Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-01-03 / 1. szám
Negyedik oldal 1999. január 3. Újra felépül a Rákóczi-kastély? A legidősebb helyi lakosok, szüleik elbeszéléséből még ma is emlékeznek arra, hogy Rákóczifalván egykoron a település névadója, II. Rákóczi Ferenc vadászkastélya állt. Arra azonban senki sem emlékszik, hogy valaha megfordult volna valakinek a fejében a száz esztendeje lebontott épület újjáépítése. Egészen néhány évvel ezelőttig... zésekor kényszerült megválni e funkciójától, de az alapító reményei szerint erkölcsi támogatóként továbbra is résztvevője marad a nagy vállalkozásnak. Időközben elkészült a kastély makettje és részletes tervrajza is, amelyek alapján egy 360 négyzetméteres, barokk stílusú épület tervei körvonalazódnak. Az elképzelések szerint a földszinten múzeum-szoba, konferenciaterem, kamaraszínház, étterem és galéria, sőt egy relikviákat is felvonultató Rákóczi-terem kap majd helyet. A „padláson” szálloda kialakítása szerepel a tervek között. Tizenhét méter magasan találjuk majd a toronyszobát, a kastély körül pedig park és szabadtéri színház kialakításának szándéka is megfogalmazódott. Az elképzelések talán fantasztikusnak, álomszemnek tűnnek, Balázs Antal azonban állítja, hogy az építkezés - a mai árakon - százmillió forintnál nem kerülne többe. Az sem mellékes azonban, hogy a beruházás munkalehetőségeket teremt a helybelieknek. A „kastélykutató” vallja, hogy tartós, értékes tárgyakat csak emlékekre és hagyományokra építve alkothat az ember. Ha pedig arra van szükség, akkor éppen a történelmet, az emlékeket, vagy a hagyományokat kell életre kelteni, mert ahogyan ő fogalmaz: „Mi már nem mehetünk a Big Mackel Európába. Saját magunkat kell oda vinnünk!” Bugány János Pontosabban immár húsz éve, hogy a sokoldalúságáról és kreativitásáról ismert Balázs Antal fantáziáját megmozgatta a téma. A kíváncsiság persze tudást, információt követel, ezért ő is nekilátott az oknyomozáshoz. Ennek eredményeként kiderült: a kastély 1706-ban készült el, és 1892-ig állt Rákóczifalva határában. Amikor pedig lebontásra ítélték, vele együtt eltűnt a település legszebb, legpatinásabb történelmi emléke, múltjának egy kis része. Ez volt az, amibe Balázs Antal nem tudott belenyugodni. Számtalan idős embert meglátogatva sikerült évek alatt annyi információra szert tennie, hogy - baráti segítséggel - elkészülhetett az egykori épület vázlata. A barokk díszítő elemekkel már a „kastélykutató” öltöztette fel a rajzot. Balázs Antal idén tavasszal létrehozta a Rákóczi Kastély Alapítványt, amelynek helyben is akadtak elkötelezett hívei, de ismert közéleti személyiségeket is megnyert az ügynek. A kuratórium elnöki tisztjét például a közeli időkig Schwajda György, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója töltötte be. A neves patrónus nemrégiben, miniszteri biztosi ki- neveRégóta „tudathasadásos állapotban" leledzem a vadászokat illetően. Tudom, Hófehérkét és Piroskát a jóságos vadász mentette meg, de drága nagyanyám falikárpitján is célzott a zöldruhás. Mamám szerint a gonosz farkasra. Én viszont nem láttam csak nyuszit, mókust, meg őzikét. Nem tudott meggyőzni azóta sem, hogy az ordas a bokor mögött lapult. Nyolc órára fújtak gyülekezőt a vadászháznál. Nem fogadnak kitörő örömmel. Valószínűleg, mert nő vagyok és kívülálló. Öblös férfihangok, barátságos hátba veregetések, hóba roppanó csizmák, fényes fegyvertáskák, sajátos izgalom, összetartozás. Ennyit érzékelek ebből a nyitottnak látszó, mégis zárt világból. A vadászmester megtartja az eligazítást. Nyúl- és fácánvadászat lesz. Három hajtást tervez. A kiegészítő baleseti oktatás után máris mászhatunk a teherautó platójára. A bódé szelei, de nem annyira, hogy a vizes kutyák szagát kivigye a huzat. Ismerősöm jó messzire ül tőlem. Talán nem akarja, hogy a többiek megtudják, neki köszönhetik társaságomat. Megérkezünk az első hajtás helyszínére, egy nyílt mezőgazdasági területre. Alant lucernaföld és gyep bújik meg. Fölötte a vadnyomokkal mintázott hótakaró. Nem messze egy erdősáv. A nap szikráit szórja. U-alakban felfejlődünk, 60-70 méterre - lőtávolságnyira - állunk egymástól, s nagy csujogatással megindul a hajtás. A tapsifülesek felriadnak rejtekükből. Rémült cikcakkvonalban menekülnének. Lövések dörrennek. Bukfencek a levegőben. Nyolc helyen piroslik a hó. Nyolc nyúl kerül az aggatékra. Mellém sodródik egy ismeretlen. Látja, hogy a nyuszinak szurkolok. Rámutat egy mélyedésre.- Ilyet kaparnak maguknak a földbe, ebben húzódnak meg észrevétlenül - mondja, hogy elterelje a figyelmemet. A következő hajtás is az előző koreográfiája szerint zajlik. Egy idegen mellé szegődök. Elszántan tapossa a havat. Egyre szűkül a terület. A nyulak ismét csapdába esnek. Felemeli puskáját, egyik szemével hunyorít, kesztyűdén ujja a ravaszon. Meghúzza. A lövés ereje meglöki vállát. A hosszú fülű felugrik a levegőbe, átbucskázik önmagán és elterül.- Karikára lőjük. így mondjuk vadásznyelven - magyarázza. Nézem az arcát. Kéjes örömnek nyoma sincs rajta. Ebben a hajtásban már legalább húsz nyulat lőttek karikára. Továbbmegyünk. Útközben figyelem a vadászokat. Várom, hogy előkerüljenek a zsebből a lapos üvegek. De hiába. Magamban kicsit megenyhülök, mert nemcsak vadászélményekről beszélnek, mint előre hittem, hanem karácsonyról, gyerekekről, munkahelyről, politikáról is. Az utolsó helyszínen újabb „partnerem” akad. Hajtás közben kétszer is megcsör- ren a rádiótelefonja. Először hosszan, kedvesen beszél, aztán röviden, pattogósán. Kérdőn nézek rá.- Fontos üzletfél és a feleségem - mondja. Nem szólok hozzá többet, bizonyára nagyon elfoglalt üzletember lehet. Itt esik a legtöbb vad. Mindenfelé tetemek. Legalább duplája, mint a második hajtásban. A hajtők majd megszakadnak a roppant teher alatt, mire a teherautóhoz cipelik őket. A vadászok is besegítenek. Hosszú sorba rakják őket. Fej fejhez, láb lábhoz.- Részteríték - magyaráz valaki. Ezek a nyulak tegnap nemrég még szabadon vágtáztak. Hamarosan pedig meredten himbálóznak a pótkocsi oldalán sorstársaikkal együtt. Megremegek. Talán nem csak a hideg miatt. A vadászháznál a reggel még csak pislákoló kályha meleget ont, orrcimpáinkat forró ételgőz reszketted. De még nem ülhetünk le. A hetven nyúlból és a három fácánból terítéket készítenek. Fenyőlombbal körberakják. Lekerülnek a sapkák és kalapok. így adják meg nekik a vadászok a végtisztességet. A vadászmester jól sikerültnek értékeli a vadászatot. A szürkületben két tűz is lobog. Fénye-melege végigsimít a mozdulatlan testeken. Egy pillanatra olyan, mintha újra életre kelnének. A vacsora jó hangulatban zajlik. Már az sem kérdés számomra többé, hogy a vadász jó vagy rossz ember. Akad köztük mindenféle, mint a „civilek” között is. Azt viszont még mindig nem értem, miért jó hobbiból ölni? A szívemmel legalábbis nem, de lehet, hogy az eszemmel sem. Búcsúzóul én is kapok egy nyuszit. Remélem, lelke már rég az égi lucernaföldeken nyargal, ott, ahol selymes-véres bundája most csak nehéz teher lenne. Azt viszont még nem tudom, testét kinek adjam...? Járvás Zsuzsa Férfinadrág - női szemmel Mi van a nadrágban? Mármint a férfiak nadrágjában. Ez - akár bevallja valaki, akár nem - igenis sok embert érdekel. Riportunkban a hölgyeket szólaltattuk meg. Negyvenes, közismert sajtós, televíziós személyiség, aki még most 'I is mutatós:- Természetesen nagyon is érdekel, mi van a nadrágban. Ebben az életkorban ugye nem hat perverziónak, ha főleg azt nézem: a nadrágzsebben. Ha pénztárca, és elég sok forintot tartalmaz, az nem baj. Sőt.- Ez a legfontosabb?- Egy férfihoz, aki hozzám illik, fontos az egzisztencia. Már nehogy én fizessem az ebédjét is, mert ez még az egyetemen elment. Szerintem emancipáció ide, egyenlőség oda, egy nőnek ma is a gyerekszülés, -nevelés a legfontosabb, vagy az egyik legfontosabb, egy férfinak pedig az, hogy legyen valaki. Mert én már túljutottam azon, ha a nadrág elől dudo- rodik, minden oké! Nagyon mutatós hölgy, aki után az utcán megfordulnak a férfiak. A húszas évei elején tart.- Noha engem majdnem mindenki szexszimbólumnak, jelképnek tart, nem vagyok az. Engem a nadrág - hátul érdekel. A fenekét figyelem, feszes-e, mert olyan a férfi. Azután a szemét, nekem ez nagyon fontos.- Elnézést, de ezt az orvosi szakirodalomban szemfenékvizsgálatnak nevezik. Jót nevet, majd folytatja.- A fenék elárulja a sportos jelleget. Bár volt, hogy csalódtam, a remek test mögött akkora bunkó lakozott, hogy karót lehetett volna püfölni vele a szőlőskertben. Huszonkét éves főiskolai hallgató:- Engem a negyvenesek érdekelnek, nem szeretem a korosztályomat. Dirr-durr, le a bugyit, gatyát, mindent bele, és illa berek, nádak, erek! Köszönöm, ez nem az én stíluson. Én az egész megjelenését díjazom. Ahogyan odajön hozzám, ahogyan rámnéz, ahogyan nyújtja a kezét. A kéz talán a legfontosabb: ezzel simogat, ölel, szorít. Nekem biztonság kell, az, hogy udvaroljon, én legyek a szíve hölgye, ha vesz valamit, nekem vegye.- Es ami a nadrágban van?- Ha meghódított, nem érdekel, hogy húsz centi, vagy csak tizenöt. Szeressen, és ha én is szeretem, nincs hiba. Egy önkormányzatnál dolgozó hölgy.- Én bizony mindig megnézem a férfiak nadrágját elől. A többiek utána nevetnek: na, mit figyeltél meg, és faggatnak. Szerintem sokmindent elárul, mi dudorodik elől.- És ha kitömi?- Kizárt dolog, ezt mi, nők szoktuk olykor a melltartóval, amikor kicsi- nyelljük a halmokat. Arról még nem hallottam, hogy a férfi előlre sárkefét rakott volna, vagy kisebb játékmacit... II Nagyon szép huszonéves lány, a Hetényiben nővér, ápolónő:- Én minden szóba jöhető, hozzám illő fiúnak először a cipőjét nézem meg, mert az rengeteget elárul egy emberről. Például a stílusát. Ha ezen a rostán nem bukott meg, újabb próbatétel: miképpen néz rám. Úgy, mint tehén a csalamádéra, vagy sokat sejtetően. Ez eldönti, hogy né- zem-e tovább. Igen, ha akkor látok benne fantáziát. Nem azt, hogy hej, de dögös fickó, inkább azt adom némán tudtára, hogy vettem a lapot.- A nadrág?- Később érdekes. Ha tetszem neki, és én is döntöttem, lesz ami lesz, ennek a kapcsolatnak nekivágok. Kertész Marcella a Szigligeti Színház közismert, közkedvelt művésznője, aki játszott már pikáns darabokban is, és az egyik sajátossága, hogy huszonéves csinos hölgy.- Általában az élet fontos része, hogy mit takar a nadrág, mármint a férfiak nadrágja. De az ismerkedés elején, azaz egy kapcsolat kezdetén aligha erről van szó. Nekem nagyon fontos a tekintete és a keze. Mindkettő férfias legyen, ne fürkésző, kutakodó, inkább határozott, bizalmat sugárzó. Természetesen figyelem az alakját, a teljes megjelenését is. Ha igazán vonzó a személyisége, akár pocakja is lehet, esetleg az átlagosnál kevesebb haja.- Később?- Akkor már fontos a nadrág tartalma, de én előbbre sorolom az érzékiségét. Az, hogy beszélje az én nyelvemet. Meg szeressen, azaz én legyek neki a leg, leg, leg. És ami még lényeges, kapcsolatunkban rám is figyeljen, ne csak magára. Egy hetvenkét éves, fekete kendős, ősz hajú asszonnyal a szol- II noki piacon váltottunk szót. Elmereng a múlton, mipt aki nem hiszi, olyan világ is volt, ahol még ^ fiatalként érte meg, át a...- Hogy mi van a nadrágban?- Az én Emánuelemnek volt, mert végül is a jó Isten hat gyereket adott nekünk.- De azért gyanítom, ott volt Emánu- el bácsi is.- Ott bizony, kedves. Nagyon katonás ember hírében állt. Majd hirtelen mintha meggondolta volna magát, a kezét a szája elé kapta, és ijedősen nézett rám.- Jaj, miket nem kérdez maga egy tizenhat éve özvegyasszonytól! Kiszaladt a számon, maga az oka, addig faggatott. Szégyellje magát! - fenyegetett meg nevetve. Szégyellem, és be is fejezem. Mert a nadrág tartalma - ha nem is a kezdetben - fontos a hölgyeknek. De főként az, mit tartalmaz a fej, a személyiség, esetleg a pénztárca. Egyszer talán érdemes lesz az urakat is megkérdezni arról: mit néz meg először a szebbik nemen? D. Szabó Miklós Csak vádász ne jöjjön ! ; * v fí: ví/'i fi
