Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-06-27 / 26. szám

B rnyey Béla azon kevesek egyike, akik karriert fu­tottak be Nyugaton. A szí­nész német nyelvterületen a leg­keresettebb művészek közé tar­tozik, persze ennél azért Jóval többről szól a nők örök tisztelőjé­nek élete.- Szeretem, és ami a legfonto­sabb, tisztelem a nőket. Igaz, sok nőhöz kötődtem életem során, de én ezt vállalom. Az, hogy sikerem volt és van ma is a gyengébbik nemnél, annak egyetlen trükkje van, ez az igazság - magyarázta a színész. — Ön félúton van állandóan, hiszen hol Berlin­ben dolgozik, hol bécsi otthonában lehet fellelni, most pedig éppen most megjelent CD-jét igyekszik minden­kivel megismertet­ni. Hogyan lehet ezt bírni?- Való igaz, elhalmoznak munkával, de ez hozzátarto­zik az életemhez. Annak ide­jén, amikor elhagytam Ma­gyarországot, akkor éppen amiatt mentem el innen, mert úgy éreztem, szűkre szabott az az élet, amit itthon tartogat- Harminc­egy éves vol­tam, amikor úgy döntöttem: váltok. Szeren­csém volt, a bé- színház címszere- éppen szí- keresett. mit jelen­tett? Amit jelente­nie kell Európa máig legismertebb musicalszínhá­za n a k. nekem a sors. Pedig sokat sze­repeltem, ha lehet így fogal­mazni, sztár voltam Magyar- országon is.- A Theater an der Wien volt pályafutása első külföldi állomása. Mit jelentett ez az életében? ■ kert és elismerést, hiszen együtt dolgozhattam olyan vi­lághírességekkel, mint a ren­dező Bob Fosse.- Egyik szerepe azért ennél jóval többet hozott.- A Billyt játszottuk, s ez azért volt jóval több egy egy­szerű főszerepnél, mert tulaj­donképpen ezt követően aján­lották fel az osztrák állampol­gárságot, és megkaptam a né­met nyelvterület legrango­sabb elismerését, az Év Sztár­ja sajtókitüntetést.- Innentől szépen ívelt a pályája felfelé, mára a legfog­lalkoztatottabb színészek közé tartozik. Emellett azért jutott ideje számtalan lemezre is.- Az éneklés egy örök sze­relem. A Popfesztivállal kez­dődött, azóta sok zenés da­rabban szerepeltem. A leg­újabb, az Ernyey 25 év című igazán a lelkemből fakad.- Furcsa, de két hölgy írta — Szeretek nőkkel dol­gozni. Michelle Vice a ze­nét, Szabó Ágnes pedig a visszaemlékezéseim alap­ján a szöveget írta. Remé­lem, más is érzi, ez tény­leg én vagyok. — Ezek szerint a mun­kája során is sok nő forog ön körül. Mi ennek az oka? — Imádom a nőket, a le­mez szövegei is praktikus tanácsokkal szolgálnak a fér­fipraktikákkal szemben. Egyébként a Hölgyválasz cí­mű műsorom is ezt a szemlé­letemet tükrözi, s a kedvező fogadtatás miatt ősszel foly­tatjuk. Pókász E. 1999. június 27. Harmadik oldal Június 20. vasárnap: A cseresz­nyetermesztéséről híres hiltpol- steini delegáció járt Nagykörű­ben kapcsolatfelvétel céljából. Június 21. hétfő: Több mint négyszáz dolgozó elbocsátásá­ra készül a szolnoki MB Kőolaj­kutató Rt. • A megyében meg­kezdődött az aratás. • Cserke- szőlőn házak, kertek lettek a belvízfoglyai. • Megnyitotta kapuita megye- székhelyen a tizedik Verseghy nyelvművelő tábor. Június 22. kedd: Több jászsági településre hatalmas felhőszakadás zú­dult. • Kamionba rohant egy román busz a Tisza Szent István hídjának kö­zelében. A balesetnek húsz sérültje van. • Állami támogatás segítségé­vel megkezdődhet Újszász, Szászberek és Zagyvarékas közös szennyvíz­csatorna-beruházása. Június 23. szerda: Medárd után 576 centiméteres vízállást mértek a Zagy­ván a szászbereki vasúti híd lábánál. • A tűzoltók megállás nélkül szivaty- tyúzták a hirtelen lezúdult vizet az elöntött pincékből, kertekből a megye több településén. • Az FVM hivatal becslése szerint gyenge búzatermés várható a megyében. Június 24. csütörtök: A franciaországi testvérmegyéből érkezett küldött­ségmegyénkbe. * «Jótékonysági koncerta rászorulókért címmel lépett fel a Mól Szolnoki Kodály Kórusa. A koncert bevételét a Magyar Máltai Sze­retetszolgálat helyi csoportjának ajánlották fel. Június 25. péntek: Ülésttartott a megyei közgyűlés. • Neves előadók és amatőr együttesek részvételével háromnapos zenei fesztivál kezdődött Já- noshidán. Június 26. szombat Az első birkafőző versenyt rendezték meg Karcagon. • Átadták a az Almásy kastélyszállót Kétpón. • Tanévzáró a főiskolákon. • Nyugdíjaspikniket szerveztek a szolnoki VMK-ban. Egy bajom van nekem csak, az, hogy nincs kivel beszélni. Nem hallgat meg senki sem. Gimnazista diák létemre leg­feljebb az osztálytársaimmal dumálhatok, de egyébként... Kezdjük az apámmal. Hát ő aztán nem olyan ember, aki­vel egyáltalán beszélgetni akarnék. Anyám meg folyton üvöltözik. Nem mondhatom el neki azt sem, hogy mi tör­tént a suliban, csak arra kí­váncsi, hogy hányast hoztam haza. Egyébként is elég ide­ges, jobb, ha őt békén ha­gyom. A nővérem... 0 egy más vi­lág. Orvosi egyetemre jár, nem­igen érdeklik az én gondjaim. A múltkor már rá is kérdeztem nyíltan, hogy érdekli-e, amit mondok, és végül ki is nyögte, hogy nem nagyon. A húgom... róla ne is beszél­jünk. Általános iskolás, és úgy látom, ő a kedvenc a család­ban. Rá persze nem számítha­tok, azokat a dolgokat, ame­lyek engem foglalkoztatnak, többnyire meg sem érti. Kicsi még hozzá. A múltkor az anyu sírt ott­hon valamiért. Próbáltam megtudni, hogy mi baja van, de lerázott. Kérdeztem az apámat is, ő azt mondta, hogy ez nem tartozik rám. Mindig titkolóznak, ne­künk semmit nem mondanak el. Amikor anyu terhes volt a hugival, azt se mondták meg nekünk. Úgy jöttünk rá a nő- 1 véremmel, hogy megtaláltuk 1 anya orvosi papírjait. Leginkább azt utálom, ha a 1 nagyiék látogatóba jönnek, j Akkor én aztán végképp egy | senki vagyok. A nővéremtől el i vannak ájulva, merthogy or- j vostanhallgató. A hugival is minden oké, merthogy mi­lyen aranyos. Én meg mintha nem is léteznék. Tölem legfel- jebb azt kérdezik meg, hogy feleltem-e az iskolában. Úgyhogy legtöbbször fogom j j magam és bevonulok a szó- j bámba a kutyámmal. Ő türel- j mes hozzám, mindig meghall­gat. igaz, hogy válaszolni nem tud... Lejegyezte: Paulina Éva I bízhattam benne — mondja a gazdi, aki alig győzi méltatni a nemzetközi robbanóanyag­kereső versenyen ezüstérmet nyert kutya érdemeit. Az érzékeny búcsú azon­ban nemsokára eljön, mivel Dzsoninak át kell adnia helyét a még ki nem választott ifjú „kollégának”. Az újonc kutyá­val négy és fél hónapos kikép­zésre megy majd a zászlós. Nincs különösebb elvárás: nem számít a szépség, de le­hetőleg német ju­hász legyen, mert ez a fajta a legjobb az ilyen jellegű munká­ra. A legfonto­sabb persze az, hogy