Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-08-15 / 33. szám

1999. augusztus 15. -k KÖZELRŐL ★ 5 nmoozstn POUCE száz méteren keresztül, lankadatlanul, arcán bol­dog mosollyal szeli a habokat. A rendőrök min­den további felszólítása hasztalan, emberük a leg­kisebb jelét sem adja annak, hogy legalább érti, mit akarnak tőle. Egyszer aztán úgy dönt, eleget úszott, így a parton folytatódik az egyre komo­lyabbra forduló történet. Az egyenruhások — még mindig békés hangnemben — igazoltatni szeret­nék, minthogy a fiú ezt is mereven megtagadja, ezzel okot ad a keményebb rend­ß " i eszközök alkalmazására. \ látszólag vékony testal­katú fiatalemberben azon­ban hihetetlen erő lako­zik. A rendőrök és a segít­ségükre siető strandolók özös harca árán sikerül rcképtelenné tenni az utol- giájáig hadakozó ellen­it: a fiú Szolnokon tőén idegrendszeri iár eredetileg csak a í figyelmeztet­p* lemeroszaK aiapos gyanúja miatt / 1» tettek feljelentést ellene. baleset történt már amiatt, hogy a fiirdőzők vi­szonylag sekély vízbe ugrálnak a magasból — te­szi világossá intézkedésük okát az őrsparancs­nok. A fiú szerencsésen, ezúttal rendőri felügye­let mellett landol a vízen, ám a rendőr felszólítá­sának, hogy menjen ki a partra, esze ágában sincs engedelmeskedni. Ekkor még e különös körül­mény ellenére sem gondolt senki arra, hogy a jár­őrpáros eddigi rendőri pályafutá­sának legfurcsább esetét éli át hamarosan. A fiú ugyanis se lát, se x hall, csak úszik, r A ­Le és fel a Ti- ■ szán száz és Ajbá| /_ 1 240 lóerős amerikai gyártmányú ï \ hajó fedélzetén az augusztusi káni- kulában Fótos Csaba hadnagy és járőrtársa, Pirók Zsolt törzsőrmester büszkén ecsetelte a vízi rendőri szakma szépségeit. Mi ta­gadás, a Tisza csillogó vizét könnyedén szelő jár­őrhajón a hús menetszelet élvezve az egyik leg­szebb mesterségnek tűnik a Tiszai Vízi Rendésze­ti Rendőrkapitányság szolnoki őrsparancsnoká­nak és társának munkája. Az őrs feladata, hogy a lehetőségekhez képest biztosítsa a rábízott, közel 600 kilométeres Tisza-szakasz rendjét. Ellenőr­zik, hogy a vízen közlekedők, a fürdőzők és a horgászok betartják-e a szabályokat. Merthogy a víz nagyon veszélyes. Mint mondják, itt egy ki­sebb koccanás is könnyen végzetessé vál­hat, nem úgy, mint a közúton. A kapitányság kikötőjétől mind­össze néhány percig tart, míg a hajó a szabad strandot eléri. A személyzet, bár a vízben és a parton minden békésnek tű­nik, szakavatott szemekkel pásztázza a környéket. Nyomban fel is figyelnek a szabálytalanságra, és in-á tézkednek. Egy fiatalem bért tessékelnek le egy, a víz felett magasodó fa- í ágról. - Nagyon sok mm m mmmmi-í m mmmmms A kőtelki Józsa Zoli eredetileg cukrásznak készült, majd katona, később ausztráliai na­rancsszedő lett, most meg boltos Tiszafüreden. Vajon még mit hoz a jövő? fotó: b. n. D A most 25 éves Józsa Zoli szer­fölött színes egyéniség. Nem el­sősorban azért, mert a kőtelki és tiszafüredi szúnyogok kékre- zöldre csípik, noha ebben is le­het igazság. Inkább az az oka, hogy eddigi negyedszázados élete során igen csak változa­tos napokat tudhat maga mö­gött. ■ Kőtelken járt általánosba, és min­den várakozás, jóslat ellenére Pes­ten sikeresen érettségizett. Szavai­val élve: végre sikerült. Dolgozott a fővárosban, azután behívták szalu­tálni, védte a hazát. Telt-múlt az idő, adódott egy lehetőség, kiruccant Ausztráliába a menyasszonyával. Hogy mit csinált, csináltak? Főleg narancsot szüreteltek, adódott olyan műszak, hogy hárman 39 ez- ret(!) raktak ládákba. Szó se róla, kerestek, jól kerestek, de hát fel is élték, szóval abból kevés maradt. Hazatérve a narancsszedésből boltossá változott Tiszafüreden. Azért, mert a menyasszonya füredi Az egyik kis üzletük a lakótelepen szolgálja a vevőket reggeltől estig. Ezt a menyasszonya vezeti. Az ő boltja közel a vízparthoz, a Holt-Tiszá- hoz, ahol szezonban lubickolni le­het. Hogy be ne törjenek hozzá, éj­jel-nappal nyitva tart. Ő minden éj­jel ott van, akadt rá példa, hogy egy héten 17 órát tudott aludni. így nem csoda, hogy ez az éjjel-nappali mű­szak azzal jár, hogy volt, amikor há­rom kilót adott le naponta. így ha ez az irányzat sokáig folytatódik, el­fogy, mint a gyertyaszál, jegyzi meg nevetve. Temérdek ideig biztos nem, hiszen munkája összekapcso­lódik a fürdő-, nyaralószezonnal. Szóval esetleg még egy hónap, és minden bizonnyal eltűnnek az al­kalmi és visszajáró napimádók, vendégek a környékről. Érkeznek helyettük az őszi esők, téli szelek, amelyek annyi változást hoznak a mindennapjaiba, hogy akkor már pihenésre is marad idő. Mert ez most a legnagyobb hiánycikk az életében. D. Szabó Miklós mUKKaumet j: j: ■ : r A ^ szabálytalan für- előzésért csak egy fi­gyelmeztetés járt volna, a rendőrok elleni erőszak gya- l núja sokkal komolyabb kö- L vetkezményekkel jár- . hat. j

Next

/
Thumbnails
Contents