Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-08-29 / 35. szám

1999. augusztus 29. ★ KÖZELRŐL ★ 3 VASÁRNAP REGGEL Katonadolog? Ismét bevonultak a kiskatonák. Ennek apro­póján aztán megint kiderült, a sorköteles fia­talok fele alkalmatlan a katonai szolgálatra. Van, aki úgy gondolja, ezt is el lehet intézni. Az orvos és a pszichológus azt mondja, a ros­tán fennakadt fiatalok éppenséggel ha akar­nák se tudnák elintézni, hogy beléphessenek a laktanyába, mert testileg-lelkileg alkalmatla­nok rá. Idült neurózis, szellemi fejletlenség, lelki sérülések miatt. Épp ezért nem tudják el­viselni a bezártságot és azt, hogy parancsolja­nak nekik. Igazán szép, hogy egyszeriben ennyire fon­tos a fiatalok lelkivilága. Egy kis árnyékot csak az vet az egészre, hogy a sorkatonák számát amúgy is csökkenteni kívánják. De ha előbb a törődés, talán kevesebb a sérülés. Ha évtize­dekig nem lett volna a pszichológia üldözött tárgy az egyetemeken, lehet, hogy most keve­sebb nyugtátó fogyna szerte az országban. Mert bár szakemberek már vannak, kultúránk nincs még ahhoz, hogy lelki bajainkkal pszi­chológushoz, pszichiáterhez forduljunk. (Meg időnk és pénzünkbe.) így hát marad a „nem felelt meg” szégyene. De tényleg a kiskatonának kell szégyellni magát eb­ben a világban, ahol leg­feljebb a nagymamája lá­tott olyan fát, amire fel is lehetett mászni, az anyu­kája viszont leparancsol­ta még a játszótér libikó­kájáról is, nehogy poros legyen a nadrágja, az apukája autóval hordta iskolába, az egész család naptól-széltől óvta, a tanító néni hátratett kézzel ültette a nem gyermekléptékű iskolapadban, a tornaórán legjobb esetben idétlen kiütőt játszhatott? Egy olyan világban, ahol megszűntek a gyermek­mozgalmak, a sportversenyek, a számhábo­rúk, az országjáró túrák? Helyette tévé, video­játék, számítógép elé kényeztettük-parancsol- tuk őket. Most meg szörnyülködünk, s előjö­vünk a két év katonasággal meg a Don-kanyar- ral. Sebaj, fiúk! Katonadolog! Azaz mégsem. Több ez attól. De azért edzeni sosem késő... Járvás Zsuzsa Egy augusztus 20-ai ünnepségen tűnt fel először a televízió képernyőjén a bocs- kal. A rendszerváltó kormány államtitká­rai feszítettek a fekete kabátban. Mára divat lett a zsinóros mente, még megyénkben is akad vál­lalkozó, aki külföldi üzleti útra nem indulna bocskai nélkül. A szolnoki Marton Ferenc (ké­pünkön) vállalkozót sem zsení- rozza a zsinóros kabát, ruhatára legmegbecsültebb darabjaként tart­ja számon a jó fajta szmoking szövetből varratott Bocskai-ka bátot. Pedig nem is ő ötölte ki, hogy magyaros ruhát ölt. Egy üzleti delegáció tagjaként Ja­pánba készülve barátja java­solta, öltözzenek bocskai ba. Magyaros kabátja azonban nemcsak Japán ban aratott sikert, itt hon se néztek még rá ferde szemmel. Igaz, nem valamely párt iránti szimpátia miatt vette fel jeles ünnepe­ken, bálokon. Bár Mar­ton Ferenc nem titkolja, számára is jelentéssel bír ez az öltözet, a magyarsá gát és a szabadelvűséget fejezi ki. Divat lett a magyaros ruha — erősíti meg Király B. Izabella. Az Abony- ban élő exképviselő még üzletet is alapozott erre. A bolt redőnyét már végleg lehúzta, de még ma is sok, bocskait varratni szándékozó fiatal ke­resi meg. Pedig a magyaros ruha nem olcsó mu­latság. Egy bocskaira való szmoking­anyag legalább negyvenezer forintot kóstál, a paszományok hétezerbe ke­rülnek, plusz a szabó munkadíja. Szép bocskait konfekcióban nem le­het készíteni - állítja Király B. Izabel­la, aki emiatt úgy érzi, a zsinóros ruha tiltakozás a globalizáció ellen. Az sem mindegy, ki viseli a bocskait - fűzi hozzá a szol­noki vállalkozó kabátját is elkészítő ceglédi szabó­mester. Szentpéteri Ba­lázs szerint ez a varrá­soknál és a kézen zsi- nórozott ruha vékony testalkatú embereken áll igazán jól. Műhelyé­nek kilincsét néhány éve még egymásnak ad­ták az államtitkárok és a tévériporterek, a leg­szebb zakót — saját be­vallása szerint — mégis egy erdélyi leánynak készítette. Szentpéteri ma már nem vállal mun­kát, csak a tévé képer­nyőjén feltűnő bocskai- kat méregeti szakértő szemmel. Amit lát, az nem tölti el örömmel: kevés a szép bocskai. Igaz, a szabó­sághoz értő mester is fogy. Teleki Betlehemben Nem hasonlítanak egymásra, mint az ikrek, mégis nagyon hasonlatosak egymáshoz. Mindketten fiatalok, munkájuk megszállottjai. Csak egyben különböznek: egyikük szolno­ki, míg másikuk demecseri. Nem is tudom, él-e még vala­ki rajta kívül megyénkben, aki elmondhatná magáról, hogy a bibliai Betlehemben látta meg a napvilágot. Mert Billo Gáder esetében így történt 1947. de­cember 20-án. Elmondása sze­rint ez a terület Ciszjordánia volt, ahol már akkor is akad­tak ellentétek az ott élő arabok és izraeliek között. Ennek a szenvedj alanya lett, hiszen alig pár éves, amikor az izrae­liek megölték a szüleit. Az ár­va kisfiút az egyik nagybátyja és a nagymamája vette magá­hoz. Arab iskolába járatták, és mivel jól fogott az esze, to­vább taníttatták. Érettségi után elkezdte az egyetemet is, majd pontosan harminc éve lehetősége nyílt arra, hogy Magyarországra jöjjön. Élt ve­le, és így került Budapestre. Egy évig tanulta a szerinte na­gyon nehéz nyelvünket, majd Szegeden elkezdte orvosi ta­nulmányait. Doktori diplomá­ját 1976-ban vehette át, ezt kö­vetően kiment Jordániába sze­rencsét próbálni. Nem találko­zott Fortunával, hiszen abban az időben nagyon sok orvos dolgozott az arab államban, így esztendő teltével vissza­tért. Megházasodott, magyar asszony a felesége, és Szolno­kon telepedtek le. Két lányuk született: Carmen már egyete­mista, a húga, Naiwal gimna­zista. Időközben a messziről érkezett doktor háziorvosi, il­letve belgyógyász szakvizsgát tett. Kettős állampolgár: ma­gyar—jordán, és bizony az idén harminc éve, hogy nem látta a szülőföldjét. Mostaná­ban a család már Szegeden lakik, de ott a doktor csak hétvégi vendég. Hiszen Ti- szainoka és Nagyrév házior­Szőllősi Béla szinte percre pon­tosan töltötte be 25. életévét, amikor idén július 2-án elfoglal­ta a szolnoki 1-es körzeti posta vezetői székét. Ezzel egy csa­pásra 26 postahivatal és 210 dolgozó főnökévé vált. Keményen megdolgozott ezért a pozícióért. Lentről kezd­te, ahogy mondani szokás, az ablaknál. Vagyis a postán felve­vőként dolgozott. Fokozatosan haladt a ranglétrán, miközben postatiszti képzettségre tett szert. Aztán egyszer csak Deb­recenből Szolnokra került, hogy a városban elfoglalja a postavezetői széket. Jóban-rosszban társa Bubori Ferenc. A két fiatalember elvá­laszthatatlan egymástól, akár egy ikerpár. Ferenc ugyanis Bé­la helyettese. Ferenc szolnoki, és ő is az ablaknál kezdte. Talán ismerős a szöveg: fokozatosan haladt a ranglétrán, miközben postatiszti képzettségre tett szert. És hogy el ne feledjük: Fe­renc szintén 25 éves, akárcsak főnöke. A két vezető abban is hason­latos, hogy mindketten főisko­lára járnak. És még abban is egyformák, hogy feleségeik is Augusztus 24., kedd: A vízkárok miatt veszélyessé vált épületek bontá­sára és helyreállítására különlegesen kiképzett ukrán szakemberek ér­keztek Tószegre. • Évadnyitó társulati ülését tartotta a Szigligeti Szín­ház kollektívája. Augusztus 25., szerda: Megtörtént a jászladányi, tizenhat tantermes általános iskola műszaki átadása. Augusztus 26., csütörtök: Orbán Viktor miniszterelnök avatta fel a tizedik születésnapját ünneplő Béres Rt. új, félmilliárdos beruházá­sát Szolnokon. • Elmaradt a vasutassztrájk. * Augusztus 27., péntek: A Kárpát-medencei szépkorúak szavaló­versenyére a határon túli magyarlakta területekről is érkeztek ver­senyzők a megyeszékhelyre. Augusztus 28., szombat Tiszaburán a Vili. roma falunapot rendezték meg. • A pusztakettősi vasútállomáson országos vadásznapra várta az érdeklődőket Tiszaszentimre. postások, továbbá mindkette­jüknek van egy gyermekük, és asszonyaik gyesen vannak. Hogy miben egyformák még? A munka náluk szent. Ha le­hetne, siettetnék az időt, mert nagyon szeretnék /" már megszépültén látni a szolnoki 1-es postát, ami nagyon lerobbant állapodban van. /, Csakhogy ehhez több tízmillió fo­rintra lenne szükség. Az­tán kitalál­ták, hogy be kellene csá­bítani . az embereket. Csakhogy úgy nem le­het ám több ügyfelet sze­rezni, ha kiírják az ajtóra: tes­sék minél több csekket befizet­ni. így aztán „cselhez” folya­modtak: könyvvásárt tartottak, olyan kijelzőt szereltettek fel, ami egyebek mellett mutatja a tőzsdei árfolyamokat, biztonsá­gi sávot alakítottak ki a főpénz­tár közönségterében. Aztán to­vábbi kereskedelmi vásárokat terveznek, és szeptemberben biztosítási és la­kástakarék-pénztári napokat tartanak. Azt szeretnék, ha jó kapcso­latban lennének a városban mindenkivel. Hiszen olyan nincs, hogy egyszer a szolnoki ember az életben be ne tenné a lábát az 1-es postára ... Tóth András vosa ugyanezeken a települé­seken rendel. Sok az idős ember errefelé, így nem ke­vés a szív-érrendszeri pa­nasz. Nagyréven lakik, és tu­lajdonképpen a megyénkhez kötődik hétfő reggel 7 órától szombaton reggel 7 óráig. A jelszava: a betegnek mindig igaza van. Noha mohamedán, ha a helyzet úgy hozza, nem uta­sítja vissza a jóféle kolbászt sem. Egyébként kedvenc éte­lei a zöldségfélék és a babgu­lyás. Egykoron újságírónak készült, és ma is eltökélt szán­déka, ha eléri a nyugdíjas kort, megírja a magyar egész­ségügy keresztmetszetét. A Betlehemben született orvos tollából ez bizonyára érdekes, izgalmas olvasmánynak ígér­kezik, hiszen ő belülről is is­meri ezt a szakterületet... D. Szabó Miklós \s' Augusztus 22., vasárnap: A Szolnoki Galériában megnyílta IX. képzőművészeti triennálé. • Véget ért az Abádszalóki nyár ‘99 rendezvénysorozat. Augusztus 23., hétfő: Szolno­kon járt Szabó János honvédel­mi miniszter, és megbeszélése­ket folytatott honvédségi tulajdonban levőingatlanok esetleges civil hasz­nosításáról.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents