Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-09-19 / 38. szám

1999. szeptember 19. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Paragrafus Előbb erdész lett, aztán ügyvéd. Tervezi, egyszer majd a kettőt együtt gyakorolja. Nős, felesége belgyógyász, kis­fia féléves. Szabadidejében Plafont olvas és kerti tűzhe­lyet épít. Kedvencei a kaktuszok, érdekli a pszichológia. A születésnapját a huszonötödik óta nem számolja. A mú­ló Idő arra emlékezteti, hogy porrá lesz minden. Szereti a családfáját, mert nincs, így móriczi rokonok sem. Közép- iskolás kora óta ír verseket. Önmagának. Szomorkásakat, Amilyennek az életet is látja ... Pólyák György Jászapátin született, negyven éve. Pe dagógus apja miatt sokat vándoroltak, aki sűrűn elküldte a kocsmába szeszért. Mátraszentim- rén felfedezte, hogy a helyi erdész is mindig az ivóban van, mégis nagy házat épített és szépen gyarapodik. Ekkor döntötte el — nyolcévesen —, hogy ő is erdész lesz. „A diófák... /Tudom!/egyszer megvénül- nek./ Szalagfűrész, szögek, kopogás,/ kopor­só, diófapác,/ és sok egyéb marhaság... ” Már Egerbe járt erdészeti szakközépiskolába, mi kor egyszer a szobatársainak házi feladatként verset kellett írniuk a léptekről (!). Ő is pró­bálkozott, örömét lelte benne. Nem sok­kal később Adyt lapozgatva határozta el, hogy ír ezer verset. Évente százat. Tíz év alatt meglett. Nem csak azért, mert megfogadta - egyébként sze réti a fogadalmait betartani, mert tartást ad az embernek —, hanem azért is, mert már nem tud az írás nélkül meglenni. Cetlire ír, aztán írógépen lepötyögi, végül kö­tetbe rendezi. Barátai il­lusztrációkat készítenek hozzá, aztán a könyves polcra kerülnek, a többi­ek mellé. Pólyák György túl szemérmes ahhoz, hogy rímbe szedett gondolatait árulja. „Számomra nin­csen emlékezés, sem jövő/ A haj­nali ba­nánillatú, lányok reg­gelén,/ De úgy érzem, nekem/ A hajnali banánilla­tú lányok kellenek/ Akik délre már izzadt ságszagúak, lucs­kosak. ” Néhány évet ténykedett er­dészként, amikor hirtelen rádöb­bent, hogy ő légin­poétika kább egyetemista szeretne lenni. így került a jogi egyetemre Bu­dapestre. Szerinte a legjobb életkorban, mivel ő már tudta érté­kelni, mit nyert az egyetemi élettel. Bár főleg a nyári szünetet kedvelte és Cila büféjét, ahol megtanult egy kenyérre való vajjal négyet megkenni, és a világ legvékonyabb gépsonkáját szeletel­ni. Ezért a tudományáért étellel fizetett a jószívű büfésnő. Pálya- módosítását egyébként az egyik érettségi találkozón azzal indo­kolta: az erdőn télen nagyon hideg van, nyáron meg nagyon me­leg. Édesanyját még 1981-ben elveszítette. Győzött a leukémia. „Nem is Te jutottál eszembe,/hanem aszkétizmusod,/ múmia­ködből előbújt/ könnyes szemed. ” Apjával egyetemista korában találkozott utoljára. Mikor — egy időben — a WC-papír hiánycikk volt, akkor gyakrabban, ugyan­is a gyiviben, ahol apja akkor épp dolgozott, volt toalettpapír. És Pólyák György közreműködésével lett a szobatársaknak is. Végzés után jogtanácsosként dolgozott a jászkiséri Lenin Tsz-ben. Majd miután széthordták alóla a termelőszövetkezetet, ügyvéd lett. Egy kidobásra ítélt Lenin-mellszobor emlékezteti ezekre az időkre a szekrény tetején. Foglalkozik gazdasági és büntetőügyekkel meg válóperrel is. Nagyon büszke rá, hogy már három házasságot megmentett. Igaz, így elesett az ügyvédi díjazástól, de nem bánja. Mert Pólyák György még soha, semmit nem bánt meg. Azt sem, hogy megnősült... „Mint festés előtt / a lekopott falak,/Faggyújáték/ Tüzes ser­penyőben/ az életünk. ” J. Zs. l'_ Szeptember 12., vasárnap: Rá­kóczifalván Lengyelország, Szlovákia, Ukrajna, Románia és Magyarország futói a II. Rákóczi Ferenc fejedelem tiszteletére rendezett emlékfutáson vettek részt. • Megyei díjugrató lovas­bajnokságot rendeztek a szol­noki lovaspályán. Szeptember 13., hétfő: Megkezdődött a tanév a szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolán. • Ünnepélyes keretek közt köszöntötték a szol­noki Gyorsreagálású Zászlóaljnál az arab-izraeli ütközőzónából egy év szolgálat után hazaérkező tizenkét katonát és hat rendőrt. Szeptember 14., kedd: Tizenhét új pedagógus állt munkába Törökszent- miklóson, ebből az alkalomból a városházán külön köszöntötték őket. Szeptember 15., szerda: Nem vezettek eredményre a tárgyalások a szol­noki Tiszamenti Vegyiművekben, ezért a dolgozók kétórás figyelmeztető sztrájkra készülnek. • Megkezdődött megyénkben a sorozás. Szeptember 16., csütörtök: Ismét tűz ütött ki a jászberényi Electrolux-Le- hel Hűtőgépgyárban, és teljesen kiégett egy anyagraktár. • Pokorni Zol­tán oktatási miniszter fórumot tartott Jászberényben. Szeptember 17., péntek: Karcagon országos családbarát konferenciát rendeztek. • Kisújszálláson megkezdődött a kun viadal eseménysora. Szeptember 18., szombat Samsung-futást és az I. szolnoki gulyásfeszti­vált rendezték meg a megyeszékhelyen. A ma 66 éves, Tiszakürtön lakó nyugdíjas pedagógust, Benkó Józsefet nem akármilyen fából faragták. A mate­matika-fizika szakos tanár harminchét évig okított az arborétumáról híres községben — de nemcsak erről ne­vezetes. Arról Is, hogy a rádióamatőrként már felnőtt ^ fejjel kezdett ehhez a hobbihoz, és eddig a világ két­százötven államával, szigetével mintegy hetvenkétezer összeköttetése volt. Ennyi lap bizonyítja, hogy szót, gondolatot váltott japán, maláj, brit, brazil, ugandai, in­donéz, kirgiz, arab vagy éppen lett rádióamatőrökkel. Bármilyen hihetetlen, nem is olyan régen érte egy - szava­it használva — agylöket. Lebé­nult a bal oldala, de nem akár­milyen kitartással újra megta­nult járni, kerékpározni, ko­csit vezetni. Persze ez csak le­írva egyszerű, a valóságban irtózatos nehéz volt napról napra egy lépéssel többet megtenni. Amiért ez a cikk íródott, az mégis más. A tanár úr arról híres, hogy már jó­val túl a negyvenen, affé­le családi noszogatásra megismerkedett a rádióamatőrkö- dés alapjaival. Nem szégyell- te járatlansá­gát, együtt tanult a gye­rekekkel, és láss csodát: egyre többre vitte ő is, di­ákjai is. Eltelt pár év, és ha országos ver­senyt rendez­nek, az első kér dés általában így hangzott: — Itt vannak a ti- szakürtiek? — Igen, jöttek.- Jajaj, az nem jó! - így az ellenfelek. Ki tudja, hány rádióamatőr országos bajnokot, válogatott kerettagot nevelt, sőt véden­cei hat alkalommal nemzet­közi versenyeken is bizonyí­tottak. De bizonvít ő nyert egy országos versenyt Sopronban, amelyikért most, szeptemberben veszi át az el­ső helyezettnek járó díjat. Az iskolába vissza már nem jár: a fia, a lánya, a fele­sége, az öt unoka, a rádiózás leköti az életét. A HA 7ML rá­dióhívójel fogalom a világban, az az övé. Csak mellesleg vetem pa­pírra: akad bélyege is, nyolc­vanhat tele album. Az érem­gyűjteménye sem átlagos, és legújabban borászkodással is foglalkozik. Palackozza a drá­ga nedűt, bizonyítva, a szőlő levéhez sem akármilyen szin­ten ért. D. Szabó Miklós Kádár György, a megyei közlekedési fel­ügyelet igazgatója augusztus húszadika alkalmával vehette át szakminiszterétől a kimagasló szakmai munkájáért oda­ítélt „A közlekedésért” Szakmai Érmet. A kitüntetett elárulta, már kisiskolásként is a reál tantárgyak érdekelték, későbbi tanulmányait is céltudatosan folytatta, több évtizedes munkássága pedig kizá­rólag a közlekedés jegyében telt. Ezzel az életpályával meglehetősen messze esett az alma a fájától, Kádár György ugyanis a nagy múltú Kádár cukrászdinasztia leszárma­zottja, ám ő nem „vitte tovább” nagyapja és édesapja mesterségét. A nagyapa az 1800-as évek végén Kunszentmártonban nyitotta első cukrászdáját, majd Szolnokra települt, hogy a ma már Tünde néven ismert cuk­rászda épületét felépíttesse. Azt talán még a helybeliek közül sem sokan tudják, hogy a házat eredetileg két­emeletesre tervezték, ám végül csak egy emeletre futotta a költ- ségvetés- ből. Az üz­lptpt kp­Kormányzár Úgy tűnik, kelendőek, mondhatnám kapósak a kormányzati gépkocsik. Eddig ugyanis már tizenhét kormányzati autót lovasítottak meg ismeretlen elkövetők. A legutóbbi éppen a na­pokban történt, amikor is a kulturális állam­titkár, Várhegyi Attila szolgálati Audi A6-osát — amely mintegy tízmillió forintot ér — „kö­tötték el” a lakása elől. Jómagam persze egy­szerű adófizető polgárként úgy gondoltam, hogy eme gépkocsikat, amelyeket a kormány­zati emberek használnak, mégiscsak jobban őrzik, kiemelten odafigyelnek rájuk — ha már ilyen nagy értékű gépkocsikról (és emberek­ről) van szó. Mert ha eltűnnek, akkor bizony pótolni kell őket, hasonló összegben. De nem. Úgy viszik ezeket a tolvajok, mint a cuk­rot. Talán még dörzsölik is utána a tenyerü­ket: haha, úolnap busszal kell munkába men­nie a kormányzati személynek! (Na jó, tu­dom, ez nem pont így van ...) Azt mondják erre sokan: jobban megbe­csülné az autót, ha a sajátjáról lenne szó. Szó édesapja vette át, aki először bejárta Európát, hogy több országban is tanulmányozhassa a cukrászat művészetét. Párizsba felesége is el­kísérte, ott született fiuk, György is. A szolnoki cukrászdát 1950-ben államosítot­ták, ami a rendszerváltást követően sem kerül­hetett vissza a család tulajdonába. Kádár György egyébként is más szakmáról álmodo­zott. — Nálam szóba sem kerülhetett a cukrászat, egyszerűen nincs érzékem hozzá. Elismerem, becsülöm a cukrászatot, de az igazság az, hogy én nem is vagyok oda az édességért. A fagyit azért szeretem - árulta el. A műszaki egyetem elvégzését követően a Csepel autógyárban kezdett dolgozni, ahol egy tervezőcsoport tagjaként részt vett például a Csepel 344-es teherautó katonai változatának tervezésében. A sport, a vízilabda révén az­tán hazakerült Szolnokra, ahol a rendőr­főkapitányságot, a közúti igazgató­ságot, a megyei tanácsot is megjár­ta úgy, hogy mindvégig a közlekedési szakterületen maradt. 1991-ben az egy­séges közlekedési hatóság létrejötté- vei nevezték ki a megyei közle- ~ "v__ kedési felügyelet élére. \ A szakember ekként véle­kedik a mai Magyarorszá­got jellemző közlekedési helyzetről:- Általában nem rossz, de lehetne jobb is. A két fő gondot az utak állapotában, il­letve a közlekedés­ben részt vevő te­hergépkocsi-ál­lomány állapo­tában látom. H. Gy. VASARNAP REGGEL ami szó, én is naponta többször kitekintek a la­kásablakon, vajon meg­van-e a lakótelepi ház előtt parkoló — mert ga­rázsra még nem futotta —, hatéves (nem szolgá­lati) Lada Samaránk. Mert ha az eltűnik, senki nem vesz másikat he­lyette. Ajánlom ezért a kormányzati emberek figyelmébe a kor­mányzárat (vigyázat, nem politikai foga­lom!). Lehet, hogy nem túl esztétikus szerke­zet, de azzal már kicsit macerásabb a dolga a tolvaj úrnak, azzal már piszmogni kell, eset­leg fűrészelni, farigcsálni, lehasalni, az meg ugye mégsem olyan elegáns, mint kinyitni az ajtót, és már suhanni is az autóval. És még valami: menjenek ki a hozzájuk leg­közelebb eső lengyel piacra, mert ott is lehet nagyon jó kormányzárakat kapni. Egyben így meg is lehet merítkezni a nép sűrűjében — még kormányzati autó nélkül is. Baranyi György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents