Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-07-25 / 30. szám
8 ★ /A EMBERMESÉK * 1999. július 25. rr^s I - Tizenkét és fél évnyi rendőrködé- 1 sem alatt kétszer használtam a pisz- I tolyomat. Először egy rablást zavar- I tam meg. A levegőbe lőttem, hogy I megállásra kényszerítsem a rablót. I Másodszor meg múlt héten, csütör- ! tökön - meséli hódmezővásárhelyi ! panellakása nagyszobájában az ön- I magára kényszerített nyugalom keil serüségével Rácz László volt rendőr- ! zászlós. Az a csütörtök is olyan volt, mint a többi. A zászlós reggel nyolckor kezdett. Főnökei a városi bíróságra küldték, ahol az egyik bíró egy I sokvádlottas ügyet tárgyalt. ü B - Azt mondták, a rendet kell fenn- I tartanom. Amikor kiderült, hogy az I egyik vádlott előzetes letartóztatásba I kerül, beszóltam a kapitányságra, I küldjenek erősítést, hisz még csak foil golyvezető kábelt sem adtak - idézi fel I Rácz a szökés történetét. Ahogy a kocsihoz értek, elengedte a rabot, hogy kinyissa az ajtót. A fogoly elfutott.- Az elmúlt hetekben a kapitánysá- I gon többször figyelmeztettek minket a I fogolyszökés veszélyére. Csak néhány I nappal voltunk a Whiskys és egy má- ! sik szökés után. Hát üldözőbe vettem I - emlékezik vissza. Először futás közben két figyelmeztető lövést adott le a levegőbe, aztán megbotlott, a harmadik golyó így az aszfaltba fúródott. Negyed- szerre a rab lábát célozta, de I megint az aszfaltot találta, onnan I egy házfalra pattant a golyó, ahol S gellert kapott, s belefúródott az épp I arra járó gyerek vállába.- Esküszöm, nem láttam, hogy ott S van. A fogoly is azt vallotta, ő sem vet- ! te észre. Nagyon sajnálom, ami történt. ! Szerencsétlen véletlen volt. A kapitány- § v ságon azt mondják, hibáztam, a szolgá- I lati szabályzat szerint csak akkor lett 1 volna szabad lőnöm, ha az őrizetes élet g elleni cselekmény miatt állt volna bíró-1 ság előtt. A rendőrségi törvény erről j mást mond. Ha nem akarják, hogy | használjam, minek adnak fegyvert. Ad-j hatnának akár vízipisztolyt is. A zászlós végül elfogta a szőke-1 vényt, átadta kiérkező kollégái-1 nak, belefújt az alkoholszondába, | majd maga vitte orvoshoz a sérült gyereket.- Kora délután volt, a férjem holt- sápadtan jött haza. Adj egy kis pénzt, mondta. Én meg halálra rémülve néztem rá. Meglőttem egy gyereket, be kell hozzá mennem a kórházba, | folytatta az uram - meséli Gyöngyi asszony, aki férje helyett is elsírja 1 magát.- Ne higgye, hogy ő olyan erős, csak | tartja magát. Azóta alig eszik, gyógy-1 szerrel alszik, ideg-összeroppanással j táppénzen van - mondja, miközben a f férje szemével int neki, hagyja a pa-1 naszt. I A kórház után a zászlós a rendőr- \ ségre ment. Újabb alkoholvizsgálat, ezúttal is negatív. Aztán jelen- j tést kezdett írni, amikor felrendel- j ték a kapitányhoz. Rácz László rendőr egy szökésben lévő fogolyra négy lövést adott le. Utolsó golyója, mely egy ház falán gellert kapott, nemcsak vállon talált egy 13 * éves ártatlan fiút, hanem kerékbe törte a zászlós és talán három gyereke életét is. jÜ B| flS SZÖVEG: CSÍK RITA FOTÓK: KÖRMENDI IMRE- Öten ültek a szobában, az egyikőjük a megyei kapitányságról jött. Sarokba szorítottak. Azt mondták, jobban járok, ha azonnali hatállyal kérem Lehet, hogy Racz Laszlo családjának az elbocsátás után egyetlen szobába kell költöznie? i mm wmmm a szolgálati jogviszonyom megszüntetését. Rémült voltam. Kétségbeesett. Hát beleegyeztem. Aztán lekísértek, egy osztályvezető lediktálta a lemondásomat a gépírónőnek. Én meg aláírtam. Azt sem tudtam, mit teszek. Utol- j só kétheti béremből még levonták a ruhapénz arányos részét. Alig maradt j valami a borítékban - tárja szét kezét.- Hogy mi volt a legnehezebb? Ami- j kor a kollégáktól el kellett búcsúzni. Éjfélkor ment el lakásunkról az utolsó. Akkor gondoltam csak arra, most mi ; lesz velünk. Ránéz Gyöngyire, aki sorolni kezdi:- Három gyerekünk van, még iskolások. Az uram eddig túlórával nettó hatvanötezer forintot hozott haza. Én nem dolgozom, itthon vagyok a legkisebbel. Férjem a szolgálat után mindig alkalmi munkát vállalt, hogy valahogy megéljünk. A lakásrezsink több mint tizenötezer forint egy hónapban. A panel, amiben öten lakunk, ötvenhat | négyzetméter. Önkormányzati. Mondták, megvehetjük alig több mint egymillióért. De hát honnan vegyünk annyi pénzt? Augusztus 1-jén lejár a bérleti szerződésünk. Nem tudjuk, mi lesz velünk. Fizetés és tán fedél nélkül. Előfordulhat, hogy visszaköltözünk anyámékhoz. Öten egy szobába.- Valami majd csak lesz. Remélem kapok munkát a büntetés-végrehajtásnál, ha nem, elmegyek sofőrnek, vagy kőműves mellé. Az ügyvédem azt tanácsolta, kérjem, hogy tekintsék semmis nek a felmentési kérelmemet, hisz ősz sze voltam zavarodva. De tudom, erre szinte nincs is esély. Most várom, hogy válaszoljanak a levelünkre. Aztán lehet, hogy per lesz a dologból. Pedig ha visz szavennének, mindegy milyen büntetéssel... Valaki mesélte a kapitányságon, hogy az a tiszt a megyétől már aznap délután azzal jött, ki kell engem tenni. Attól félek, én már sosem leszek többé rendőr. A hét Kedvencei Hick Nolle RTL csütörtök. 19-5Ü Voronyezsi invázió Egy hatalmas faág kis híján halálra zúzott egy 7 éves fiút Tomi életét a gyors beavatkozás mentette meg „Nem kapok levegőt” - kiáltotta volna Tomi. De csak fájó hörgés hagyta el a torkát. Néhány pillanattal korábban nagynénje ebédhez hívta, a hétéves kisfiú lepattant a hintáról és rohant volna hozzá. Ám két-három lépés után összerogyott. Egy hatalmas faág a fejét súrolva a hátán landolt. A kis test két bordáját eltörte. Alig tíz perccel később az életveszélybe került kisfiúval már a kórház felé robogott a mentő.- Miért pont velem történt? - kérdezte Tomi a szüleitől amikor magához tért. Az ütés okozta sokk miatt csak a végeredményt érzékeli. Az előzményre nem emlékszik. Az infúziót már kivették belőle, ám a szonda még kilóg a mellkasából. Már magánál van és játszik. Mellette az ágyán kis barátnője gyógyulást elősegítő rajza, és a lapunk által ajándékozott plüssegér pihen.- Kirepedt a tüdeje, a mellhártya közé vér és levegő került - idézi fel a balesetet az édesapa, | Balogh Gábor. A sógornőm vigyázott a gyerekre, ? amikor meglátta, hogy baj van, azonnal hívta a « mentőket. Es csoda történt. Hét perc múlva a Ró- ^ maira ért a kocsi, ahonnan a csúcsforgalom elle-§ nére negyedóra alatt a János kórházba szállítót- ^ ták a fiamat, majd negyedóra múlva már elkezd- § ték operálni. Ekkor értem oda. Azt, hittem“- „csak” eltört valamije, ehelyett műtik. Képzelhetik, mit éreztem. Az amúgy is maga alatt levő sógornőmmel elkezdtem ordítani. Pedig ő még nálam is jobban meg volt ijedve. A kórházban adtak neki pénzt, hogy fel tudjon hívni. Azóta is csak a legjobbat mondhatom az orvosokról és nővérekről. Nyugtatót és kávét adtak nekünk. S ami a legfontosabb, megmentették a fiamat. Nem hittem abban, hogy a mai Magyarországon létezhet ilyesmi. Kellemesen csalódtam. Szeretnék köszönetét mondani dr. Hollóssy Lászlónak és kollégáinak. Szegény kisfiam alig várta a jövő hetet, hétfőtől először lett volna hosszabb ideig távol tőlünk. Egy hét a Balatonon, egy azték táborban. Számolta a napokat. Most mi tesszük ugyanezt. Várjuk, hogy a jövő héten hazajöjjön. De nem a táborból, hanem a kórházból. Az orvosok szerint, ha a tüdő letapad, megúszhatja a későbbi szövődményeket. Bízunk benne, hogy szerencséje lesz a balszerencsében. Reménykedünk. Mást egyelőre nem tehetünk... Schiller Zsolt
