, úgy tűnik, megcáfolták azt fiatalokról alko­tott általános vé­leményt, amely szerint igyekez­nek minden le­dekében, hogy távol tartsák magukat a seregtől. A jelentke­zők végül azt is bebizonyítot­ták: komolyan gondolták azt, amire vállalkoztak. A „kiég" 352 jelölt számára postázta a különleges lehető­ségről szóló tájékoztatót. A vártnál többen, har- mincketten vála­szoltak igennel. A szigorú egészség- ügyi alkalmassági vizsgálatot köve­tően kö­zülük k e ­rült ki az a 11 ember, aki az el­múlt hetekben részt vett az ej­tőernyős kiképzésen. A tanító- mesterek mint mindig, ezúttal is a 34. Bercsényi Felderítő Zászlóalj katonái voltak. A résztvevők egyikét, a hosszú, copfba font hajával nem kimondottan katonás megjelenésű, Alattyánban élő Laki Zsoltot arról kérdeztük, miért vállalta önként a három­hetes kemény kiképzést. — Úgy gondoltam, ha már egyszer felajánlották, kipróbá­lom — mondta. A mesterségét tekintve autó- í szerelő fiatalember azonban azt is hozzátette: nem a kato­naság hiányzott neki, hiszen három éve szerelt le, és a ké­sőbbiekben sem tervezi, hogy ; akár szerződéses katonaként is tagja legyen a hadseregnek. Az ejtőernyőzés érdekelte, azért vállalta a kiképzéssel já­ró nehézségeket. Elárulta, az első ugrás egy kicsit kellemetlen volt, de » most már nyolcadik után megtalálta az élvezetet új mesterségében. H.Gy. Szeptember 26. vasárnap: Alattyánon felavatták és fel­szentelték a település új címe­res zászlaját. • Leégett húsz hektár erdő Túrkevén a Gyűrű­zugban. Szeptember 27. hétfő: Kény­szerleszállást hajtott végre Ti- szasülynél egy motorhibás mezőgazdasági repülőgép. • A siketek napja alkalmából ünnepséget | rendezett a siketek megyei szervezete Szolnokon. Szeptember 28. kedd: Átadták az újszászi óvoda felújított Bajcsy úti tagintézményét. • Jászberényben Déryné Széppataki Róza emlékére | ünnepséget rendeztek, melyen emlékszobát avattak és emlékplakette­ket adtak át. Szeptember29. szerda: Halálos közlekedési balesetet szenvedett egy I ukrán kamionos Karcag közelében a 4-es főúton. Szeptember 30. csütörtök: Rákóczifalván az idősek világnapja alkal­mából rendezett megyei találkozóra 15 nyugdíjasklub küldöttségét hív­ták meg. • Karcagon a Szentannai iskola századik születésnapját ün­nepelte, ebből az alkalomból harangot avattak. Október 1. péntek: Európai információs központ nyílt a megyei keres- ; kedelmi és iparkamara székházában. • A Gyermek-és Ifjúságvédő In­tézet találkozót szervezett Szolnokon a gyivi lakásotthonaiban és ne­velőszülőknél nevelkedettfiatalfelnőttekszámára. • Dr. Palotai Tamás | lett a Szolnoki Mezőgép Rt. új vezérigazgatója. 0któber2. szombat: A zenei világnap alkalmából neves közreműködők hangversenyt adtak a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Humán Szak- középiskolában. • Szüreti felvonulást tartottak Jászfelsőszentgyör- gyön. Egy „alternatív” világpolgár Szolnok egyik éttermének teraszán újságokból jól is­mert férfiarcot pillantok meg. Bizonytalan vagyok, ezért még néhány „tisztelet- kört” teszek. Egy házaspár megelőz. A férj büszkén haj­long gyógyult derekával, a feleség mosolyogva helye­sel. Most már tudom, hogy tényleg ő az: Zsepalo pro­fesszor, a híres természet- gyógyász, aki néhány éve — a törvény szigorát betartva — eltűnt a gyógyulni vágyók látókörébői, megyénkből, sőt az országból is. Prof. Dr. Jurij Zsepalo Ukrajná­ban él, és nem használja a címe­it. Szerény, mint az igazán ta­nult, művelt emberek általában. Először az odesszai egyetemen végzett rádióelektro­nikai mérnök­ként, majd ^ Kijevben az orvosi egye­tem pszi- j chológia karán szer- z e t t újabb diplomát. A kettő hogyan