Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-07-18 / 29. szám

VASÁRNAP REGGEL Aztán egyszer csak szivattyú hangja moraj­lik fel. Egy fiatalember, akinek igazán semmi köze az egészhez, saját költségére bekapcsolja a gépet. Segíteni akar, saj­nálja az öregeket. Kis idő múlva újabb búvár- szivattyú lép működés­be. A víz ugyan nem fogy, de jóérzés járja át a szíveket. Egy nő az ablakból nézi a szivattyúzókat. Arra gondol, már boldog karácsonyt és új évet sem kívántak egymásnak a szomszédok. Nem tudják, ha valakinek beteg a hozzátar­tozója, és azt sem, ha meghal. Aztán meg ar­ra gondol, nemrégen olvasott egy kutatás eredményeiről, melyben azt boncolgatják a szerzők, hogyan és miért szűkülnek be, szűnnek meg az emberek kölcsönös, szemé­lyes kapcsolatai. Meg azt, hogy ez világjelenség. Tehát a tu­dományos magyarázat már megvan. És az emberi. ..? Járvás Zsuzsa Yutaro Ono 26 éves japán fiatalember tavaly tavasszal járt életében először Magyarországon. Akkor annyira megtetszett neki kis hazánk, hogy már novemberben visszatért — egy budapesti nyelviskola diákjaként. Úgy tervezi, ha megtanul magyarul, itt marad szerencsét próbálni. Lehet, hogy épp Szolnokon. Ezt a magyar vá­rost látta ugyanis először... Yutaro Ono eddig Miyagi tarto­mány Sendai településén élt szüleivel, öccsével és nővéré­vel. Közgazdaságtant és szám­vitelt tanult, úgy tudja, ez a végzettség nálunk is keresett. Magyarországi tartózkodásá­nak és tanulmányainak a költ­ségeit édesapja fedezi, aki egy tisztítólánc igazgatója. Yutaro megérkezése el­ső pillanatától jól érzi ma­gát hazánkban, mert - ahogy nálunk mondják - szerelem első látásra- hallásra, amit orszá­gunk és anyanyelvűnk iránt érez. Kezdetben még japán étterem­ben étkezett, de né­hány hét múlva megszokta az eu­rópai konyhát. Kedvence a gulyás, jó sok çsipôs papri kával. Rendkívül za­matosnak tartja a gyű _ mölcspálinkát, csak az még a gulyástól is erő- /| sebb — mondja hibátlan magyarsággal. Sajnos az intenzív nyelvtanulás miatt nem sokat áldozhat a kulináris élvezeteknek, maradnak hát a gyorséttermek - pálinka nél­kül... A leikemre köti, okvetlenül írjam le, nagyon szépek a ma­gyar lányok, és sokkal szaba­dabbak, mint náluk. Japánban még nagyon nagy a különbség a férfiak és a nők között, az előbbiek javára. Kezével is mu­tatja. A jelenet leginkább arra hasonlít mikouhurgasz me séli, mekkora haTát-fogott. Yutaro Ono már iÄs elég jól társalog magyarul, de míg egy évet nyelvtanulásra szán. Csak azt érti, miért szólítják Szolnokon minduntalan „ju(h)túrónak”. Mert annak legalább van értel­me — bizonygatja vendéglátó­ja. A fiatalembernek ez nem elég, azt is tudni akarja, mi az a juhtúró.- Juh, birka, beeeee . . . — próbálkozik a házigazda. Yutaro szeme felcsillan. — Tej - folytatja. - Vaj - válaszol a japán fiú. De mi az a túró? — kérdezi. Mivel csak annyit tud meg, hogy tejből készül, így Yutaro Ono és szolnoki vendéglátója másnap reggel elindulnak a pi­acra, megnézni, milyen is az a túró... J. Zs. n e m nmr:-r -..ii*-, . imm Vizes történet Ömlik az eső, nőnek a tócsák, az átázott föld nem képes többé elnyelni a lezúduló víz- mennyiséget. A kövér cseppek köröket remeg- tetnek az egyre duzzadó, összefüggő víztük­rön. Vészesen emelkedik a vízszint. Már nem látni az árkot, az utat, a járdát. Víz alatt ful- doklik a nagy gonddal ápolt zöldség, virág, pá­zsit. Jégveréstől sajognak a gyümölcsfák. Csitul az eső. Előmerészkednek a tulajdo­nosok. Akinek a szomszédba lejt a telke, gyor­san vissza is húzódik a házába, hisz’ tőle lefo­lyik az ár. Akinek a kertjében megáll a víz, ka­pát ragad. Mikor rádöbben, hogy a víz erejével nem bír, a telefonkagyló után kap. És vár ... Pár nap múlva... Nem esik. Az úton, a jár­dán, néhány kertben még mindig áll a víz. Már zöldül és bűzlik. Segítség sehonnan. Két egye­dülálló, idős néni a víz alól krumplit, sárgaré­pát, zellert és zöldbabot ment. Egyikük csá­kányt ragad, utat vágna, nem engedik. Akinek nincs kára, teszi dolgát, mint azelőtt. Még egy telefonhívásra sem képes, pedig szépen kérik. Aki vízben áll, lassan belenyugszik: kihalt a részvét. vény- és állatvilág megfi­gyelésével foglalkozó — nemzetközileg is elismert - magyar és külhoni szakte­kintélyek is. Az idei tábort is neves kuta­tók tisztelték meg jelenlétükkel. Többek között itt volt a szakmai berkekben európai hírű Perti Sevola finn hidrobiológus és egy pozsonyi szüle­tésű, Ausztriában élő, magyar származású bioló­gus: Hafrichter Róbert. Utóbbit arról kérdeztük, hogyan értesült Salzburgban a kutatótábor léte­zéséről, és miként hasznosítja majd itt szerzett tapasztalatait. — Már gyermekkoromban olvastam a Horto- bágyról, és megismerésének vágya akkor éledt újra mennem, amikor néhány esztendeje elhatá­roztam, hogy könyvet írok a kelet- és közép-eu­rópai tájak szépségeiről. A tábort magyarországi kalandozásaim során egy szegedi barátom aján­lotta, és mondhatom, hálás vagyok érte. A salz­burgi hegyvidék után számomra ez az „egyenes” vidék izgalmas és egzotikus.- Szakterületem a kétéltűek kutatása, és ebből a szempontból a nemzeti park maga a Kánaán. Fantasztikus mennyiségű leveli békát láttam már az első néhány nap alatt. Tegnap sárkányrepülő­ből is alkalmam nyílt megcsodálni a környéket, amely feledhetetlen élményt nyújtott. Mivel fotó­zom is, ezek a lehetőségek óriási jelentőségűek számomra, hiszen készülő könyvemet szeret­ném látványos illusztrációkkal színesíteni. Rá­adásul van egy féltve őrzött régi nagy álmom: mint a térség természeti értékeinek ismerője, szeretném, ha írásaim és fotóim a National Geo­graphie című újság hasábjain is megjelenhetné­nek. Ehhez persze kell egy jó adag optimizmus, hiszen az említett lap a világ legszínvonalasabb sajtótermékei közé tartozik. Bugány János Az Immár hagyományos, Idén nyáron 25. alkalom­mal megrendezett természetvédelmi tábor résztve­vői „bogarásztak” a napokban a Hortobágyi Nemzeti Park végtelen pusztaságán. Az évek során iskolai programból nemzetközi, tudományos kutatótevékenységgé előlépett esemény híre ezúttal is messze földről vonzotta a termé­szet amatőr és hivatásos szerelmeseit. A tábor megszervezése már a kezdetek tői fogva dr. Tóth Albert kandidátus, a biológia, illetve a hortobágyi flóra és fauna jeles tudorának örökmozgó ter­mészetét dicséri. Az egykori di­áktábor azonban negyed század alatt mind nagyobb tekintélyt, megbecsülést és hírnevet szer­zett magának szakmai körök­ben, így mára azzal büszkélkedhet: szépszámmal lá­togatják a Csupán „rossz he Számos sikeres koncer­tet adott már Szolnokon az Edda zenekar, de a legutóbbi, Olaj-csarnok­beli fellépésükre valószí­nűleg nem szívesen em­lékszik vissza a hallgató és az előadó sem. Pedig hangos ováció fogad­ta Pataki Attiláékat, de a tömegzaj elsősorban a koncertkezdés egyórás ké­sése miatt erősödött fel. A csúszást a kialkudott gázsi elmaradása okozta, amit a szervezők azzal magyaráz­tak, hogy a tervezett 1200 ember helyett csupán 400- an voltak kíváncsiak az Ed­dára. — A szerződés az szerző­dés! — nyilatkozott kissé feszülten az elhúzódott program végén Pataki Atti­la, a zenekar frontembere. — Nem jótékonysági se­gélykoncertre hívtak le bennünket, hanem kétórás előadóestre. Az, hogy a rendezvény nem volt kellő­képpen beharangozva, az már nem a mi dolgunk! — Nem az lehet, hogy az együttes elveszítette a von­zerejét? — Ezt miből gondolod? — A nevedet manapság a Dáridóval vagy a Ki­futóval kötik inkább össze, mint az Edda Müvekkel. — Semmi köze az Eddának, mondjuk, a Kifutó című műsor­hoz. Akinek pedig van, az Pataki Attila, s ez | nem zárja ki, hogy más műfajban is kipróbál­jam ma­gam. — Talán itt lehet a bi­bi! Akik az érces hangú blues- és rockénekest > kedvelték, nem biztos, hogy a ci- © gánynóták kai színpad­ra lépő mu­zsikust is szeretik . . . — Nem hiszem, hogy ez gondot okozna. Viccesen mondom: csupán színe­sebb egyéniség lettem a ci­gánynótáktól. Talán az ős- Edda rajongói maradnak egyre inkább távol, az ak­koriban őrjöngő fiatalok mára lehiggadtak, családot alapítottak, s a munka után inkább a pihenést vá­lasztják, mint a koncerte­ket. Helyettük azonban újak, a mai fiatalok érkez­tek, akik ugyanolyan töké­letesen repesztik velünk a bluest, mint a régiek. Tu­dod inkább mi lehetett ma a baj?: „Rossz hold kelt föl...” Mészáros Géza 1999. július 18. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Július 11., vasárnap: A me­gye több településén súlyos károkat okozott a hatalmas esőzés. Legkritikusabb Jász- árokszálláson és Tószegen volta helyzet. • Tiszafüreden véget értek az Európa- és a Halas napok. Július 12., hétfő: A tűzoltók szombattól hétfőig350 alkalommal száll­tak ki a felhőszakadások okozta károk elhárítására. • Gasztronómi­ai délutánt tartottak a nagykörűi tájházban a cseresznyefesztivál programjaként. Július 13., kedd: Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter az esti órákban Jásztelekre látogatott, hogyaTarna és Zagy­va árvíz érintette szakaszain tájékozódjék. • Egy jászárökszállási fi­atalember parlamenti irattári papírokat talált az út szélén. • Emel­kedtek a közlekedési szabálysértések tarifái. A megengedett sebes­ség túllépését akár tízezer forint helyszíni bírsággal is sújthatják. Július 14., szerda: Az ünnepélyes megnyitóval kezdetét vette Szol­nokon a Kun Kupa, Közép-Európa egyik legnagyobb utánpótlás kézi­labda-fesztiválja. • Az ÁNTSZ jászberényi tiszti főorvosa körlevélben kérte a jászsági települések polgármestereit, hogy mindenttegyenek meg a járványveszély kialakulásának elkerüléséért. Július 15., csütörtök: Új jegyzőt neveztek ki Abádszalókon. • Cseresz­nyeankét zajlott Nagykörűben. Július 16., péntek: Tiszaugra látogatott Katona Kálmán miniszter. • Nagykörűben tartották a Titanic című musical ősbemutatóját. Július 17., szombat: Aratóünnepséget rendeztek Jászapátin. Yutaro és a juhtúró FOTÓ: JÁRVÁS

Next

/
Thumbnails
Contents