Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-08-29 / 35. szám
1999. augusztus 29. ★ KÖZELRŐL ★ 5 Laczkó Zoltán, a kunszentmártoni tűzoltóság őrmestere a Magyar Speciális Mentők Egyesületének tagjaként Ada Pazariban dolgozott. Az ő szemével nézve egészen érdekes képet kaptunk a földrengésről és az azt kísérő eseményekről. Már a kiutazás sem volt mindennapi, és itt nem elsősorban a pár percnyi elkészülési időről van szó. A török kormány kérte fel a messze földön ismert csapatot, hogy menjen ki, még ingyenes szállítást is ígértek. Ám a repülő török pilótája nem engedte fel a két kutyával érkező csapatot (a szállításukra pedig engedélyük volt), merthogy egy másik magyar csapat kutyástól a fedélzeten volt már. Azért más úton sikerült kijutni, igaz, majd egy nappal később. — Leírhatatlan látFOTÔ: CSABAI ISTVÁN vány fogadott minket — mesélte Laczkó Zoltán. — A földrengés körülbelül százötven kilométeres körzetben pusztított, ott alig maradt ép ház. Mi Ada Pazariban dolgoztunk, ez egy több mint százezer lakosú város. A mentést jócskán megnehezítette, hogy bármikor várható volt utórengés. — Azt kevesen tudják, hogy miként is történik egy mentés. Mi hét embert találtunk meg élve, bár nem mindet mi vettük ki, hiszen mentünk tovább a kutyák nyomában. Szóval, amikor a kutya jelez, akkor egy speciális, keskeny, teleszkópos nyélre fölszerelt kamerával nézünk szét. Ha megvan a túlélő, akkor elkezdjük lebontani felőle a romo- , kát. Ez még több | órába telhet. Az összes mentőt óriási szeretet vette körül, az emberek mindent megtettek, hogy a lehető legjobban végezzék munkájukat. — Számomra egy kilencéves kisfiú megmentése volt a legemlékezetesebb. Már több mentőcsapat is járt a romok egy bizonyos részén, és egyikük kutyája sem jelzett. A jászberényi kollégák kutyái viszont rögtön észlelték az élő embert, így jöhetett a kamera. Az egyik német mentőalakulatnak volt egy nagyon vékony szerkezete, az„Este a török hatóságok összehívták a mentőalakulatokat, és bejelentették: járványveszély van, mindenki menjen haza. Értetlen és tehetetlen düh fogott el mindenkit, hiszen tudtuk, vannak még élők." zal kerestünk, de senkit sem láttunk. Aztán mikor kifelé húzták a kamerát, akkor észrevették egy repedést, ott pedig egy gyerek lábát. Aztán jött az a bizonyos szombat. — Este összehívták a mentőalakulatokat és bejelentették: járvány veszély van, mindenki menjen haza. Értetlen és tehetetlen düh fogott el mindenkit, hiszen tudtuk, vannak még élők. Hiába mondtuk, nekünk vannak védőoltásaink, nem engedték, hogy maradjunk. Pedig aznap érkezett ki egy komplett tábori kórházunk orvossal együtt. Volt olyan amerikai mentő, aki egyedül L jött a kutyájával, háromezer dollárjába került az út, s pont szombaton ért Törökországba! De elképzelhető, r mit érzett az a japán mentőcsapat, amelynek honfitársaikat kellett volna megkeresniük, ugyanis éppen Ada Pazariban volt egy több száz fős japán csoport az egyik szállodában. Szombatig egyiküket sem találták meg. Az azóta eltelt napok azt bizonyítják, nekünk volt igazunk, hiszen folyamatosan találnak túlélőket. Sajnáljuk, hogy így történt, mi mindent megtettünk, amit csak lehetett. Pókász E. Még mentettek volna Törökországot sújtó földrengés sokáig élénken él majd a külföldi mentőcsapatok emlékezetében. A törökök ; kedvessége, a számtalan f áldozat és a romokban lévő települések mellett aligha tudják elfelejteni az elmúlt hét szombatját, amikor haza- küldték őket az ottani hatóságok. A Tiszaburán élő ifj. Farkas László jogot tanul az egyetemen. A tanulás mellett jócskán ad elfoglaltságot számára falubeli tisztsége is, ő ugyanis a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke. Ha a tudomány és az emberek sok-sok megoldásra váró problémája mellett mégis marad egy kis szabadideje, akkor csak úgy hobbiból autót szerelget. Legalábbis korábban így volt ez. Ami azonban július 14-én egy borongós napon történt vele, alaposan megváltoztatta nézeteit az autószereléssel kapcsolatban. Miután szerencsésen átélt egy villámcsapást, elhatározta: esőben nem fekszik többé az autó alá. — Jó idő volt azon a napon — emlékezik vissza László. — Félmeztelenül javítottam a Ladát, a leszakadt sárvédő gumit akartam visszaszerelni. Csepegni kezdett az eső, felvettem egy dzsekit, és folytattam a munkát. Ahogy fúrtam-farag- tam, egyszer csak egy hatalmas durranást hallottam, és láttam, amint egy pillanatra felvillan egy piros fény. László, bár az eszméletét el sem vesztette, akkor még nem tudta pontosan, mi történt vele. Csak később, miután már a család körülötte sürgölődött, akkor derült ki: villám csapott valahova a közeibe, és ebből ; „kapott” az átned- <ï| vesedett ruhában dolgozó fiatalem- ' /'«gj bér is. László izmai görcsbe rándul- tak, tompa ütést érzett, és erősen fájlalta hátát és oldalát. Pontosan ott, ahol teste — fekvő helyzetében — érintkezett a betonnal borított talajjal. — Nagy volt a riadalom — folytatja a família nem mindennapi történetét az édesapa. — A bajt csak tetézte, hogy a faluban épp a nagy esők miatt már napok óta nem működött a vezetékes telefon, a mobil pedig a gyenge térerő miatt általában nem használható. Szerencsére a környékbeliek, a helyi polgármesteri hivatal dolgozói nyomban Farkasék segítségére siettek, és a hírlánc „vége” csakhamar eljutott <Nagy Lajos doktorhoz, aki asszisztensével a helyszínre igyekezett. A sérültet végül mentő vitte a karcagi kórházba, ahol megállapították: ifj. Farkas László a szerencse fia. Százezerből egy ember az, aki túlélhet egy ilyen szituációt. Mivel az EKG kimutatta, a.&zív sem károsodott, így miül az égési sérüléseket ellátták, haza is bocsátották. A család azóta is tűnődik az eseten. — Isten kegyeltjei voltunk azon a napon — mondja még ma is remegő hangon az édesanya. — Azt, hogy ilyen szerencsések voltunk, minden este hálával köszönjük meg — árulta el. A férfiak azonban megpróbáltak valamilyen racionális magyarázatot találni az esetre. Jobb híján ekként értelmezik a történteket: a villám becsapott a kéménybe, a villám egyik „mellékága” lehetett az, ami „megtalálta” a kocsi alatt fekvő fiút. Farkasék meggyőződése, hogy László a nedves szerelőruhának köszönheti az életét. Állítják: a villám csakis emiatt nem hatolt a testébe, és elsiklott, bőre felszínén otthagyva a mai napig jól látható „kézjegyét”. Horváth Győző „Pontosan így feküdtem, amikor jött az a csattanás” foto: mészáros János irányítószámok jegyzékében. Mindkét oszlopban van hiba. Jelöld meg! Ajka 2862 Godisfa 7391 Baja 6500 Gógánfa 8346 Csurgó 8840 Gyoma 5500 Cegléd 2700 Gomba 2217 Felnagyítva látsz egy betegbiztosítási igazolványt. írd be a személyi adataidat a megfelelő rovatokba! Biztosított neve/ leánykori neve/ születési hely, hónap, nap/ személyazonosító jel / nyug- di(!)jfolyósítási törzsszám...stb És néhány részlet az olvasmányokból: (A kutyák) mielőtt igazán megverekednének, imponáló testtartást vesznek fel... Ezután megindul a párharc... Ha az ellenfél nem akar verekedni, akkor behódoló testtartást vesz fel. (Eredetijét megnézheted Cs. V.: Kis etológia c. könyvében.) Vagy: Először külön-külön helyiségben helyezték el a kotlót és a csirkéket... A kotló elé mikrofont állítottak. A csirkék termében hangszórót szereltek fel. A kotló fel s alá szaladgált a mikrofon előtt, és hívni kezdte kicsinyeit... (A csirkék) nem láthatták anyjukat. Mihelyt azonban meghallották a hívását, a hangszóróhoz rohantak. Egy ehhez a szöveghez kapcsolódó feladat: Rajzold le a második kísérletet! Vagy: Azért küldött,/ Hogy minden henyélőt,/ Oskola kerülőt/ Összeszedjünk./ Van-e hát a házban,/ Kis kompániánkba/ Való gyermek?/ Álljon be a verbunkba ... Végül egy vicc(?!): A kis sün odamegy a rókavárhoz és bekiált: — Kisróka, itthon van az apukád? — Nincs — feleli a kisróka. — Hát az anyukád? — Az sincs. — Kisróka — pödri meg a bajuszát erre a kis sün —, akarsz egy pofont? Összegyűjtötte: J. Zs. Vészesen közt ledik a tanévkezdés. Számolni kezdem, mennyit kell még aludni. — Ki ne mondd, anya! — visítanak a gyerekeim, és szorosan fülükre tapasztják a tenyerüket. Hát igen, így is lehet szeptember elsejét, meg lázas készülődéi sei is. Gondolom, ez utóbbi főleg azokra jc lemző, akiknél még nincs tapasztalatuk: a kis elsősekre. Pedig ha tudnák, mi vár rájuk. Az alábbi feladatokat elsős(!) olvasókönyvekből válogattuk. Nem elrettentésül, Inkább elgon- dolkodtatásul... Javítsd ki a rajzot a leírásnak megfelelően! A mókus a testhosszánál is nagyobb, szőrös farkával egyensúlyozza magát ugrás közben. Ügyesen kúszik. Tápláléka a növények termése, de a madártojást is elfogyasztja. Rajzolj a vers(ek)ről! Szántottam gyöpöt, vetettem gyöngyöt, hajtottam ágát, szedtem virágát. Vagy: Lompos farka hűs bokorrá kerekül. Vörös szőre száz szirommá szétterül. Körme tüske. Szeme bimbó. A füle, mint tüzes rózsa hajlik kétfelé. Vagy: Nap jön a menny hajlatán, arca nyíló tulipán, ő legyen az én anyám. Mit jelent (enek) a következő szólás (ok)? Húzd alá a jelentését! Fejjel ment a falnak. Falba ütötte a fejét./ Meggondolatlanul tett valamit. Madarat lehetne vele fogatni. Jókedve van./ Fogna madarat, ha lehetne. A rest kétszer fárad. Aki lusta, az fáradékonyabb./ Aki lustaságból nem csinál meg valamit, annak gyakran több munkával később kell pótolnia. Belejön, mint kiskutya az ugatásba. A kiskutya hamar megtanul ugatni./ Hamar beletanul, gyorsan belejön valamibe. Fején találta a szöget. Eltalálta a szög fejét./ Rátalált a helyes megoldásra. Két feladat: A helységek nevét betűrendben sorolták fel az