függ össze? A professzor szerint egyszerűen, hiszen az emberi agy úgy működik, mint a számí­tógép, csak az előbbinek jóval nagyobbak a lehetőségei, mint amit ténylegesen kihasználunk, ugyanis agyunk kapacitásának mindössze húsz százalékát mű­ködtetjük. Az ember és a természet köl­csönhatása már régóta érdekli, s miután filozófia tanulmányait is befejezte, az alternatív gyógy­módok iránt kezdett érdeklőd­ni. A peresztrojka után létreho­zott alternatív egyetem egyik dékánja és oktatója lett. Bár munkájuknak híre ment a világ­ban, az állami támogatást még­is megvonták tőlük, pedig a rendszerváltás előtt a felsőbb vezetés komoly segítséget nyúj­tott a természetgyógyászat fej­lesztéséhez. A kilencvenes évek elején egy ismert magyar professzor hívta hazánkba dr. Jurij Zse- palót, hogy segítsen a ter­mészetgyógyászati okta­tásban, mivel nálunk akkor még nem léte­zett ilyen jellegű képzés. A pro­fesszor szívesen jött, s néhány hónap alatt ke- resztül-kasul bebarangolta az országot, hogy tanítson. Az elő­adások szüneteiben pedig tár­saival ingyen vállalta elsősor­// // SZŐNYEGPADLÓ A NAGYKERIOL Padlószőnyegek nagy választéka, 300 cm, 366 cm, 400 cm és 500 cm-es szélességben. Megújult árukészlettel várjuk kedves vásárlóinkat! AKCIÓ! Maradék padlószőnyegek 20 %-os árengedménnyel. ÚJ SZOLGÁLTATÁS! Szőnyegszegés 100 Ft/fm-től. Szegőlécek, ragasztók! Új nyitva tartás: hétfőtől - szerdáig 9.00-15.30, csütörtökön 9.00-18.00, pénteken 9.00-15.30, szombaton 9.00-12.00-ig. SZŐNYEGDISZKONT Szolnok, Thököly út 81. Telefon: 56/427-045, 378-885 ban agysérült, mozgássérült gyerekek kezelését. A hihetet­len siker szájról szájra terjedt, majd a média is felkapta. A pro­fesszor tehát maradt és gyógyí­tott, mert erkölcsi kötelességé­nek tartotta. Legemlékezete­sebb esete egy májátültetésre váró kisfiú volt, akit egy állami klinikán, az ott dolgozó, hagyo­mányos módszerrel orvoslók­kal együtt gyógyított. A gyer­mek győzött. Akkor az orvosok még értetlenkedve álltak a tör­téntek felett, ma már azonban nem csodálkoznak annyira. Legreménytelenebb esete egy prosztatarákos beteg volt, eddig az egyetlen, akiről úgy gondol­ta, már nem lehet segíteni. A családtagok könyörgésére még­is megpróbálta. Ő maga lepő­dött meg a legjobban, amikor fél év múlva megpillantotta a tü­net- és panaszmentes idős férfit, amint az utcán söprögetett. Aztán jött a törvény, ami szi­gorú szabályozás alá vonta a ter­mészetgyógyászok működését. A professzor törvénytisztelő ember, ezért hazautazott Ukraj­nába. Persze vizsgázhatna, mert a szakmai tudása kétségtelenül megvan. Ezt igazolja, a sok száz gyógyult betegen túl, hogy több mára híressé, keresetté lett ma­gyar természetgyógyász az ő ta-‘ nítványa volt pár éve. Jurij Zse­palo mégsem mer nekivágni a vizsgának, mert nem tud olyan szinten magyarul, hogy szóban is, írásban is teljesítse a követel­ményeket. Tolmácsot pedig nem vihet magával. Zsepalo profesz- szor tehát vár, mikor születik olyan kompromisszumos meg­oldás, mellyel „magyarra hono­síthatná” a tudását. Úgyhogy ne is keressék a „csodadoktort”, mert csak át­utazóban van nálunk. Lehet, hogy felismerni vélik buszon, vonaton. Nem tévednek, való­ban ő az. Arra próbál néhány napos itt-tartózkodása alatt megoldást találni, hogy törvé­nyesen tarthasson tanfolyamo­kat, melyeken megtaníthatná a szülőknek, hogyan segíthetnek ők maguk agykárosodott, moz­gáskorlátozott gyermekeiken, és általában a beteg hozzátarto­zóikon. Mert van segítség... Járvás Zsuzsa „Az óbort, vagy legalábbis abból valamennyit a szüret reggelén ki kell vinni, meg­mutatni a szőlőnek, hogy az idei nedű is legalább olyan legyen.” A tiszakürti Tálas László, aki kertészmérnök, főállás­ban az arborétum igazgató­ja. Mellesleg hegybíró, a helyi hegyközség - amely­hez 230-240 szőlősgazda tartozik • ügyelnek intéző­je, szakavatott szólója. Maradva a szőlő levénél, a nagyapja is nevezetes boros­gazdának számított, olykor 500 hektó bort is tartott a pin­cében. Szóval volt kitől tanul­nia. Mostanság akad 2,5 hek­tár termő rizlingszilváni, kék­frankos, illetve a jövőre gon­dolva hamarosan termést hoz majd a 2,3 hektár új telepítés. Tavaly elfogadható volt az év, lett neki 80 hektó fehér- és 100 hektó vörösbora. Csak az a baj, hogy a sok panes, csinált nedű miatt a jó bort nem lehet eladni. Nyolcvanért megvették volna, de hát ennek százötven litere, ennyit ér. És ez az áldat­lan állapot 1984 óta jellemzi a borpiacot, azóta van igazi ke­letje a műboroknak. Az idei termés - megítélése szerint - afféle kétharmados. Az utolsó fürtön is túlad, mert még mindig tárol az 1998-as évjártból vagy ötven hektót. Tálas László sem kicsi, mégis eltörpül a 42 és 36 hektós hordói mellett Ráadásul helyben nem kell a szőlő, Egerbe, Borsodba vagy Bács-Kiskunba viszik, veszik. A fehérért 28-38-at adnak ki­lónként, a kékért 60 forintot. Egyébként egyetlen nap alatt végeztek a két és fél hek­tárral. Igaz, szedték vagy har­mincán. Reggelire lélekmelegí- tőnek pálinka volt, mellé rán­totta, szalonna, tepertő, sajt, felvágott. Délre 13 kiló húsból már előző nap marhapörköltet fő­zött fatűzön, bográcsban, hogy senkiben ne tegyen kárt az új must, ha megkóstolja. Természetesen óbort is vittek ki: nem csak megmutatni a tő­kéknek. hogy ilyen legyen az idei is, hanem azért is, ha vala­ki szomjazik, nehogy kútvízre fanyalodjék. Egyébként Tálas László arra készül, hogy épít egy ezer hek­tó befogadóképességű pincét. Ebben lehetne tárolni a mara­dékot, és addig tartani, tárolni, amíg tisztességes pénzt kínál­nak érte. Mert azt még elfelejtettem mondani, a hegybíró úr nedű­je messze földön híres. Igazi kapitalista bor: minden csepp- je látta a tőkét... I). Szabó Miklós VASÁRNAP REGGEL Majd meglátjuk Meglásd, nem lesz ennek jó vége — mondogat­ják mostanában idősebb ismerőseim, majd sorolják a napjaink fojtogató információárada­tából „kicsemegézett” vészjósló híreket: pusz­tító földrengések, hurrikánok, vulkánkitöré­sek, árvizek és még ezerféle katasztrófa. A szélsőséges időjárás hatására nem csoda, hogy Magyarországon is sokakban feléledt a világvége-hangulat. S bár a napfogyatkozást egy életre szóló élménnyel „megúsztuk”, az ezredforduló közeledtével többek a nagyvilág­ban zajló természeti csapásokban a nostrada- musi jóslat beteljesülésének előszelét látják. Nem valószínű azonban, hogy az emberiség alkonya menetrendszerűen bekövetkezne. A természet pusztító katasztrófái ugyanis nem új keletű jelenségek. Mindig is kiszámít­hatatlan alattomossággal csaptak le a legvárat­lanabb helyen és időben. Mi, az emberek dön­tő többsége azonban minderről nagyon sokáig csak akkor értesülhettünk, ha mindezt saját bőrün­kön is megtapasztaltuk. Mára viszont, az informá­cióáramlás robbanásszerű fejlődésének hatására eze­ket a jelenségeket is a fote­lünkben ülve szemlélhet­jük. Egy földrengés vagy hurrikán pedig akkor is érdeklődést kelt, ha a világ másik felén történik. Naponta kapjuk Földünk minden iájáról a véres szörnyűsége­ket, miközben arról elfeledkezünk, hogy nem a katasztrófák, csupán a hírcsatornák száma gyarapodott drámai mértékben. Némi egészséges aggodalom persze ettől függetlenül sem árt. Különösen így az évezred utolsó hónapjait taposva. Mert lehet, hogy mégsem nekem lesz igazam... Bugány János

Next

/
Thumbnails
Contents