Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-09-26 / 39. szám

1999. szeptember 26. ★ KÖZELRŐL ★ 5 ■BMHNNHMHMM mi nnsni Mindent a gyomornak Haj­nali harmattól di­dereg a szolnoki Tiszaiiget, de már szálli góznak a versenyzők azelső gulyásfesztiválra. Érkeáési sor­rendben foglalják elVfőzőhe- lyeket. Összehasogatott tűzi­fa, asztal, székek várják őket, a többi rájuk van bízva. Autók gördülnek, fordulnak, hirtelen nyüzsgés támad. Öblös neveté­sek, bográcsok, állványok fémes koccanása hallÜKA nap gyorsai halad felfele azégen, fél megvillan a késéken. A vöi hagyma és a nyers hús illata jeng a légben. Jó buli lesz ! — csillan meg a szemekben..g A profik hűtőtáskákban hozzák az összevágott nyers­anyagot, a beáztatott babot. A többiek helyben ügyeskednek a vágódeszkákon. Tíz órakorTellob- bannak a lángok a remekbe rakott kis máglyák alatt. Pattog a fa, felszáll a füst. Akad, aki ke­vésbé járatos a tűzgyújtás tudományában. Sokadik sikertelen próbálkozás után a szomszé- !»i| ágteS'*"'1''' dos „ellenfél” segít rajta. Egy óra múl­va ígéretes átok len­i. gedeznek a bográcsok táján, amit egyre többen ülnek körül. Érkeznek a rokonok, klubtagok, munkatársak, barátok. Előkerülnek a csavaros tetejű üvegek, van mi­re áldomást inni. Olyan szépnek, könnyűnek tűnik most minden. Az asszonyok fóliából, zizzenő selyem­papírból, keményített damaszt asztalkendőből kalácsot, pogácsát, rétest bontanak ki. A fa és a nap tüze leparancsolja a ruhákat. Lüktet a tarka tömeg. Egy-két gyerek néhány pillanatra „elve­szik" - hiába az útbaigazító léggömb vagy zászló -, az­tán mindig megkerül. Csak a „szakácsok" nem tágíta­nak a rotyogó étkek mellől. Állnak rendületlenül, fehér kötényben, népviseletben, feliratos pólóban. Csinos sapkájuk alól izzadságcseppek gördülnek alá. Két óra körül már mozdulni sem lehet, annyian van­nak a száznál is több bogrács vonzáskörzetében. A szomszéd szájába látni, de ez most itt senkit nem za­var. A végtelenségig felcsigázott szaglóhámok nem állják tovább a próbát. Innen is, onnan is felhangzik a „Mikor eszünk már ?" kezdetű kérdés. A válasz mindenütt ugyanaz: „A zsűrizés után." A zsűri pedig csak nem akar megérkezni. Mindössze nyolcán vannak — két négyfős csa­pat — és rengeteg a kóstolnivaló. Különfélén fogadják őket. Vannak, akik szenvtelenül tű­rik, hogy megízleljék főztüket, mások barát­ságosan beszédbe elegyednek, hellyel, étel­lel , itallal kínálják a bírákat, megint mások erővel bizonygatják, az ő gulyásuk a legjobb, megmondták a tévések is. Szabó Lászlóné a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola szakokta­tója — az egyik ítész — már nagyon bánja, hogy előző este odahaza is gulyást főzött. Hetven kóstolás után úgy érzi, jó darabig nem kívánja. Ráadásul sietne, mert éj­szaka egy száznegyven fős lakodalomban ő felel azért, hogy mindenki jóllakjon. Süt a műanyag tányérok alja, nincs elegendő evőesz­köz, a pörkölt már szétfőtt, de a krumpli még kemény. Harsan a savanyú uborka, szétfröccsen a leve, jut a szomszédra is belőle, piros zsír csillan a szájakon, pezs- gősdugó pukkan, söröskupak roppan. A jókedv a tető­fokon. Nyugdíjas asszonyok dalikóznak, valahonnan borízű hangon rákontráznak . „ Hej, élet, élet, szakács- élet..." Egy csecsemő békésen alszik babakocsijában, két aranyhajú kisgyermek egymást öleli álmában a föld­re terített pléden. Fekete kiskutya fegyelmezetten ül gazdája előtt, várja, mikor dob neki valamit. Csak reme­gő orra árulja el, mennyire nehezére esik viselkedni. Már szürkületbe hajlik az idő, mire megszületik a végső eredmény. Van, aki nem várja meg. A Cz & H Kft. „főszakácsa" Czifra István fényes serleget szorongat a kezében. Kitüntették magukat. Nekik az volt a legjobb babgulyás és birkapörkölt, amit ők főztek. Igaz, máso­két nem kóstolták. De mintha a hivatalos sorrendet utá­lok sem vennék annyira komolyan. Mert játék volt ez, jó buli, amire remekül ráéreztek szervezők és verseny­zők egyaránt. Lassan ürül a Liget, nem akarózik hazamenni, pakol­ni meg semmiképp. Ám ha sok kéz összefog... Mégis műanyag poharakat, tányérokat görget a könnyű esti szél, és belekap a széthagyott nejlontasakokba. Para­zsak pislognak a sötétben, egy hajléktalan maradék után kutat. Egyszer volt gulyásfesztivál Szolnokon. Először. De a nagy sikerre való tekintettel minden bizonnyal nem utoljára. Talán akkor már nem a szél takarít... Ott járt, finom birkapörköltet és rétest evett: Járvás Zsuzsa Kétségtelen, vannak olyan autók, amelyek szinte vonzzák a közlekedési rendőrök egyébként is különösen éles tekinte­tét. A tiszaburai Farkas László ezer lyukkal „díszített” 1200- es Ladáját szemlélve talán ez érthető is. Mindez azért rend­kívül kellemetlen, mert az autó számára munkaeszköz, ezzel jár ugyanis Buráról munkahelyére, a Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériumába.- Csak a budapesti szálláshelyemig, mivel a minisztérium közel van, szerencsére oda már gyalog is mehetek - pontosít a nemzeti és etnikai kisebbségek főosztályának tavaly októberben kinevezett munkatársa. Azt azonban nem tagadja, bizony lépten-nyomon megállítják a rend­őrök, igaz, ami igaz, ezen saját maga sem csodálkozik.- Nyáron történt, hogy üdülni mentünk a családdal, és átutaztunk a fővároson. Az egyik piros lámpánál félreállított a rendőr, és sejtelmesen tette fel a szokásos kérdést: Tudja-e miért állítottam meg? - idézte fel a ma már mulatságos esetet.- Aztán elkérte papírjaimat — folytatta —, és persze az igazolványa­im között meglátta a parlamenü belépőmet — mondta Farkas László. A kis kártya most is megtette a hatását, a rendőr néhány, az autó kö­rül megtett kör után a kocsin látott hiányosságok felsorolása után azt mondta: „Uram, legalább 5 ezer forintért vegyen fagyit a gyerekeknek! " Farkas László nem győzi eleget hangsúlyozni: a látszat csal, ő ugyan­is nem csinál semmi felelőtlenséget az úton. Nem lehet vé­letlen, hogy mostanára 2 millió kilométert vezetett egyetlen baleset nélkül. Úgy tűnik, most vége szakad az autóval kapcsolatos kellemetlenségeknek:- Most, hogy ilyen jó munkahellyel rendelkezem, hitelképessé vál­tam, azt tervezem, vég­re vásárolok rész­letre egy új autót — tudhattuk meg. Ezzel nemcsak a saját, de az utakon szolgáló közlekedé­si rendőrök válláról is lehull legalább egy te her... H. Csatagép a 1944 decemberében a ne­metek az észak-balatoni térségben hajtottak végre csapatösszevonásokat. A második világháborús hadművelet ellen a szov­jetek indítottak légitáma­dást, amelyben a több szempontból is különle­ges IL—2-es csatagépüket vetették be. Az eredetileg is mindössze 50 üzemórá­ra tervezett harci gép ez esetben is „hozta” a for­máját: alig több mint fél esztendős működésére egy magyar légvédelmi ágyú lövedéke tett pontot végleg. A csatagépet vélhetően egy, a Balatonon tartózkodó ágyú­ból lőtték le, a lövedék a mo­torba fúródott be. A repülő a Balatonba zuhant, hogy az el­következendő 55 esztendőt az iszapban töltse. A roncsokba ez év tavaszán akadt be a ba­latoni halászok hálója, a gép 4 és fél méter mélyen fekvő ma­radványait végül búvárok tár­ták fel. A feladat, azaz, hogy a ron­csot a Hadtörténeti Múzeum kihelyezett gyűjteményeként működő Szolnoki Repülőmú­zeumba szállítsák, az MH. 98. Szolnok Vegyes Szállító- repülő Ezred munkatársaira, Juhász Tamásra, Deák Ist­vánra, Kelemen Tamásra, Be­ne Sándorra és Kiss Csabára várt. Valószínűleg ők lesznek azok is, akik megkísérlik a szinte lehetetlent, a gép res­taurálását. Magáról, erről a különleges géptípusról a Hadtörténeti Múzeum főigazgató-helyette­se, Nagy Szilveszter mérnök- vezérőrnagy mesélt lapunk­nak. A gépet az 1930-as évek­ben tervezte a híres Iljusin ter­vezőiroda — tudtuk meg. Ez volt az első olyan csatagép, amely egyaránt alkalmas volt a földi célok elleni támadásra és a földi támadó erők támo­gatására is. A gépet erős pán­célzattal látták el, ennek is kö­szönhető, hogy a „madár” mindössze 270 km/órás se­bességre volt képes. A fedél­zetén azonban megtalálhatók voltak a 20, 23 mm-es gép­ágyúk és a 12,7-es géppuska, képes volt továbbá 400 kg tö­megű bomba szállítására is. Minthogy ezek a repülőgé­pek viszonylag védtelenek voltak a rájuk zúduló lövedék­zápor ellen, eleve 50 üzemórára tervezték a • gépet. Ezt már csak az is bizonyítja, hogy a motort nem oldható kötésekkel rög­zítették, ezzel a tervezők egy­szersmind elvetették a csere lehetőségét. Az élet egyéb­ként igazolta is ezeket az el­képzeléseket: az ebből a tí­pusból összességében gyár­tott valamivel több mint 36 ezer darab öt híján teljesen megsemmisült. A szakembe­rek «szerint a megmaradt pél­dányok között a legjobb álla­potban a Balatonból kiemelt roncs van, ami a féléves meg­élt korával már matuzsálem­nek minősül a típuson belül. A gép halandóságán csak a személyzetet ért veszteségek tesznek túl. A pilótát ugyan vastag páncéllemezek, pán­célüvegek óvták, a lövész vi­szont annyira sebezhető volt, hogy a statisztika szerint egy pilótára hét lövész jutott a túl­élés tekintetében. !ah|i fene e A Ba­laton fölött lelőtt IL-2- es sorsa ellent­mondani látszik a fentieknek. A felszínre hozott roncs pilótafülkéjében talál­tak olyan maradványokat, amelyek arra utalnak, hogy a repülőgép vezetője a gépben lelte a halálát. Mivel a lövész­ről semmi nyom nem árulko­dik, nem kizárt, hogy ő volt a túlélője a gép katasztrófájá­nak. Mint azt a tábornoktól megtudhattuk, a gépet egy­előre a rozsda eltávolítását követően korrózióvédő fes­tékkel látják el. Ha lesz ele­gendő pénz — vélekedik Nagy Szilveszter -, akkor a repülő korhű állapotba hozható lesz, és különleges kiállítási anyag­ként gazdagíthatja majd a re­pülőmúzeum gyűjteményét. Horváth Győző Holland Colours Hungária Kft. holland colours A Holland Colours egy fiatal, független holland vállalat tíz egységgel szerte a világon, melyek közül egy Magyarországon található. A Holland Colours tevékenysége a következőkre terjed ki: pigmentek és pigment készítmények fejlesztése, gyártása és forgalmazása a műanyag- és festékipar számára, illetve egyéb speciális terüle­tekre, ahol pigmenteket használnak. A Holland Colours Hungária Kft. vegyes vállalat 1992. novem­berében alakult meg Szolnokon. A pigmentek és pigment készítmé­nyek gyártása mellett, amelyek a Holland Colours Csoporton belül kerülnek eladásra, a magyar vállalatnak közvetlen értékesítési rendszere van Közép- és Kelet-Európábán. HCA A vállalat szolnoki üzemébe gyártókád kezelői és laboráns munkakörre fiatal VEGYÉSZTECHNIKUS munkavállalókat keresünk. Jelentkezni levélben, illetve személyesen lehet az alábbi címen vagy telefonon 1999. október 4-ig: Holland Colours Hungária Kft. 5007 Szolnok, Tószegi u. Pf. 8. Telefon: 56/420-644 Fax: 56/424-895 A TOROKSZENTMIKLOSI MEZŐGAZDASÁGI RT. HÍREI GAZDÁLKODÓK, KIS- ES NAGYTERMELŐK! A Törökszentmiklósi Mezó'gazdasági Részvénytársaság - vásárol, - szárít, - betakarít (10 ha-t meghaladó területen) TAKARMÁNYKUKORICÁT! Fizetés: - készpénzzel, vagy - fémzárolt őszi búza vetőmaggal. Betakarításért, szárításért takarmánykukoricával történő fizetést is elfogadunk! Részletes információ az 56/390-929 sz. telefonon. ❖ ❖ ❖ ❖ TÁRSASÁGOK, VÁLLALKOZÓK, FIGYELEM! A Törökszentmiklósi Mezó'gazdasági Részvénytársaság BÉRBE KÍVÁNJA ADNI a város központjában, Almásy út 6. sz. alatti igazgatási központjának földszintjén lévő' 41 m2 alapterületű helyiségét. Érdeklődni lehet: Kovács József főkönyvelőnél Telefon/fax: 56/390-086/108-as mellék A NEDWORKS Törökszentmiklós Kft., a holland Nedworks Uden bv. Törökszentmiklóson működő elektronikai összeszerelő üzemébe az alábbi állásra keres munkavállalót azonnali belépéssel: TESZTERMÉRNÖK Elvárásaink: • Felsőfokú műszaki végzettség • Elektronikai, illetve műszeripari ismeretek • Számítógép ismerete . • Visual Basic és „C” programozási ismeretek • Hibakeresési és analizálási ismeretek • Angolnyelv-ismerete, mind írott, mind beszélt formában Amit kínálunk: • Egy európai szinten is korszerű munkakörnyezet • Egy dinamikus, fiatal csapat tagja lehet • Külföldi betanulási lehetőséggel a legkorszerűbb ismeretekre tehet szert. A jelentkezőket 1999. október 7-ig várjuk az alábbi címen: NEDWORKS KFT. 5200 Törökszentmiklós, Dózsa Gy. u. 13. Telefon: 56/394-850

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents