Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-08-08 / 32. szám
1999. augusztus 8. ★ KÖZELRŐL ★ 5 \ ■I Bulkálás. félelem is A napokban ünnepelte századik születésnapját a törökszentmiklósi Nyilas Sándorné. Száz év még a történelemben is számít, hát még egy ember életében! Öröm, boldogság, de sok nehézség is belefért. Erzsiké néni 1899. augusztus 3- án született Bartán. Öten voltak testvérek. Abban az időben már a gyerekeket is korán munkára fogták. Libaőrzés, kapálás — kinek mi jutott. Erzsi néni arra büszke, hogy tízévesen már marokszedőként dolgozott. Azt mondja, hogy a gyermekkor a kemény munka ellenére a nyugalom, a szeretet, a boldogság éveinek számított, szülei tisztességgel, becsülettel nevelték. Ám a megélt száz évben sorsfordító események szemtanúja, szenvedője is volt. Két világháború „fért bele” az életébe, forradalmakat élt meg, vörös- és fehérterrort. Ezekben az időkben a bujkálás, a félelem, az éhezés volt az osztályrésze. Nehezítette a helyzetet, hogy a fronton harcoló férfiak helyett a nőknek kellett helytállni, elvégezni itthon minden munkát. A háborúk megviselték a családot. Erzsiké néni bátyja Olaszországban halt meg. A férje 20 évig hordta testében a fronton kapott golyót. Legidősebb fia eltűnt a második világháborúban, két évig hírt sem hallottak felőle. Utána tudták meg, hogy orosz fogságba esett. Ekkor a család már Ostoroson lakott, ahol az asszony a híres kenyérsütők közé tartozott. De a szíve csak hazahúzta Tö- rökszentmiklósra, a második világháború után visszaköltöztek. A frontról hazatérő fia már ide érkezett meg. A férjével 53 évig éltek házasságban, békésségben, megértésben. Erzsiké néni 25 éve özvegy, a családjával lakik. Amikor arról kérdezem, mi a hosszú élet titka, így felel: — Nekem nagyon jó gyerekeim vannak. Az urammal is nagyon jól éltünk, úgy neveltünk fel öt gyereket, hogy mindegyikből rendes ember lett. Paulina Éva Bánk Bán szerepére készül az operettsztár „Nem vagyok hősszerelmes típus” Két évtizede fénylő csillag a magyar operett egén Leblanc Győző, aki hétfőn a Jászberényi Nyár ‘99 egyik rendezvényén művésztársaival közösen lépett fel a szabadtéri színpadon. A sikerek övezte pályáján most újabb megméretésre készül. Visszatérve „tanult szakmájához”, az operához, Bánk Bán szerepét kívánja elénekelni...- Izgulós típus vagyok, a legkisebb művelődési házban is remegő kézzel lépek a színpadra. Aki szereti ezt a pályát, aki szereti a közönséget, minden este 120 százalékon szeretne teljesíteni. Minden este megküzdi az ember az életét, a közönséget. Ilyenkor nincs húsz év, és nincs öt év siker. Elölről kezdi az ember minden este ezt a pá iyát. Nincs megnyugvás, nem lehet a babérokon ülni.- Egy ope- rettsztámak van rajongótábora?- Van egy levele ző tábor, kitartóan írnak. Van egy olyan tábor is, akik eljönnek az előadásaimra, különösen Miskolcon figyeltem ezt meg. Ezért is vál laltam az utóbbi hat esztendő mindegyikében egy-egy főszerepet ott. Azért a sikerélményért, hogy kimegyek a színpadra, és egy percig áll a ház. Ezért a világ végére is elmennénk mi, bohócok!- Rengeteg hösszerelmest játszott el a színpadon. Az életben is ilyen?- Nem! Az életben nem is szeretném eljátszani ezt. Ezzel együtt romantikus alkat vagyok. A szerelmet szeretem, nem pedig a hódítást. A mulatós, bohém, kirúgunk a hámból világ az életben távol áll tőlem. A színpadon, a Hej, cigányban megcsinálom, de a kocsmában nem. Akkor másnap rekedt lennék, és a próbákon sem tudnék már teljesíteni.- Mit gondol a nőkről, van nőideálja?- Imádom a nőket. Ezt érzik a kolléganőim, a közönség is. Ebből éltem én világ életemben. Ez nem azt jelenti, hogy „aratom a nőket”, szó nincs erről. Van két gyönyörű fiúgyermekem, akikbe tényleg szerelmes vagyok. Az egyik hét, a másik kilenc éves. Mikor megszülettek, egy új világot nyitottak meg, helyére tették a pályát... Addig önmagamat akartam megvalósítani. Amikor megvolt a két gyermek, akartam a pályán is a sikert, de már nem „kapartam” érte.- Mostanában min dolgozik, milyen szerepre készül? — Tulajdonképpen operaénekes vagyok. Az igazi szerelem az operaéneklés, arra készültem, azt tanultam tíz éven keresztül. Azután a dolog népszerűsége az operett felé vitt el, az emberek pedig — főleg a televíziónak köszönhetően — ebben a műfajban ismertek meg. Bár először ódzkodtam tőle, mostanra igazán szívvel csinálom. A legközelebbi szerepem - visszatérve az operához a Bánk Bán lenné, nagyon szeretném elénekelni. Azt hiszem, korban is, hangban is megértem erre a feladatra. Ezt fél-, egyéves nagyon kemény munkának kell megelőznie, és lehet, hogy nem lesz belőle semmi. Ha be tudom énekelni, akkor büszkén fogom vállalni.- Érkezett önhöz konkrét felkérés a szerepre?-Igen!- Hol láthatjuk majd?- Vagy az Erkel Színházban, vagy az Operában, esetleg a Miskolci Nemzeti Színházban. Banka Csaba Egyszer aztán váratlanul lerohanta a másik asszonyt, engem persze nem talált ott, mert egy harmadik nővel épp Pesten voltam. Í ldikó 34 éves pedagógus: Férj, há- rojn gyerek, tíz év gyes, pelenka-, főzelék-, pocsolyaszagú unalom. Aztán jött egy szerelem. Vállaltam, feléledtem, szárnyalni kezdtem tőle. Cinkosom mindenki. Az anyám, a nagynéném, a fodrász, a kozmetikus, a varrónőm, sőt még egy volt tanítványom — akinek különórát szoktam adni - anyukája is. Csak egy telefon, hogy ott vagyok/voltam mondjuk kettőtől hatig, és ennyivel kész. Egyelőre működik. Az alibivel még nem volt baj soha. Inkább az esik nehezemre, hogy milyen ürüggyel találjak már megint kibúvót a házastársi „kötelezettségeim” teljesítése alól. És a gyerekeim szemébe hazudni, ha megkérdezik, hogy hol voltam... Í s tván 40 éves cégvezető: Szívesen | fizetnék akár minden hónapban is egy fix összeget azért, ha valakitől folyamatosan ötleteket kaphatnék, hogy mit válaszoljak a feleségem állandó kérdéseire, miértjeire, gyanú- sítgatásaira. Naponta átlagosan tizen- j hat órát töltök munkával. Nem ismerem a hétvége, az ünnepnap, a szabadság és az üdülés fogalmát. Egy üz- leü tárgyalás, olykor külföldi út a leg- váratlanabbul következik be. És ilyenkor nem tudok mit mondani, mert az igazságot nem hiszi el. Nincs barátnőm, nem is volt. Sem időm, sem igényem nincs rá, és talán a neveltetésem miatt sem. De esküszöm, egyszer kipróbálom, hogy végre legyen értelme a feleségem egy szimpla borotválkozásból logikusan következő „Kinek szépítkezel már megint?” kezdetű kérdésének. K ati néni 63 éves nyugdíjas: Az j uram - Isten nyugosztalja - j úgy ivott, mint a kefekötő, az- | tán meg évekig magatehetetlen beteg f volt. Engem meg - mi tagadás - hajtott a vérem. Aztán mindig akadt olyan, aki a hónom alá nyúlt. Volt, hogy a szőlőben szerelmeskedtem ka- | pálás közben, vagy éjjel kisurrantam j a kert végébe a nagy, lelógó ágú fűzfa ) alá, de megesett a konyhában, főzés | alatt is. Tudom, hogy a pokolra kerülök, de megérte. Én nem divatból, úri j hóbortból csináltam, mint a mostani j népek, hanem azért, mert jó volt. Az j uram sosem gyanakodott, alibi tehát j nem kellett, a pletykákkal meg nem j törődtem. Lejegyezte: J. Zs. I Minden eladó — mondták már elődeink is. Bezzeg csodálkoznának, ha tudnák: már alibit Is lehet vásárolni. A külföldi példák nyomán felbuzdulva néhány hónapja Magyarországon is megkezdte működését az első alibiügynökség. Arról nem ! tudunk, hogy megyénkben ki- I rendeltsége lenne, arról viszont igen, hogy errefelé is sokan hajlandóak lennének valamics- I két áldozni egy bombabiztos í alibiért... 1 A biztos fedezésnek szabott áras tarifája van. Mondjuk egy külföldi konfe- j rencia „eíhitetése” teljes dokumentá- I cióval -meghívó, programfüzet, szállj lodai számla, repülőjegy - barmi nc- ! ezer forintba kerül. Ha közben tele- j fontigyeletet is el kell látni, akkor töb- I be. És bármilyen hihetetlen, van I igény erre az új szolgáltatásra. Persze nem a mi környezetünkben élők ro- I hannak ezt igénybe venni. Hogyisne! Í Csak feltűnő lenne hirtelenjében az a sok külföldi konferencia. De az elbeszélésekből kiderül, ügynökség nélkül is kiváló alibiket lehet gyártani. Nem kell hozzá más, csak egy jó ötlet és egy jó barát. És természetesen olyan apropó, ami miatt alibivel kell szolgálni. L ászló 46 éves vállalkozó: A rendszerváltás óta szerencsés helyzetben vagyok, mert maszekként szabadabban mozgok, gyakran járok vidékre is. Ilyenkor feltűnés nélkül belefér egy kis „magánélet”. Ha ráér a barátnőm, velem jön. Egy kis éttermet, panziót, vásárlást, fürdőzést vagy korcsolyázást be tudunk iktatni. Senkitől nem várom, hogy fedezzen, egyszer ugyanis nagyon kellemetlen helyzetbe hoztam egy kedves ismerősömet, akit néhányszor megkértem, hadd maradjon az autóm a parkolójukban. Erről a nejem — aki a buszról pont odalátott - arra a a következtetésre jutott, hogy a barátom feleségéhez járok.