dolgozzon és lelkesen ke­resse a robba- nóanyagot, mint éveken át a munkabí­rásban verhe­tetlen elődje, Dzsoni. H. Gy. sem hagyott alább, de vi­szonylag hirtelen jött ízületi betegsége folytán már nem bírja a tempót. Márpedig dologból jut min­dig bőven. Dzsoni volt az, aki az elmúlt öt évben Szalai zászlós munkatársaként a I megyében fújt bombariadók alkalmával szállt ki elsőként a robbantással megfenyegetett helyszínre, és orrával robba­nóanyag után kutatva „végig­porszívózta” azt. — Olyan nem fordult elő egyszer sem, hogy téves jel­zést adott vol na, mindig meg­Dzsoni, a nyolcesztendős né­met juhász, a megye egyetlen robbanóanyag-kereső kutyája hétévi tartalmas szolgálat után nemsokára nyugdíjba vonul. Bár szimata ma is a ré­gi és gazdá ja, Sza lai Jó- z s e f zász­lós, szajo li körze­ti meg- bízott „ szerint „mániákus” munkasze­retete „ Huszárcsiny Már megszokott dolog, hogy a Tiszafüreden szüle­tett neves műrepülő, Veres Zoltán gépével hazatér szülővárosába a Halas na­pok idején. A fiatal pilóta, aki igen „ka­pós” a nemzetközi légi poron­don is, ilyenkor lélegzetelállí­tó mutatványokkal kápráztat­ja el több mint tízezres földi közönségét. Idén, ha lehet, még na­gyobb élményt ígér a Tisza-ta- vi show-juk, ugyanis a „Sky Huszars” bemutató kötelék is elkíséri a bravúrpilótát Tisza­füredre. Az égi huszárok egyetlen magán európai kötelékként — soraikban katonai pilótákkal és Jak gépekkel — olyan vir­tustáncot képesek „járni” a le­vegőben, amely méltó égi folytatása a földön elhíresült magyar huszártradícióknak. Miután a tiszafüredi szerve­zők szerződéstervezetére igent mondtak a héten a kék égbolt szárnyas artistái, csak arra buz­díthatunk mindenkit, hogy jú­lius 9-én ne mulassza el a rit­kán látható élményt. -p­VASÁRNAP REGGEL $£ >% i Éretlenek Fiatal munkaerőt keresett egy munkáltató. A vezető hölgynél két fiatalember is megjelent felvételre. A felvételi beszélgetés után a vezető hölgy — úgymond — teljesen „kiakadt”. A fiúk, bár egymástól függetlenül jöttek el, mintha csak összebeszéltek volna. Jó idő lé­vén rövidnadrágban „tették tiszteletüket” le­endőnek vélt munkaadójuknál. Beszélgetés közben kitartóan rágógumiztak, és reggel per­sze elfelejtettek megborotválkozni. Ami a megdöbbentő ebben az „idillben”, az az, hogy mindkét fiatalember érettségizett már. Az érettségi pedig nemcsak azt jelentené el­méletileg, hogy tudjuk a képleteket, az egyen­leteket és a tételeket, meg a világ- és a magyar irodalom klasszikusait, az őskortól a legújabb kori történeimig bezáró­an mindent, hanem azt is, hogy tudni kell visel­kedni és megjelenni bizo­nyos helyeken. Hogy ennek a megta­nítása nem az iskola dol­ga lenne? Meglehet, hi­szen annak a programja már így is túlzsúfolt. Ám mivel — mint a jelek kiválóan mutatják - a szülői ház sok esetben alkalmatlan erre, vala­kinek mégiscsak foglalkozni kellene a neve­lésnek ezen részével is. A kiinduló esetre visszatérve: a vezető hölgy határozottan, de jóindulatúan pótolta azt, amit eddig a fiúk környezetében elmulasztottak: tü­relmesen elmagyarázta, hogyan is kell megje­lenni, ha munkára jelentkezik valaki. És természetesen nem vette fel őket... Paulina Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents